Dehogyis akarok én beleszólni, mekkora legyen.

Tiszteletben tartom, hogy Nemzetünk Bankjának döntéshozatala végre-valahára független -- immáron szinte mindentől.

Csupán néhány szempontra hívnám fel tisztelt figyelmét.

Az első a saját maga által emlegetett határ: mindaddig csökkenthető az alapkamat, amíg az infláció ilyen alacsony. Nos, igen, bár Magyarország jobban teljesít, annyira szerencsére még nem, hogy lakosságának vásárlóereje is legyen. A bölcs kapitány persze kihasználja a szerencsés szelet is, ami nem baj, viszont ha a szélirány a kritérium, azt alaposan figyelni kellene. Mert az infláció lélektana nem teljesen kiforrott tudomány, de nem is ismeretlen természeti csapás. Nem csak akkor lehet észrevenni, mikor már lecsapott, bizonyos előjelek is figyelhetők a látóhatár kémlelésével, melyek befolyásolják.

• Olyanok pl., mint a forintárfolyam, ami ha nagyon elszáll, vélhetőleg akkor is kénytelen lesz beépülni az importárakba, ha a vásárlóerő amúgy nem nyomná fel ezeket.
• Vagy (csak példaként) olyan hírek, melyek a karácsonyi forgalom erősödő keresleti oldaláról suttogtak. Hogy ez jelzi-e, hogy valami beindult, még kérdés, de pont az ebben hinni akaró füleknek olyan zene kell legyen, amire fel kell figyelniük.

Ne az infláció már tényként mért növekedése legyen az első jel, amire majd először reagálunk, figyelni kéne az őt mozgató előjeleket is. És persze nem kétlem én, hogy Nemzetünk Bankja figyeli, keze értőn kutatja érverésünket, csak akkor miért mondja 310 fölé ugró árfolyamnál, hogy alacsony az infláció, engedhetjük még azt a kamatot?

Másik kérdés: mi az a kamatszint, amin hajlandók a befektetők pénzüket forintban tartani? Egy kis mórickaszámítás:

Büszkék vagyunk sikeres dollárkötvényünkre, hogy a piac hogy túljegyezte, és önellátók lettünk.

De erre a kötényre évente 3.35% és 3.45% kockázati felárat fizetünk öt ill. tíz évre. Ez az a kamatfelár, amit évente pluszban fizetnünk kell annak, aki amerikai helyett magyar államkötvényben hajlandó a pénzét tartani.

(Lehet persze, hogy ennél kevesebb is elég lenne, de akkor kínos kérdés lenne, hogy miért fizetünk ennyit a külföldi karvalytőkének...)

Ez az ár amúgy meglepően jól tükrözi sokat szapult külországbéli hitelminősítéseinket, amit úgy tűnik -- ha pénz kell -- házon belül átmenetileg magunk is elismerünk.

És persze a fenti kötvények rövidebbje is ötéves volt, amire a nagyobb időtáv miatt általában több felárat kérnek, az alapkamat pedig forint- és nem is közvetlen piaci kamatszint, de nagyon messze azért nem távolodhatnak egymástól.

Mert dollárkötvényünk felárát azért várják el, hogy ellensúlyozzák -- valós vagy vélt -- csődkockázatunkat. Egy ilyen esetleges államcsőd esetére a forint árfolyamára is összeomlást gondolnak, ami a forintban tartott pénzüket elértékteleníti. Így egy nagyjából hasonló kamatot elvárnak a forintbefektetésen is. És nem kell ehhez gaz külföldi befektetőnek lenni:

"Izgalmasabb év volt 2013 a lakossági bankbetétek szempontjából, hiszen valószínűleg soha nem látott mértékű, 923 milliárd forintos betétkivonás történt az év egészében a forintbetétekből. A lakosság teljes betétállománya 751 milliárd forinttal, vagyis 10%-kal csökkent. A pénz döntően a befektetési alapok kezelt vagyonát és az állampapírokat gyarapította."

Ami önmagában nem baj, de jelzi, hogy a jó magyar ember se tart akármilyen alacsony kamaton forintot -- miért várnánk el egy külfölditől? (Már lakossági állampapírban is az eurókötvény a sztár, ahol euróban fizetünk 2-3% felárat.)

Szóval ez a mostani 3.00% -> 2.85%, ha még folytatjuk, már vagy kezd kevés hozomány lenni egy kérőnek, hogy forintot jegyezzen, vagy a tuti jó dollárkötvényünkre fizetünk kicsit sok felárat....

+++

És tudom, vannak rejtett tartalékok még az infláció elleni harcban, de a rezsicsökkentés tüneti kezelés, mert számszerűen papíron csökkentheti az inflációt, meg a más pénzéből szépen lehet adakozni, de egyrészt az így kimutatott átlagos áremelkedés elfedi az igazi folyamatokat, másrészt örökké nem tudjuk fejni a a világot, és akkor egyszerre kapjuk majd nyakunkba az egészet.

És persze, nemzetközi pénzpiaci okok emelik az árfolyamot az összes fejlődő piacon: de

• ettől még ez van, és ez az ok egy átmeneti pénzömlés vége, ami azt sugallja, hogy az eddigi helyzet volt átmeneti kegyelmi állapot, amibe örökre nem kapaszkodhatunk,
• és az is egy jel, hogy jól láthatóan minket mozgatott meg leginkább, ami arra utal, hogy a pénzvilág valamiért nem tudja, hogy a régió motorja vagyunk,
• és ha elszáll az árfolyam, a sikeres dollár- és eurókötvényeinkben megtestesülő tartozásunk is vele emelkedik az égbe, és nemzetközi színpadon mutathatjuk be az országos versenyen már jól begyakorolt devizahiteles produkciónkat, hogy igazából az nem is dollárkötvény volt, csak dollár alapú...

+++

Nem lenne szégyen azt mondani: ahogy korábban jeleztük, addig csökkentjük a kamatot, amíg a piac nem jelzi, hogy elértük az elérhető szintet, és most jelzett, így kivárunk, és a további helyzetértékeléstől tesszük függővé a kamatcsökkentés időbeli alakulását. Vagy vmi hasonlóan komolyan hangzó homályosat, ami arra utal, hogy lehet, hogy a jövőben még csökkentünk, mert persze vagyunk olyan jók, csak a piac most ennyit fogadott be, így egyelőre kivárunk.

Tényleg ez volt a kiindulás, és tényleg szép már az is, ami eddig összejött. A Bölcs Ember örül a sikernek, hogy lám, megmondta, és le is csökkentette: hétről háromra, beindított egy szép hitelprogramot, jegybankelnökök világból konferenciára idegyűlnek tanulni csodát. Miért kéne ezt kockára tenni, csak hogy az a három mondjuk kettő vagy másfél lehessen?!

'53-ban hat-három volt, mégis nagy volt a magyar. Most hét-három, ráadásul mindkettő szép hagyományőrző szám. Nem lehetne kicsit csak örülni neki, és kivárni?

?...

.

.

.