HTML

Benderik elmélkedik

Friss topikok

  • gabiiii: @Benderik: Az államnak nincs saját pénze, hanem erőszakkal veszi el tőlem és még néhány másik adóz... (2018.10.25. 11:28) Konstruktívan a hajléktalanok kilakoltatásáról
  • nemecsekerno_007: Most a mi adónkból képzünk szakembert gazdag európai országoknak, hogy utána az ottani nyugdíjrend... (2018.10.15. 09:14) Corvinus ördöge és maltere
  • Benderik: @$pi$: "Érvrendszerem a kormánypárti sajtó érvrendszere..." (2018.09.13. 22:20) Megszívlelendő-e a Jelentés
  • Josef Lewis: @Én de genere Mi: Jó napot, Josef Lewis vagyok. Egy elismert, törvényes és akkreditált hitelező. N... (2018.09.08. 06:32) Egy konklávé Bayer Zsolttal
  • Josef Lewis: Jó napot, Josef Lewis vagyok. Egy elismert, törvényes és akkreditált hitelező. Nagyon gyorsan és e... (2018.09.08. 05:50) A választás szép tánca

A halódó liberális Nyugat esete a Tűzzel

2017.01.07. 06:53 Benderik

 

Sokan jövendölik manapság a feslett nyugati liberalizmus végét. Hogy a kivénhedt oroszlán ideje lejárt, karmait már manikűrözteti. 

S épp' minap akadtam egy a lényeget jól megragadó írásra melynek beidézném pár mondatát: 

"A nyugati liberalizmus ugyanolyan doktriner ostobaság volt, mint a kommunizmus. Saját nyelvezettel, hitvilággal, aminek semmi köze a valósághoz, az ember valódi természetéhez. 
Hogy az ember akarja a történelmet, akarja a hitet, akarja a vért és verejtéket. 
Az a Mátrix, ami ezt nem adja meg, megsemmisül."

Középső mondata gyönyörű, jól megragadja, amit én itt úgy szoktam emlegetni, hogy az emberi természetet a szenvedély irányítja, így 

  • a Történelem útkereséseiben sose képes egy végletes megoldásból szép apró lépésekkel eljutni az arany középútra, hanem csak a végletek közti vad ide-oda csapkodással (és sok vérrel),
  • és ha már el is jutott, se tud sokáig nyugton ülni a jóban, mert az langyosan unalmas, és nincs benne tűz, amiben lelkesen eléghet.


*** 

Az épp' vonagló nyugati liberális jóléti társadalom tényleg egy véglet volt (és van). Kicsit túlhajszolta a píszít, el is kényelmesedett, és nagyrészt ezekből fakadóan folyton alulmarad az olyan friss és kevésbé finom(kodó) modorú feltörekvőkkel szemben, akik egyre nyugodtabban húzkodják bajszát. Hímeznek, hámoznak, s úgy érzik, most aztán jól odamondtak, mikor egy ifjú oroszlánkölyök megpöcköli az orrukat, mire ők mondanak valami olyan finoman burkolt elítélő diplomáciai mondatot, amibe egykor belesápadtak volna a falak, ma már viszont politikai elemző kell, hogy elmagyarázza, hogy ez bizony súlyos célzás volt arra, hogy rosszallják a dolgot. 

Az orosz elnök zseniális taktikázásai, ami ellen alig tud fellépni, a gazdasági válságban tohonyán evickélés már élezték a helyzetet, és az utóbbi miatti elszegényedők tömege, meg a menekültek/migránsok (ízlés szerint) ekkora áradata már olyan, ami torkán akadt, és egyelőre nem látszik, lenyeli, visszaköpi vagy belefullad.

Csakhogy. 

*** 

És ez egy súlyos csakhogy. 

Mert sok benne a látszatelem. Ami a mélyére ásva nem pont az, aminek látszik. 

*** 

Már azon érdemes eltűnődni, vajon ha a népek áramlását nézzük, miért mindig e halódó nyugatra áramlik a nép és nem onnan a többiekhez -- akármelyik tehetséges kihívó régiót nézzük is. 
És itt most hagyjuk ki a kimondottan háborús övezeteket, mert ott persze szimplán a golyók elől futnak. 

De hányan akarnak az olyan sikeres és erős országokba kivándorolni a halódó Nyugatról, mint Oroszország és Kína? Kína ráadásul még gazdaságilag is egy sikersztori. Mégse nagyon tülekednek bejutni a nyugati világból. 

Miért van az, hogy akinek lehetősége nyílik rá, az saját életét élni azért inkább a Nyugat mocsarába megy, és annak cuccait veszi? (Mondjuk a cuccok egy része már itt is kínai, de aki teheti, kimondottan nemkínait vesz.) 

Miért van, hogy az olyan -- akár iszlám vallású -- népek, ahol nem volt radikálisan konzervatív vallási hatalom, ami erővel tartatja be a szigorúan értelmezett vallási szabályokat, mégis tartották a vallást, de olyan gyakorlatias módon, ahol megfértek a jelképes csadorral motorozó lányok a rendszeres mecsetbe járással és a nyugatra egyre inkább hasonlító hétköznapi élettel? Hasonlóan ahhoz ahogy a Nyugat ment korábban a hétköznapokban praktikusan élhető kereszténységbe, 

S miért van, hogy ahol megszűnik egy kemény szabályokat rájuk mérő hatalom, ott közvetlenül ezután az emberek hirtelen olyan felszabadultnak látszanak? (Ami persze szintén csalóka, lehet ügyes operatőr keze munkája is. És a "felszabadulást" aztán sokszor a káosz követi, ahol már mindent visszasírnak, de az egy másik történet -- ld. később.)

S persze most kicsit csalok, mert vannak persze a rendszer jóságától független okok is. A mostani "fejlett Nyugat" érthetően a földrajzilag legjobban élhető részen alakult ki és bitorolja azt most is. Ez nyilván nagy vonzerő. 
Meg persze jelenlegi gazdagsága, és jó termékei jelentős részben a múlt sikerességéből vannak, így nem bizonyítják, hogy még most is jobban csinálják. 

Bár hogy idáig eljutott, és hogy eddig a legsikeresebb volt, azért jelent valamit, ha korábbi társadalmi vetélytársaival összevetjük. 

De nem csak a gazdagság az, ami vonzerő tud lenni. 

Hanem az élhetőség. 

Hogy mennyire érzed jól magad, ha ott élsz. Ami részben pénz, mert anélkül mindenhol rossz, de az is, hogy hányféle dolgot vehetsz, van-e pont a te ízlésednek való cucc, lakás, ruha, autó, ha megvetted, hordhatod-e azt a cuccot, ruhát, autót, lehet-e olyan a hajad, ami neked jó. Mennyire tudsz érvényt szerezni jogaidnak vagy ütközöl falakba s pattansz le, ha szart sóztak rád s reklamálnál. Mert a keménykezű hatalom nem szereti, ha reklamálsz, főleg, ha az neki pénzébe kerül -- netán egy neki pénzt hozó céggel kekeckedsz. 


És lássuk be, ebből a szempontból még eléggé egyformák is vagyunk. 

Szeretünk jól élni, ami alatt sokfélét értünk, de a lényegi elemek igen hasonlóak: 

  • legyen mit enni és inni,
  • legyen hol lakni,
  • ne kelljen megszakadni, hogy mindez meglegyen,
  • s mindezek lehetőleg minél inkább olyanok legyenek, amiket szeretünk,
  • dolgainkba pedig fölöslegesen ne pofázzon bele senki

(stb.) 

Na most ebből az első három gazdasági, de például a negyedikhez már az is kell, hogy a rendszer engedje a sokféleséget. 

Mi több: bátorítsa, ösztönözze, mert a termékek sokszínűségéhez már nem csak sokat termelni tudó gazdaság kell, hanem legalább annyi szabadon szálló lélek, aki szeret gondolkodni, újítani, a meglevőt eldobva mást és máshogy megpróbálni. Amihez viszont e szárnyaló lelkeket nemigen tudja kitermelni egy szigorú, a gondolatokat is mederben tartó, túlszabályozott társadalom. 

Az ötödik meg lényegében a liberális társadalom kocsmatanfolyami meghatározása. 

Ahol szabályok persze kellenek, és csak akkor várhatjuk el, hogy ne pofázzanak az életünkbe, ha a normál együttélési szabályokat betartjuk, mi se bántunk másokat, munkánkat elvégezzük -- csak a liberalizmust félreértők/-magyarázók mondják, hogy az arról szól, hogy mindent szabad, és hogy csak jogok vannak, kötelességek nélkül. Ez így nyilván káoszba vezetne, de a most halódó Nyugat sem így működik elméletben -- még ha a gyakorlatban itt-ott kicsit el is linkeskedte az együttélési szabályok betartatását. 

*** 

De tovább megyek. Mert fentiekre mondhatod, hogy persze, a nyerteseknek, pénzeseknek jobb a Nyugat, de mi van az egyre növekvő számú elszegényedővel? Akiktől elvette a pénzt s a munkát a liberális pénzvilág? 

Nos, itt van egy olyan rossz hírem, hogy az elszegényedők a feltörekvőknél sem élnek jobban. Sőt. A feltörekvők részben azért sikeresek, mert nem költenek fölösleges dolgokra, mint például a magukat eltartani nem képesekre. Akik -- Lázár próféta szavaival -- annyit is érnek. E sikeres társadalmak nemigen tartanak fenn olyan költséges visszahúzó rendszereket, mint szociális háló, mint az egyik, amibe a halódó nyugat lába folyton belegabalyodik. Egy sikeres léghajó kapitánya a terhet kidobja, nem hizlalgatja. 

És munkaerőpiaci felzárkóztatásra se sokat költenek. Minek, amíg van elég olyan, aki saját pénzén kitanul vagy ha arra nincs pénze, bányászik szenet? 

Vegyük észre, hogy a halódó nyugat jogvédő finomkodása az emberekkel csak a színpadon szól nagyrészt a melegjogokról, a háttérben a Te gyermekeid oktatását, s a Te egészségügyi ellátásodat is fizeti -- jó, persze igazából Te fizeted, és itt Magyarországon visszakapsz belőle egy kicsit, de a fejlett Nyugaton az épp' jómódúbb réteg fizeti, hogy megszervezzék neki a közösen gazdaságosabban megvehető dolgait, és az épp' rosszabb módúak se haljanak meg az utcán, mert az egyrészt zavaró látvány az épp' jómódúaknak, másrészt úgy kint hagyhatják az autót az utcán anélkül, hogy biztosan feltörnék a rosszabb módúak, harmadrészt biztonságérzetet ad nekik, hogy ők se halnak majd azonnal éhen, ha egyszer majd épp' ők is rosszabb módba csúsznának. 
S persze kicsit ezt is túltolják, így olyanokat is támogatnak, akikről tán úgy érzed, hogy ne a te pénzedből. De ez is olyan, ami finomhangolással javítható, nem a rendszer szükséges velejárója -- bár kétségkívül hajlamos rá. 


Szóval élhetőség tekintetében a halódó Nyugat még eléggé úgy fest, hogy vezet. Ha elbukna, hiányát elég sokan megéreznék Jó eséllyel Te is, Kedves Olvasó. 

*** 

Ez persze még eddig csak arról szólt, hogy miért érdemesebb a kijavításán fáradni kicsit, mint a sírba rugdosásán. Még ha a fogyasztói társadalma rá is szoktatott minket, hogy ha valami beszart, rögtön újat vegyünk, és semmit nem javíttatunk. 

De vajon életképessé tehető-e? Nem a rossz alaptermészetéből fakad-e hátránya a feltörekvőkkel szemben? És nincs-e tényleg ellentmondásban az ember alaptermészetével, a szenvedéllyel, ami akarja a tüzet, a hitet és a vért is? 

*** 

Hát nézzük. 

Rögtön első kérdésem, hány konkrét javaslatot tudunk összeszedni a rendszer megjobbítására azoktól, akik a jelenlegi Nyugat új feltörekvő sztárjai, mint Donald Trump, Orbán Viktor -- hogy csak a legnagyobb neveket említsem... 

Már olyat, ami... 

  • ...ténylegesen, számokkal alátámasztva tartalmaz valami teendőt -- és itt első körben nem igényem, hogy a számolt hatások vitathatatlanok legyenek, csak legalább legyenek, legalább az látsszon belőlük, hogy valaki többet fordított az ötlet átgondolására másfél óránál, a legtöbb nagy dérrel bejelentett hirtelen ötlet kiesne ezen.
  • ...a javaslatok rendszere nincs ellentmondásban önmagával (mint mondjuk közös hadsereg egy szövetségnek, ami lehetőleg semmi más ügyében ne legyen központi irányítású).
  • ...és ne változzon hetente.


Én nemigen tudok ilyenről, de mindenki gondolja át maga. 

Szóval nekem erősen úgy tűnik, hogy az ígéretes új fiúk nemigen élnek a lehetőséggel, amikor tényleg jobbítani kell. Ötletelnek, a régebbije csinál is dolgokat, de nincs bennük megvalósíthatónak tűnő rendszer. 

Persze ne legyünk igazságtalanok velük: a régi nyugat vezetői is elég ötlettelennek tűnnek.

Csakhogy

  • egyrészt ők folyamatosan tesznek kis lépéseket a felmerülő bajok orvoslására, ami sokszor zsákutcának bizonyul, néha túl lassúnak, de van bennük rendszer, és legalább ténylegesen halad valami értelmes kiigazítgatás irányába. A Törökországgal kötött megállapodás a népvándorlás dolgában pl. sok dologban tökéletlen, joggal kritizálható, de vitathatatlanul van megoldás irányú hatása, az meg nemigen volt előre látható, hogy közben egy puccsal ott is megfordul a világ. De Németország, mikor korábban kellett, felülvizsgálta begyökeresedett szociális rendszerének mérhetetlen nagyvonalúságát is. Szóval a rendszer láthatólag képes önkarbantartásra. Ezzel együtt sok mindent eltrehánykodott, és elég hülye nyelvezetet alakított is ki, ami által saját népének se tudja elmagyarázni,mit miért tesz. De eddigi történetében már sok megoldhatatlannak tűnő helyzetből kivágta magát némi fazonigazítással.
  • másrészt érzik a választói nyomást, s ennek hatására próbálnak cselekedni, ami mögött viszont a rendszer azon tulajdonsága áll, hogy a választók tudnak nyomást kifejteni, ha valami nem tetszik nekik.

 

***

Ráadásul ha a most megoldhatatlannak tűnő problémahalmazt megnézzük, kellő átgondolással azért lehetne rájuk megoldást találni. Persze sokkal könnyebb lenne, ha pl. a bevándorlók dolgával akkor is foglalkoztak volna, mikor az még kezelhető méretű volt. De hát az emberi természet ebben is olyan, hogy a könnyebbik úton jár, amíg azon fel nem gyullad egy kamion.

Nem szükséges tulajdonsága egy liberális demokráciának, hogy polgárainak kritikátlanul mindent megenged, hogy őket minden helyzetben bőségesen eltartja, s mindeközben nem követel tőlük semmit. Csak ez egészen addig egyszerűbb-kényelmesebb út, amíg járható.

Ahogy korábban is írtam már párszor, olyan ez, mint a gyermeknevelés: egy gyerek teljesen jól megtanítható egy normális szabályrendszer betartására, arra, hogy vannak kötelességei is a jogai mellé, és ehhez még durva, kegyetlen szülőnek se kell lennünk. Csak sokkal kényelmesebb ráhagyni mindent, nem érni rá és a tévé elé csapva ridegtartani, amíg aztán a fejünkre nem nő. És akkor meg már nehéz lesz persze, amiből aztán levonjuk a következtetést, hogy a mai fiatalság kezelhetetlen, csak a jogait ismeri és követelődzik. És átcsapunk a másik végletbe, keményen büntetjük, amire persze ő is "visszaüt", mert már beleégett, hogy neki mindent szabad, és tényleg igazságtalannak érzi, ha most hirtelen mosogatnia kell meg porszívóznia, és régóta nem emelték a járandóságait.

De ez nem azt jelenti, hogy gyereket nevelni nem lehet, vagy csak spártai törvényekkel, csak annyit, hogy ésszel kell csinálni, és rá kell szánni az időt, átgondolást, fáradságot a kezdetektől fogva.

Nem igaz, hogy a liberális demokrácia urai nem tudták/tudják, hogy itt-ott túl lazára engedték a gyeplőt. Csak úgy könnyebb volt választásokat nyerni, és nem kellett annyit gondolkodni. Amire felkaphatjuk a fejünket -- aha, a demokrácia alaphibája! De az a helyzet, hogy igaz, hogy a demokráciában se mindig látja a polgár, hogy vezetőit kell-e valamerre nyomni, ám a többi rendszerben urainak még arra se kell venni a fáradságot, hogy elhitessék vele, hogy nem kell.

Ha nagy a baj, a jelzés megérkezik, és a vezetők érzik is a nyomást. Nálunk ez nemigen működik, de pl. Merkel néni sokat utánigazított az irányon, mikor népe elégedetlenkedni kezdett. Az önjavító mechanizmus azért, ha olykor lassan is, de működik...

***

De térjünk rá az emberi természetre, a szenvedélyre, ami talán tényleg kiköveteli a rendszerek radikalizálódását, a kemény szabályokat, a lánglelkű harcokat, amiben meghalhatunk hitünkért.

A Történelem tényleg erre utal.

Csak hát.

Egyfelől ami a vért és a háborút illeti, azért az is mindenhol látszik a Történelemben, hogy ezt legtöbbször olyankor szerettük, amikor máshol volt. Még ha részt is akartunk venni benne, lehetőleg úgy, hogy sokkal erősebbként valahol valakiket letámadunk, és oda se a mi gyerekeink mennek, ha lehet. A kiegyenlített háborút saját földön mindig rühellték az abban résztvevők. Kivéve persze amikor szükség volt rá egy elviselhetetlen elnyomottság lerázására, de az nem öncélú szenvedély, hanem szimplán a fenti jobb életre való igényből fakad.

 Ami a hitet és lángolást illeti, az tényleg fontos igény. Tényleg alaptermészete az embernek, hogy ha már kaja, odú megvan, hirtelen nő is kell, s ha az is, kell még valami, amiért lelkesedni lehet. Valami magasabbrendű, amiért értelmesnek érezzük életünket, fontosnak, amit hozzátesz a világhoz.

Csakhogy.

Egyrészt ha ennek egy részét egy vallásban találjuk meg, nem árt, ha nem nyírnak ki minket, csak mert pont rossz helyen hiszünk pont abban az istenben. Hogy ilyen esetben se nyírjon ki, az meg pont a liberális társadalom sajátja. És persze lehetne az is egy működő rend, hogy mindenki abban higgyen, amiben a körülötte élő többség. Csak hát a hit részben szenvedély, így nem mindig tudunk pont abban hinni, amit először tanítottak nekünk, másrészt meg minek? Ha hitünk nem kimondottan destruktív, ami a közösséget rombolja, akkor a társadalomnak kimondottan hasznos, ha egyedét segíti lelkileg egészségben maradva síkképernyős tévét termelni.

Másrészt hinni sok mindenben lehet, és e téren inkább a lelkesedést, életcélt érezném az igény pontosabb megfelelőjének. És persze a nem vallásos hit is irányulhat olyan lelkesítő dolgokra, ami tűzzel és vérrel jár, de eleve már a tűz is lehet belső tűz, ami nem éget el házakat, mégis lelkesít, másrészt lehet bármi, amit hasznos alkotásnak érzünk.

És azt hiszem, a kulcs valahol itt van. Sokszor megénekelt tény, hogy a mai világban nincsenek lelkesítő célok, az emberek magányosak (apropó igen: mert a közösség is egy durván erős igény ám!), és így még jólétben, ám lelki tunyaságban élő fiatalokat is be tudnak lelkesíteni gonosz, ám lelkesítően hangzó eszmék, és az ebben egy szívre dobbanó közösség. Az Iszlám Állam terroristái közt nyugtalanítóan sok a hófehér bőrű telivér, jóltáplált európai fiatal -- vajon miért? Nem alapvetően gonoszak, csak olyan életkorban vannak, amikor lelkesítő célok kellenek, meg közösség, aki minket is értékesnek tart, és az kevés, hogy ha jól tanulsz, lehetsz könyvelő s számokat terelő excel-juhász, mint kopaszodó apukád. Aztán persze rájönnek és kiábrándulnak, de nyilván jobb, ha eleve inkább egy sakk-, fizika-, foci- vagy túrakörben találják meg e célokat -- a túlélési ráta is magasabb.

Szóval nem létszükséglet a vér, "elég", ha a társadalom nagy része hisz valamiben, és lelkesedik valamiért.

Amire meg leginkább az alkalmas, amit ma itt kis hazánkban lenézően civil társadalomnak hívunk. Lenézően, mert a politika tartja játékszerként, így ismert tagjai tényleg pártok úttörőszervezetei, a többi meg vagy magától belefullad a pénzhiányba, vagy agyonnyomják fentről, mert sanda szándékúnak minősítik, hogy működésével felhívja a figyelmet, hogy olyan feladatot lát el, amit az államnak kéne, de nem teszi.

Meg jelenleg kimerül abban, hogy próbálja ellátni az állam helyett annak szociális feladatait, és arra nemigen jut már, hogy klasszikus fenti feladatát ellássa: értelmes célokra szervezzen közösségeket, ahol fiatalok kiélhetik lelkesítő célok iránti igényüket, az alkotás örömét, meg persze az öregebbek is, meg egyéb ilyenek.

 ***

Nem, azt hiszem, a szenvedély nem feltétlen igényli se a vért, se az önostorozó, szigorú szabályokat. Csak az eddigi Történelem mindig túl sok ilyet kínált, és nem éltünk még eleget csendes békességben ahhoz, hogy megtanuljunk békében alkotva lelkesedni.

S persze nem állítom, hogy most előbb tanuljuk majd meg, mint hogy elsodorna az újabb tűzvihar. S így ne teljesednének be az írásom elején idézett cikk jóslatai. Mert persze mindig van is, aki nem a saját faszát lógatja a tűzbe, így érdeke azt felszítani.

Csak azt állítom, hogy e halódó Nyugat keretein belül is van mód a legtöbbünknek legélhetőbb utat megtalálni Hogy a rendszer utánigazítással élhetőre javítható, és jobban járunk vele, mint ha tűzre vetjük. Mert ha van is pár jóbeszédű nepper, aki ránk sózná, a most rendelhető új cuccra mind rábaszunk, ha otthonunkba engedjük.

Csak akkor már késő lesz.

Ennyi 

 

 

 * Fentiekben keverten beszéltem a szociális, liberális és demokrácia tulajdonságairól. Nem akartam túlbonyolítani azzal, hogy szétválasztom őket. Mert a most halódó Nyugat ezt együtt kínálja, míg a többi, amit el akarnak adni nekünk, igazából mindegyik részét kidobná. Csak a reklámban ezt apránként adagolja.

 

 

stockfresh_290767.jpeg

 /kép forrása: https://stockfresh.com/image/290767/fire-biker  (lett légyen bármi is az...)/

 

 

 

24 komment

Címkék: tűz hit szenvedély excel Nyugat

A bejegyzés trackback címe:

https://benderik.blog.hu/api/trackback/id/tr9912105067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2017.01.08. 16:03:47

Picit szerintem túlbonyolítottad, ráadásul elköveted azt a hibát is, hogy a magad szemüvegén át akarod mások helyzetét megítélni. Az, hogy a nyugati világba irányul a kivándorlás, az egyetlen okra vezethető vissza: gazdagság. Nem a liberalizmusunk és nem is a demokráciánk kell nekik. CSAK a gazdagságunk által biztosított lehetőségek. Lenézem őket? Fenéket. Azonban azt gondolom, hogy - kissé ferdítve Eszterházy mondását - NINCS olyan, hogy első generációs liberális, vagy épp első generációs demokrata. Ezen kulturális értékek egy hosszú-hosszú tanulási folyamat végtermékei, amibe bele kell szocializálódni. Aki egy teljesen eltérő paradigma szerint szocializálódik, az nem lesz képes rá, hogy átvegye ezeket az értékeket (na jó, egyedi eset a szabályt erősítheti). A tömegek, akik ide jönnek, "élhetőség" alatt leginkább a gazdagságot értik, ami érthető is, mivel sokszor a létbizonytalanság elől menekülve, Európa ranglétrájának az abszolút legalja is mérföldes előrelépés. Azonban más a kultúránkból nem kell nekik, illetve mással nem tudnak mit kezdeni. Ez a csapda. Ezért borzasztóan csalfa műmegoldás a willkommenskultur. Helyben segítés? Bármikor. De integrálhatatlan tömegek beengedése: no.

Ad Dio 2017.01.08. 16:05:28

@Ad Dio:

Eszterházy = Esterházy

mea culpa

HaCS 2017.01.08. 16:25:19

Egy egyszerű mondattal feloldanám a feszülő ellentétet.

A liberális demokrácia NEM EGYENLŐ a neoliberalizmussal.

Javaslom olvasgatásra a nyugati világ XX. századi fejlődéstörténetét 1970 előtt, ill. után.

Hátha világosabb lesz miből is lett a nyugatias társadalmaknak elege, mit is akarnak a "sírba rugdosni".

Kérem vegyük figyelembe, hogy minden említett esetben a demokrácia keretein belül játszódott le minden, és nem is tűnik úgy, hogy bárhol ezen a rendszeren változtatni kívánnának.
A neoliberális kapitalizmus terén ellenben lehetnek komoly változások. Csakhogy az nem társadalmi rendszer, hanem gazdaságpolitikai irányzat. És bárki bármennyire is próbál mást sugallni ez sem szükséges feltétele a liberális demokráciának.

nevetőharmadik 2017.01.08. 17:46:35

@Ad Dio: Ha "csupán" a gazdagságért jönnek, akkor is ugyanazok miatt a dolgok miatt jönnek, csak áttételesen és ezekről mit sem tudva (potenciálisan akár elpusztítva). De ez a poszt nem is erről és nekik szól, hanem nekünk, azoknak, akik elvileg ezekről a dolgokról tudniuk kellene - hogy holmi szirénhangokra hallgatva aktuális nehézségek miatt ne dobjuk el magunktól azt, ami az egész élhetőségnek (inkluzíve gazdagság) az alapja.

Ennek persze nem mond ellent az, amit a bevándorlókról állítasz, és bár a véleményed talán egy csöppet túlságosan általánosító, a veszély, amit felvázolsz, létezik. Normális ember nem is örül nekik. De az életmódunkra mégsem ők a legnagyobb veszély. Ha elpusztul a nyugati világ, ahogyan ismerjük, az nem miattuk lesz, hanem miattunk.

Ad Dio 2017.01.08. 22:37:42

@nevetőharmadik:

Egy kommentben nem lehet sajnos mindent minden irányból megfogalmazni. Így meg sem kíséreltem. A poszt felvetésére reagáltam, annak irányát korrigáltam magam esze szerint.

Én magam izig-vérig liberálisnak tartom. Jobboldali liberálisnak. Mint ilyen, nagyon nem örülök, hogy fordulófélben lévő világunk szemében a "liberalizmus" szitokszóvá vált. Ennek nem szabadna így lennie. A ma baja nem a liberalizmussal van - ami tulajdonképpen nyugati kultúrák egyik alapvetése, mondhatni legkisebb közös minimuma - hanem a magukat liberális politikai erőknek valló bal-liberális pártok életidegen doktriner marhaságaival. Azokkal az ordas elvekkel, amik nagyban hozzájárultak a mai - széles körben tapasztalható - radikalizálódáshoz. Valahogy úgy áll a dolog amint az volt annak idején a kereszténységgel: voltaképpen nem Krisztus tanaival volt a baj, hanem az egyházzal. Azonban - nem kis részben az egyház rövidlátó gőgje miatt - a fürdővízzel ment ki a gyerek is. Talán elkerülhetetlen, hogy ez ma is lejátszódjon, bár én azért reménykedek.

Ad Dio 2017.01.08. 22:41:05

@nevetőharmadik:

"Ha "csupán" a gazdagságért jönnek, akkor is ugyanazok miatt a dolgok miatt jönnek, csak áttételesen és ezekről mit sem tudva (potenciálisan akár elpusztítva)"

Lehet tévedek, de emögött azt a dogát sejtem miszerint a nyugat a gazdagságát a liberalizmusának köszönheti. Ezzel azonban nem értek egyet: a Nyugat előbb lett gazdag, aztán liberális. Persze a gazdagodás folyamatát időként katalizálta a liberális gondolkozás, de lényegileg a gyarmatosítás abszolút nem liberális folyamata tett bennünket gazdaggá. Egy pillantás Kínára sok mindent megmagyaráz: a gazdagodás nagyon rapid. Liberalizmus? Vékonyan...

nevetőharmadik 2017.01.09. 00:09:48

@Ad Dio: Az első válaszoddal lényegében csak egyetérteni tudok, hasonlót le is írtam nemrégiben Béndek Péter blogján:

"Feltételezem, hogy végül mindenféle ideológia vagy gyakorlat (ahogy te nevezni szoktad) beleütközik abba a kérdésbe, hogy egy tetszőleges értékrend kikényszeríthető-e, és ha igen, ennek a kikényszerítésnek mi a határa. A te konzervativizmusod a benyomásom szerint nem tehet ilyet, vagy önellentmondásba kerül - ebben az értelemben (módszertani értelemben?) színtiszta liberális vagy, még ha a posztban egy nagyon is konkrét értékrend mellett kampányolsz.

Az más kérdés, hogy manapság a "liberális" címke egy kisajátított fügefalevél a progresszivista baloldal ideológiáján, de ők az előző bekezdés értelmében nem liberálisok, hiszen a feltett kérdésre a válaszuk az, hogy "sőt!". Azaz vegytiszta antiliberális autoriterek, habitusukban semmiben sem különböznek a fasisztoid, államelvű, korporativista illiberálisoktól."

Ez utóbbiakat én is a polkolban kívánom látni, és hozzád hasonlóan én is attól félek, hogy visznek magukkal mindent.

A második válaszoddal kapcsolatban emlékszem, hogy már vitáztunk egyszer. Mindenesetre részben továbbra is máshogy látom, és megpróbálom összefoglalni, hogy miért.

A gazdagság ha nem is az általunk ismert liberalizmussal, de mindig is szoros összefüggésben volt azzal a valamivel, ami alapvető része a liberalizmusnak (meg merem kockáztatni, hogy abban teljesedik ki). Ez pedig a szabad, alkotó szellem.

A megtermelhető/megszerezhető javak korábbihoz képesti emelkedése mindig valamiféle alkotáshoz, újításhoz kötődnek, amivel az ember képes megnövelni a hatékonyságát - tulajdonképpen a gazdagságát. Ez a motívum mindenhol és mindig tetten érhető, legyen szó akár egy földművelési technológiai újításról, vagy akár jobb fegyverekről, amivel el lehet rabolni a már megtermelt javakat. A motívum szempontjából ez mindegy.

Úgy gondolom, hogy az egyes kultúrák gazdagodási potenciálja attól függ, hogy ezt a szabad, alkotó szellemet mennyire engedik társadalmi szinten érvényesülni. Alighanem bármely organikusan kialakuló politikai-gazdasági rendszer képes gazdagodásra (hiszen az alkotó - és mohó - szellem az ember belső tulajdonsága, nem egy adott rendszeré), de a belső szabadságának mértékétől függ, hogy mennyire gyorsan, vagy mekkora maximális szintig képes gyarapodni.

Abban egyet kell értenem veled, hogy a politikai liberalizmust bőven megelőzte a meggazdagodás, azonban úgy gondolom, hogy magát a meggazdagodást a gazdasági téren "liberális" gondolkodásmód okozta. Ezen az újító, kísérletező, vállalkozó, megszokásokra fittyet hányó gondolkodást értem (ami mindig az adott környezethez viszonyítva értendő és nem keverendő össze a modern kor emberjogi felfogásával). Ahol jobban teret nyert a gazdasági liberalizmus, ott nagyobb gazdagodás ment végbe. A politikai liberalizmus ennek a gazdasági gondolkodásmódnak a politikai-közéleti kivetülése, illetve a politikai környezet saját arcára szabása. Legalábbis egy megközelítésben, számba vehetünk még itt ideológiákat és erkölcsi megfontolásokat, de ezek aligha nyerhettek volna teret önmagukban, ha nem estek volna egybe jelentős gazdasági érdekkel is.

Tudom, a gyarmatosítás. Kétségtelen, hogy a nyersanyagok lerablása jelentős mértékben hozzájárult a Nyugat meggazdagodásához, hogy a francba ne. Erkölcsileg menthetetlennek is tartom. Viszont szerintem sokkal lényegesebb szempont, hogy mit tudtak kezdeni a rabolt kincsekkel, ez pedig már megint az anyaországokban létező "gazdasági liberális gondolkodás" fokától függött. Nem véletlen, hogy ezen kincsek eredeti birtokosai nem tettek szert addigra akkora gazdagságra, mint az rablók, és az sem véletlen, hogy mást tudott kihozni hosszú távon a rablásból Anglia és Hollandia, és mást Spanyolország. Végül pedig szerintem a gyarmatosítás pontosan úgy működött, mint ma egy lottónyeremény: megszerzéskor gazdag lett az ember, de hogy mennyire maradt az, az már attól függ, hogy mit kezdett vele. A mai helyzetre a gyarmatosításnak már nincsen akkora kihatása.

Kínáról is csak azt tudom mondani, hogy a rohamos fejlődésének elengedhetetlen feltétele volt a gazdaság fokozatos liberalizációja. Politikai értelemben nincsen ott liberalizmus, de gazdasági értelemben egyre jobban kinyílik. Szerintem idő kérdése, hogy a gazdaságban teret nyerő liberális gondolkodás politikai téren is teret kívánjon nyerni - és ha ez mégsem történik meg, akkor a gazdagodásuk meg fog rekedni egy adott szinten.

A nyugat jelenlegi gazdagsága is csak a (klasszikus értelmű) liberalizmusának jelenlegi fokával létezhet. Ha ebből elvesznek, a gazdagsága (vagy gazdagodásának mértéke) is csökkenni fog. És azon már a technika réges-rég túl van, hogy gazdagságra klasszikus rablással lehessen szert tenni.

Ad Dio 2017.01.09. 09:48:59

@nevetőharmadik:

A liberalizmusról itt most 3 féle értelemben beszélünk. Érdemes ezeket szétválasztani.

- liberalizmus mint társadalmi eszme (etikai, politológiai, jogi egyéb vonulatokkal)
- "liberális" gazdaságelmélet
- mai liberális politikai pártok

A harmadikat már - szvsz nagyon helyesen - le is választottuk most javaslom, hogy az első kettőt is vegyük szét. A liberalizmus ugyanis elsősorban társadalmi téma. A liberálisnak nevezett gazdasági modell(ek), a liberális társadalom - elsősorban jogi - következményei - maximum. Ennél több ideológiai kapcsolatan nem állnak egymással.

A liberalizmus mint társadalomelmélet - de facto tény - a nyugat meggazdagodása UTÁN jelenik meg. Ami persze egyből nem igaz, hiszen liberálisnak mondható társadalomelméletek már az ókorban is voltak, de társadalmi bázisuk nem volt, így a gondolatkísérlet szintjén nem jutottak túl. És itt van valami - szerintem - fontos dolog: ahhoz hogy a liberalizmus átjusson előbb kellett egy olyan réteg, aki gazdag, akinek olyan igényei, ambíciói, vágyai vannak, amiket egy liberális berendezkedés jobban szolgált. Ennek a rétegnek olyan méretűre kellett nőnie, ami már képes politikai értelemben súlyt képviselni. Itt kezdődik az egész történek. Ez a kolumbuszi sorrend. Ha már Kolumbusz...

A nyugat gazdagodása a világ nagyon nem liberális lerablásával kezdődött. A konkvisztádorok semmivel sem voltak liberálisabbak, mint anno a vikingek, a kalandozó magyarok vagy épp Dzsingisz Kán tatárjai. A beáramló vagyont sem kezelték semmivel sem hatékonyabban, mint az említett elődök, csak egyfelől arányaiban SOKKAL nagyobb volt a rablott érték, másfelől ennek a koncnak nagy része arany formájában jelentkezett, ami 1:1 pörgette a gazdaságot, mégpedig azon részét, ami a legnagyobb mértékben hozzá járult akkoriban a gazdasági növekedéshez: a (luxus) ipart. A rablók egymás közti helyzete is tanúságos, mivel egyfelől versenyben voltak egymással másfelől a nyílt háborúságot egymás közt a kereszténységük nem támogatta. Ennélfogva nem alakult ki hegemon szereplő. Mindezek együttesen lökték előre a gazdagodás szekerét belátható módon nagyon-nagyon nem liberális módon.

Az általad használt "szabad alkotás" fogalom, mint a liberalizmus alaptétele szvsz túl tág. Ez tulajdokképpen a liberalizmus és az ambíció közé tesz egyenlőségjelet de az ambíció - köszöni szépen - elég jól megvolt liberalizmus nélkül is :-).

Mit is mond a liberalizmus? Élj úgy, hogy a szabadságod határa a másik ember azonos körű szabadsága legyen. Leben und leben lassen.
Baromi jól hangzik, bár már az egyén-egyén közt is mutatkoznak bizonyos problémák, vajon átvihető-e ez az egész a gazdaság területére? Lehet, de abban biztos vagyok, hogy még soha, egyetlen percre nem próbáltuk :-). A "liberális" gazdaság valójában a gyakorlatban a lehető legszélesebb körű szabályozatlanságot jelenti, amiben az egyetlen regulátor a (nem létező) láthatatlan kéz. A nagyobb, erősebb, agresszívabb megeszi a kicsit reggelire... vagy tízóraira. Nincs itt sem "szabadság", sem semmi egyéb a szép liberális eszméink közül... ami van az szimpla farkastörvény... épp olyan, mint az archaikus társadalmakban szokásban volt, csak itt nem (mindig) megy vérre.

A liberalizmus számomra egy társadalmi, politikai ügy a gazdaságra én nem alkalmazom ott inkább a szabályozott/szabályozatlan irányból közelítek, illetve azt próbálom megfigyelni, hogy milyen szereplők vannak a legjobb helyzetben. Vajon egyes egyedül a méret/erő számít, vagy egyéb tényezők is jelenthetnek helyzeti előnyt (helyi szereplő, politikailag korrekt szereplő, világnézetileg kedves szereplő stb).

Ad Dio 2017.01.09. 13:23:23

@nevetőharmadik:

"És azon már a technika réges-rég túl van, hogy gazdagságra klasszikus rablással lehessen szert tenni."

:-) Ezt remélem csak viccnek szántad. Rablás: erőforrások elorzása. Szerinted a közel keleten mégis mi a fene zajlik "demokrácia export" meg "arab tavasz" néven? Vagy épp az a temérdek lobbista Washingtonban vagy épp Brüsszelben mi a fenét művel? Elmondom: rabol.

nevetőharmadik 2017.01.09. 15:11:18

@Ad Dio: "Ezt remélem csak viccnek szántad. Rablás: erőforrások elorzása. Szerinted a közel keleten mégis mi a fene zajlik "demokrácia export" meg "arab tavasz" néven? Vagy épp az a temérdek lobbista Washingtonban vagy épp Brüsszelben mi a fenét művel? Elmondom: rabol."

Nem, egyáltalán nem viccnek szántam. Persze egyéni jellegű vagyonokat lehet rablással szerezni, de egész országok már nem tudnak _csak_ ebből meggazdagodni. Ha ténylegesen ki is rabolja mondjuk az USA a Közel-Keletet, azaz visz aranyat-olajat meg ami mozdítható, még akkor is csak bizonyos USA-illetőségű körök gazdagszanak belőle, nem az egész ország. Az ő részük az egész ország erejének/gazdagságának viszonylatában nem annyira számottevő (számok alapján nemrég voltam kénytelen körberöhögni egy illetőt, aki azt állította, hogy az USA csak hódító háborúkkal tudja fenntartani a haderejét. Lófaszt - bizonyos érdekkörök tényleg csak ebből tudnak meggazdagodni, de a hadsereget az amerikai magángazdaság adói tartják fent).

Ma a gazdagság forrása a nagy hozzáadott értékű iparban és szolgáltató szektorban van. Azt nem lehet elrabolni. Olajból is lehet persze mesés gazdagságot összehozni, de csak keveseknek. A nép nagy része vagy szegény marad, vagy már eleve kicsi a nép. És ha az olaj (ára) oda, minden oda.

(Ja, és ha elég liberálisak vagyunk, akkor már maga az adózás is rablás :P)

A többiről majd később, munka után :)

Ad Dio 2017.01.09. 15:42:15

@nevetőharmadik:

Európa gazdasága a felfedezések előtt is növekedett, csak nagyon lassan. Így azt nem lehet mondani, hogy a rablásból "éltünk" (merthogy a mezőgazdaságból), maximum azt, hogy ez tett minket gazdaggá, ez pörgette fel a növekedést. Ha ma kivennéd a példaként felhozott USA gazdaságából a konkrét rablásból származó bevételt, vajon hogy festene az egyenleg? Csökkene a növekedés? Eltűnne? Beindulna a gazdaság zsugorodása? Megtippelni is nehéz...

Ráadásul ha tovább feszegeted a fogalmakat, vajon az nem az erőforrások lerablása-e, ha a magadéhoz képest nagyságrendekkel alacsonyabb munkabérekre, alacsony szabályozási szintre, környzetkárosító technológiára stb. telepszel rá? Nota bene az un. "nagy hozzáadott értékű " műfajban is elengedhetetlen az olcsó munkaerő. Ha a bányász valahol Afrikában nem éhbérért hozná fel a nyersanyagot, ha nem akadna olyan ország, ami szinte mentesíti a multit az adózás alól, ha nem lenne olyan hely ahol az összeszerelő csarnokban gombokért lelkesednek a munkások, ha nem lennének olyan országok, ahol olyan hajót is regisztrálhatsz és forgalomban tarthatsz, ami semmiféle nyugati sztenderdnek nem felel meg, ha... szerintem érted mire akarok kilyukadni... az a bizonyos "szent tehén" aminek a csinos kis tőgyét mi fejtegetjük, máshol eregeti az emisszióját, máshol eszik és máshol lepik a legyek.

Száz szónak is egy a vége: szvsz a gazdaságainkat extenzíven növeltük és növeljük ma is, csak az extenziót ma a globalizáció elfedi. Nehogy a fenntartható fejlődéstől, de a fenntartható egyensúlytól is messze volnánk, ha kivennénk az ilyen-olyan erőforrás lerablásokat. Ezzel persze nem mondtam semmi nagyot évek, ha nem évtizedek óta ismételgetjük, csak épp eszünk ágában sem volt igazán elfordulni. Lehet most jön el az ideje. Nem azért, amiért gondoltuk, de ettől még...

Ad Dio 2017.01.09. 15:44:45

@nevetőharmadik:

"Ja, és ha elég liberálisak vagyunk, akkor már maga az adózás is rablás"

Az adó önmagában csak az anarchistának rablás. A liberalizmus nem veti el az államot, csak szeretné a lehet legminimálisabb méreten tartani, hogy növelje és ne korlátozza a polgárok szabadságát. Egy ilyen állam adója igazságos és cseppet sem "rablás" liberális szemmel.

nevetőharmadik 2017.01.09. 16:09:46

@Ad Dio: Na jó, ezt még időhiányban sem tudom elviselni :D

"Ráadásul ha tovább feszegeted a fogalmakat, vajon az nem az erőforrások lerablása-e, ha a magadéhoz képest nagyságrendekkel alacsonyabb munkabérekre, alacsony szabályozási szintre, környzetkárosító technológiára stb. telepszel rá?... stb."

Ez egy tipikusan "liberális" bűntudathuszárkodó szöveg. Elvileg ez az, amit nem szeretünk.

Amikor a nyugati cégeknek szaré-hugyé dolgozó országokat nézzük, nem az USA vagy Nyugat-Európa munkásaival kell összehasonlítani őket, hanem önmagukkal a velük dolgoztató nyugati cégek nélkül. Ezekben az országokban nem azért lehet szaré-hugyé dolgoztatni, mert "lerablás" van, hanem mert eme "lerablás" nélkül még a szarbó-hugybó is hiányzana az egyik. Azaz a "lerablás" még adott is nekik.

Igen, persze, ez nyugati sztenderddel mérve még mindig iszonyatos, de ők nem is a nyugati sztenderdről indultak - és hacsak társadalmilag-politikailag nem basszák el, akkor elindulnak fölfelé.

A nagy felfedezések korának rablásait azért teszem zárójelbe (illetve tartom félrevezetőnek a hangsúlyozásukat), mert azóta (20. század második fele) számos példa van arra, hogy olyan országok, amelyek korábban akár elnyomottak voltak vagy rablásból alig részesülhettek, ma a legfejlettebb országok között vannak, semmivel sem hátrább azoknál, akik 3-400 éve végigrabolták a világot.

Ad Dio 2017.01.09. 17:10:50

@nevetőharmadik:

"Ez egy tipikusan "liberális" bűntudathuszárkodó szöveg. Elvileg ez az, amit nem szeretünk."

Korántsem. Ugyanis ez nem "bűntudat". És azzal is egyet értek, hogy az 5 dollárért dolgozó pógár PONT 5 dollárral keres többet mint nélkülünk. De...

Az én bajom az, hogy szeretek stabil, fenntartható rendszerekben gondolkodni. Márpedig azok a rendszerek, amik ilyen-olyan lerablásokra épülnek, nem stabilak. Kína példája mutatja szépen: ahol 30 éve tál rizsért robotoltak, ott ma az átlagkereset szépen kezdi feltornászni magát. Új gazdaállatot kell lassan keresni. Afrika? Minden bizonnyal. Nem véletlenül terjeszkedik arrafelé épp Kína. De mi lesz ha elfogynak a "gazdaállatok"? Min élősködünk majd?

Európa ebben a harcban erősen bukóban van. Épp ezért gondolom hogy egy másik utat kellene járnia.

"amelyek korábban akár elnyomottak voltak vagy rablásból alig részesülhettek, ma a legfejlettebb országok között vannak, semmivel sem hátrább azoknál, akik 3-400 éve végigrabolták a világot."

Kérek szépen egyetlen példát...

Benderik 2017.01.09. 22:02:09

@Ad Dio: Hú, hát szép hosszú kommentek, így most csak röviden, amit hozzátennék:

Igen, szerintem is három különböző dolog keveredik itt "liberális" címszó alatt, csak nem fejtettem ki, mert korábban párszor már írtam róla, és unnám úgy magamat.

És itt most szigorúan nem a liberálisnak nevezett gazdaságpolitikáról beszéltem, de igazából azért se, mert az a maga vegytiszta formájában szitokszóként létezik, de igazából nem.

A kapitalizmus hőskorában bíztak a piac mindenhatóságában, azóta már csak a tankönyvekben van ilyen. Az állam a gyakorlatban különböző eszközökkel mindig fenntart egy szabályozást. E szabályozás erőssége változó, de azért mindenhol elég erős hatású. Ez egyrészt maguknak a piaci folyamatoknak a kordában tartása, másrészt szociális alapú újraelosztás.

Ami meg a liberális meg baloldalinak nevezett garnitúra, hát annak nem is baj, ha kapott pár pofont, a nép általi választási pofon a demokratikus visszajelzés hatásos formája, csak egyrészt azt akartam kifejezni, hogy a nálunk fejlettebb nyugaton ezek az arcok se annyira elborultak, mint itt kis hazánkban, másrészt ha szükséges, a mechanizmus oloyan, hogy egész jól képesek változni. Ha szükséges, akár embercserével. A rendszeren belül.

Ami a "csak a gazdagság miatt jönnek"-et illeti, én nem a mostani áradatra gondoltam, hanem azokra, akiknek még akár pénzük is van, így élhetnének ott is, ahol most, mégis a nyugatot választják.

Kína tekintetében meg szintén egyetértek azzal, amit itt vmelyikőtök írt, hogy amitől fejlődni kezdett, az egy vastagon megengedő új szabályrendszer. Ha betartod, hogy az alapvető politikai szabályokat nem kérdőjelezed meg, kényesT betűs témákat nem feszegetsz (pl. Tienamnen tér, Tibet, Tajvan), gazdaságilag azt csinálsz, amit akarsz (amiben persze az is benne van, hogy éhen halni is hagynak).

Benderik 2017.01.09. 22:04:19

@HaCS: "Kérem vegyük figyelembe, hogy minden említett esetben a demokrácia keretein belül játszódott le minden, és nem is tűnik úgy, hogy bárhol ezen a rendszeren változtatni kívánnának. "
Hát, ebben azért annyira nem lennék "mérget rá bevevő"... Tény, hogy régóta már olyan a világ, hogy formálisan már diktatúra se létezik, ami magát látszatra ne demokráciaként adná el, és az is tény, hogy a nyugati demokráciák egy olyan szintre azért nemigen süllyednek, hogy az átlagpolgárt életében-vagyonában veszélyeztessék, de a valódi döntésben azért sokan szeretnék a népet gyámság alá helyezni -- hogy csak saját portánkat nézzük...

Az a lélek, aki nem szereti a magáétól eltérő véleményt érvényre jutni, az akkor se szereti, ha az nem kisebbségi, hanem többségi.

Ad Dio 2017.01.09. 23:26:15

@Benderik:

"A kapitalizmus hőskorában bíztak a piac mindenhatóságában, azóta már csak a tankönyvekben van ilyen."

Bár így volna! Sajnos én azt látom, hogy a piacok erős szereplőinek ma is érdekében áll a szabályozások leépítése, mivel ez segít kihasználni a méretükből eredő potenciált. Ez a folyamat amúgy egy ideig mindenkinek a hasznára vált: a gazdagok még gazdagabbak lettek, a szegények bevételhez jutottak, a középosztály pedig - ahol a bevételek stagnáltak - a termelés olcsóbbá válása miatt az egyébként változatlan bevételüket nagyobb vásárlóerőként élték meg. Ennek az időszaknak lassan vége lesz szerintem: a termelés kitelepülése, illetve újabban az automatizálás a nyugati középosztályt egyre hátrányosabban érinti és ezt már nem kompenzálja az, hogy a kínaiban olcsó a póló. A gazdagok érdekei nem változtak, a középosztályé azonban 2008 óta egyre erősebben ellentétbe kerül ezzel. A kérdés az, hogy ez hogy oldható fel. A balliberális (neolib) gazdaságpolitika erre a problémára az FNA-t hozta fel, és mehet a szabályozások leépítése (szabadkereskedelmi egyezmények pl) tovább. Can of worms, ahogy a szofisztikált francia mondja. Újabban pedig felmerült az állami szabályozások növelése, némi protekcionizmussal megfejelve. A ballib media össztüze zúdul rá...
Nem tagadva hogy ezzel az úttal kapcsolatban is vannak problémák, szvsz messze nem olyan világtól elrugaszkodott oroszrulett mint az fna.

Benderik 2017.01.11. 18:58:02

@Ad Dio: Igen, érdekében áll, és ezt elég erősen tudja is nyomni.
Csak hát ennek kivédésére az alternatívok sem igen tudnak/akarnak tenni (legfeljebb ha itt-ott leszedni kis "védelmi pénzt" a hódítás után), másrészt szerintem legjobban mégiscsak a jelen rendszer keretei közt --nemzetközi összefogott finomhangolással -- tartható kordában.
De persze illúzióim nincsenek, nem könnyű játszma.
Csak hát a legtöbb tényleg fontos játszma nem könnyű, és a népszerű újak részben pont azért oly' népszerűek, mert nem ismernek bonyolult, összetett problémát, néhány kardcsapással minden multinacionális sárkány fejét egyszerű szép szavakkal levágni ígérik.
De attól még, hogy egy probléma összetett és gondolkodást igényel, leküzdhető is, meg el is magyarázható. Csak ember kell rá, aki gondolkodni és beszélni is tud -- és hajlandó...

Ad Dio 2017.01.11. 19:10:07

@Benderik:

Én mindenkit utólag ítélek meg. Ezektől a "népszerű új" népektől még nem láttunk praktikusan semmit. Illúzióim nincsenek, de egyelőre nem is írtam le őket. A nyugati történelem sajnos nem igazán arról szólt, hogy egyik dinamikus egyensúlyi helyzetből a másikba a fokozatosság és a megfontoltság útján jutottunk el, hanem sokkal inkább forradalmakkal :-(. Meglátjuk...

Benderik 2017.01.11. 22:41:35

@Ad Dio: Na igen, mindig a szenvedély, sosem az arany középútra csorgás...
Van erre egy jó fizikai hasonlat: az egyensúlyból kimozdított rugó. Kellően fékező folyadékba mártva szép lassan befészkeli magát vissza középre, de fék nélkül átlendül, vissza míg végül aztán vad csapkodások után ér révbe ugyanott. Csak addig szétver maga körül mindent. A Történelem sajnos ilyen.

Ad Dio 2017.01.12. 17:17:57

@Benderik:

Szenvedély...

Elnézem azt az eszetlen kulturkampfot ami a napokban beindult és csak nézek ki nagyon szomorúan a fejemből. Ez ugyanis ellenreakciót fog kiváltani és a helyzet csak szigorodni fog...

index.hu/sport/2017/01/12/dopping_elvett_ermek_ujrateszteles_london_2012_peking_2008_statisztikak/

:-(

Benderik 2017.01.16. 08:25:06

@Ad Dio: Elolvastam, és igen, hogy pont mostanra jutott idáig ez a doppingdolog, ami azért mindig nyílt titok volt, biztos volt/van politikai mozgatóerő.
De ezt pont nem bánom, mert mikor egy Nagy Közös Buli résztvevői egymásnak esnek, és ezt kiszivárogtatással teszik, azzal mellékhatásként sokszor tisztul kicsit a világ. Akár ha egy gengsztert dob fel a megunt nője, egy kifogástalan üzletember adóügyeit a megunt nője, egy feddhetetlen népvezért a megunt jobbkeze... És ez az a ritka fajta jelenség, mikor a Gigászok harcán véletlenül a nép a nevető harmadik. (S persze ára van e nevetésnek is, de kicsit mégis előrébb jut a világ egy eggyel élhetőbb felé.)

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2017.01.17. 23:23:41

@Benderik: Kedves Benderik! Szívesen felvenném veled a kapcsolatot. Írtam a minap egy levelet a blog.hu levelezési rendszeren keresztül (írhatok még egyszer, ha esetleg nem kaptad meg.) Üdvözlettel, rg