Megpróbálom kicsit konstruktívan nézni ezt a hajléktalanjátszmát. Mert játékelméletileg ez egy játszma, ahol a kormány a rendőri intézkedés bevezetésével olyan lépést húzott be, hogy akármekkora civil jóakarat és összefogás se tudja megakadályozni a szabad ég alól való “kilakoltatásokat”, amennyiben civil oldalról békés ellenállást feltételezünk.
Mert az rendőri intézkedés akadályozása lenne.
És a rendőrségnek se hagyja meg a rugalmas hozzáállás lehetőségét, ha akad -- és mindig mindenhol akad -- legalább egy jó keresztény, aki bejelenti, hogy él ott valaki, kinek létezése zavarja őt lelki békéjének tisztán tartásában.
Segítő szándék esetén így oda érdemes összpontosítani, ahová a kigyomirtózott lényt terelni akarják -- a szóba jöhető szállásokra.
***
Ha -- némi fantáziával -- jóhiszeműnek tételezzük fel a jogalkotót, úgy célja nem a hajléktalanok puszta kiirtása, hanem szállásokra való beterelésük, így jogalkotás közben feltételezte e szállások meglétét. Ha még az evolúció magasabb fokára is képzeljük őt, agykérgével már mennyiségben is tudott gondolkodni, így elegendő számú szállás meglétét feltételezte.
***
Ha tehát szándékának ellenállni nem tudunk, saját segítő szándékunkat az elegendő számú szállás megvalósítására kell összpontosítanunk. S ha magunk is az evolúció magasabb fokán állunk, olyan szállásban kell gondolkodnunk, ahol legalább annyira jó megszállni, mint az utcán.
***
Mivel az utca szálláscélra elég szar hely, a mérce nem túlzottan magas.
Ám ha figyelembe vesszük, hogy az egész törvény nem jött volna létre, ha e szintet a szállások mind meg tudnák ugorni -- mert nincs az az elivott agyú hülye, akit a hideg zsigeri kínja magától is be ne űzne egy melegebb helyre, hacsak nincs ott valami még zsigeribben rossz dolog -- e szempontra mégiscsak külön oda kell figyelni.
***
Legtöbbjük azt mondja, azért nem megy szállásra, mert ott ellopják cuccukat, meg sokszor verekedések vannak. Ez -- ha igaz -- tényleg lehet a hidegnél is nagyobb veszedelem egy hajléktalannak, mert mi, hajlékosok, ha bárminket lenyúlják az utcán, hazamegyünk pénzért, és veszünk másikat, de nekik mindenük -- mint csigának, még házuk is ! -- a velük levő cucc, ha azt ellopják, nullára íródtak, és ha másnap nincs hely a szálláson, a semmijükben harmadnapra már meg is fagytak.
***
S hogy igaz lehet ez a lopás / verekedés, azt három dolog is hihetővé teszi.
Egyik, hogy ennyi sok egybehangzó állításnál még az ufóészleléseket is komolyan szokták venni.
Másik, hogy egy olyan helyen, ahol az utca által kérgeslelkűre cserzett, sok rosszkedvű, legyengült ember van tömegbe zsúfolva, az lenne hihetetlen, ha nem lennének verekedések, és puszta erkölcsi allűrből nem vennék el azt, amit a Sors elvehetőként elébük rakott.
És ha nem lenne köztük sok, kiről a sok eső már lemosta, a réseikbe szivárgó hólé szétfagyasztotta az erkölcs kőszikláját.
***
És ha erre azt mondjuk, hogy ő hibájuk, ha lopnak és verekednek, oldják meg egymás közt, ezzel azt is kimondtuk, hogy a mi (hajlékosok) világunkban sincs szükség rendőrre-törvényre, mert ha leüt-meglop egy másik hajlékos, mi dolgunk, oldjuk meg egymás közt.
***
Konstruktívan úgy tudunk hát segíteni, ha a rendelkezésre álló erőforrások -- emberi segítség, pénz -- egy részét arra használjuk, hogy a meglevő szállásokat megpróbáljuk biztonságossá tenni.
Szerencsére ez azért nem annyira lehetetlen küldetés.
***
A rendszerváltás utáni idők egyik tanulsága, hogy már egy(-két) biztonsági őr, pár biztonsági kamera is szinte csodát tesz. Tömegszálláson ehhez még ha (tényleg) zárható szekrények is vannak, egy nagyságrendet ugrani tudna a biztonság- és közérzet.
Olyan tételek ezek, melyek mind olcsóbbak, mint olyan új szállásokat építeni vagy fenntartani, ahová magára adó hajléktalan orrát nem dugja be.
És a szállásokra kényszerítés apparátusának költsége is megspórolható lenne olyan helyekkel, ahová a célszemélyek maguktól mennek be.
Csak mert jobb bent mint kint.
Sokat dobhat még a viszonylag állandó társaság, vagyis ha a lakók biztosítva érezhetnék, hogy “jó magaviselet” esetén folyamatosan a szálláson maradhatnak. Ez még szükséges cuccaik mennyiségét is csökkentené, mert nem kéne folyamatosan egy egész csigaházat készenlétben tartani.
(Bár egy ilyen ígéret matematikai összerendelést keletkeztetne az emberek és férőhelyek közt, amiből hamar kiderülne, melyikből van több. Ami vélhetőleg ellentétes a törvényalkotó szándékával, mert ellehetetleníti a törvény társadalmi eladhatóságának legfontosabb hajtóerejét, hogy mindenki azt gondol a férőhelyek számáról, amit lelkiismerete gondolni szeretne. Így e ponton -- legalábbis az állami / önkormányzati fenntartású szállások részéről -- ütközhetünk ellenállásba.)
***
Nagy hidegekben rövidebb időkre akár használaton kívüli csarnokok, pár fokra fűthető régi raktárak -- akár csak matracokkal a földön-- is jobbak lehetnek a lefagyott utcáknál, ha van melléjük biztonságérzetet adó fenti felszereltség.
***
A biztonságra való fenti költés mellett a monitorozás lenne még fontos.
Egyfajta Tripadvisor -- a kárhozott lelkeké -- ahol folyamatosan követhető a szállások értékelése, hol lopnak, hol hány verekedés volt aznap, tisztaság, a fenntartók értékelése, ilyenek. S persze az érintettek maguk nem lehetnek nagy netbűvészek, így ez is segítők közreműködésével tudna működni -- mint persze minden a hajléktalanműfajban.
Az adatok felhasználása persze a Tripadvisor-félékkel szemben nem a szállások száraz kritikájára lenne jó, hanem hogy melyik szállást érdemes -- vele együttműködve -- fejleszteni. Mert ez nem profitorientált műfaj, maguk a szállások is lényegében segélyből és jószándékból működnek, így maguktól is próbálnak minél élhetőbbek lenni.
***
Egy megfelelő monitorozó adatbázis égetően fontos lenne, mert a biztonság fejlesztésén túl a férőhelyek és igénylők száma is egyre jobban látható -- és nyilvánosságra hozható -- lenne.
Érvelni pedig feltételezésekkel szemben adatokkal lehet.
Idővel tán valamiféle központi férőhelyfigyelés és elosztás is lehetővé válhatna -- kültelkibb helyekre gyűjtőforgalomban este ki, reggel be akár egy-egy leharcoltabb régi busszal. (Csak hogy mi, hajlékosok úgy ne érezzük, hogy na ezek már ingyen utazgatnak. Legalább leharcolt busszal tegyék...)
Önkéntes alapon maguk a hajléktalanok is bejelentkezhetnének alá, mikor hol laktak és milyen volt -- vagy mikor hol nem lakhattak helyhiány miatt, vagy kellett eljönniük egy rosszabb biztonságú helyről.
Így akár bizonyítani is tudnák egy eljárásban, ha azért vannak utcán, mert már a nagyvilágon e belül sincsen számukra hely.
+++
Mert áldjon vagy verjen sors keze, itt … na jó, szóval inkább ott … illetve egy kicsit még odébb, ha lehet, … köszönjük, a Haza nevében is, óh’ magyar.