Hogy az Ember maga szenvedélyes lény, nem meglepő. Végtére is lelkileg az tart életben minket, ha van min izgulni, van miért hajtani, ha értjük a világot, és hathatósan oldhatjuk meg problémáit -- ha van érthető cél, és az olyan, amiért harcolni érdemes.
Márpedig harcolni bombasztikus célokért érdemes, és a világ is akkor érdekes, ha a dolgok magyarázatában van valami spiritusz.
Így jogosan hajlunk a szélsőségekre mind a világmagyarázatokban, mind azok megoldásában. A puhapöcs megoldások lanyhasztóan unalmasak, az unalom pedig nem mozdítja a férfikart, sőt önmagában halálos a szívre s az elmére.
Az se lep meg, hogy a Történelem alakulását is mennyire a szélsőséges megoldások irányították, mert végülis a Történelmet is emberek csinálták, és eddigi nagy részében egy viszonylag szűk elit irányította, akik ráadásul úgy tudtak pl. háborúkat indítani, hogy annak nyűge s nyilai nem őket érték közvetlenül, hanem népeiket, így az irányító királyok/hadvezérek bátran dönthettek harcos szenvedélyből.
***
Csak az lep meg, hogy korunk elvileg tudományosan körülbástyázott, professzionális politikusok által vezetett világa is mennyire képtelen középutas megoldásokat találni. Ráadásul nem csak a probléma felmerülésekor választanak szélsőséges kezelést, hanem mikor arról kiderül, hogy rossz, akkor sem a hibás részek javításával tolják az arany középút felé, hanem megvárják, míg a helyzet tarthatatlanná válik, majd hirtelen az ellenkező végletbe csapnak.
***
Számomra pl. a migráns-/menekült -- ki hogy szereti -- -válság szomorú képét adja annak, mennyire középszerű figurák irányítják a világot, akik mennyire csak szélsőségekben tudnak gondolkodni.
Mert ha egy átlagembert megkérdeznek korábban arról, normális-e, hogy a befogadottak gettósodva kvázi külön törvényekkel bíró városrészeket "tartanak fenn", hogy a befogadó államok szinte nulla elvárást támasztva szimpla segélyezési kérdésként kezelik sokukat, és hogy a befogadó kultúra próbál olykor kínosan igazodni a befogadottak szokásaihoz, azt mondja, ez hülyeség.
Itt van aztán a tabukat állító "píszí" ami a gyengéket sokszor nem csupán védi, hanem érinthetetlennek tekinti, akiknek hibái még csak nem is említhetők -- ez az átlagpolgár szemében mindig is túlhajszolt dolog volt, amolyan nevetség tárgya. Nem csak e témában, hanem teljes álszemérmes szóhasználatával, a kukáskocsik hátán utazó köztisztasági előadókkal, másként mozgókkal stb. És e túlhajszoltság valójában ártalmára is volt/van a gyengék igazi védelmének, mert maga az ügy veszti hitelét vele az emberek szemében. Pl. azzal, hogy bizonyos dolgokról beszélni sem szabad, márpedig így azt a tapasztalatot élik meg, hogy a Politika, ami e rétegeket védi, nem áll a valóság talaján.
***
Amit ma úgy divat jellemezni, hogy "a liberalizmus / multikulti megbukott", az valójában nem liberalizmus és nem is multikulti volt, hanem maga is egy szélsőség, és azon belül is lusta trehányság.
Mert idegenek befogadása nem egyszerű dolog. Aki azt hiszi, az vagy hülye, vagy lusta gondolkodni. Az idegenek számára szabályokat kell alkotni, azokat betartatni, de programokat is alkotni a nyelv/kultúra megtanulására, ill. a befogadó nemzetben való elvegyülésre is. Képzést biztosítani, munkalehetőséget adni, és persze ha okosan tesszük, olyan munkakörök felé irányítva őket, melyekre leginkább szükség van. (És akkor a szellemi dolgokról még nem is beszéltem, megismerni őket, kultúrájukat, igényeiket, és tartalmas alternatívát mutatni -- jelenleg a fejlett nyugat önmagával sincs egészen békében: szellemileg, ideológiailag, és saját fiataljaink se mind érzik kielégítőnek a szellemi táplálékot, mit nyújtani tudunk.)
Mindez nem lehetetlen, csak nehéz -- körültekintően végig kell gondolni, stratégiát alkotni, azt szigorúan végigvinni.
Csakhogy Európa mindezt eltrehánykodta. Egyszerűbb volt segélyekkel eltartani az érkezőket, és a beilleszkedés feladatát elsimítani azzal az ürüggyel, hogy joguk van saját kultúrájuk szerint élni. Ami amúgy persze igaz, csak nem akármilyen szintig érvényes és mindenre választ adó igazság.
***
Az érkezők befogadása / integrációja olyasféle feladat, mint a gyereknevelés: érkezéskor az érkező örül, hogy itt lehet, és ha világos szabályokat kap, amit lát, hogy következetesen be is tartatnak vele, neki is természetes, hogy azon szabályok szerinti életre rendezkedjen be. De ha nincsenek szabályok, csak segély és jogok, a befogadók fejére nőnek. Mint a gyerek, akit nem nevelnek szülei, csak eltartanak -- általában azért mert a gyerekkel foglalkozni a napi munka után fárasztó, így egyszerűbb hagyni, hogy a tévét nézze, csak hozzánk ne szóljon. Félreértés ne essék, létezik helyesen megengedő nevelés, de a szimpla nem-foglalkozás, nem az. Előbbiből együttműködő boldog gyermek, majd felnőtt válik, utóbbi csak fejünkre nő.
Az európai országok vezetői is évtizedeken át csak odázták a feladatot, ami mögé ideológiaként szép volt a multikulurális eszme. Ami persze szép és kölcsönösen hasznos/kiaknázható -- ha jól értelmezzük. De ha csak a lustaságot fedik vele, az olyan, mint a gyereket a tévé elé csapva ridegtartani.
***
Hasonló helyzet kicsiben a cigányság helyzetének megoldása itt erre mifelénk. Sikeresen működő kísérletek mutatják országszerte, hogy az integrációnak vannak lehetséges útjai. Csak ezek persze sosem egyszerű / gyors / látványos / egy-választási-cikluson-belüli módszerek, hanem nemzedékről nemzedékre való munka. Azaz nagypolitikai szemmel: pepecselés, sok munkával, lassú eredménnyel. És persze eleinte sokáig inkább befektetéssel. Ami aztán megtérül, de nem a következő választásig, így kuka.
Ráadásul mivel azért az éhes szájaknak enni kell, így -- hogy ne legyen balhé -- az előző rendszer segélyekkel és segédmunkával oldotta meg a kérdést, a kapitalizmus beköszöntével s a gyárak bezártával aztán maradt a segély. Újabban pedig a közmunka, ami egy átgondolt megoldás nulladi
Legalábbis nem jelen formájában.
***
***
Ám a migránsválság ótai nagy keménykedés ugyanúgy szélsőség, csak túlsó oldala a lónak. Sok európai vezető (s magyar ellenzéki gondolkodó) csapott át a másik végletbe: megvallotta, hogy eleddig teljesen vak volt, s ezzel a hordával szemben tényleg csak a legnagyobb szigor / elutasítás / kiutasítás /stb. lehet a megoldás.
S a történelem ismét arra halad, mint eddig oly' sokszor: adott kérdésben végletes álláspont uralja, majd kiderülvén annak tarthatatlansága, a válasz a másik véglet. S persze idővel arról is kiderül majd, hogy hülyeség, így lassan becsorgunk középre. Az egyetlen fájdalmas, hogy miért nem kezdhetünk sosem eleve középen, vagy csúszhatunk apróbb kiigazításokkal az első végletből a közép felé.
***
Ami biztató a történelemből, hogy sose volt még eddig akkora szörnyűség, válság, megoldhatatlannak tűnő helyzet, amit -- amikor aztán már tényleg nagyon a körmünkre égett, sokszor viszonylag meglepően hamar -- meg ne tudtunk volna oldani.Csak most ezzel itt mintha nagyon nem tudnánk még elindulni se a megoldás felé.
Mert hát a valódi megoldás fáradságos játék, eleinte kevés látványos eredménnyel. Felméréseket igényel, átgondolásokat, eleinte közös ötleteléseket, aztán haladást a megvalósítható felé. S persze egyezkedéseket, mert a kierőszakolt megoldások mindig új tüzek parazsát rejtik a farakás alá. Szóval előbb társadalomtudomány, aztán az egyezkedés tudománya. Ezek oda-vissza egymásra ható apránkénti megoldáskeresésével. S persze egy országokat jogrendszerrel, határokkal összekötő szövetségnek nyilván mindezt közös házi feladatként kell megoldani.
S félreértés ne essék: a megoldás nem kell teljes befogadás legyen! -- szelektív távoltartás is lehet. Tartalmazhat határokon kívüli megoldást is. Bölcs középút esetén feltehetőleg ezek valami átgondolt koktélja. Csak átgondoltan, együtt kitalálva, egy asztalhoz ülve, nem az otthoni asztalt csapkodva, átkiabálva egymásnak. Az a kocsma.
Ezért ezzel a mi asztalcsapkodós népszavazásos hangoskodásunkkal is az igazi baj az, hogy szavazatvadászat céljából ellehetetleníti az értelmes együttgondolkodást / megoldáskeresést az összekötött országok tagjai között. Azzal, hogy az egészet érzelmi síkra tolja, lehetetlenné teszi az igazi érdemi észelvű vitákat.
S persze ez az érzelemalapú hiszti megy most egész Európában, de hogy ez lett az irány, az mesterséges gerjesztés eredménye, amiben Pártunk s Vezérünk derekas szerepet vállalt.
***
Érdekes, hogy miközben annyira küzdünk az annyira nagy migránsválság ellen, kihasználtuk például, hogy egy ideig nálunk volt a több százezer menekült tekintélyes része? -- hallott bárki szociológiai felmérésekről, amiben kikérdeztük őket, kik ők, mihez értenek, mik a céljaik/terveik? Ha tényleg gyanús idegenek, akiket idegen hatalmak összeesküvése küldött ránk, nem szánalmas mulasztás kihagyni, hogy kiismerjük őket? Ha elfogadjuk, hogy beszivárgott ellenség, még azt se ésszel kezeljük, csak üres fejjel kiabálva. Már persze, ha tényleg ők érdekelnek és nem a nekünk tetsző rémképük...
***
***
De hogy a szélsőség népszerű, csak részben van a bevezetőben megénekelt egyszerű szépsége miatt. Mert a szélsőséget életben tartó szenvedély örök, de jó időkben a középutas vezetőkben megvan az erő, hogy azt értelmesen középre egyensúlyozza. Így kocsmáinkban lent politizálva lehetünk bátran szenvedélyesek, tudván, hogy a kapitány a hídon józanul úgyse ránk hallgat.
A baj az, hogy a középutas erők az egész fejlett világban válságba kerültek.
- Egyrészt mert nem tudnak egyszerűen, érthetően magyarázni. Hogy mit miért tesznek, hogy mi miért szükséges. EInstein mondta egyszer (állítólag, de mindegy is), hogy amit nem tudsz egyszerűen elmagyarázni, azt nem is érted egészen. Szóval igaz, hogy a gazdasági folyamatok bonyolultak, így nehéz elmagyarázni, ha pl. megszorításokra van szükség. Vagy hogy egy EU-szerű szövetkezés a füllel hallhatóan becsörgedező pénzen túl is jár -- hosszabb távú, bár közvetettebben ható, ám sokkal hasznosabb -- előnyökkel. De ettől még el lehet e bonyolultabb dolgokat is magyarázni meglepően egyszerű módon. Nem lebutítva, csak nem szándékosan a politika szaknyelve mögé bújva. Amíg erre a középutas vezetők nem képesek, addig nyilván hódít az egyszerű világmagyarázatokkal operáló sommásan beszélő szélsőség. Mert az emberek alapvető igénye érteni a világot. Aki ezt kielégíti, annak ott a pont.
- A középutat gúzsba köti a túlhajszolt píszí és annak tabui. Már nagyon és veszélyesen. Mert a nép (jogosan) nem hiszi el, hogy meg tudna oldani egy problémát egy olyan erő, ami még csak ki se mondja a probléma bizonyos részeit. A középutas erők pedig nem mernek kimondani -- felvetni se -- bizonyos dolgokat, mert (jogosan) félnek, hogy már e tabuk említésére is kitagadná őket a szellemi bázisukat jelentő középutas értelmiség.
Segíteni ezen a középutasság ideológiájának egyfajta élethez igazítása tudna.
Mert itt bizony maga az ideológia van elmaradásban a való világ mögött.
Ami érthető persze, hisz' olyan elméletet nem szült még e világ, mely kiigazítások nélküli formában örökké alkalmazható maradt volna. Még maga a Biblia is csak szövegében változatlan évezredek óta (bár fordításainak nyelvezete már egyre modernebb), értelmezését folyton-folyvást gyúrja a teológia, és ha ennek irányát nézzük, az bizony a világi világ gyakorlati állását követi.
És míg a dolgok értelmes elmagyarázását elvárhatnánk egy kellő formátumú politikustól, a "szalonképes" játéktér széleit átlépni csak a szélsőséges tudja úgy, hogy abból saját szavazóbázisán haszna legyen, ne kára. Így a középút modernizálásának feladata inkább az "ideológusoké" lenne, nem a politikusoké. Hogy a gyakorló politikus a játéktéren maradhasson attól, hogy bizonyos dolgokat kimond s nevén nevez.
És persze a píszí eredeti célja ma is érvényes: fölöslegesen nem megbántani a gyengéket, és a köznyelven keresztül a közvélekedést is ezirányba terelni. Csak jelenlegi túlhajszolt változata már gúzsba köti a gyakorló középutas erőket, mert az -- mikor a nép határozott lépést várna --, mismásolva, keneszelve beszél, s a dolgokat elkenve beszélőtől a helyes, ám nyilvánvalóan időigényes, aprólékos megoldások is pepecselésnek tűnnek.Jelzem, a mi Bölcs Vezérünk pont erre az igényre / hiányra érzett rá, mikor belekezdett híressé vált illiberális tanaiba -- a kátyút így valaki be fogja tömni, csak kérdés, rendes értékálló aszfalttal vagy jó magyar házitrágyával. Persze tudom, magyar utat magyar ember bevált magyar módra foltoz...
Az ideológia finomhangolása körültekintést kívánó feladat, de persze ez az autószerelésre is igaz: ha baseballütővel esünk neki a részecskeszűrőnek, mert a kurva anyját, hogy megint százezer, csak saját stresszünk feloldódására számítsunk, az autóra már ne nagyon. Szóval gondolkodni sajnos itt is kell, és mégpedig az ezzel foglalkozóknak.
+++
A házi feladat tehát összefoglalva s a táblára írva:
- a középutas politika ideológiájának finomhangolása a való világ lekövetésére
- problémák esetén agysejtek mozgatása, azaz nem lustának lenni gondolkodni, mert a szőnyeg alá söprés idővel kiduzzad
- nem engedni a sommás szélsőségek édes kísértésének (mert az is egy szőnyeg alá söprés)
- emberi nyelven, egyszerűen megtanulni magyarázni (különben lesöpörnek a sommás szélsőségek...)
És persze a szenvedélynek és a hülyeségnek is megvan a bája, így a házi feladat nem kötelező. Ahogy persze túlélni se.
