Tudom-tudom, ki vagyok én, hogy kifürkésszem s teljesen átlássam az Ő útjait s tetteinek okát?
S Ő alatt most a 4-es metró Móricz Zsigmond körtéri aluljárójának tervezőjére gondolok.
***
Pedig régóta töröm rajta fejemet, és észak felé értem is. Aki arra akar a metróból kimenni, az felmegy az északi irányú mozgólépcsőn az aluljárószintre, majd szintén (nagyjából) észak fele tovább, és már kinn is van. Onnan meg már az ő dolga, mit kezd ott magával, ha innen tovább tévelyegni kezd, nem kenheti eltotojázott életét Őrá -- a Tervező megtette vállalását, s gyorsan kijuttatta őt a föld alól.
Ámde a déliek.
***
Aki a dél felé menő villamosmegállóba menne vagy esetleg az Allee-hoz, az választhat az észak vagy a dél felé induló mozgólépcső közül, aki dél felé indulna, annak még gondolkodnia sem kell, hogy a délre indulót válassza. Eddig tiszta.
Na de aztán.
***
Mert az északi mozgólépcső tetejére érve is 180 fokban vissza kéne fordulnia a továbbhoz...
...de itt még magyarázhatja a jobbra-balra szélesen útjába állított üvegfalat, hogy egy üvegfal önmagában is szép, és valamiképpen hirdeti az Ember csodálatos voltát, hogy tudott olyat alkotni, amin át lehet látni, de átmenni nem, miközben őseink idején ilyen még nem volt * .
Innen már csak árazás / preferencia kérdése, nagy ár-e ezért a büszkeségért a tizenhuszonharmincegynehány méteres kerülő a felszínre vivő lépcsőhöz, amihez a normál út az üvegfalon át vezetne.
Az északi mozgólépcső teteje, ahonnan a térközepi villamosmegállóhoz erre felénk kell tovább jönni.
Ám a déli oldal korlátjára semmiféle magyarázatot eleddig nem tudtam találni.
***
A déli mozgólépcsőn felérve balra hátul van a napvilágra vivő lépcső, elöl csak egy üres fal van úgy tizenhúsz méterre.
Hogy miért van ott elöl fal, s miért nem lépcső, még megértem, hisz' egy nagy kerek teret nem lehet úgy összevissza lyuggatni, mint mondjuk egy nagy kerek sajtot.
De hogy miért kell egy korláttal a népet ahhoz a tizenhúsz méterre levő üres falhoz terelni, hogy onnan visszafordulva ellenirányban is megtehessék azt a tizenhúsz métert -- N E M T U D O M.
Talán ahogy az északi üvegfal egy ünneplés nagyságunk előtt, hogy meg tudtuk csinálni, úgy ez egy intés, hogy olykor mi is korlátokba ütközünk.
De intés arra is, ha el is értük korlátainkat, ez nem szegheti kedvünket, s menni kell tovább. Még ha azt hisszük is, utunk falba vezet s vége, a falhoz érvén majd kijáratra lelünk, mert az Úr irgalmas mihozzánk, gyarló fehéregereihez az Ő Labirintusában.
S emlékeztető is ez, hogy csak Isten tökéletes, egy aluljáró sosem.
***
Vagy valami ilyesmi.
(Én itt elértem korlátaimat.)
+++
De azért Rózsa Sándor összevonná szemöldökét.
* Egyébként volt : a szakadék. De én azért örülök, hogy ide most inkább üvegfalat építettünk...
A déli mozgólépcső teteje -- onnan utunk el tovább a kép végén a falhoz, majd vissza ide, ahonan a kép készült s tőlünk balra fel.
(Mellékszál: a kép jobb sarkán a leány vélhetőleg eltévedt vagy sétálgat, mert innen arra menni nemigen van minek.)
