HTML

Benderik elmélkedik

Friss topikok

  • gabiiii: @Benderik: Az államnak nincs saját pénze, hanem erőszakkal veszi el tőlem és még néhány másik adóz... (2018.10.25. 11:28) Konstruktívan a hajléktalanok kilakoltatásáról
  • nemecsekerno_007: Most a mi adónkból képzünk szakembert gazdag európai országoknak, hogy utána az ottani nyugdíjrend... (2018.10.15. 09:14) Corvinus ördöge és maltere
  • Benderik: @$pi$: "Érvrendszerem a kormánypárti sajtó érvrendszere..." (2018.09.13. 22:20) Megszívlelendő-e a Jelentés
  • Josef Lewis: @Én de genere Mi: Jó napot, Josef Lewis vagyok. Egy elismert, törvényes és akkreditált hitelező. N... (2018.09.08. 06:32) Egy konklávé Bayer Zsolttal
  • Josef Lewis: Jó napot, Josef Lewis vagyok. Egy elismert, törvényes és akkreditált hitelező. Nagyon gyorsan és e... (2018.09.08. 05:50) A választás szép tánca

Magabiztos tudatlanság

2015.01.11. 07:53 Benderik

 

Minap egyik adón vitaműsor volt a homeopátiáról.

Előrebocsátom, hogy én nem a homeopátiáról fogok most írni, hanem a vitáról.

Annak is egy eleméről, a "kételkedő tudós" szerepét betöltő félről.

Kicsit felbosszantott ugyanis az a magabiztosság, amivel a Tudományt művelő emberként söpört le valami olyasmit, amiről az általa művelt Tudomány jelenleg nem tud biztosat mondani.

És most kénytelen vagyok kicsit mégis a témában vájkálni, de csak fentiek illusztrálására.

***

Felemlegette a közismert ellenérvet, hogy a homeopátiás szer olyan higításokon megy keresztül, hogy gyakorlatilag egyetlen részecskéje se marad az oldatban. És hogy erre azt mondják a homeopaták, hogy maga a vízmolekula emlékszik valamiképpen az anyagra, ami benne volt. És hogy ez mekkora hülyeség, hisz' egy vízmolekula általában több millió éves, és rengeteg emléke lehet, s miért pont erre emlékezne.

***

Nos, igen, ez csattanós válasz.

Lenne a sarki manikűröstől*

De a tudomány emberének legalább kicsit illene belegondolni, hogy amit egy homeopata kétségkívül nem a fizika nyelvén próbálkozik értelmezni, nem lehetséges-e abba valami fizikai nyelvre fordított értelmet belelátni.

Mert a ceruzahegy és a briliáns ugyanúgy egy kupac szénatom, az egyetlen különbség, hogy az egyik atomjai úgy emlékeznek, hogy egy perccel ezelőtt még ceruzahegy voltak, a másik meg, hogy briliáns. Lefordítva: maguk az atomok nem emlékeznek semmire, de a sok atom együtt egyiknél ilyen, másiknál olyan elrendeződésben van. És mivel ezek a szerkezetek stabilak, ha egy perce grafit voltak, most is azok, ha gyémánt, akkor meg azok. És persze nem élnek, így nem emlékeznek, de a metafora költői eszközével élve mondhatjuk így is. A fizika nyelvén meg szimplán különböző állapotban van az atomjaik halmaza, és ha ez az állapot stabil, akkor két perc múlva is olyanban lesz, mint most, tehát mintha mindkét kupac szénatom "emlékezne" rá, hogy ő két perce még grafit vagy gyémánt volt -- annak ellenére, hogy évmilliók óta vannak egyéb emlékei is. (Haj, de még milyenek! -- ha egy szénatom egyszer beszélni kezdene... De ezt talán egyszer majd egy mesémben mondom el.)

***

Amit ezzel mondani akarok, hogy attól, hogy első hallásra hülyén hangzik egy érvelés, amivel egy tapasztalatot próbálnak elmagyarázni, még érdemes lehet belegondolni, vajon adható-e értelem neki a tudomány nyelvére fordítva. És csupán hozzáállás kérdése, hogy megpróbálunk ilyen értelmet keresni benne, vagy gondolkodás nélkül félresöpörjük.

És persze tudom, hogy a fenti szerkezetes példa kristályokra működik, a víz meg folyadék, így nincs ilyesféle stabil szerkezete. Ám egyfelől a hozzáállás fontosságát jól példázza, másrészt honnan tudjuk, hogy nem létezhet-e a víznek valamlyen "szerkezete"? Olyan szép nyugodt, csillogó kristályos persze nem, de nem lehetnek-e attól még valamiféle állapotai, melyek persze nem olyan könnyen átláthatók, mint egy szép gyémántrács, de valahogy elrejtve mégis léteznek?

***

Megint csak szemléltetésül: képzeljük el az ismert tilitoli játékot: pl. 4x4-es négyzet, benne 15 kis számozott tologatható négyzetke, egy hely meg kihagyva. Mindannyian játszottunk vele, ki odacsapta aztán, ki nem. Mindegy most.

Ismert tény, hogy ha huncut erőszakkal kiszedjük és felcserélve visszatesszük pl. a két utolsó négyzetkét, a normál tologatással lehetetlen az eredeti állapotba visszatologatni.

Ez azt is jelenti, hogy az eredeti és a cserével "meghekkelt" játék tologatással összekevert állapotai között sem lehetnek egyformák -- különben ezen állapoton át egyikből a másik kitologatható lenne. Ami azt jelenti, hogy -- metaforikusan szólva -- a játék négyzetkéi a tologatás során összevissza keveredve is megtartják "emlékezetükben", hogy eredeti vagy cserével "meghekkelt" játék részei-e.

Most képzeljünk el egy százszor százas játékot, meg egy ugyanilyen meghekkeltet. A sok-sok tologatás során bármelyik négyzet akárhová elkerülhet, így idővel az anyjuk sem ismerne rájuk -- mint a víz részecskéi, akik egymás mellett elcsúszkálva pár perc múlva már teljesen összevissza "vannak vándorolva". a pohárban.

És mégis: akármennyit "folynak" is a tilitoli négyzetkéi, örökre megőrzik azt a tulajdonságukat, hogy eredeti vagy a meghekkelt játékhoz tartoznak-e, mert kizárólag az egyik tologatható ki belőlük.

Ráadásul ember nincs, aki rájuk nézve meg tudná mondani, ez most melyik. Állapotuk így nem csak stabil, de szinte láthatatlan is.

Ha valaki nem ismeri ezt a felcserélős dolgot, a tologatás kavalkádját nézve talán sosem jön rá, hogy a teljes összevissza "folyó" katyvasz stabilan őriz egy információt. Különösen egy ezerszer ezerszeresben, ahol már olyan kicsik a számok, hogy nem is látszanak -- ahogy a vízmolekulák se.

És persze ez is csak hasonlat, így sántít, a molekulák nincsenek beszámozva, és nem is tilitoli mozognak, de egyrészt ez csak egy példa arra, hogy egy látszólagos összevissza kavargó rendszerben is lehet "emlékezet", másrészt a folyadék részecskéi sem teljesen szabadon mozognak, hanem bizonyos kötöttségekkel.

Nem is valószínű, hogy a vízben ilyen típusú rendezettség lenne. De tudni, hogyan tudhatnánk?! Vannak módszerek, melyekkel belső szerkezetre utaló aggregált tulajdonságokat vizsgálhatunk, de a "négyzetkéket" még nem látjuk, mert olyan picik (és gyorsak). Szóval előfordulhatnak még rejtett tulajdonságok. Senki se mondja hogy vannak. Csak azt se, hogy nincsenek. Mert honnan tudhatnánk, hogy nem is lehetnek?

És persze össze is állhatnak egyedi molekulák bizonyos kisebb csoportokká -- ezeket se látjuk. A vízben pl. össze is állnak, ami ismert és kimért jelenség, de ki merné életét tenni rá, hogy e lehetőségeket mind ismerjük?

***

Ki merné fejével vállalni, hogy elvisz akár csak ezer tavasztól megbolydult gimnazistát egyedüli tanárként egy osztálykirándulásra, és ott majd mindegyiket szemmel tartja, ne tegyen rossz fát a tűzre / sütit a kemencébe?

Ki vállalná hát, hogy úgy megfigyel illió-milló-billió megbolydult vízmolekulát, hogy aztán jegyzőkönyvben leírja, melyik mikor kivel hol mit csinált?

Boldogok a tudatlanok, mert magabiztosak, ami egy megnyugtató érzés. Csak néha rá lehet faragni.

***

És ott volt még a sommás ítélet: bár Magyarországon a homeopátiát csak "igazi" orvosok végezhetik, és több száz (vagy ezer? -- nem emlékszem), közülük alkalmazza is, az ő tapasztalatuk nem számítható valódi megfigyelésnek, mert csak több száz betegen való alkalmazás és kontramintaként placebót kapókon való megfigyelés képes kimutatni egy szer hatékonyságát, míg egy körzeti orvos egy szert csak pár betegen alkalmaz, és nincs ellenpróbája.

Nos, igen: egy gyógyszerkísérletben jogosan ilyen szigorúak a szabályok.

De ettől még statisztikailag szignifikáns jelenségre utalhat sok száz körzeti orvos független megfigyelése is. Mert attól még, hogy tisztábban s egyszerűbben értelmezhető nagy homogén minták eredménye, sok kis független megfigyelésből akkor is vonható le statisztikai következtetés, ha nem azonos betegeken próbálták a homeo ill. hagyományos szereket, de elég sok megfigyelés van arra, hogy a homeo a vártnál hatásosabbnak bizonyult.

Amúgy is tiszteletlenségnek tűnik sok száz körzeti orvos tapasztalását szimplán lesöpörni a morzsákkal az asztalról, de statisztikai érvelés is adható arra, hogy e független megfigyelések nagy számából gyanakodhassunk, hogy több ez puszta véletlennél.

És megint csak nem azt mondom, hogy tényleg több, vagy hogy a homeopátia tényleg hat. Csak hogy a "hivatalos" tudomány szabályainak se felel meg e tapasztalatok semmibe vétele.

+++

Elképesztő titkai vannak a minket körülvevő világnak, és aki komolyan kutatja, hamar ráébred, hogy mennyire kicsik vagyunk benne és hozzá. És hogy a nagyját még nem tudjuk.

A tudományban fontos, hogy kritikusak legyünk, de legalább ennyire (és pont ezért is), hogy óvatosan mondjuk ki bármiről azt, hogy olyan nincs. Különösen, ha még saját tudományunk eszközeivel is látható, hogy nem tudhatjuk, van-e.

A kávészünettel huszonöt perc alatt kidolgozott törvényeket hagyjuk a politikusok kontraszelektált népére, ne hagyjuk, hogy az igényes szakmákra is lecsorogjon a sommás igénytelenség.

 

 

 

* És elnézést is kell kérnem a manikűrösöktől, hisz' még azt sem is tudom pontosan, mit csinálnak. Puszta szófordulatként hivatkoztam rájuk -- magam is egy sommás sztereotípiába esve, amit pedig annyira nem szeretek...

.

tilitoli-1.jpg

.

.

.

5 komment

Címkék: homeopátia manikűr tilitoli

A bejegyzés trackback címe:

https://benderik.blog.hu/api/trackback/id/tr27057597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nandras01 2015.01.11. 15:35:00

"attól, hogy első hallásra hülyén hangzik egy érvelés, amivel egy tapasztalatot próbálnak elmagyarázni, még érdemes lehet belegondolni, vajon adható-e értelem neki a tudomány nyelvére fordítva"

ami első hallásra hülyén hangzik, az bizony ugyanúgy hangzik sokadik hallásra is.
és már az is tiszteletreméltó, hogy egy hozzáértő szakember egyáltalán hajlandó vitatkozni egy nyilvánvaló sületlenségről.

Benderik 2015.01.13. 23:29:19

@nandras01: Ó, a hozzáértő szakember láthatólag vágyott vitatkozni, és jólesett neki, hogy végre elmondhatja, így másnapra újult lelkierővel folytathatta kutatását, ekképpen a vita előremozdította a tudomány ügyét.
Nem baj néha elkalandozniuk a hozzáértő szakembereknek sem tanítani kicsit a megbódult tömegeket, ezzel csak jót tesznek, és a Nap sem szűnik meg ettől még keringeni a Föld körül.

ZOH 2017.02.16. 09:04:09

hát ez a cikk eléggé rendben van, respect! a tilitolis hasonlat zseniális

Benderik 2017.02.16. 22:23:52

@ZOH: Köszönöm. A megérzésem az amúgy, hogy egyszer még kiderül, hogy működik. De ez persze csak kismintás saját (családi) tapasztalaton alapuló kisujjbizsergés. De hogy vetődtél ide e régen szunnyadó íráshoz?

ZOH 2017.02.16. 23:20:10

@Benderik: pontosan nem emlékszem :-) de egy frissebb cikkedet ("halódó nyugat") linkelte valaki és kiemelkedően színvonalasnak találtam, úgyhogy nekiálltam visszaolvasni az egészet

respect így ismeretlenül is