"Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (...) 43.§ (1)-(2) bekezdése előírja, hogy teljes eljárás lefolytatása esetén a hatóság az eljárás megindításától számított nyolc napon belül függő hatályú végzésben rendelkezik arról, hogy a hatóság tízezer forintot köteles az ügyfél részére megfizetni abban az esetben, ha az ügyintézési határidőn belül az ügy érdemében nem döntött, vagy az eljárást nem szünteti meg."
Fenti idézet részlet egy hivatalos levélből, melyet gyermekem nyelvvizsgadíj-visszatérítési kérelmére első válaszként a napokban annak rendje s módja szerint kipostáztak.
Azaz én beadtam a visszaigénylési kérelmet, ami egy teljesen szabványos ügyfajta, a hivatal a hivatalokközti adatbázisból ellenőrzi, hogy gyermekem létezik, diák, kora stimmel, sikeresen lenyelvvizsgázott, majd szabvány eljárásban küldi a pénzt.
Ezt az eljárást a Hivatal vmiért teljes eljárásnak nevezi, és nem is baj, fontos, hogy legyen a dolgoknak neve, színesítve a sivár hivatali létet. Ám mielőtt ennek nekifogna, külön eljárásban nyolc nap alatt hoz egy előzetes végzést, hogy ha az addig félretolt fő eljárásban majd nem végezne időre -- miután ezzel az előzetessel végezvén végre annak is majd nekikezd --, fizet majd tízezer forintot.
Eddig a tények, innen kezdve már csak játszom a gondolatokkal, a lenti történetnek így valós folyamatokhoz és személyekhez nincs köze, minden hasonlóság a képzelet műve csupán.
(Itt kell még megjegyeznem, hogy megírása során egyetlen állat sem sérült meg.)
***
Valaki -- egy jószándékú ember -- az Úr 2016. évében úgy gondolhatta, tegyünk egy kicsit az ügyfél kedvére, ki sokszor szenvedő alanya a Hivatal túlterheltségből fakadó lassúságának, és foglaljuk törvénybe, hogy kárpótoljuk őt az olykor hosszúra nyúlt várakozásért, és ha nem sikerült ügyének időben végére érni, adjunk neki tízezer forint fájdalomdíjat.
Meg persze a Hivatalt is gyorsabb munkára ösztönzi, ha minden ügyosztály faliújságjára kitűzzük a folyamatban levő ügyek egyik ötezresét, amit ha nem kellett kiadni, utólag elfagyizhatnak, miközben gyönyörködhetnek a fagyizó melletti játszótéren örvendező gyermekekben, kiknek játszóterét a határidőn belül lezárt ügyek másik ötezreseiből építették.
Továbbadta gondolatát egy másik jószándékú embernek, és felkérte őt, foglalná ezt törvénybe.
Ez a másik jószándékú ember maga is jó volt és a szándéka is, így hamar munkához látott, hogy mielőbb jó legyen az ügyfeleknek. Úgy számított, hogy ha siet, talán már abban az esztendőben törvénybe iktathatja, és mivel épp' előző nap dobolták ki a főtéren az azévi száznegyvennyolcadik (CXLVIII) törvényt a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról, ez az övé lehet majd a száznegyvenkilencedik (CXLIX) a sorban.
Maga is hivatalnok volt, mert az előbbi jószándékú ember azt is tudta, hogy olyan embert kell felkérni törvényalkotásra, aki ott van a tűz mellett, ahol a varjük is a karón, és látott is már olyat, szóval hogy gyakorlati ember kell, mert nincs rosszabb, mint ha olyan alkot törvényt íróasztal mögűl, aki varjút tán még papíron se látott, nem hogy karón.
***
Hivatali ember lévén összesen két elintézési módot ismert a világ dolgaira -- a végzést és a határozatot. Még bevásárlólistát is úgy írt, hogy tetején ez állt: Határozat, majd a rendelkező részben leírta a listát, s egy rövid indoklásban előadta, hogy minderre a család élelmezése okán van szükség.
Így csak kicsit töprenkedett, végzés legyen-e vagy határozat, mert mindkettő végleges hatályú, mit legfeljebb az ügyfél fellebbezése helyezhet hatályon kívül. Megkérdezte pár kollégáját, köztük egy őszszakállú nyugdíjasként foglalkoztatott ősöreg hivatalnokot, aki egy nagy könyv felütése után a végzést javasolta, ám -- emelte fel mutatóujját a könyvből felpillantva -- ún. függő hatályú végzést.
Illendően megköszönte a tanácsot s eztán már pörögtek az események, és hamar papírra került az új törvény, mely kimondta, hogy eztán a Hivatal minden új ügy indulásakor nyit egy hozzá tartozó alügyet, és előbb ebben hoz végzést, mely szerint ha a főügyben nem tudna majd időben határozatot hozni, úgy tízezer forintot fog majd az ügyfélnek fizetni. E végzést maga a főügy hivatalnoka hozza meg legfeljebb nyolc nap alatt, hisz' ő ismeri az ügy részleteit, és nincs rosszabb, mint ha egy ügy különböző részeit különböző személyek bírálják, s így esetleg önellentmondó eredmény születik.
A végzés meghozása után a megszokott hivatali útvonalon láttamozódik, emelkedik jogerőre (függő hatállyal!), majd jut a postázóba, hol szintén a megszokott ügyrend szerint kerül kipostázásra.
Előnye mindennek, hogy az új ügyfajta folyamatba iktatásához nem szükséges új hivatali folyamatokat kidolgozni, így nem sérül a hatékonyság.
S a hatékonyságot növeli az is, hogy az alügy elbírálásakor semminemű mérlegelésre nincs szükség, mert a törvény egyértelműen kimondja, hogy a végzés csak ez lehet, így e döntés nyolc nap alatt bizton s hiba nélkül meghozható.
A törvény így megszületett -- egyetlen apró csiszolásként egy harmadik jószándékú ember, hogy egyértelműbbé tegye, a főügyet "teljes eljárás"-nak nevezte el, megkülönböztetendő az alügytől, mely már az eredeti változatban is a "függő hatályú végzés" nevet kapta. Ja igen, és a fagyis rész a játszótérrel már nem került bele -- állítólag valahol a második és harmadik jószándékú ember között tűnt el egy hatályát vesztett alpontban, bár talán már az első fejében is csak a legenda szerint fogant.
***
A törvény hatályba lépése óta gyorsítja a Hivatal működését s növeli hatékonyságát. Apró szépséghibaként azévi száznegyvenkilencedikként (CXLIX) beelőzte egy másik törvény a mezőgazdasági -vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény és a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény módosításáról, így ő csak az azévi százötvenedik (CL) törvény lehetett, ám jószándékú emberünk felettesei ezt a megoldandó feladat fent említett bonyolultságának tulajdonították, és szemet húnytak fölötte.
+++
2016 óta egy jobb világban élünk, ahol jószándékú embereknek köszönhetően a Hivatal is gyorsabb lett s az ügyfelek is elégedettebbek. S ezzel ha pár száz évvel később is, de utolértük Német- és Franciaországot, mert most már ez az itteni világ is a lehetséges világok legeslegjobbika.
Melyhez vezető út pediglen jószándékú emberekkel van kikövezve.