Kedves Zsolt!

Olvastam háromrészes húsvéti elemzését (egy, kettő, három) a Soros-féle világösszeesküvés mélységeiről, és hogy az elmélet szerint mik a céljai.

Azt hiszem, lényegét megértettem.

Azt nem állítom, hogy magamévá is tettem, mint világmagyarázó modellt, mert nyilván az se bizonyítható, hogy igaz, meg az se, hogy nem, így innen kezdve hit kérdése, hogy az ember magáévá teszi-e.

A tudomány általában használt praktikus megközelítése az, hogy ha a világ magyarázatára több modell közül választhatunk, célszerű a legegyszerűbb olyat választani, ami az általunk ismert tényeknek még nem mond ellen. Az Ön által felvázolt modell viszont annyira mély lehetséges összefüggéseket tár fel látszólag független dolgok között, hogy bár logikája megkapó, konzisztens, s így akár igaz is lehet, ám azt semmiképp' nem mondhatjuk róla, hogy ne létezne sok olyan lehetséges másik modell, ami megtapasztalt valóságunkat ne tudná egyszerűbben magyarázni.

Mely bonyolultság amúgy az összeesküvéselméletek általános jellemzője, így bár a világ valódi összeesküvéseit tényleg ilyen modellek írják le jól, ám mivel a világ hétköznapjai ennél általában egyszerűbbek, ezen elméletek meg nagyon sokan vannak, és minden területen, így legtöbbjük feltehetőleg csak egy szép, ám nem a tényleges valóságot leíró modell.

Ahogy a krimikben is sosem a részegen késsel hadonászni szokó férj a gyilkos, hanem a húsz éve Afrikában élő feddhetetlen polgármester, akiről kiderül, hogy valójában a nagynéni halottnak hitt törvénytelen gyermeke, a való Életben a nyomozók mégis a részeg férjet gyanúsítják, és nem csak mert képzelőerejük a kerülethatárig terjed, hanem mert a való Életben tényleg kilencven százalékban ő ölte meg az asszonyt az aznap este is részegen hadonászó késsel.

Egyszerűen fogalmazva, jóval több összeesküvéselmélet van, mint összeesküvés, így bár nagy részükről sose tudjuk meg, hogy pont az igaz-e, statisztikailag nézve feltételezhetjük, hogy legtöbbjük nem az. Csak persze sose tudjuk, melyik, ami aztán mindegyiket tovább élteti. Ahogy himajája-sóból is több van, mint Himalájából, meg a szentek ereklyéiből is sok példányban lehetne mindőjüket előállítani, de ettől még az előttünk levőről nem tudhatjuk, valódi-e. Ami persze nem ok arra, hogy ne higgyünk benne.

Így a fenti elméletben is lehet hinni, meg lehet nem hinni, és mindenki eldöntheti, melyiket tegye, és persze egyik se rosszabb a másiknál.

***

Ezért nem is vitatom, hogy igaz, és induljunk ki abból, hogy az.

A kérdésem nem is erről szól.

***

Hanem hogy ha tényleg Soros a Gonosz, és tényleg át akarja nevelni Európa népét, hogy ne legyen érték számukra a nemzet s a család, hogy aztán lebonthassa ezeket, és hogy tényleg támadja a szép, konzervatív értékeket,...

...attól még miért kellene elhinnünk, hogy pont egy olyasvalaki fogja ezeket megvédeni, aki maga régóta nem képvisel ezen értékekből szinte semmit?

***

Miért gondolja, hogy -- még akár az elmélet elfogadása esetén is -- logikus lépés lenne elhinni, hogy pont egy olyan ember/kormány fogja megvédeni a hagyományos értékeket, akinek fennhatósága alatt, tudtával, beleegyezésével, támogatásával egy M. Lőrinc az ország vagyonával már összemérhető nagyságrendben szívja ki a pénzt a közvagyonból?
S lehet mondani, hogy tehetségéből gazdagodott meg.
Amire neveltetésem okán nem is mondom azt, hogy de hát csak rá kell nézni.
Csak annyit mondok, hogy vagyona kizárólag állami megrendelésekből / forrásokból származik, azaz nem széles körben a piacon megméretve magát, ami pedig a saját tehetségből meggazdagodottak közös jellemzője.
Meg annyit, hogy rendben, legyen ő a saját tehetségből felemelkedettek gáncstalan példája, de akkor honnan szerezte hasonló nagyságú vagyonát S. Lajos, akinek a kormányoldalon nem azt szokták szemére vetni, ahogyan összeszedte -- pedig konzervatív polgár számára ez lenne a kérdés (!!!) --, hanem hogy utóbb árulóvá vált, és nem a megfelelő érdekek hasznára fordítja.
Az ő vagyonát ki segített hajdan felhalmozni?
Nem ugyanaz az ember, akitől most konzervatív értékeink megvédését kellene remélnünk?

Aztán hol konzervatív érték védőháló nélkül fejest ugrani a talán bátor és jól is elsülhető unortodox gazdaságba, ami definíciószerűen ellentétben áll minden hagyományos, kipróbált tanítással? Lehet nyerő stratégia, de tagadhatatlanul lutri. Sok pénzt -- egy egész gazdaságot -- feltenni egy akármilyen zseniálisan hangzó, de soha ki nem próbált módszerre lehet nyerő, de semmiképp' nem konzervatív mód.
James Bond-ot bírjuk, amiért mindent feltesz a fekete páratlan 13-asra, és az élet is őt igazolja, mikor nyer vele, de konzervatív választó a való Életben nemigen bízná rá saját igazi vagyonát.

Miért bízná bárki a nemzet, mint fontos egység, megvédelmezését olyasvalakire, akinél hatékonyabban még ember nem osztotta meg ezt a nemzetet? Mert lehet mondani az ellenoldalról, hogy hülyék, de ezt mondják ők is, és mindkét fél egyre dühödtebben mondja -- és vajon mondanánk-e, ha nem lennénk megosztva?
És nem tudom, az elmélet szerint S. úr mióta ügyködik ezen, de a nemzet népének Orbán Viktorhoz való viszonya szerinti megosztottsága már évtizednél is régebbi jelenség.

S ha már megosztásnál tartunk: miért lenne logikus olyasvalakitől elvárni a fenti -- hagyományosan keresztényinek is nevezhető -- értékek védelmét, akinek egyetlen probléma kezelésével (migráns/menekült -- ízlés szerint behelyettesítve) -- s nem csupán kényszerű gyakorlati kezelésével, de a mögé rakott ideológiával (!) -- még a hagyományos egyházak honi képviselőit is sikerült lelkiismereti alapon megosztania? És nem csak a hívekre gondolok, hanem a lelkiismereti okokra hivatkozva rendszeresen nyilatkozatokat kiadó / megnyilvánuló püspökökre, apátokra, plébánosokra, lelkészekre. Aki a történelmi egyházakon belül ilyen feszültség generálására képes, attól ki s miért várná logikusan bármi fontos társadalmi csoport egységének megvédelmezését?

***

Aztán azt sem értem, hogy van az, hogy ilyen mennyiségben fordulnak ellene saját egykori emberei. Nem egyszerű választóiról beszélek, hanem olyanokról, akik egykor könyvet írtak csodás jelleméről, meg a krém, akik miniszteri szinten részei voltak saját államapparátusának.

És persze mondhatjuk, hogy megtévesztették vagy megvették most őket.

És nem kérdem erre, hogy na de ennyi sokukat?

Csak azt kérdem, mégis milyen erős oktatási rendszerben szerezhették ezek egykor az Életre Való Tudást, s milyen keresztény erkölcsi táptalajon nevelkedhettek azok, akiket ilyen tömegesen megtéveszthet / lefizethet egy jöttment amerikás magyar? Gonosz kiforgató kérdés, de a logikából következőn fel kell tennem: biztos olyan csodálatos a mi egykori oktatási rendszerünk -- erősen beleértve a konzervatív szellemi műhelyeket és jónevű egyházi iskolákat --, ha ennyi könnyen megtéveszthető / lefizethető birkát tenyésztett ki magából? S a sátáni Soros semmire se jó egyetemén tanult ember az egyetlen, aki átlát a szitán? Melyikük kapott hát jobb iskolát? Lehet, hogy haszontalan ott minden diplomamunka, mégis mintha az egyetlen hely lenne, ahonnan a szitán átlátók kikerülnek.

***

A cikksorozat végén tanulságként azt írja: "csak a kormány harca legitim, mert a kormány bír demokratikus felhatalmazással.".

Amit -- megvallom -- nem értek. Régóta. Ezt a beteges ragaszkodást a demokráciához.

Mert lehet mondani, hogy a mindenféle olyas huncutságok, mint fékek-ellensúlyok (unásig, így nem folytatom...) lebontása csak egy minden jót megakasztó/elgáncsoló építmény hasznos kitakarítása volt. Csak hát ezek a demokrácia, mint intézmény építőelemei. Nem a liberális demokráciáé, hanem szimplán a demokráciáé. Aminek a négyévenkénti szavazás tényleg a legfontosabb eleme, de csak az egyik. Ahogy a focipályán is a kapu a leglátványosabb elem, de az oldalvonalak, szögletzászló, tizenhatos és bírók nélkül csak két csíkos fatákolmány némi halászhálóval, ahova ha bemegy a labda, az nem gól, csak egy bement labda. (Ld. még a paprikafüzér problémáját.)

Ugyanígy a demokráciát is olyan pályán játsszák, ahol egy csomó minden kell ahhoz, hogy azt a játékot demokráciának hívják. Lehet persze nélkülük is játszani, csak az egy másik játék.
Még az is lehet, hogy jobb játék. De egy másik. Ezért nem értem ezt a beteg ragaszkodást még ehhez a láthatóan elavultnak érzett játékhoz, ahol folyton meg kell hallgatni másokat, meg keresztbetehetnek a bírók a gáncsoskodásukkal, és hasonlók. De ha meg nem ragaszkodunk hozzá, akkor pont a nevéhez miért?

Így a demokrácia játékszabályait ismerő polgár nemigen tud mit kezdeni azzal, hogy "a kormány bír demokratikus felhatalmazással.". Kikiáltjuk-e az akadálypálya győzteséül, aki lebontotta a gátakat, mielőtt végigfutott rajta? Kitől várjuk el, hogy -- ha neveltetéséből kényszerűen meg is teszi -- magában is kikiáltsa?
Egyáltalán, miért hivatkozunk egy olyan játék eredményére, mely játék szabályait hülyeségnek tartjuk?

S miért várná e pálya lebontójától közös dolgainak igazgatását egy demokráciát igénylő polgár?

+++

Egyszóval miért ne menne utcára elégedetlenkedni, aki akár el is fogadja, hogy Soros bá be akarja szántani hagyományos értékeinket? Hisz' épp' akkor lenne legsürgetőbb találni valakit, akiből konzervatív polgári értékeket valló ember kinézi, hogy ezen értékek védelmére alkalmas.

Hát ezek kínzó kérdéseim cikke nyomán, Kedves Zsolt.

+++

S innen a kommentelőkhöz még egy utóirat. Mert tudom, hogy lesz legalább egy lényegében olyan komment, hogy és talán a Gyurcsány (kommunisták) jobb volt? Mert mindig van egy ilyen komment, mert az egyik leggyakoribb ellenérv, ha bárki Orbán Viktor ellen szól.

Nos erre csak azt tudom mondani, hogy ez azért nem érv a mostani fenntartására, mert ha egy kormány védelmére erős érvként egyáltalán felmerül, hogy de Gyurcsánynál (kommunistáknál) még így is jobb, és ezt még maga is rendre hangoztatja, az a kormány így kimondatlanul őt (őket) tekinti viszonyítási alapnak és erkölcsi mércének, mely magasságot ha megugorja, azzal már elégedett lehet.

S ezzel elismeri -- mi több, fülünkbe üvölti --, hogy nincs valódi alapokon álló önálló erkölcsi mércéje. Mint az ember, ki házát homokra építi, s már azzal elégedett, ha vizes homokot talált.

Erkölcsi mérce nélküli embert pedig bölcs ember ügyeinek vitelére nem választ.