Ezzel a Corvinus-átalakítással, meg az ennek mintájára talán az összes magyar egyetemével borítékolhatóan a következő fog történni:

Az egyik fél a lehető legrosszabb végkimenetelt kolompolja majd a lélekharangon, hogy az egyetemek is a haveri kör játékszerei lesznek, és gyakorlatilag bezárják kapuikat az egyszerű honpolgár gyermeke előtt.

A másik fél meg váltig állítja majd, hogy nyugaton már bevált modellt vesznek át, az egyetemek rugalmassága megnő, bevételtermelő képessége is, piacképesebb tudást is ad majd, ám ugyanúgy maradnak bennük ingyenes helyek.

Mondjuk itt a végéről a mennyiség hamar lekopik majd, még ha most Gulyás Gergely azt is nyilatkozta, hogy ugyanannyi ingyenes hely marad, mint most. De már most mellé tették, hogy a külföldi fizetős hallgatók aránya meg jelentősen nőni fog, márpedig egyszerre e kettő csak úgy képzelhető el, ha ugyanannyi ingyenes hallgató mellé pluszban vesznek fel annyi külföldi fizetőst, hogy az arány jelentősen megnőjön, azaz az egyetem összkapacitása is jelentősen meg kell hogy nőjön. (Miközben az épület ugyanakkora marad. Így zárójelben.) Ja és "megszüntetnék az állami férőhelyeket,".

És akkor már most el van kenve az ingyenes hallgatók mellett a jelenlegi állami áron tanuló fizetős hallgatók kérdése, mert az új rendszerben a piaci ár vélhetőleg sokszorosa lesz ennek, és ha már most ennyire billeg a hivatalos verzió, könnyen lekophat az eredetei ígéretről az "ugyanannyi".

 ***

Na most ez a két verzió egész addig fut majd párhuzamosan, míg

• vagy kiváltja a nép még megmaradt csekélyke immunrendszeréből a netadónál és korábbi tandíjpróbálkozásoknál látott hatást, és némi tüntetés után az egész "nem aktuális" státuszba feledődik,
• vagy szépen végigmegy a megvalósulásig, és apránként kiderül, hogy mi lett belőle.

Mivel e nép immunrendszere már nagyrészt leépült, így az elsőre kisebb az esély.

 Az utóbbi -- a megvalósulás -- meg igazából teljesen eldönthetetlen ma még, hogy jó lesz e népnek vagy sem.

 Ugyanis a Nagy Koncepcióknál mindig csak arról esik szó, hogy milyen téglákból építkezik, és hogy ezek külföldön is jól bevált téglák. De szinte alig arról, hogy és milyen lesz köztük a malter -- ha lesz egyáltalán. Meg hogy összeillenek-e a téglák.

 Márpedig az ördögről tudjuk, hogy a malterban bújik el -- azaz a részletekben.

 ***

Eleve ott indul a dolog, hogy lehet szép az épület, ha tájidegen, vagy ha ott azon a helyen megoldhatatlan a szennyvízelvezetés.

Illeszkedik-e a koncepció alapköve a befogadó ország társadalmi viszonyainak talajához. keres-e annyit az a nép, hogy fiait taníttassa. Vannak-e hallgatókat támogató alapítványok elég nagy számban, vagy már mindet szép Sorban elüldöztük.

 Eztán jönnek a koncepció részletei, a téglák, hogy azok illeszkednek-e egymáshoz, vagy Angliából hoztuk a busz bal oldalát, Németországból a jobbat -- mindkettőt a legjobb gyártótól! -- és összeépítés után derül ki, hogy nincs benne kormány.

 És végül az apró részletek, a malter, amivel a legvégéig senki nem foglalkozik, pedig elég egy apró részlet, hogy egy amúgy csodás koncepció csúfosan hulljon az enyészet hamvába. Ó, hány meg hány Nagy Koncepció csontjai vannak -- halotti lepelként sok kidobott pénzbe tekerve -- a hiábavalóság földjébe temetve....

 ***

 Szóval amíg e részletek ki nem derülnek, igazából semmit nem tudunk.

Mert igen, sokat segíthet egy egyetem rugalmasságán, ha kezét nem köti gúzsba nehézkes állami szabályozás.

De érdemes elgondolkodni, hogy most miért is köti. Mert az állami szabályozás nem természeti jelenség, mint az El Nino vagy a Vezúv.

 Bármilyen furcsán is hangzik, az állami szabályozást az állam szabályozza oda, ahol épp' gúzsba köt.

Jelenleg például az alap- és középfokú oktatást egy olyan központosított szervezettel, ami szintén tud jó koncepció lenni, ha működtetője képes működtetni.

Ahogy az egyetemeknél is hasznos lehet egy kancellár, aki ért a gazdaság törvényszerűségeihez, így segít a Tudomány embereinek, hogy el ne söpörjék hajójukat a Pénzügy Viharai.

Ám a konkrét megvalósításban mind a KLIK, mind a kancellárok gazdasági képessége odáig terjed, hogy költségeket kell csökkenteni, méghozzá olyan dolgokon, amit még ésszel fel bírnak fogni, ami nagyjából a kréta és a vécépapír, működési mechanizmusként pedig kizárólag a személyes jóváhagyás rendszerét ismerik, ahol minden egyes darab krétát és guriga papírt legalábbis alelnöki szinten kell jóváhagyni.

 Szóval a gúzs, amibe az egyetemek kötve vannak, pont ugyanattól az államtól ered, aki most meg akarja menteni őket -- saját magától. Amire amúgy tényleg lehet egy önkritikusan jó módszer, ha saját szervezetétől függetlenül működni képes alapítványba szervezi, ám az ördög itt nyilván abba a részletbe rejtőzik, hogy e kiszervezés során képes lesz-e az állam lemondani arról, hogy a -- végülis saját tulajdonában álló -- alapítványon keresztül mégiscsak gúzsba kösse.

Mert egyelőre nincs olyan tapasztalat, hogy bárhol le tudott volna mondani a gúzsba kötésről, ahol volt hozzá gúzsa meg kötése.

 ***

 További kérdés, hogy mi lesz a jelenlegi egységes felvételi rendszerrel.

Mely azon kevés jól működő rendszerek egyike ez országban, melynek szabályai átláthatóak, egységes kritériumok mentén dönti el, ki teljesített jobban s juthat ide vagy oda, így egyelőre kikezdhetetlenül volt képes megoldani, hogy a felvételnél a tehetség döntsön.

 Az egyetemek most is maguk adják meg, hogy hozzájuk hány ember mehet, és mennyi a minimum beugrószint, ahogy azt is, mely tárgyak eredményét tekintik mérvadónak. Így jelenleg is lényegében ők döntenek a saját kritériumrendszerükről, a rendszer pedig az ebben legjobban teljesítőket utalja ki nekik. Nyilván lehet jobb meg rosszabb felvételi példasort gyártani, de azért egy országosan előállított, véleményezett és nyilvános példasornál lényegesen jobban szelektálót nehéz lenne egyedileg egyetemenként előállítani.

 Azzal egész biztosan veszít az ország, ha egy ilyen átlátható és egyetemek közt átjárható rendszer helyett egy egyetemenként kitalált összevissza dzsumbujban kell egyrészt kiigazodni, másrészt megírni a diákoknak annyi darab felvételit, hogy mindegyik helyre legyen beadva -- kitöltve akár több különböző példasort ugyanazon tudományágból !!! --, és aztán se nem több helyre felvevődni, se nem egyre se.

 S persze ha az állam tényleg megrendelőként lép fel az egyetemekkel szemben, e rendszer megtartható, mert az egyetemek az államnak fenntartott helyekre különösebb szakmai megalkuvás nélkül befogadhatnák a mai egységes rendszer szerint hozzájuk irányítottakat.

 De megvalósítható mindez úgy is, hogy kidobjuk az egységes átláthatót, és növesztünk helyette bozótot.

 ("...megszüntetnék az állami férőhelyeket, saját ösztöndíj-rendszert építenének helyette...")

Ám akkor kérdés az is, mi akadályozza meg, hogy ha megszűnik az átlátható kritériumrendszer, ne tudjon  teret nyerni az átláthatóság csökkenésével automatikusan ösztönzött urambátyámos korrupció?

 Mert ez még csak nem is rezsimfüggő: ha valahová követ görgetünk, alatta a napfénytől védett zugban szinte borítékolhatóan megindul a férgek s nyüvek.tekergése -- szimpla természeti törvény.

 Ha ehhez még hozzávesszük népünk urambátyám hajlamát, melyről eddig semelyik rendszer s rezsim nemhogy lenevelni nem próbált, de kimondottan fejlesztette is e hajlamot, még azért is külön meg kell majd küzdeni, hogy a felvételi kritériumok közé ne kúszhasson be a politika.

 Mi több -- még azért is, hogy népünk egyáltalán érezze, hogy fontos, hogy ne kúszhasson be a politika. Mert túl sokan gondolják már ma is, hogy igenis támogatni kell a megfelelő érzelmű népesség előrejutását a nem megfelelővel szemben, és hogy ez természetes része a nemzetben gondolkodásnak.

 Mert túl könnyű összetéveszteni a nemzetben gondolkodást a saját akolban gondolkodással.

 ***

 És hát a pénz.

 Az új rendszerben a tulajdonos alapítvány megkapná az államtól a jó működéshez szükséges pénzeket.

 De most is megkaphatná.

 Csak most nem kapja meg.

 Szóval mi biztosítja, hogy ha most nem kapja meg, akkor akkor majd megkapja?

 S mivel a szerelmen kívül a többihez pénz kell, az egyik legnagyobb kulcskérdés ez.

 Ad-e vajon ugyanaz az állam elegendő pénzt az új rendszerben ugyanannak az egyetemnek, amelyiknek eleddig nem adott, holott ugyanúgy az övé volt, és ugyanúgy az ő megbízható emberei irányították?

Lehetséges, hogy ad, mert megszervezhető mindez az új rendszer azért, hogy saját nehézkességétől mentse meg a működést, miközben az újfajta szervezetet megbízhatónak tartja, így ad neki pénzt.

Csak az eddigi tapasztalatok e téren nem sok jóval kecsegtetnek. Ahogy fentebb a gúzsba kötésnél már elénekeltem.

 ***

 Egyszóval a nagy kérdés a részletekben rejlik, mint mindig, a nagy vita meg azokról a látványelemekről szól majd, amiben a részleteket nem ismerve mindkét félnek lehet majd igaza.

A kormány a bevált nyugati modellt emlegeti majd, az ellenzék az amerikai egyetemekről kiszoruló mexikóiak gyermekeit, és jól elénekelgetnek majd így egymás mellett.

 S közben a karaván halad...

 S egészen a megvalósulásig semmi nem derül majd ki a lényegről. Legalábbis ha a kormány nem szeretné, hogy kiderüljön. Ami meg akkor van, ha az ország számára e mindent eldöntő részletek kedvezőtlenek.

 Ha kedvezőek, akkor kiderülnek.

 Így akár azt is figyelhetjük, hogy kiderülnek-e -- nem egy rossz barométer. Eddig még esőt mutat, de ki tudja. Reménykedjünk.

***

 Ahogy abban is, hogy ama két állításból, hogy

"...jelentősen növelni akarják a fizetős és a külföldi hallgatók arányát, 60% fölé, megszüntetnék az állami férőhelyeket, saját ösztöndíj-rendszert építenének helyette, emelnék a külföldi hallgatók száma mellett a külföldi oktatók számát is. "

és hogy

"...nem terhelnék az intézményeket feleslegesen olyan ügyekkel, ami ebbe a struktúrába nem fér bele"

utóbbi nem a magyar nép felesleges taníttatásának nyűgére utal.

+++ 

Mert ha tényleg tudásalapú társadalmat építünk, és még nemzetben is gondolkodunk, annak talán nem leglogikusabb módja lenne, ha  nagynevűvé tett egyetemeinken a magyar nép fiai helyett a külföldiekét képezzük ki...