HTML

Benderik elmélkedik

Friss topikok

  • megamedve: @ulpius66: te meg egy szerény, szeretetre méltó, segítőkész, barátságos, emberbarát, jóravaló embe... (2018.12.06. 10:25) Örömtűz a CEU hűlt helyén
  • LoveKills: A szakértőktől kérdezném: Mi a vélemény/tapasztalat a Privileg, Bauknecht, Elektra Bregenz márkák... (2018.11.23. 09:36) A mosógép és a leve
  • gabiiii: @Benderik: Az államnak nincs saját pénze, hanem erőszakkal veszi el tőlem és még néhány másik adóz... (2018.10.25. 11:28) Konstruktívan a hajléktalanok kilakoltatásáról
  • nemecsekerno_007: Most a mi adónkból képzünk szakembert gazdag európai országoknak, hogy utána az ottani nyugdíjrend... (2018.10.15. 09:14) Corvinus ördöge és maltere
  • Benderik: @$pi$: "Érvrendszerem a kormánypárti sajtó érvrendszere..." (2018.09.13. 22:20) Megszívlelendő-e a Jelentés

A mór mehet

2013.07.31. 01:07 Benderik

Sokan gyötrődnek most az OTP géniusz vezérének tettén, vajon miért. Előrebocsátva, hogy nyilván biztosan nem tudhatom, mert sosem uzsonnázunk együtt, azért nagy rejtélyt sem érzek az ügyben.

Csányi mindig tudta, miben van az üzlet. Ezért tudta sikeresen kihasználni az OTP monopolhelyzetét és sikeresen átmenteni ezt a bankkal együtt a kapitalizmusba -- szocialista nagyüzemből élet- sőt ütőképes struktúrát hozva létre. És ezért vált húsipari és földesúrrá, mikor a mezőgazdaság és tartozékai lett a biznisz. Megtartva persze a bankot, amíg az is az volt.

Csak a bank már nem az. A kormány ráérzett a bankok elleni hangulatra, a devizahitelesekben rejlő választási potenciálra, a különadókban, végtörlesztésben, egyéb adósmentési programokban rejlő kivéreztetési lehetőségekre, és mára világossá vált két dolog:

  • Egyrészt, hogy komolyan rástartolt a jelenlegi bankok piacára, és az 50%-os magyar tulajdont tényleg komolyan gondolja,
  • másrészt, hogy ezt nem az OTP és Gránit Bank, a meglevő és eleddig szövetséges hadurak helyzetbe hozásával kívánják elérni, ahogy eddig gondolni lehetett, és ahogy maguk a hadurak is hitték, mert már van elég erő külső segítség nélküli megoldáshoz.

Az első pont már régebb óta érezhető volt, a kormány kitapasztalta a külföldi cégek kiutálásának módszertanát, hogy végül maguktól engedjék át a piacot (ld. Erzsébet utalvány, nyugdíjpénztárak, szektoradók, adósmentések), de mindenki azt hitte, hogy az OTP-nek és a jelenlegi takarékszövetkezeti struktúrának lesznek a lapok osztva, a második pont viszont csak mostanság tűnt elő.

Váratlan nagy húzás volt a takarékszövetkezetek einstand-ja.

A PSZÁF baleseti hirtelenségű MNB-be olvasztásáról korábban még gondolható volt, hogy pusztán azért van, mert az MNB most öt évig "választásbiztos" végvár, míg a PSZÁF csak egyig, de így már jobban a képbe illik, hogy, jó, de mihez kellett ennyire a bankfelügyelő hatalom saját kézbe koncentrálása.

Új fejezethez érkeztünk: a jelenlegi kormányoldal gazdasági hálózata elérte azt a szintet, hogy már nincs szüksége külső segítségre, a régi vállalkozói nevekre, akik csak kívülről támogatták, de önálló erővel bírtak, így volt saját érdekérvényesítő erejük. Sok szülő elcsodálkozik -- észlelvén, hogy felnőtt az eddig általa táplált kisgyerek, és igazából nincs már rá szüksége. Érzelmileg persze maradhatnak kötődve, de a politika nem család, a hasonlat itt véget ér. 


A gyerek felnőtt: a Birodalom felépült. Nem a teljes méretére, de annyira, hogy megáll már a saját lábán.
Saját médiahálózata komplex szolgáltatást nyújtva hermetikusan elzárja a jobboldali szavazóbázist bármilyen más hírforrástól, mert a hálózaton belül már minden van. (Még konzervatív beállítottságú ingyenes bulvárlap is, ami azért elég önellentmondásos klinikai elefánt, de egy széles szavazóbázisban már nyilván bulvárra is van igény, és miért kelljen ezért liberálbolsevik szemétre fanyalodni, ha van hithű nemzeti is?!)
 
Sokszínű palettával teljeskörű szolgáltatást tud nyújtani az állam bármilyen felmerülő igényére, és most már saját bankhálózata is lesz. 

Kérdés persze, tényleg jó-e az időzítés, tényleg elég erős-e  a legényke a nagybácsik pénze s kapcsolatai nélküli önálló élethez. Jó állást talált, így pénze és hatalma van már, de a nagybácsik is tudnak még mihez nyúlni.
 

Nagy játszmába kezdett, mert választási év előtt rúg fel szövetségeket, ugyanakkor most van meg már/még hozzá a legnagyobb ereje. És a csillagok jól állnak, a játszmák eddig bejöttek.

Lesz most némi diszkrét fogvillogtatás, varieté, harci tánc, izmok fitogtatása, aztán ahogy jobban látszanak már az erőviszonyok, helyezkedés az új szisztémában. 
Sok gazdasági és még több politikai hatalom van a legénykénél, de kérdés pl. mennyire tud újdonsült bankjaiba betéteket bevonni, a régit megtartani, mert állampapírt vesz a nép, de egy bizonytalanul "állami is - nem is" bankszerűségben saját pénzét tartani, ezt talán még a hithűbb szavazó is meggondolja. (Magyar ember amúgyse szereti, ha az állam a pénzét túl közelről nézi.) Az MNB-ből meg ilyen méretekben nem lenne tanácsos forrást pumpálni a rendszerbe, és ezt már mintha ott is kezdenék látni. Meg hát bankot nem elég szerezni, az is egy szakma, mint a bérmorzsoló, bérszámfejtő, bíboros-érsek vagy a pék.

Érdekesség, hogy az utóbbi napokban mintha egy-két visszatánc-lépés is történne: a Nagy Bősz Devizahitel-csomag bankokkal egyeztetett többéves folyamattá szelídült. De persze a harci tánc bonyolult, mint a násztánc: csak a felek számára ismert jelzésrendszer, egymás kóstolgatása, a másik reakcióinak figyelése -- szóval érdekes időknek nézünk elébe. 

Dőljünk hát hátra, s figyeljük az előadást! Ezt a játszmát most a nagy halak vívják nagy tétekkel, nekünk csak nézni kell. 

 +++



Ui.: Nem baj az, ha egy állam erős, és nem tartozik elszámolással nagyvállalkozók egy körének.

(Az már bajabb, ha annyira erős, hogy már nem tartozik elszámolással senkinek .)

 +++

"A harc kimenetele végsőleg sohasem kétséges, tekintet nélkül arra, hogy kinek mekkora a fizikai ereje, mennyi a katonája és mennyi a nyersanyaga: a sérült egyén vagy közösség nem azért bukik el, mert fizikailag gyengébb a környezeténél, hanem azért, mert hamis viszonyban van a realitással. Az elégtétel-keresés ámokfutásában lassan elmaradnak mögötte mindazok a segítő tényezők, melyek addig, míg ügyének volt valami realitása vagy igazsága, mellette voltak, vagy amelyeket maga mellé kényszerített vagy maga mellé képzelt. Végül is az ámokfutó ember vagy ámokfutó közösség fejjel megy neki a minden mágiánál, minden ráolvasásnál, minden illúziónál keményebb tényeknek. A katasztrófa után aztán vagy kijózanodás és gyógyulás következik, vagy – szerencsétlenebb esetben – újabb, még súlyosabb hisztéria."


Bibó István, A politikai hisztériák természetrajza (részlet), 1942-44 körül 

/  http://mek.oszk.hu/02000/02043/html/60.html#70 

. 

.

Szólj hozzá!

Címkék: mór mehet látlelet Csány

A bejegyzés trackback címe:

https://benderik.blog.hu/api/trackback/id/tr145429194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.