HTML

Benderik elmélkedik

Friss topikok

  • gabiiii: @Benderik: Az államnak nincs saját pénze, hanem erőszakkal veszi el tőlem és még néhány másik adóz... (2018.10.25. 11:28) Konstruktívan a hajléktalanok kilakoltatásáról
  • nemecsekerno_007: Most a mi adónkból képzünk szakembert gazdag európai országoknak, hogy utána az ottani nyugdíjrend... (2018.10.15. 09:14) Corvinus ördöge és maltere
  • Benderik: @$pi$: "Érvrendszerem a kormánypárti sajtó érvrendszere..." (2018.09.13. 22:20) Megszívlelendő-e a Jelentés
  • Josef Lewis: @Én de genere Mi: Jó napot, Josef Lewis vagyok. Egy elismert, törvényes és akkreditált hitelező. N... (2018.09.08. 06:32) Egy konklávé Bayer Zsolttal
  • Josef Lewis: Jó napot, Josef Lewis vagyok. Egy elismert, törvényes és akkreditált hitelező. Nagyon gyorsan és e... (2018.09.08. 05:50) A választás szép tánca

A Momentum és a Nemzeti Törésvonalak

2017.05.11. 17:53 Benderik

 

Ismét fellángol a vita, meg kell-e mutatnia a Momentumnak, tűz-e vagy víz, elő-e a farba és elő-e vagy farba, migráns vagy menekült -- vagy elég, ha ügyes-langyosan kikerüli a Nemzet Nagy Kérdéseit, a Nagy Vízválasztókat, melyek mentén a politikailag tudatos választó választóvízzel el tudja dönteni, az ő emberei-e ezek vagy az ellenségé, és konfliktuskerülőn mindenki szemében jófiú marad. Ez utóbbi ellen különösen TGM ágál, hogy ez a langyos semmitmondás nem csak semmit mond, de sikerre is van ítélve, és még nagy gondolkodók is bedőlnek neki. (De pl. egy jó ágálást olvashatunk a langyos konfliktuskerülésükről itt is.)

Nos, előrebocsátva, hogy egy programot már majd magam is várnék, egy nagyon szürke hályogot le szeretnék most operálni a Nemzet Szeméről.

Nevezetesen, hogy azok a bizonyos Nagy Kérdések /Nemzeti Törésvonalak, amelyekben komoly pártnak ma állást kell foglalni, szóval ezek nagy része valójában meglepően irreleváns, és az, hogy mindenkit folyton beléjük akarunk tuszkolni, legalább annyira elveszi e nemzettől a továbblépés lehetőségét, mint az ember, aki oly' ügyesen kelepcébe csalta. (Amit zseni lévén ő maga is felismert, nem véletlen tesz meg ő is mindent e kérdések pályán tartásáért, és áll elő egyre újabb lényegtelen létkérdésekkel.)

Vagy egy részük tényleg fontos, de ha egy új erő nem az elé tolt végletes válaszokból választ rá választ, akkor azt mondjuk rá, nem vállalta fel a konfliktust. Mert a politika nagyhangú kardcsattogtatásán szocializálódva nem tudjuk már elképzelni, hogy vannak feloldható konfliktusok is, melyekhez -- mily' meglepő -- egy végletek közti középút vezet. Amit pedig elvben már Horatius óta tudunk -- csak a gyakorlatban valahogy mindig a végletekbe gabalyodunk.

***

Megpróbálom sorra venni azon kérdéseket, melyeket a közbeszéd a legfontosabbaknak érez, s melyeket azonnal nekiszegezünk minden új erőnek. S amint az valamelyikre válaszol, a még ott maradottak fele legyint, és otthagyja. Hogy melyik fele, az a választól függ, de abból a szempontból mindegy is, hogy az egyik fele lelép.

Ami nem is lenne baj, ha ezek tényleg sorsfordítóan égető kérdések lennének. De az a talán meglepő helyzet, hogy ezek szinte mindegyike olyan, melynek így vagy úgy kezelése mindennapi életünket szinte sosem befolyásolja, vagy igen, de mi csak végletes válaszokat tudunk elképzelni rájuk, holott különösebb varázslatok nélkül található rájuk olyan feloldás, ami a kérdést közmegelégedésre oldja meg.

***

Nézzük hát a Nagy Kérdéseket sorjában (valamennyire a fontosság sorjában -- a kicsitől a nagy felé haladva):

 

Melegházasság:

Szinte már az mosolyra kellene fakasszon mindenkit, hogy elsőként írom le, mint Nemzeti Vízválasztót, mégis, a mai magyar választói gondolkodás a jobb/baloldal, konzervatív/liberális egyik alapkérdéseként tekint rá, és a Momentumot is (a zacskóstej ára mellett) a melegházassággal akarják valamiért folyton sarokba szorítani, hogy engedélyeznék-e, ha hatalomra kerülnek.

Na most:

Hányunknak van közvetlenül meleg ismerőse? Biztos jelentkezik most egypárunk, mert néhány százaléknak persze kell legyen, és még pár százalék ismerősének van ilyen ismerőse.

És hányunk mindennapi életét befolyásolná bármiben, ha ezek összeházasodnának valaki hasonlóval?

Egyáltalán észrevennénk?

És értem, hogy jó kereszténynek elvi kérdés, hogy Mária országában van-e bűn úgy általában. És elterjedt nézet, hogy ha szabadjára engednénk, sokakat megfertőznének, divattá válna, és sokan maguk is meleggé válnának.

De azért gondoljunk bele: ha a történelem szigorúbb időszakai nem tudták kiirtani a homoszexualitást, s az átmeneti állítólagos bátorítástól sem haltak ki a görögök, biztos, hogy annyira kritikus a kérdés, hogy ekkora súllyal szerepeljen a Nagy Kérdések között? Különösen, ha úgy általában leltároznánk egyet a különféle bűnök állásáról, biztos, ér ez annyit?

Szóval azt még el tudom képzelni, mily' sokakat bántana az engedélyezés maga. Az elv. A lehetőség, hogy házasodhatnak. De -- leszámítva a tévében nyilván szétharsogott első alkalmat -- észrevennénk, ha a hétköznapokban két homoszexuális összeházasodik?

 Gender:

Ez azért is szép, mert mindenki mást ért alatta. Egyfelől a skandinávok követhetetlenül összevissza címkézett öltözőit és budijait és a meleglobbi fondorkodását, hogy a jövőben betiltsák, hogy gyermekünknek 18 éves kora előtt eláruljuk, fiú-e vagy lány, másrészt szimplán az azt vizsgáló -- leginkább talán szociológiainak tűnő -- altudományágat, ami a nemek szerepeit, viselkedését, lehetőségeit vizsgálja a jelenkor társadalmában s a történelemben.

Na most persze nyilván meg lennénk lőve, ha eztán két öltöző / budi helyett ötöt kéne mindenhová tennünk, és gyermekünk elől titkolnunk kéne a nemét, de azért lássuk be, hogy ez jóval nagyobb átfutással tudna átszivárogni hozzánk, mint ahogy a skandinávok rájönnek, hogy kicsit túltolták, és ésszerűre korrigálják a dolgot. Ahogy a híres amerikai dollármilliós perek se honosodtak meg nálunk, amiért nem írták rá a kávéra, hogy forró, pedig ők mi régóta űzik e szép játékot egymással.

A másik értelmezés meg aztán igazán nem forgatja fel világunkat, abból csak jó sülhet ki, ha tisztába jövünk egy-egy társadalmi jelenséggel, s annak esetleges hibáival. Mert azt azért tudjuk, hogy itt azért még nincs minden szál elvarrva ld. pl. a munka szép világát...

De akárhogy is, egy téma, amiről még azt se tudjuk pontosan, ki mit ért alatta, de akik támadják, leginkább az első értelmezés nálunki elterjedésétől tartanak, aminek gyakorlati esélye szinte nulla, szóval nem gondolhatjuk komolyan, hogy ez legyen a társadalom egyik nagy vízválasztó kérdése.


Jobbkonz / ballib:

Ez igazából nem önálló kérdéskör, hanem két skatulya, amibe a többi Nagy Kérdésre adott válaszok alapján tuszkoljuk a pártokat. S persze senkit ne tévesszen meg a név -- a jobboldali, baloldali, liberális, konzervatív eszmékhez nincs közük, ők valami távoli ősök, akikre már senki nem emlékszik. Annyi közük van névadó őseikhez mint amennyire kovács egy Kovács, vagy kardhordó egy Kardhordó.

A listába azért teszem be mégis, mert ez a végső diagnózis -- a pecsét, amit egy új párt az első vizsgálat után homlokára kap, és amit aztán soha nem moshat le magáról. Annak ellenére, hogy nem jelent semmit. Illetve valami zavaros katyvaszt, amit mögé képzelünk -- mindenki egy kicsit mást.

Kis ízelítő a világképükből:

A magyar jobbkonz tiszteli a (szigorúan történelmi!) egyházakat, és utálja a buzikat. Nemzetben gondolkodik, és állandó sértettségben él, míg a Nyugat egyszer ki nem egyenlíti a számlát, amivel azóta tartozik nekünk, hogy megvédtük őt tatártól-töröktől-kuntól-besenyőtől. Jelen vezetőnkkel szembeni rokonszenve is részben abból származik, hogy a sok balsors után végre valaki, aki oda mer csapni a csápjaival vérünket szívó, minket lenéző, pökhendi Nyugatnak. Rendpárti, gyermekét olyan iskolába adja, ahol még hisznek a régi szép értékekben, s tudja, hogy egy kellő lélektani pillanatban leadott makarenkói pofon többet ér húsz etika óránál -- bár bizonyos okokból nem szereti makarenkóinak hívni. A migránsok a legjobb példa, hogy a mai fiatalokban már nincs tartás, csak a könnyű utat keresik, saját hazájukban kéne úgy odatenni magukat, mint mi '56-ban, nem itt lét hűteni. Egyébként sem érti, miért szórjuk a pénzt idegenekre, amíg nálunk is vannak szegények. Hisz abban, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa (kivéve természetesen őt, akit elnyom az a szemét főnöke meg kiforgatnak a rokonai), így aki az utcán él vagy munkanélküli vagy mélyszegény, az ivott, és iszik is, ahelyett, hogy megbecsülné magát, és joggal nem viszi semmire.Nem kedveli a (még itt-ott élő) kommunistákat, bár egyedileg eltérő, pontosan milyen mély merítést ért alattuk. S persze mélyen megveti a ballibeket, akik ezt az egész világot nem értik, emellett hülyék és büdösek.

A magyar ballib lenézi a politikát. Vallásilag általában Atéban hisz, ha mégis valaki másban, az inkább nem a keresztény, aki megölte a saját fiát, meg akik az inkvizíciót csinálták, vagy ha mégis, akkor valamelyik alternatív egyház keretein belül, esetleg szimplán közvetlen kapcsolatban áll Istennel, akit saját képére formál. Európával szemben még nem róttuk le tartozásunkat az egykori kalandozásokért, meg hogy összaszarjuk az autópályavécéiket, és elözönöljük őket, így külföldön nem közösködik lehetőleg még saját magával se. Az egész világot keblére ölelné, ha tudná, kenyeret s megélhetést adna az összes szegénynek, de pillanatnyi lehetőségei sajnos nem engedik, mert elnyomja az a szemét főnöke meg kiforgatják a rokonai. Elméje nyitott mindenre és mindenkit szeret és megért. S persze mélyen megveti a jobbkonzokat, akik ezt az egész világot nem értik, emellett hülyék és büdösek.

 

Fentiek persze elméleti átlagemberek, így konkrét megtestesülésük pont így nem létezik. Viszont ha nem léteznek, és egyébként is mindenki csak a másik kategóriába valókat ismer, talán tényleg üres halmazokról beszélünk, és azok kedvéért utáljuk egymást és nem vagyunk képesek végre normális dolgokkal foglalkozni, amik tényleg életünk részei. Például a főnökkel meg a rokonainkkal -- meg közügyként a szabályokkal, melyek lehetővé teszik, hogy így kibasszanak velünk.

Igen, régóta mondja sok új párt, hogy ők se nem jobb, se nem bal (, ...keresztény és magyar -- konkrét egykori szlogen), de attól, hogy legtöbbjük szimplán ráérzett, hogy jobb nem induláskor első szóra elveszteni a szavazóbázis felét, attól még bárki olyan is, aki értelmesen látja a világot, azzal kell kezdje, hogy lebontja ezt a régi, gazos pályát, korhadó kapuival és a minden labdát kilukasztó ottfelejtett rozsdás ácskapcsokkal.

Így ha a Momentum is ezt mondja, még nem biztos, hogy kamu, ellenben ha nem mondaná, én már ugranék is át rajtuk.

 

***

A szinte tényleges hatás nélküli problémák után most jöjjenek azok, melyeknek van hatása többségünk életére, ám vízválasztóvá csak amiatt váltak, mert kizárólag végletekben tudunk gondolkodni róluk. S mivel a végletes megoldások az egyik fél számára mindig vállalhatatlanok, így azt hisszük, hogy aki e kérdésekben nem teszi le voksát egyik vagy másik (végletes) megoldás mellett, az a tényleges konfliktust nem felvállalva kamuzik.

 

Migráns/menekült:

A két véglet itt

  • Szélesre tárt kapuk, meghívólevél, majd kebelre ölelés szegény menekülteknek, utóbbi különösen leányaink részéről, hogy érje őket valami jó is a sok nélkülözés után, de ezt szigorúan fejkendőben, hogy hitüket ne bántsuk meg vele. Élethosszig teljes ellátás, templomtornyokon kereszt félholdra cserélése a vendégjog okán. Minden család integrál egy menekültcsaládot a lakásába.
  • Kerítés, ha az már van, annak áram alá helyezése, mustárgáz ideiglenes engedélyezése a határsávon. A már bejutott migránsok föld alatti táborokban tartása, bezárt szénbányák újranyitása, hogy megtanulják, hogy Európában is dolgozni kell a kenyérért.

Kicsit túlhegyeztem, de nem nagyon, a kezdetekben egész Európában e két végletet tudták elképzelni. A tényleges befogadóországok azóta rég valamilyen középútban gondolkodnak és azon járnak, nálunk viszont még most is a két véglet van csak a fejekben.

Nálunk még mindig az az egyik fő kérdés, hogy védjük-e a határainkat, és (nem véletlenül...) azt hisszük, hogy ezt csak a mi bölcs vezérünk teszi mindenki más ellenében, holott a kezdeti bénázás után az Unió elkezdte a határvédelem kiépítését, és az eddigi leghatékonyabb eszközt, a török megállapodást, nem a mi bölcs vezérünk tárgyalta le. Ez azóta az előre nem látott török események miatt inogni kezdett, de az Élet mozog, a megoldásért folyamatosan meg kell dolgozni. És szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem mi fogunk érte megdolgozni, mert mi gondolkodni se vagyunk hajlandóak, csak az asztalt verni, hogy márpedig.

Mi itt még azt hisszük, hogy határozott fellépésünkkel mi mentettük meg az Uniót. Pedig ha végigpergetjük az eseményeket, egy érdemi eredmény nélküli hisztit látunk.

Mikor a pályaudvarainkon ültek, eleinte nem engedtük tovább őket, holott ők sem akartak maradni, meg a célország is fogadta volna őket. Eközben egy -- valóban élő -- szerződéses kötelezettségünkre hivatkoztunk, ám akiket ezzel védtünk az elözönléstől, azok maguk kérték, hogy hagyjuk őket elözönölni. A mi szempontunkból mindez értelmetlen önszivatás volt.

Mikor aztán átengedtük őket, kialakult egy elég gyorsan rendeződő útvonaluk, ami persze az idő rövidsége miatt még extrém erőforrásokat igényelt (pl. BKV-buszok), ám ha konstruktívan állunk hozzá, szinte biztos, hogy kapunk hozzá buszokat / egyéb erőforrásokat, ill. nyilván a vasúti út is működhetett volna. Így a lakosság ebből sem érez sokat.

Mindez persze az Unió szempontjából még nem oldja meg a beözönlés problémáját, de szigorúan nézve a mi szempontunkból nem igényel különösebb áldozatot, ha professzionálisan állunk hozzá. S persze mondhatjuk, hogy mi nem csak a saját érdekünket néztük, hanem védtük Európát, de azért az érdekes, hogy csak ebben az esetben nem volt előbbrevaló a nemzeti érdek az európainál.

A kerítés valóban leállította az áradatot, így minket tényleg tehermentesített. Ám az Unióba semmivel kevesebben nem érkeztek tőle, csak megkerülték. Igaz, a mi lelkiismeretünk onnantól ezügyben tiszta, ám a valódi megoldáshoz nemigen tett hozzá.

Mondhatjuk persze, hogy kellett egy első kerítés, amit aztán követtek a többiek. Ám legyünk reálisak: egy német kancellárra a saját választói hatnak, nem egy kis távoli ország pattogása. Az ő fejükben a fordulatot a beözönlő tömegek okozták, nem a felismerés, hogy lenn délkeleten az a kis mókus kerítést épít, biztos van valami oka, ne építsünk egyet mi is?

S mondhatjuk erre, hogy végül mégis a mi irányunk lett a követett. Ám egy szövetséget megvédeni hatékonyan nyilván szövetségi szinten lehet. Ami meg professzionális szinten tényleges egyeztetésekkel / tárgyalásokkal /megoldáskereséssel zajlik a falakon belül, nem tévéhisztivel a falakon kívül. Építettünk egy kerítést, de a Nagy Közös Kerítéshez közelebb vitt volna, ha kezdettől professzionálisan dolgozni kezdünk rajta.

Ama bizonyos sátáni kvóta is ezres nagyságrendű konkrét egyedet jelentett volna, amikor téma volt, akiket valós hétköznapjainkban magunktól észre se veszünk, hogy köztünk vannak. Pokémonból több volt az országban.

Ha akkor azt mondjuk, oké, most legyen, de mi nem hiszünk abban, hogy ez a vízözön párszázezernél megáll majd, csak ti hiszitek, így írjuk be a szerződésbe, hogy tízezer nálunk egy abszolút plafon, és addig szó nem lehet többről, míg a közös határvédelem ki nem épült, ez az akkor még irreálisnak tűnő szám miatt jó eséllyel átmegy a szövetségen. És mi is tárgyalópartnerek maradunk, akire hallgatni érdemes, különösen, mikor látják, hogy mi tettünk jó lóra.

Amit most mondok, nyilván vitatható, de állítom, hogy maga a hiszti nagyban hátráltatta, hogy az Unió szövetségi szinten megoldja a problémát -- ide értve a határvédelmet is (!) -- mert akármilyen csoportban egy egyeztetett megoldás hátráltatásának / széttrollkodásának leghatékonyabb eszköze, ha néhányan hisztizni kezdenek, hogy márpedig addig ők asztalhoz sem ülnek, amíg...
(Azt már csak csendben teszem hozzá, hogy vezérünk nem hülye -- nem véletlen tesz keresztbe egy olyan válság megoldás felé indulásának, amitől való félelem őt választói előtt életben tartja.)

Azt már szinte említeni se merem, hogy egy határvédelem melletti normál beáramlás mellett az integrációnak is vannak működtethető lehetőségei. Mert az integráció nálunk egy délibábos szitokszó, aminek oka azonban nem az, hogy amúgy tényleg nehéz és igen összetett feladat lenne.

Ugyanis igazából még sehol nem próbálták ki normálisan végiggondolva., így nem annyira nagy csoda, hogy nem működik.

Amíg nem volt ekkora a beözönlés, egyszerűbb volt nem foglalkozni vele, és liberalizmus címén eltrehánykodni. Most meg, hogy ránk szakadt a völgyzárógát, még csak az első fuldoklásnál tartunk.

De ez nem jelenti azt, hogy ha tényleg fektetnénk bele energiát, ne tudnánk úrrá lenni rajta. Mert azt azért észre kell vennünk, hogy a hirtelen ötleteléseken egyelőre még nemigen jutottunk túl, azt meg remélhetőleg tudjuk korábbi életünkből, hogy a hirtelen ötletelésnél azért sokkal messzebbre is el tudunk jutni egy problémával, ha higgadtan gondolkodni kezdünk.

Középút, gondolkodás.

(Ezt még a végéig párszor majd elmondom, mint azok az idegesítő nagybácsik.)

 

Nemzetben gondolkodás:

Van ennek egy tisztán spirituális oldala, ami fontos, de e téren nemigen merül fel konfliktushelyzet -- különösen hétköznapjainkban. Néhány elvetemültet leszámítva nyilván senki nem mondja, hogy ő a nemzet ellensége. S hogy mennyi támogatás jut a nemzettudatot fejlesztő programokra s a határontúli magyarokra, nyilván lehet vita tárgya egy kormányzás során, de ez inkább finomhangolás.

Ahol a kérdés élesen -- téttel -- felmerül, az az, mikor érdekellentét lép fel egy kérdésben egy országunknak (népünknek) kedvező megoldás és egy olyan között, ahol mondjuk engednünk kellene más országok javára. Ilyen lehet egy kisebb-nagyobb béka lenyelése egy EU számára fontos kérdésben, de multicégek, ENSZ, NATO stb. is lehetnek ilyen -- adott kérdésben ellenérdekelt -- felek. S persze a szomszédos országok (velük leginkább magyarjainkról szoktunk vitatkozni, de szomszédok közt akadhat más perlekednivaló is).

És nem azon helyzetekre gondolok, mikor egy kormány kenőpénzért nyeleti be nemzetével a békát, mert ilyet nyilván egy pártprogramban sem látunk.
Hanem mikor teljesen nyíltan felvállalja a döntést, hogy lenyeljük a békát vagy sem.

Mifelénk a kérdést úgy szokás feltenni, hogy az adott párt a nemzeti érdekeket tartja-e majd fontosabbnak vagy az uniósakat / multicégekét, és ha egy ilyen helyzet előáll, kinek az érdekeit fogja majd képviselni.

Nos, ez is egy elborult végletekben gondolkodó kérdés.

Mert a Való Élet úgy működik, hogy rendszeresen merülnek fel a hasonló kérdések, és mindegyik mindegyikkel összefügg azon értelemben, hogy hacsak nem mi vagyunk az istenek az Olümposzon, időnként engednünk kell ebben, hogy aztán nekünk engedjenek egy nekünk fontosabb abban. Húzd meg, ereszd meg, tárgyalások, érdekütköztetések méterről méterre. De emiatt egyrészt nem lehet előre azt mondani, hogy sosem nyelünk le békát, másrészt előre a konkrét kérdések se látszanak, így azt végképp' nem mondhatjuk meg, hogy miben engedünk majd és miben nem.

Az egyetlen, ami ígérhető, hogy alapvetően a nemzeti érdekre optimalizálunk úgy, hogy hosszú távon minél jobban jöjjünk ki belőle.

Ám itt azt is látnunk kell, hogy egy szövetségben akkor érdemes benn lenni, ha az hosszú távon jó nekünk, így ha jól keverjük a kártyát (és itt nem varázslatra gondolok, csak értelmes együttműködésre, ha kell, kemény, de konstruktív vitákkal), akkor a felmerült kérdések megfelelő megoldásával nem egymás ellen nyerünk, hanem mindkét fél jól jár.

Az üzleti életben az ilyet win-win szituációnak mondják, olyan üzletnek, amivel mindkét fél nyer.

És ez nem valami titkos mágia, pusztán azon múlik, hogy a felek csendes hatékony munkával a megoldásokat keresik vagy a látványosan kardpengető harcot. Mi a politikában az utóbbihoz szoktunk, mert abban van műsor, de a világ nagy részét a csendes előbbi mozgatja.

Így ez a kérdés sem vízválasztó, mert minden kicsit is normális erő tud a nemzeti érdekek mentén kormányozni úgy, hogy közben időnként lenyel pár békát, és hosszú távon nem valaki más ellenében kárára nyer. Ha erre nem képes, akkor szimplán alkalmatlan, ha pedig kenőpénzért adja el a nemzeti érdeket, az nem e kérdéskörbe tartozik, hanem a korrupcióéba.

Középút, gondolkodás.


Munkavállalók / tőke:

Ez a legtöbb fentinél erősebben vág húsunkba, mégse esik túl sok szó róla, csak TGM hozta a vitába, meg kicsit Pap Szilárd István, mikor azt írja: "A Momentum felszólításában gyakorlatilag megismétlődik a rendszerváltás „társadalmi szerződése”. Az Európához való minden áron felzárkózás ígéretéért cserébe áldozzunk be más megfontolásokat, érdekeket, vágyakat.
Ezt kérte a rendszerváltó elit is: nem baj, hogy a gazdasági átalakulások, a privatizáció, a munkavállalói jogok leépülése, a megszorítások, az áramvonalasítások mind-mind emberi életeket tesznek tönkre, mert a cél – amelyből végül csak kevesek profitáltak, hisz csak kevesek profitálhatnak – szent.")

Ahogy amúgy látom, a sajtóban TGM évtizedek óta a kérdés szinte egyetlen következetes zászlóvivője -- részemről dicséret érte, még ha részleteiben nem is mindig értek vele egyet (vagy egyáltalán értem -- ezt be kell valljam).

De maga a kérdés: a mára gyíknak tekintett elavult szóhasználattal tőke-munkásosztály ellentét, divatosabban szólva ez a munkavállalók-gaz multik lol.

(A lol csak a divatosságért, lehetett volna XD is, a multi meg persze lehet hazai cég is, csak pártszlogenekben inkább a multikkal szokás harcolni.)

Az ódivatú szóhasználat kicsit marxista-leninista, nem véletlen nem sok párt kampányol vele. Az utóbbi viszont rámutat, mennyire a húsunkba vág, hisz' legtöbbünk munkavállaló, és egy átlag magyar reggeli villamoson legalább egy utastársunk szidja valakinek telefonban a munkahelyét.

Szóval TGM-nek abszolút igaza van (amennyit értek belőle), hogy ennyire fontosnak tartja, és azoknak is, akik az utóbbi változatban olykor ágálnak a témában.

Csakhogy ezzel is az a helyzet, hogy nem egy kezelhetetlen / kibékíthetetlen ellentét. Annyiban tényleg elavult a marxista változat, hogy ő úgy hitte (mert akkor tényleg úgy volt), hogy a tőke sosem enged szépszerével a munkavállalóknak, így a kor szokása szerint ütni kell.

Ám azóta volt egy szép időszak a nyugati világban, amikor valahogy mégis szépen eléltek lényegében (azaz vállalható kompromisszumokkal) mindkettejük megelégedésére.

És jelzem, ez volt az a nyugat, amit a rendszerváltáskori nép akart, és ennek hosszú távú paklijában nem volt feltétlenül benne, hogy le kellene nagyon mondani a munkavállalói jólétről, legalábbis a németbe szakadt rokonok ritkán panaszkodtak, hogy ott kint elnyomnák őket.

Ahogy Faludy írja pokolbéli napjai utánról (ötvenes évek vége): "Csatlós János azt ajánlotta: fordítsam le Hans Scherfig dán kommunista szerző művét az ottani nyomorúságról. A munkások „ütött-kopott Fordjaikon mennek a munkanélküli segélyért” és olyan szegények, hogy az élelmiszeres autóbuszokról „még marhahúst sem tudnak vásárolni és disznóhússal meg sódarral kell, hogy beérjék. Ez nagyszerű lesz idehaza a dán nyomorról!" (Faludy György: Pokolbeli napjaim után)

A tőke és a munka amúgy azért nincs már kibékíthetetlen ellentétben, mert a tőkének már csak egy fontos szempont az olcsó munkaerő, de egy csomó mással kompenzálható a drágábbért. Kiszámítható környezet, jó infrastruktúra, képzett, hatékony munkaerő, ilyenek. A kezdeti vad idők után megtanultak ezek együtt élni -- bár persze nyilván huncutkodik, aki kiskaput talál a szabályokon. Ezért kellenek az átgondolt szabályok.

Más kérdés, hogy az átmenet egyrészt rövid távon vadkapitalizmust szült, másrészt közben maga a nyugat is kisiklott. De a rendszerváltáskori távlati célban nem volt szükségszerű lemondás.

Szóval történelmileg is létezik példa, hogy tud ez a dolog közös megelégedésre működni, ha a törvényi játékszabályok őrködnek a korrektség fölött. Ez a munkavállalót csicskáztató, blokkolóórás, ebédidőperceket számolgató gecizés amúgy nálunk is inkább a gyártósorokon jellemző -- gyártósornak értve a call centereket is... --, magasabb képzettségűeknél ha beszélő szerszámnak is tekintik a munkavállalót (amúgy általában azért nem), legalább drága szerszámnak, akit érdemes megfizetni és olajozgatni, különben lelép. A dolog amúgy a középvezetőkön is múlik, a percszámlálgatós kis geciket is a könnyen rugdosható alulképzettek izgatják fel, mert tudják, hogy ott van terep kiélni magukat.

Nem véletlen rossz irány az ország olcsó gyártósorrá képzése. A modern világban szükséges képességekre való képzés a probléma jó részét magától a megoldás irányába tereli. De persze kellenek a korrektséget biztosító törvények is.

Így aki ezt tűzi zászlajára (mint pl. Momentum), az -- túl azon, hogy ennyivel persze még csak egy közhelyet mondott -- abba az irányba mutat, ami az ősi és feloldhatatlannak hitt ellentétben nem azt mondja meg, hogy kinek a pártján áll, hanem feloldja az ellentétet.

S persze az ördögről tudjuk, hogy a részletekben szeret lenni, így a kidolgozáson múlik minden. Amit mondok, az annyi, hogy ha valaki nem foglal előre harcosan állást, hogy munka vagy tőke, ám vállalja mindkét félnek vállalhatóan korrekt szabályok kidolgozását, és egyben a kor igényeinek megfelelő képzésre helyezi a hangsúlyt, az nem feltétlen kerülte meg langyosan a kérdést.

E pontban is nagyon jól kijön, ami igazából a többinél is: a Momentum annyiban tényleg gyökeresen új szemléletet használ, hogy egy csomó feloldhatatlannak tűnő ősi ellentétről látja, hogy konstruktív konfliktuskezelési, -feloldási, megoldáskeresési módszerekkel ezek közmegelégedésre mind feloldhatók.

És nyilván kamuzhat is az, aki ez ősi ellentéteknél mindenkinek szépet és jót ígér, én csak azt mondom, hogy nem feltétlenül kamuzik. És ehhez még csak nagy varázslat se kell. A politika működik csak konfliktuskeresőn és -fenntartón, a munka világában (versenyszféra) régesrég meg tudnak naponta oldani annyi problémát, amit a politikában sokszor évek alatt se.

Kurvára nem működne ez a világ, és semmi nem lenne a boltokban, ha a ténylegesen működtető fogaskerekek is olyan kenetlen zajjal csikorognának, mint amit a politika műsorán látunk.

Középút, gondolkodás.

És -- harmadikként -- megegyezésre s nem kardcsörgető hisztire törekvés.

  

Szegények-cigányok:

Szándékos a keverés, van is közük egymáshoz meg vitapont is a táborok között, hogy a cigányság problémái egyben kezelendők a szegénység problémáival -- szigorúan meg sem különböztetve őket (!) --, vagy előbbiek inkább tehetnek róla maguk, hogy szegények, így őket csak meg kell tanítani dolgozni.

Tudom, hogy mondataimmal polkorrekt határokon lépdelek, de szándékosan, mert tényleg téma, és mert nem hagyjuk kibeszélni. És szándékosan mondok cigányt s nem romát, mert utóbbit a belvárosban használják finomkodón, ők saját magukra vegyesen. Ha elfogadjuk őket, fogadjuk el nevüket is, és tanuljuk meg azt tisztelettel kiejteni szánkon.

De hogy a lényegre térjek: ha píszíből nem beszélünk arról, hogy bizony, nem vagyunk egyformák, és vannak népcsoportbeli sajátosságok, ami miatt a kezelés se lehet mindenkire egyforma, nos, úgy, megoldani se fogjuk soha.

A jó hír, hogy több olyan kezdeményezés van kis országunk különböző vidékein, ahol -- van, ahol külső csoportok, van ahol saját polgármesterük vezetésével -- sikeresen integrálódnak apránként befele abba a világba, ahol élniük rendeltetett, és ahol a pénzt adják az élethez. Az "integrálódnak apránként befele" persze elsőre rosszul hangzik, de pont ez mutatja, hogy nem egy gyanús varázslatról beszélek, hanem arról, hogy szívós munkával, figyelembe véve a sajátosságokat, reálisan is érhető el eredmény.

Ami azt a biztató jelet adja, hogy a nagyobb léptékű általános megoldáshoz leginkább eltökéltség kéne -- s persze nyilván pénz, csak nem a szokásos hányavetin segélyként az ablakon kidobva, szájakat betömve, de nem is a másik végletként minimálbér alatti alamizsnaként, hanem ésszel, a programokra fordítva. Amihez meg sajnos ciklusokon átívelő program kell, ami nem divat, ám a jó hír, hogy ha valaki bemutatja -- s hihetőn -- hogy csinálná, az kemény szavazatokat érhet ott azonnal.

Ugyanakkor az így elköltött pénz hosszú távon bőségesen megtérülő befektetés, mert a jobbmódúaknak is élhető országot épít, és nemzetgazdasági nagyságrendben növeli az aktív adófizetők számát. Így akkor is megéri, ha félretesszük az olyan könnyfakasztó divatjamúlt bullshit-et, mint segítség, együttérzés, és puszta önérdekből keresünk befektetési lehetőséget közös állami pénzünk fialtatására.

(Egyébként akinek píszíből sérti a fülét, hogy a szegénységen belül a cigányságnak vannak sajátosságai, annak jusson eszébe, hogy mikor népcsoportokat védünk a globalizáció darálójával szemben, ott is a sajátosságaikat védjük. Csak ott a sajátosságnak pozitív árnyalata van. Innen már csak egy kis realitás kell odáig jutni, hogy a sajátosság nem negatív vagy pozitív, -- ill. hol ez, hol az, nézőponttól is függőn --, hanem szimplán sajátosság. És ha az egészségügyben hiszünk abban, hogy ipari egyenkezelés helyett mindenkinek meg kell találni a személyre szabott gyógykezelését, akkor ez talán más bajok gyógyításakor is hasznos lehet.)

Jelen listából kicsit kilóg e pont annyiban, hogy a szegénységről még úgy ahogy közbeszélünk (egyik oldal, a másiknál már ott kiestél, ha szóba hozod, hisz' maguk tehetnek róla, így kisegíteni se kell őket), a cigányságról viszont már csak egymás közti rémtörténeteket. És annyiban is kilóg, hogy e kérdésekben azért tényleg jó lenne hosszú távú elgondolást látni, mert fontos és tervezhető.

Ugyanakkor ez is olyan, amire ésszel kezelve létezik olyan megoldás, ahol a felek ("gazdag" és a szegény réteg) nem egymás kárára járnak jól, hanem megfelelő kezeléssel mindketten. Így aki fel akarja számolni a szegénységet, az csak addig közhelyes, amíg nem teszi hozzá a részleteket, de döntenie nem kell, hogy a szegényeket támogatja vagy a "gazdagokat" (s igen, az idézőjel az idézőjelességet jelenti -- a "gazdag" itt a még életképes középosztály...).

+++

Nem teljes a lista.

És fentiekkel nem is állítom, hogy lesz a Momentumnak a közhelyeken túlmutató programja. Hisz' nem is tudhatom.

Csak azt, hogy nem szükségszerű, hogy idővel úgy döntsön a fenti kérdésekben, hogy ezt vagy azt az álláspontot választja-e (a másik kárára).


Mert ezen kérdések egy része nem akkora súlyú, hogy része kell legyen egy előzetes kormányprogramnak, másik részükre pedig a tesztben eléjük tolt válaszlehetőségek mind fölösleges végletek, és létezik közöttük értelmes középút.

És utóbbinál feltehetőleg pont azért nem "állnak elő a farbával" hogy bú vagy bá (hanem a körülményekhez majd folyton igazodó beee-mekmek.nyíhaha-u-u*), mert irányítóik már egy modern -- részben vállalati -- kultúrában szocializálódtak, és egész egyszerűen nem végletekben gondolkodnak, és nem befagyott elvek mentén vitatkoznak, hanem valós megoldások keresésében, rugalmasan a partnerrel, mely megoldások szinte mindig egy ésszerű, de előre nem pontosan látható középúton vezetnek.

Miközben politikai közvéleményünk már hozzászokott ahhoz a pár szemétdombhoz, melyeket fennhéjázón barikádoknak nevez, és az operetthez, ami zajlik rajtuk, mely operettekben a vitapartnerek egyrészt azért nem engednek, mert márpedig, másrészt meg mert különben nem adhatnák elő a betervezett nagyáriákat.

Így tőlük is elvárnánk a barikádok közti választást, ők meg nem akarnak ebbe a hülyegyerek-játékba beállni.

 

És az azért még ide tartozik, hogy (úgy emlékszem) októberre ígértek programot, az addig alakulót pedig folyamatosan teszegetik fel az oldalukra. Ezek még egyelőre olyan kis általánosan egyszerűkék, de én egyelőre megadtam a bizalmat, hogy októberre tényleg lesz egy igazi. Ha jól tippelem fenti szocializációjukat és az eddig látott professzionalizmust, feltehetőleg tudják, hogy erősen múlik az irántuk táplált bizalom azon, hogy teljesítik-e határidőre.

 

*vau-vau, de tudjuk, hogy igazából egy kutya se mond olyat, hogy vau-vau

 

 percszamlalgatos_kis_geci-1.png

 Percszámlálgatós kis geci munka közben

 

 

 

 

 

24 komment

Címkék: hályog törésvonal vau Momentum

A bejegyzés trackback címe:

https://benderik.blog.hu/api/trackback/id/tr3512491159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Túlélő ... 2017.05.13. 09:57:41

A melegházasság meg a Gender volna ennek a szerencsétlen országnak a legfőbb gondja? Meg a nemzetben gondolkodás és a cigányok kérdése? Ezek volnának a legfőbb törésvonalak? Jézusom.

Nem inkább az adórendszer, az egészségügy és az oktatás kérdéseiben lenne fontos valamiféle nemzeti konszenzus a fejekben és mondjuk az EU-NATO kontra Oroszország dilemma feloldása a külpolitikánkban? Nem ott van inkább törésvonal, hogy EZEKBEN a kérdésekben ki mit gondol?

A szavazópolgárok a nemzeti gondolkodás kontra EU, a mit kezdjünk a migránsokkal (az előbbi részeként) és a fenti belpolitikai területek megítélésében alkotnak táborokat. ITT VANNAK A TÖRÉSVONALAK.

Ami a Momentumot illeti: gyengécske még az a bizonyos láng, erősödnie kell. A pártfejlődésnek ebben a korai szakaszában óvatosnak kell lenniük. Sajnos kevés idejük van 2018 márciusáig, de akkor is lassan, fokról fokra haladhatnak. Még program alkotásban is. Türelem.

Recensens 2017.05.13. 10:04:57

" ... Atéban hisz" - ateista. theos, görögül Isten, az "a" fosztóképző előtte, vagy atheos = ateista, azaz istentelen, olyan személy aki nem hisz, sőt tagadja Isten létezését.

Amúgy meg a demokratikus balliberálisokra kevéssé jellemző. Többségük vagy nem foglalkozik a vallással, vagy valamelyik nagy keresztény egyház tagja.

Szalay Miklós 2017.05.13. 11:01:07

Amíg a baloldal nem egyesül, önmagával versenyez, külön-külön ötletel, addig esélye sincs. Ez az elsődleges probléma, utána lehet gondolkozni a közös elveken. Részletesebben:

egyvilag.hu

A címlapon olvassátok az Üzenetet. (Kicsit hosszú, de alapos. Másról is van benne szó, CEU ügy, Soros, stb... de az egész tanulságos. A lényeg kb. a közepétől kezdődik.) ÚJ: hozzá is lehet szólni.

Medgar 2017.05.13. 11:38:02

Való igaz, hogy a kerítés nem oldotta meg az eu menekültproblémáját, viszont kirántotta az országot a pufferzóna szerepből. Ezt jelenleg a törökök, olaszok és részben a görögök töltik be. Ha a németek és osztrákok előttünk csapják rá a migránsokra az ajtót mit kezdtünk volna pár százezer iskolázatlan szegény idegennel?

Netuddki. 2017.05.13. 11:55:03

Az első 5 kérdés mentén gyakorlatilag a tolvajfidesz tematizálta a közvéleményt. A tolvajfideszes beépített ügynökök, ezeket a kérdéseket szokták feltenni provokációs célzattal.
Miért kéne bárkinek is ezt a gondolatmenetet követni? Miért kellene lesüllyedni a tolvajfidesz színvonalára? Hogy legyőzzenek a rutinjukkal? Ugyan már!
TGM meg elmehet melegebb éghajlatra!

A legfontosabb kérdés pedig szerintem, és remélem nem csak szerintem, hogy a tolvaj rezsim és szekértolói el lesznek-e számoltatva? Jelenleg, a bizonytalanokat ez a kérdés izgatja a leginkább. Az nem lehet, hogy ez a sok bűn amit a magyar emberek és az ország ellen elkövettek, ne maradjon büntetés nélkül. Nem bosszúból, hanem figyelmeztetésül az utánuk következőknek. Ne következmények nélküli ország legyen Magyarország, ahol egy tolvaj bűnöző mindannyiunk kárára megszedheti magát, aztán élhet mint Marci hevesen.

Aki ez utóbbit felvállalja, az fog jövőre győzni, és arra fogok szavazni. Legyen az a Momentum, vagy akármelyik párt. Ennyi.

Netuddki. 2017.05.13. 11:58:24

@Szalay Miklós: Nem lehetne ezt az önreklámozó gyökeret kivágni? Érdemben nem szól hozzá egyik bloghoz se, csak a hülye oldalát reklámozza. Megvan ennek is a módja, de nem úgy ahogy ez a lúzer csinálja.

Recensens 2017.05.13. 12:39:12

Ahogyan közeledik a 2018-as választások ideje, úgy válik egyre jobban "átpolitizálttá" az egyébként is megosztott magyar társadalom. Gyorsítja a folyamatot két nemzetközi és egy belföldi jelenség is: a nyugati országok kontra Oroszország közti feszültség, a migráció és végül belföldön az új pártok megjelenése. A valódi, komoly megosztottság azonban, mély törésvonalakat eredményezve és alapjaiban polarizálva a hazai társadalmat, három problémakör mentén alakult ki.

kulonvelemenyunk.blog.hu/2017/05/13/a_valodi_toresvonalak_2017_magyarorszagan

zord íjász · https://zordidok.blog.hu 2017.05.13. 12:39:56

Elolvastam.

Mester.hallgass egy öregemberre: ilyen jellegű felsorolásoknál mindig számozd be az egyes pontokat és a végén összesítő jelleggel, újra sorold fel őket, mert úgy könnyebb hivatkozni rájuk, de természetesen tőlem azt csinálsz, amit akarsz.

Magyarországnak az első három pontnál ( segítek az olvasóknak: melegházasság, gender, ballib-jobbkonz ellentét) nagyságrendekkel komolyabb problémái és vízválasztói vannak.
Összemostad a problémákat és a választások megnyerésére alkalmas szavazatszerző témákat. Az első hárommal lehet provokálni, megbélyegezni, sarokba szorítani, tematizálni, tv műsorokban és véleménycikkekben álláspontokat kifejteni, a társadalmat polarizálni, embereket egymásra uszítani,,,de egyik sem probléma és még csak nem is vízválasztó egy olyan országban, amelyben percenként ellopnak 10 millió forintot korrupciós csatornákon keresztül és észrevétlenül meghalhatsz egy kórházi wc-ben.

1. a migrációból egy ilyen hazai belpolitikára jellemző, óvodás szintű álprobémát faragtál. A száhel övezetben 200 millió embernek nincs egészséges ivóvize, Jordániában 50 év múlva egyetlen csepp víz sem lesz, a nyomor, a terror, a biblikus méretű éhínség és a vallási/etnikai ellentétek százmilliós embertömegeket mozgatnak és fognak megmozgatni a jövőben...olyan kontinensek felé, ahol van víz és ahol lehet élni. A gond csak az, hogy Európa nem tud majd befogadni/eltartani/oktatni/etetni/itatni/integrálni félmilliárd embert.

Háború lesz a Földön. Világháború. E vionatkozásban gondold ezt újra. Szavazatszerzésre 2018-ban szintén alkalmas téma lesz, de vízválasztó törésvonalhoz semmi köze, mert a vízválasztó vonal a strucc-álomvilág és a valóság között húzódik.

Magyarországon négymillió szegény ember van, ebből megközelítőleg 800.000 cigány, ha mindenkit egy kalap alá veszek., és a lakosság kétharmadának nincsen még 100.00 Ft félrerakott pénze sem, váratlan családi kiadások finanszírozására. A cigányok ebben szinte észrevétlen szereplők, legfeljebb a nyomorultság szintjéről lehet vitákat folytatni. Nem minden cigány szegény, és azt gyanítom, ebben a vonatkozásban megközelíteni a kérdést, még kifejezetten félrevezető is.

Mára ennyit.

zord íjász · https://zordidok.blog.hu 2017.05.13. 12:42:47

@Tibi !: Legyél toleráns, nyitott, befogadó, európai, demokratikus hozzáállású és fogadd el. Az illető talán úgy gondolja, hogy a maga módján a tisztább és egyértelműsítő közbeszédért harcol. Az ő jelenléte sem vízválasztó a kommentelők között.

Netuddki. 2017.05.13. 15:41:12

@zord íjász: Rokonod? Szövegértelmezés megyen?

bigdata 2017.05.13. 16:08:30

A menekültügy ennél bonyolultabb téma. A gyűlöletkeltésre és a menekültekkel szembeni embertelen bánásmódra nincs mentség. A kerítés ellenben egy praktikus és bizonyos mértékig szükségszerű megoldás az ellenőrizhetetlen, tömeges vándorlás kezelésére. Sajnos nem igaz, hogy nem vagyunk felelősek az uniós határért, és hogy ne toloncolhatnának ide vissza mindenkit, aki itt lépte át a határt. Megint más kérdés, hogy a kerítésünk kezd értelmetlen méretet ölteni, lassan a Szovjetunió határára hasonlít, a menekültek kezelésében pedig a több európa a megoldás, nem a kevesebb. A gyakorlatban is az valósult meg, hogy átvették tőlünk a tömegeket, ma már csak egy megállapodás kéne arra, hogy a tranzitzónákban egyből a befogadó államok ügyködjenek.

Netuddki. 2017.05.13. 16:18:46

@bigdata: Kerítés a görög határra kellene, nem ide. Ja, hogy ott is van? Nem baj, szórja csak a tolvajfidesz qrmány a milliárdokat értelmetlenül, biztos nem lesznek felelősségre vonva érte.

MEDVE1978 2017.05.13. 18:30:21

Először is: az általad említett "lényegtelen" témák igazából identitással kapcsolatos kérdések. A politikusok azért szeretik őket, mert annak ellenére, hogy nem kerülnek pénzbe, szavazóbázisokat lehet velük mozgatni.

Ilyenek a homokosok, a gender téma, de például egyes országokban nagyon erősen az abortusz kérdése vagy akár az evolúció és a kreacionizmus tanítása az iskolákban (USA). Ilyen a politikusok keresztény hitvallása is bizonyos értelemben.

Ezek valóban nem fő témák, viszont polarizálni, szavazóbázist egységben tartani valóban lehet velük. Előhoztál néhány érdekes kérdést is, amit viszont relevánsnak tartasz és azok is.

A migránskérdés nagyon attól függ, hogy honnan szemléljük. Orbán nagyon jól ismerte anno fel, hogy a migránsok semmi jót nem hoznak nekünk, az érkezésük csak problémát hoz Magyarországra. Itt volt a tranzit probléma, amikor ugye nagy lélekszámban, bármire (jogszabályra, útjelzőtáblára stb.) szarva, meneteltek az autópályákon. De a hosszútávú problémák is eléggé nehézkesek. Egyértelmű, hogy ha kezdettől fogva mi is engedjük át a migránsokat, az előbb-utóbb ahhoz vezetett volna, hogy az osztrákok lezárják a határaikat, rögtön a németek után, rajtunk meg marad egy rakat hontalan. Végül ugye ez is lett a vége, csak a migránsok Görögországban maradtak, ma is ott van vagy hatvanezer. ÉS hogy miért? Mert az osztrákok és németek csendes közreműködésével a macedónok lezárták a határukat, ezzel elvágva a teljes balkáni útvonalat. Persze ott volt az EU -török paktum is, de közvetlenül ez zárta le a még szivárgó migránsok előtt az utat.
Orbán tehát jól érezte meg, hogy mit kell tenni és belpolitikailag ki is használta. A baj az, hogy ez a ló már a szakadék felé halad. Ugyanis a nyugati közvéleményeknek a saját pártjaik öntik a nem szolidáris rohadék kelet-európaiak szöveget. Erre pedig az egyetlen okuk az, hogy Orbán elvi okokból nem hajlandó a kvótarendszer elfogadására. Pedig el kellene fogadni. Nincs olyan hülye 1000 migráns, aki egy olyan országba költözne, ahol ennyire utálják + ilyen alacsonyak a segélyek. A németeknek - az átlag hülyített választóknak, nem a politikusoknak, akik így is tudják - rá kellene jönniük, hogy ennek az a vége, hogy visszaszivárognak hozzájuk a migránsok. Ez végleges ellentmondásba keverne rengeteg nyugati politikust, hiszen mi széttárhatnánk a kezünket: befogadtuk őket, mégis elmentek. Azt szeretnétek, hogy erőszakkal állítsuk meg őket? Innentől két választási lehetőség lenne: 1. belemennének, hogy őrzött táborokba menjenek a menekültek (Ez nagyon valószínűtlen) 2. Belátnák, hogy ez a kvótás dolog hatalmas baromság.
Sajnos a nyugati politika jellege miatt itt is benne van, hogy lezárják a végén a határokat, ezért jól döntöttünk a kerítéssel.
Visszalépve: belpolitikailag az egyetlen ésszerű választás az, hogy a kerítés maradjon.

Gazdaság (tőke-munka). A Momentum és a posztoló is a kilencvenes évek neoliberális gazdasági konszenzusát vallja. LEhet, hogy egy kicsit attól balra és modernebben, de lényegében azt. Ez egy jóléti államos gondolkodásmód, ami abból indul ki, hogy a szokásos sablonokkal (több képzés, ami versenyképesebb gazdasági ágakat és képzett munkavállalókat hoz létre, kevesebb, modernebb állam, csökkenő korrupció és államadósság stb.) majd elérkezhet a nyugathoz történő felzárkózás. Igazából ezt vallotta Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon is.

A baj az vele, hogy nem működik, mostanában nem nagyon látni olyan országot, aki csak úgy önmagától ezt a sztorit csinálta végig. Ez a kapitalista sikersztori lényegében. A baj az, hogy az államok szerepe, befolyása hanyatlik az elmúlt negyedszázadban, a tőke különböző manifesztációinak szerepe nő, míg az egyén szerepe, befolyása is csökken.
A világban az államok és különböző közösségeik versenyeznek a befektető vállalatok "kegyeiért", amelyek kivonulásukkal országokat tudnak romba dönteni. A tőke egyre inkább internacionális, határokon átívelő.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy például a költséghatékonyabban működő állam vagy a jobb képzési struktúra lehetetlenek csak azt, hogy kicsi lesz a hatásuk, esély sincs arra, hogy például 4 millió szegény embert felemeljenek Magyarországon.
Erre jön rá még számos olyan sztori, amellyel Magyarország nem is számol még. A digitalizáció és a robotika olyan gyorsasággal rendezik át az egész világot, hogy azt nagyon nehéz lekövetni. Ez pedig végletesen átrendezi majd a társadalmakat nyertesekre és vesztesekre.
A modernebb és több képzés tehát jó, azonban ehhez is tőke kell és még ezzel is csak azt érhetnénk el, hogy nem nyakig, hanem mellkasig leszünk a szarban.

MEDVE1978 2017.05.13. 18:44:24

Cigányok és szegények. Ez az egyik legnehezebb kérdés, amit a németek ki mernek mondani "migrációs" hátterű gyerekekkel kapcsolatosan, az nálunk még mindig nehézkes. A mostani menekülthullámnál, illetve a korábbi főként orosz, török gyerekek integrálásánál a németek azt figyelték meg, hogy ha 20-30%-nál több a kisebbségi gyerek az osztályban, akkor az osztály egyből rosszul teljesít. Ez azért van, mert a kisebbségi gyerekek tanulási kultúrája vagy éppen kulturálatlansága kihat magára az osztályra. Úgy tűnik, hogy ez a 20-30%-os arány a legtöbb, amikor a többségi osztály még be tudja integrálni ezeket a gyerekeket és húzni tudja őket magával. Ha ennél több lesz a kisebbségi gyerek, akkor már elkezdődik a szegregáció: a gyerekek ellehetetlenítik az órát, a jobb tanuló és gazdagabb szülők gyermekei elviszik a gyerekeiket az iskolából stb.
Ebből kifolyólag nyilván törekedni kellene arra, hogy ez az arány minél több helyen megvalósulhasson, akár azzal, hogy iskolákat ösztönöznek erre pénzzel. Jelenleg ez nálunk tabu, hiszen olyan nincs, hogy a cigánygyerek szabotálja az oktatást, mert ez már egy rasszista kijelentés.

Véleményem szerint a városi szegények és cigányok még jobban menthetőek és megvédhetőek a lecsúszástól, mint a kis falvakban tanyákon élők. Egyszerűen a munka, képzés megközelíthetősége miatt. Sajnos a régi bányászfalvakba költözött cigányokat nem nagyon lehet sehogy megmenteni és integrálni.

Gazdaságilag rendkívül fontos a cigánykérdés és sokkal összetettebb annál, hogy egy szeressük és integráljuk őkettel helyre lehetne tenni.

bigdata 2017.05.14. 10:30:12

@Tibi !: kerítés oda kell, ahol annak hiányában a zöldhatáron ezrek szöknek át naponta. Az eredeti építkezéskor ez volt a helyzet.

bigdata 2017.05.14. 10:31:59

@MEDVE1978: Ami tőlünk északra 6 új tagállamban működik, az nálunk is működhetne.

Benderik 2017.05.18. 21:13:12

@Medgar: "Való igaz, hogy a kerítés nem oldotta meg az eu menekültproblémáját, viszont kirántotta az országot a pufferzóna szerepből. Ezt jelenleg a törökök, olaszok és részben a görögök töltik be. Ha a németek és osztrákok előttünk csapják rá a migránsokra az ajtót mit kezdtünk volna pár százezer iskolázatlan szegény idegennel?"

Hát ha időben elkezdünk együttgondolkodni, időben elkezdhetünk közös kerítéseket építeni szabályozott beléptetéssel. Így nem kényszerül a német/osztrák saját kerítésre.
S ha még a kvótába is belépünk, úgy a nálunk rekedtekből pár ezer híján mindenkit át kell vegyenek, és feltehetőleg meg is teszik, mert érdekük az együttműködés fenntartása.

Benderik 2017.05.18. 21:14:56

@zord íjász: "Mester.hallgass egy öregemberre: ilyen jellegű felsorolásoknál mindig számozd be az egyes pontokat és a végén összesítő jelleggel, újra sorold fel őket, mert úgy könnyebb hivatkozni rájuk, de természetesen tőlem azt csinálsz, amit akarsz."

Igen, néha szoktam, de hasznos, köszönöm.

"1. a migrációból egy ilyen hazai belpolitikára jellemző, óvodás szintű álprobémát faragtál. A száhel övezetben 200 millió embernek nincs egészséges ivóvize, Jordániában 50 év múlva egyetlen csepp víz sem lesz, a nyomor, a terror, a biblikus méretű éhínség és a vallási/etnikai ellentétek százmilliós embertömegeket mozgatnak és fognak megmozgatni a jövőben...olyan kontinensek felé, ahol van víz és ahol lehet élni. A gond csak az, hogy Európa nem tud majd befogadni/eltartani/oktatni/etetni/itatni/integrálni félmilliárd embert.
Háború lesz a Földön. Világháború. E vionatkozásban gondold ezt újra."

Igen, pont ezért mondom, hogy a megoldáson kéne dolgozni, nem hangosan hisztizni.

Benderik 2017.05.18. 21:17:21

@bigdata: "A kerítés ellenben egy praktikus és bizonyos mértékig szükségszerű megoldás az ellenőrizhetetlen, tömeges vándorlás kezelésére. Sajnos nem igaz, hogy nem vagyunk felelősek az uniós határért, és hogy ne toloncolhatnának ide vissza mindenkit, aki itt lépte át a határt. Megint más kérdés, hogy a kerítésünk kezd értelmetlen méretet ölteni, lassan a Szovjetunió határára hasonlít, a menekültek kezelésében pedig a több európa a megoldás, nem a kevesebb. A gyakorlatban is az valósult meg, hogy átvették tőlünk a tömegeket, ma már csak egy megállapodás kéne arra, hogy a tranzitzónákban egyből a befogadó államok ügyködjenek. "

Persze, nem baj a kerítés, csak közösen, átgondoltan, nem mindenki összevissza a maga portáján.

Benderik 2017.05.18. 21:21:00

@MEDVE1978: "Gazdaság (tőke-munka). A Momentum és a posztoló is a kilencvenes évek neoliberális gazdasági konszenzusát vallja."

Persze, silányabb kolbászból van már nyugaton is a kerítés, mert a huncut tőke kihasználta a globalizációt. De ettől még kiszámítható gazdasági környezetbe jut belőle, és megfelelő szabályozással élhetőre nevelhető.

"Gazdaságilag rendkívül fontos a cigánykérdés és sokkal összetettebb annál, hogy egy szeressük és integráljuk őkettel helyre lehetne tenni."

Hát ez attól függ, mit értünk "integráljuk" alatt. Kimondani persze nem elég, de azt mondom, hogy vannak működő kismodellek, amikből sok mindent át lehet tenni egy nagyba, valódi átgondolással, és állami méretű programmal pár generáció alatt lehetne látni, hogy elindult valami. És -- nem jó, de itt most előny -- a tengődő réteg generációja gyorsabb átfutású az általunk megszokottnál, így a "pár generáció" nem is olyan sok idő.

Benderik 2017.05.18. 21:25:12

@MEDVE1978: "Egyértelmű, hogy ha kezdettől fogva mi is engedjük át a migránsokat, az előbb-utóbb ahhoz vezetett volna, hogy az osztrákok lezárják a határaikat, rögtön a németek után, rajtunk meg marad egy rakat hontalan. Végül ugye ez is lett a vége, csak a migránsok Görögországban maradtak, ma is ott van vagy hatvanezer. ÉS hogy miért? Mert az osztrákok és németek csendes közreműködésével a macedónok lezárták a határukat, ezzel elvágva a teljes balkáni útvonalat."

Erre is azt mondom, amit fentebb írtam: Ha időben elkezdünk együttgondolkodni, időben elkezdhetünk közös kerítéseket építeni szabályozott beléptetéssel. Így nem kényszerül a német/osztrák saját kerítésre.
S ha még a kvótába is belépünk, úgy a nálunk rekedtekből pár ezer híján mindenkit át kell vegyenek, és feltehetőleg meg is teszik, mert érdekük az együttműködés fenntartása.

Medgar 2017.05.18. 22:42:14

@Benderik: Ha időben elkezdünk együtt gondolkodni, akkor még most is ott ülünk és gondolkodunk.

Akármilyen szemét Orbán egyébként a kerítéssel rákényszerítette az eu-t a cselekvésre. Így a németeknek a törököket kellett lefizetni a smasszer szerepért. Ez Magyarország szempontjából jó.

Az, hogy utána itt is fullba nyomta a kretént már más lapra tartozik. Az én sem értem, hogy ellenőrzötten miért nem lehet segíteni a valódi menekülteknek.

Benderik 2017.05.21. 18:02:03

@Medgar: "Akármilyen szemét Orbán egyébként a kerítéssel rákényszerítette az eu-t a cselekvésre. Így a németeknek a törököket kellett lefizetni a smasszer szerepért. Ez Magyarország szempontjából jó."

Hát, szerintem ez a látszat -- innen tőlünk nézve. Mert Merkelt saját tartományvezetői kezdték szorongatni a túl sok náluk levő menekült miatt. Ami logikus is, hisz' egy német kormányfőt nyilván saját népe/választói/párttársai tudják igazán szorongatni, nem egy másik ország tőlük távol levő kerítése. Ha még az a kerítés növelte volna a hozzájuk érkezők számát, de -- bár nem is csökkentette -- növelni biztos nem növelte.