Legelébb is egyik (másiknál kicsit nagyobb) fele megszavazta, lépjenek ki.

Másnap reggel az eredményre józanodva kiderült, hogy ebben az egyik felében volt sok olyan is, aki nem is kilépni akart, csak falloszt mutatni. Ők saját bőrön súlyos leckében tanulták meg, amit mi hajdan népnevelő reklámból, hogy "aláírásának súlya van"

A másik fél (meg az egyiknek ez a fenti vicces része) azóta is új szavazást követel, míg az egyik fél ezt a népfelség megcsúfolásának kiáltaná ki -- mondván, ezzel nem tartanák tiszteletben az első szavazást, hanem addig szavaztatnának, míg nekik tetsző eredmény nem születik.

Azóta akik a kilépés szépségét súgták a fülekbe, képtelenek voltak kidolgozni nagy ötletük részleteit, így ha rajtuk múlik, úgy esnek ki, hogy jogrendszerük anarchiába fullad, ennek részeként lenne egy határuk, ami talán nem is az.

Azóta az énekelve álmodás után elkezdtek dolgozni is, és végtelen sok változattal nyűvik egymás agyát a parlament erői, de eleddig csak birkóznak.

S most még EU-parlamenti választásokat is tartaniuk kellett -- abban reménykedve az azt megszervezni kénytelen kilépéspártiak, hogy teljesen fölöslegesen.

Nem tűnik egy sikersztorinak, és csodálatos tanmese is lehetne mindez úgy általában a kemény kezű irányítás előnyeire, hisz' lám-lám, mily mocsárba tudja magát fojtani a demokrácia.

***

Én mégis szép történetnek tartom, és nem csupán az emberi gyarlóságról szóló gyöngyszemei miatt.

Bármi furcsa, mutatja ez a működő demokrácia erejét is.

Kordában tartó erejét a sommás nagy löttyös indulat fölött, azaz hogy jól működtetett mechanizmusok szépen ki tudják kényszeríteni, hogy teljesen hülye módon azért ne lehessen dolgokba rohanni, és dugákba dőlni.

S ha már egyszer belecsapnak egy lecsóba, akkor bizony dolgozzák csak ki annak a sok-sok-sok-sok-sok-sok-sok-sok-sok-sok-sok kényelmetlen részletét is.

Tanulják meg a súlyát.

Iskola. Az egyeztetési kényszer iskolája. A részletek kényszerű végiggondolásáé.

A felnőtté válásé.

***

Olyan busz a jól működő demokrácia, aminek a robotpilótája nem engedi hirtelen elrántani a kormányt.

Nehezen fordul, ez igaz, de felborítani se könnyű.

Nem tanulóbusznak szánták, de mellékhatásként a kezdő vezető ellen is védi az utasokat.

(Kicsit túl sokan is tanulták már rajta a vezetést De eleddig bírja a strapát. Kipróbáltan hibatűrő, ha amúgy nem verik szét pajszerral.)

.

***

Igen, megy a toszakodás. De ha hagyná a rendszerük, hogy ne menjen, úgy lehetséges lett volna, hogy három kemény évvel egy sommás nagy választási ígéret után -- hogy ez a Brexit majd milyen jó lesz -- úgy esnek ki az elhagyni kívánt hajóból, hogy elfelejtettek előtte a parthoz kormányozni.

Csak úgy bele a hajóhídról az óceánba.

Jogrendszerük leszakítása nem úgy történt volna meg, hogy szépen elvarrt-beszegett szálakkal, hanem kitépve helyéből. Hihetetlen sok napi szintű jogviszony értelmezése vált volna kérdésessé, ami a Történelem egyik legpusztítóbb pestisét, a jogbizonytalanságot hozza el. Az anarchia kistestvérét.

Mondhatjuk, hogy a fene nagy demokráciájuk miatt van most felfordulás, de semmi ez ahhoz képest, amit akkor kapnak arcukba, ha a nép napi szintű életébe bekúszik a sok tisztázatlan jogviszony, a nemtudnikitartozikkinekmennyivel, mi jár és mi nem, satöbbi.

Most a parlamentjükben van felfordulás, enélkül az utcán lenne az. És nem barikádromantika persze, hanem hogy bizonytalanná válik a boltok ellátása (export-import, vámok), iskolák, óvodák, orvosi ellátás támogatása, mi jár az állampolgárnak, mi nem, hisz' jogrendszerük addig elkötött szálaiban csomó hivatkozás van olyan törvényekre, rendeletekre, mifenékre, ami addigra náluk nem is létezik.

Nem éhínség, nem vér persze.

Csak káosz.

***

Hát ez az, ami miatt én a demokrácia egyik erejét látom mindebben a nagy teszetoszakodásban megnyilvánulni.

Hogy kikényszeríti, hogy aki ígér, az a szálakat is elvarrja. Mégpedig úgy, hogy az viszonylag nagy közmegegyezésen alapuljon, ami meg ahhoz kell, hogy bízni lehessen benne, hogy nem rúgják fel mindjárt az elején.

***

(Zárójelben: ahogy az Unió ezt a halasztást kezelte, alkukkal, megegyezésekkel, tárgyalóasztalnál csendes profizmussal, abban szintén van valami gyönyörködtető a szemnek, mely szebbnek lát egy olajozott óraművet egy Mónika-show-nál. Donald Tusk előtt a kalapom. Nemigen figyeltem őt eddig, de most államférfigyanús lett.)

+++   

Theresa, a hebrencs kislány most legalább kijárta az iskolát.

Sajnos utólag, és emberekkel a háta mögött tanult meg vezetni.

Valamennyire.

De legalább. Jobb későn, mint.

S még illemtudón meg is köszönte, hogy népét szolgálhatta. Hogy vezethetett egy igazi országot.

Én őt most kezdtem egy kicsit tisztelni. Tényleg keményen küzdött, tárgyalt, felmért, alkudozott. S ha be nem is jött neki, hisz' elég reménytelen játékba vitte pajtásait, talán azt is megtanulta, hogy legközelebb kicsit előbb gondolkodik, és reális célért már profin fog tudni megküzdeni.

Egyszer még tán miniszterelnök is lehet.

---------

Ui.: Eltűnődtem még így EU-választások előtt, hogy szavazhatnánk olyan jelöltekre is, akik vannak olyan fajsúlyúak, mint akik ezt a megvadult brit bölényt csendes türelemmel, de az  Unió oldaláról hatékonynak tűnőn menedzselni képesek.

Ha lennének ilyen jelöltjeink.

Ha.

...

Hagyjuk.