Hódmezővásárhely minden kamrájának utolsó szalmaszála ki van elemezve már. Így én most ennek kapcsán csak egy lehetséges szép természeti jelenségre hívnám fel figyelmed, -- egy gondolatot birodalmak bukásának természetéről, mely talán megfigyelhető lesz az égen.
Azt is csak videojátékok tanulságából.
Amit még csak nem is sokat játszottam. De abból a kevésből is feltűnt valami érdekes.
Hogy félelmetes, jól kiépített, rettegetten erős birodalmak általában nem úgy omlanak össze, hogy lassan látni kezdjük, ahogy itt-ott gyengül, lassan leesik egy vízköpő, megrogy egy kisebb, majd egy támfal.
Nem.
A folyton mindenhol ott levő ellenség lerombol mindent, mit építünk, s hiába irtjuk derekasan, folyton újabb --egyre drágább, modernebb fegyverzettel aprítva minket.
Elpusztíthatatlannak, mindenhol ott levőnek tűnik.
Aztán egyszer -- addigi legvéresebb ostroma után, mely után alig maradtunk --, azt vesszük észre, hogy építünk egy várost, és be tudtuk fejezni, ő meg sehol. Felfedezőútra kelünk, partra szállunk szigetén, és addig rettenetes hajítógépei nem zúdítanak ránk tűztengert.
-- Ez csapda --gondoljuik, de ahogy haladunk előre, elszórt ellenállásba ütközünk, s apránként efoglaljuk fővárosát. Holott legutóbbi ütközetünket alig éltük túl, és rettegve vártuk a folytatást.
Aztán rájövünk, hogy már akkor fogytán lehetett nyersanyagnak, pénznek, és erején felül támadott minket. És úgy rokkant bele, hogy mi ezt nem láthattuk, mert szemünktől rejtve, a hátországban tette.
***
Igen, Age of Empires, ezt játszottam párszor, innen a fentiek.
***
De a maffiafilmek is tanulságosak olykor. A megdönthetetlen maffiafőnök markában az egész rendőrség, vallani ellene senki nem merészel.
Ám egyszer az FBI elég elszánt társaságot küld rá. Első tanúikat -- sőt, még egy szövetségi ügynököt is -- még kinyírják, de ezzel túl messzire mentek, így nagy erők vonulnak ellene.
Itt a kimenetel nem kétséges, inkább az az érdekes, hogy itt is van egy olyan pont, amikor az egész hirtelen földindulással átbillen. Mert hívei és megfélemlítettjei sokáig kitartanak mellette. Ám mikor gyengülni érzik -- amire addig még sosem volt példa --, gyötrődni kezdenek, érdemes-e kitartani mellette. Félnek még tőle, ám védelme már nem biztos, míg aki először elárulja, a másik oldal annak kegyelmez majd, ők pedig mennek a börtönbe.
Így idegesen méregetik egymást, majd mikor az elsők kezdenek elpártolni, hirtelen gátszakadással hátrálnak mind ki a Don mögül, aki így védelem nélkül maga sem tud sem védeni sem bántani senkit. Így pillanatok alatt hagyja ott mindenki, hirtelen nagy titkokat mesél el mindenki a bíróságnak, és a legkikezdhetetlenebb díszpolgárok is elhullnak.
***
Ami az egészben az érdekes, a hirtelen átbillenés. Meg előtte, ahogy egymást méregetik. Lép-e valaki, lesz-e aki vádalkuért köpni fog, s mikor kell nekem is átállnom, nem kéne-e nekem kezdenem.
Majd a hirtelen kihátrálás, és az ellenfél maga sem érti, hogy talál mindenhol üresen elhagyott várakat és annyi sok készséges embert.
***
Nem mondom, hogy ez a hódi eset most bebuktatja a Birodalmat, mert ahhoz sok mindenféle kell. Abszolút kétesélyes. De megfigyelni mindenképp’ érdemes a helyzetet, mert birodalmak összeomlása az égen ritkán látható jelenség, s az apránként, kisebb utalásokkal, az ellenoldalnak tett váratlanul barátságos gesztusokkal, majd hirtelenül elpártoló s kitáncoló csillagok látványa érdekes, ha netán pont most esne meg.
