Nagyjából leírták már az ózdi közkutakkal kapcsolatos véleményeket -- részben az enyémet is (ami azért kellemes kiszolgálás) --, mégis leírom a teljesen enyémet, mert nem teljesen ugyanaz, mint a leírtak (ami meg érthető persze). 

Szóval 

• Ha a köz javát ipari méretekben használják, azt korlátozni érdemes. E ponton sokat árt a gondolkodás nélküli zsigeri felháborodás. (Persze ott érdemes spórolni, ahol sokat lehet, ami országos méretekben ma még nem a közkút, sokan fel tudnának sorolni 2 perc alatt 3 jobban eresztő pénzcsapot )
• Ugyanakkor speciálisan hőségriadó idején a vizet korlátozni olyan területen, ahol más víz nincs, nagyon határán táncol...
  • ...az Alkotmányba (és nem csak a régi bűnösbe) foglalt élethez való jog korlátozásának, mert nem a kellemes élet feltételét nem biztosítjuk ezzel némelyeknek, hanem az adott körülmények között alapvető életfeltételt, amit máshogy nem tudnak megszerezni (ne feledjük, hogy egy szűkített kifolyású kútból jövő víz minőségileg már víz, de sok száz embernek már mennyiségileg nem az, így aki nem jutott emiatt hozzá, annak minőségileg se (sose gondoltam volna, hogy Károly bácsi tana a mennyiségből minőségbe csapásról valaha is életre kel, és pont Ózdon most augusztusban)
  • ...katasztrófahelyzet szándékos vagy gondatlan súlyosbításának, ami elég kemény büntetési tételeket vonz (ld. homokzsák-lopás árvíz idején). És ezt az se nagyon védi, ha ez egy korábbi határozat végrehajtása.
  Ha hőségriadóban az állam sok helyen vizet oszt, akkor egy ilyen speciális helyzetben szinte gondolkodás nélkül fel kellene oldani ideiglenesen az olyan korlátozást, ami létfenntartáshoz szükséges vizet érint -- aztán ha az önkormányzat ezt nem bírja kifizetni, akár részesülhetne ama pár napra a katasztrófaelhárítási költségvetésből. Amíg ilyen mechanizmus nincs, addig gyors egyedi döntéssel, de akár kidolgozott folyamata is lehetne.
• És még valami, ha pusztán pénzben gondolkodunk:. Tízmillió forintot bukik évente az önkormányzat ezeken a kutakon. De gondoljunk bele, hogy ha a normál mennyiségű ívóvízzel való ellátottságot netán alapvető jognak gondoljuk (itt persze eltérhetnek a vélemények, és abban is, hogy csak az ivási vagy az időnkénti tisztálkodási szükségletet is beleértjük-e), akkor a nyitott közkutakkal való megoldásnál olcsóbbat messze nem találhatunk. Mert ezesetben az alternatíva a vízvezetékhálózat kiépítése lenne, ami pár nagyságrenddel többe kerül, szóval ha még úgy is gondoljuk, hogy a saját vízvezetékhez való jog már nem az a szint, amit alapjognak gondolunk, de a létfenntartási vízhez jutás még igen, akkor annál teszkógazdaságosabb megoldást nemigen találhatunk, mint hogy odabaszunk pár közkutat, hogy nesztek, itt a vizetek. Mert ettől még senki se fog odaköltözni azokba a házakba, hogy ó, de buli, hisz' ehhez ingyen jár víz, míg otthon a városban fizetek érte. Megkockáztatom, még a környékére se igen megy senki e kutaknak jobb városrészekből.

Szóval drága persze a közkút vize is, de sokévnyi költsége kijön egy meg nem épített vízhálózat megspórolt árából, így ha -- mondjuk így: költséghatékonyan -- biztosítani akarjuk a létfenntartáshoz szükséges vizet, ennél jobbat nemigen találunk -- és ezzel persze még Balkán vagyunk, de víz már van. 

Az pedig egy ettől külön kezelendő kérdés, hogy egy adott költségű alapszintű szociális ellátás önkormányzati vagy állami feladat egy adott költségvetési rendszerben. Ha az ellátás szükséges, de az önkormányzat nem kap rá elég pénzt, akkor vagy alul van tervezve a neki juttatott állami forrás, vagy az államnak kell e feladatot vállalni. Ezen is el lehet vitatkozni, meg azon is, mi az alapszintű szociális ellátás, de önmagában az nem érv, hogy az önkormányzat nem tudja fizetni, mert ez a teljes rendszert nem mentesíti.

  +++

 Ui.: Még annyi, hogy az ember 36 fokon működik, így 40 fokban a fürdés nem tisztálkodás és strandolás, hanem hűtés. És persze hűlni izzadással is lehet -- ja, de ahhoz is víz kell. Sok víz. Sok embernek meg sok-sok. Ez már csak ilyen. 

.