Ő az ember, akinek az Ég két szinte tökéletes lehetőséget is adott, és aki mindkettőt eljátszotta.
Mindkét alkalommal vállalható jelölt volt, modern, nyelveket beszélő, jó tárgyaló-, szervező- és a jó politikusnak szükséges machinációs képességekkel bíró arc, nem a régi rendszer gyermeke, s nem is a fáradt elcsépeltek közül való.
Első alkalommal még némi bizalmatlanság övezte, de inkább csak amennyi a még kipróbálatlant. Második alkalommal már emlékeztek rá, ahogy első alkalommal kiviselkedte magát, de épp' egy sokkal jobban kiviselkedettet váltott, és ezt fejezte ki a kétharmad is.
Első alkalommal egy épp' jó pályára állított államháztartást és gazdaságot kapott. Második alkalommal kevésbé, de messze nem olyan katasztrofálisat, amilyet azóta megénekel. Elődje a válságkezelés égető részét megcsinálta, az államadósság nagy volt, de nem katasztrofális, túlzottdeficit-eljárás alatt voltunk, de kétharmad és a kezdeti bizalom birtokában értelmes építkezéssel / reformokkal nyugodt módszerekkel is pályára állíthatta volna a szekeret. Még némi unortodoxia is belefért volna a világgal való összeveszés nélkül.
Mindkét alkalommal maga ásta meg saját sírját (amibe persze most nem biztos, hogy beleesik, ha megússza, még lehet egy újabb esélye).
Mindkét alkalommal ugyanott rontotta el: a kezdetektől be akarta biztosítani magát a hatalomban, és a két lehetséges út közül a rosszat választotta:
- Mindkétszer volt akkora bizalmi tőkéje, sármja, kormányfői / diplomáciai készsége, tehetsége, bizalmi és reménytőkéje, hogy ha egyszerűen csak kormányoz, legjobb tudása szerint, valódi (nem álmodó) szakembergárdája segítségével -- esetleg csipetnyi unortodoxiával, ahol ez tényleg hasznos --, ciklusa végére egyszerűen nincs hozzá mérhető formátumú kihívója. És ha az ország szekere apránként gyorsul, vezetőjében pedig van spiritusz, amivel ezt el is tudja adni, lehet ellenérdekelt média-, és pénzvilág, ez valószínűleg kevés a bukáshoz. Ráadásul még az ellenoldali média se igazán támadta volna, mert a fősodorba esők még manapság is főleg a tényleges hibákat nagyítják fel, akkoriban meg komoly lap még akár el is tudta ismerni az eredményeket. A gazdaság szereplői pedig kiszámítható törvényi környezetben általában jól érzik magukat, és nemigen lázadnak ellene.
Második alkalommal még talán a nagy rendszerek (egészségügy, nyugdíjrendszer, államapparátus) tényleges reformját is elfogadták volna tőle, mert még ha fáj is, el tudja hitetni, hogy jó nekünk. Egy elviselhető szintig persze.
Magyarán: a játékszabályok erőszakos torzítása nélkül is lehetett volna ciklusokon átívelő nagy államférfi, pusztán ritka képességei alapján.
- Sajnos a másik utat választotta: már első alkalommal is a teljes letámadásban, tömeges fej-, cég-, divatos szóval: elitcserében látta újraválasztásának biztosítékát.
Pechére olyan nagy elánnal művelte mindezt, amit a nép nagy részének gyomra nem vett be, ciklusa végére annyi sértettje volt, annyian félték rendszerét, és annyiaknak szimplán gyomra nem vette be e stílust, hogy pont ezzel buktatta el saját rendszerét.
Ezután megjárta a poklot, második veresége még saját pártjából is majd' kiütötte, így hihetetlen szerencséje volt a híres őszülős beszéd.
Amibe zseniálisan kapaszkodott bele, irányította a szálakat, bénította meg három teljes évre az ország bármiféle kormányzásának esélyét, s vonulhatott be diadalmenetben hős megmentőként egy magát eltiport ellenfél romjain.
+++
Ha akkor tanul az előző bukásból, ma 80%-kal a Nemzet Nagy Atyja lenne. De rossz tanulságokat szűrt le, előző bukását arra vezetve vissza, hogy nem elég erőszakosan kebelezett be mindent, s így meg tudták fúrni, így ezúttal totális rohamban gyűrt maga alá egy országnyi céget és médiát, szerzett meg mindent, de egyúttal hihetetlen mennyiségű sértettet vagy csak értetlenül döbbentet is.
Az eredmény: egy megbízható médiahálózat, egy ennek anyagi hátteret biztosító cégbirodalom, egy teljesen kézbentartott törvényi és államrendszer, egy erősen lejtős pálya az újraválasztási meccshez, egy megdelejezett hívősereg -- a másik oldalon viszont egy fél/harmad (?) országnyi ember, aki pont fentiek miatt elviselhetetlennek érzi.
Ezt finomítja, hogy a nagy tempó gyakorlatilag nyilvánosan zajló nagy lenyúlásokat igényelt, ami saját hívőseregét is megtépázta -- ugyanakkor kapott helyébe olyanokat, akiket pont mindent letámadó ereje nyűgözött le egy ügyesen kitalált szabadságharcban.
Végeredményben papírforma szerint még egyszer megúszta és kap még egy esélyt, de igazából semmi se biztos, így a teljesen torz pályán is veszettül küzd szegény, és látszik a szemén, hogy komolyan veszi. Mert egyszer már megégette magát, de azért is, mert tényleg küzdenie kell, hogy még ezen az általa rajzolt pályán is biztosan nyerhessen.
+++
Ha netán sikerül neki, mindenkinek jobb lenne, ha harmadszorra végre ráébredne, hol szúrta el. Sajnos az eddigiekből úgy tűnik, ezügyben nem tud a nagy formátumú, magabiztos férfiú lenni, aki unortodox bátorsággal képes lenne szakítani az unásig ismert hatalmi praktikákkal, és szimplán tehetséges kormányzással bebiztosítani rákövetkező ciklusát. Ehhez önbizalom kellene és igazi nagyság.
És ez a Sötét Oldal csapdája: a könnyebbik út, ahonnan az igazi sikert hozó küzdelmesebbre már nehéz visszatérni.
***
De ha mégis felül tudna emelkedni, elmondhatná, profibb volt, mint Darth Vader. Ami azért menő lenne.
Egyszer tán még ember is válhatna belőle az igazi gáton.
.
.
.