HTML

Benderik elmélkedik

Friss topikok

  • Benderik: @Comte de Gippaud: Igazad van, Lajos. Hülye ez a sok felpaprikázott mind. Egytől egyig. Mindkét o... (2019.03.16. 16:44) Tisztelet a bátraknak
  • MAXVAL bircaman közíró: Biztosan Soros gazda tartozik nekik pénzzel, ezért dühösek. (2019.01.09. 06:08) Sok dühös ember
  • Magna cum laudeTigeri másztesz digrii: @nemecsekerno_007: Bazz!te idén már ne igyál! (2018.12.28. 21:23) O1G
  • megamedve: @ulpius66: te meg egy szerény, szeretetre méltó, segítőkész, barátságos, emberbarát, jóravaló embe... (2018.12.06. 10:25) Örömtűz a CEU hűlt helyén
  • LoveKills: A szakértőktől kérdezném: Mi a vélemény/tapasztalat a Privileg, Bauknecht, Elektra Bregenz márkák... (2018.11.23. 09:36) A mosógép és a leve

Tisztelet a bátraknak

2019.03.15. 03:15 Benderik

 

...akik mentek, amikor kellett.

...akik nem féltek biztonságos otthonaikból kilépni az utcára, kockáztatva magukat és vagyontárgyaikat.

...akik aztán befogadták, etették, itatták a "terepről" érkezőket.

...akik -- hogy fentről magára hagyták a népet -- megszervezték, hogy mégis életben maradjon.

 

 

Március 15-én megszólította e népet a történelem, és ezúttal csodásan vizsgázott: nagy tettet hajtott végre.

Ahogy históriája során oly' sokszor, felkent urai béna kacsaként hagyták cserben. Nem szándékosan, bár okát máig nem tisztázta pontosan a történetírás. Sokak szerint a pesti Belügyminisztérium a hirtelen helyzetet látva nem mert lépni a külhonban lévő uralkodó nélkül, mások szimpla bénázásnak tartják.

De a nép szerencsére nem várt, megmutatta a világnak, hogy a bajban önzetlen, szervezett és tud összetartani.

Emlékezzünk hát e napon 2013 március 15. névtelen bátraira s hőseire, akik megmutatták, hogy igazi veszélyben e nép összefog, és van is annyira életrevaló, hogy bármennyire elcseszett hatalom dacára is meg tudja menteni magát.

Mondjunk köszönetet azoknak, akik traktoraikkal, terepjáróikkal elindultak.

Akik teát főztek, enni adtak, elszállásoltak.

Akik éjszakán át az internet előtt ülve szerveztek.

Mondjunk köszönetet a hétköznapokon persze ellenünk fondorkodó karvalytőkének is, aki megoldotta, hogy a nép internetes térképen szervezhesse a segítséget, aki megnyitotta áruházai kapuját, hogy melegedni betérhessen a más napokon vásárló közönség.

Köszönjük meg azon külföldön dolgozó hofitársainknak is, akik mozgósították ezt a külföldi karvalytőkét, és segítettek a szervezésben.

S végül -- legyünk igazságosak -- mondjunk köszönetet a Császárnak is, aki külhonból megtérvén kegyelmet gyakorolt, s nem büntette meg azokat, akik keresztbeszerveztek a Belügyminisztérium gondosan kidolgozott tervének, ahol az újkori történelem legnagyobb szabású mentőakciójának keretében fél óra leforgása alatt több százezer bajbajutott ült volna át egymás autójába.

Legyen ez a nap emléknap: a Magyar Nép önzetlenségének s életrevalóságának napja, ahol legyőzte a Telet és az Intézményes Hülyeséget!

 

 

+++

Csendben biccentettek, s egyikük megkönnyebbült sóhajjal söpörte be az égi asztalon csillogó téteket:

-- Még jó, hogy nem száz évet mondtam, hanem százhatvanötöt. Ha az utolsó pillanatban is, de sikerült. Mondtam én, hogy az utódaink se lesznek gyíkok.

-- Jól van, na, Lajos, hidd el, mi örülünk legjobban a győzelmednek. Még szegény Sándor is, akit közben annyit cikiztünk a névrokon miatt...

.

+++ 2015 +++

-- Te Lajos, tavaly ilyenkor mi már ugyanitt ugyanígy meg lettünk írva.

-- Látod, Lajos. ezt hívják évfordulós megemlékezésnek. Ahogy szegény Táncsicsot is minden évben több helyszínen kiszabadítják ugyanabból a börtönből, hogy nem tud békésen pipázgatva eltölteni végre egy tavaszi vasárnapot -- az elsőt, mikor végre nem kell bevásárolnia.

 

+++2016 +++

-- Te Lajos, lehet, hogy mégse győztük le az Intézményes Hülyeséget?

-- Hát... Még itt vannak, az igaz...

-- És most akkor mi van a fogadással? Hogy százhatvanöt éven belül legyőzzük? Oszt mintha még csak egyre sűrűbb lenne?

-- Legyen az, hogy a fogadáson nyert pénz jellege nem olyan, amihez köze lenne annak, aki egyszer már odaadta.

-- Igaz. Ez népünkhöz méltó megoldás lenne. Okos vagy, Lajos. Nem véletlen te vagy a mi K. Lajosunk.

 

+++2017 +++

-- Te Lajos. Nem lehet, hogy ott lent megált az Idő? Még mindig ugyanazok az arcok. Vagy csak a szokásos önsorsrontó hajlam?

-- Hát, tudod, a magyar mindig is hajlott az abszurd humorra. Emlékszel, meséltem, gyerekfejjel Miklósról is azt hittem, hogy azért vadkan elé vetette magát, hogy a gyerekek az iskolában jól meg tudják jegyezni. Erre mikor itt fenn találkoztunk, elmondta, hogy frászt, mikor felajánlották neki a módokat, választhatott volna békés tarkólövést, de mikor a vadkanhoz lapozott, egyszerűen tudta, hogy neki ez kell. Mert olyan abszurd.

-- Mondasz valamit, Lajos. Ennél abszurdabb már tényleg nehezen lehetne.

-- Nono, fiam! Ne becsüld te le a magyart! Tud az, ha akar! Majd nézd csak meg jövőre!...

 

+++2018 +++

-- Igazad volt, Lajos. Tényleg lehet abszurdabb. De most végre jól odapörköltünk az osztráknak. Méghozzá a császárvárosban!

 -- Ja... Oda...

 -- Emlékszel? Mint Segesvárnál. Hogy odapörköltünk...

 -- Segesvárnál haltál meg, Sándor. Miközben futottunk.

 -- De előtte hogy odapörköltünk!

 -- Ja?... Ja... Oda...

 

+++2019 +++

 -- Hallottad, Lajos? Kivertük a Cujut, vissza a császárnak, oda a pofájába, ott rontsa a levegőt.

-- Cujut?

-- Azt a kaszárnyát, ahol a Jellasics emberei a pribékeket képezték.

-- Sándor. Kérlek. Mi van???

-- CEU, na, most megnéztem. Elláttuk a bajukat, visszaküldtük őket, ahova valók, a császárhoz.

-- Ja, azt vissza. Illetve oda, mert ott sose volt eddig.

-- Nem az a lényeg, Lajos, hanem hogy most már nem rontják itt a levegőt, magyar tanítja a magyart magyarul, magyarra.

-- Igen Sándor. De akkor hogy üzenjük meg a császárnak, hogy menjen innen? Ő nem tud magyarul. Meg azok se a világban, akiknek bármit is megüzenhetnénk, hogy segítsenek a császár ellen. Ne hidd, Sándor, hogy K. Lajos pont a cárnak nem üzent, csak a császár oroszul üzent, és azt el tudta olvasni. Az enyémről azt hitte, képeslap, és ő is küldött egyet nekem Szentpétervárról.

-- A mi fiainkat Jellasics ne tanítsa segítséget kérni.

-- Jellasics meghalt, Sándor, 160 éve.

-- Kifogások vannak, Lajos, abban nagy voltál mindig.

-- Na, na, legalább titeket ne ugrasszanak már itt fenn össze hülyeségeken onnan lentről.

-- Igazad van, Artúr, te mindig kimérten bölcs voltál. Ebben tehetségesek. Legalább mi itt fenn őrizzük meg a józan eszünket. Azért van jó is, rólad például most először van kiállítás, kedves Artúrom.

-- Nocsak, Lajos. Igazat adsz nekem? Hisz' odalenn mindig csak fúrtál, meg leárulóztál.

-- Politika, Artúr, politika. Ott lenn még én is azt űztem.

-- Hm.

 

 

 

 

 

 

8 komment

Címkék: abszurd K.Lajos P.Sándor G.Artúr

Sok dühös ember

2019.01.08. 20:53 Benderik

 

 

Nem tudom, az Olvasónak feltűnt-e, hogy megszaporodtak tüntetéseinken a dühös szónokok.

Nem tudok darabszámot, neveket se citálni (és utánanézni sincs kedvem), csak feltűnt, hogy egyre többen vannak, és valahogy igény is tűnik lenni rájuk -- vagy ők, vagy a szervezők hiszik, hogy van.

Van, ha jól füleltem, dühös civil aktivista, dühös tanár, dühös diák. dühös határontúli honfitárs...

S a beharangozókban is külön kiemelik, hogy "a legemlékezetesebb dühös <ezvagyaz>".

 Értem is amúgy a mögöttes gondolatot. Tüntetés, sok ember, nem akarják puhapöcsök halkszavú fejtegetéseit hallgatni bonyolult dolgokról.

Tetterő kell, cselekvés, tűz, forradalom, az pedig határozott forradalmi dühből fakad.

 

Csak hát.

 

***

 

A dühös kismalac e világban az egyetlen, ki folyton dühös. Mindig. Minden másodpercben. De ő nem véletlen viccszereplő.

Meg van olyan ember is, de azt általában nem tartjuk sokra, mert beszámíthatatlan. A villamoson utazik velünk, és egész úton hangosan szid valakit, aki valahol az ő tragikus históriájában lakik az agykéreg mélyén, és ő tehet mindenről.

A valódi ember néha dühös, néha nagyon dühös. De olyan nincs, aki mikrofonhoz lépésének első pillanatától kezdve dühös, az utolsóig.

És ráadásul előre tudni lehet, hogy a következő beszédének első pillanatától is épp' nagyon dühös lesz.

Egyszer az egyik ilyen -- még ősz körül (?) -- pillanatra belezavarodott, elnevette magát, elütötte valami olyannal, hogy mondtam, hogy nem jó nekem papírból beszélni, majd pillanatnyi szerepkiesése után visszatért fegyelmezett mérgéhez.

***

Azt nem tudják ők, hogy a beszéd mögötti dühnél csak egy fontosabb: a beszéd mögötti hitelesség.

 

***

 Hitlernek voltak a híradók szerint nagyon hatásos dühös beszédei. Ám ő ezeket nyugodt higgadtsággal kezdte. Ahogy egy normál ember, mikor még csak belekezd egy gondolatmenetbe, ami őt tűzbe hozza. Hisz' mielőtt az emelvényre állt, még mással volt elfoglalva, így nem hiteles, hogy már akkor dühös volt -- hacsak nem direkt edzett rá.

És aztán belemelegedett, és akkor lett apránként dühös.

Műbalhé volt, szerep, de legalább jól játszott szerep.

Meg hát ő tényleg őrült volt, így hihető, hogy tényleg át is tüzesedett közben, ahogy behergelte magát.

 ***

 

Meg akire éppen oly’ annyira dühösek, na ő is tud beszélni. De neki egyrészt mondanivalója is volt mindig, másrészt dinamikája a beszédének. És itt jegyezném meg, hogy a dinamika mozgás. Beszédben például lehet a hangulat mozgása. A befixált méreg meg statikus. S így unalmas.

 

***

 Nem az a baj, hogy amire ily’ túljátszottan dühösek, arra ne lehetnének jogosan azok.

És még talán tényleg azok is.

Én is az vagyok, hogy kormányom, ki gyakorlatilag közös ügyeim általam fizetett ügyvivője, annyira ótvarul viszi dolgaimat, pofátlanul érdekeim ellen az én pénzemből, hogy utcára kell járnom béna rigmusok közé, hogy legalább jelezve legyen, hogy van e pofátlanságnak itt-ott határa olykor.

 Mert ha nem megyek el választáskor, egy szavam se legyen ha jóarcú szélhámosok kerülnek hatalomra.

 És ha akad olykor alkalom megmutatni, hogy pofátlanságuk végtelen terében épp' mégis akadt egy határ, mely elegendő ellenérzést váltott ki a megkopasztottakból?

 Nos, ha nem megyek ki +1 főnek ilyenkor, akkor szavam se legyen hogy kétszázan voltak s nem húszezren vagy kétszázezren. Márpedig ha kétszázan voltak, azzal azt üzennénk, hogy mégsincsen határ, ím, kipróbáltan szabad a vásár. S ha nem mentem ki, én is ezt üzentem.

Hát ezért álldogálok ottan a hidegben, béna rigmusok és túljátszott beszédek súlyával fülemen.

 ***

 

Akire e szónokok dühösek, szerintem is benne van a tízben, kik e nemzet testében-lelkében a történelem során a legnagyobb rombolást okozták -- és e tízbe már Batu kán, Rákosi Mátyás és a megfelelő sorszámú (valódi és sorozatbéli) Szulejmánok is be vannak számítva.

 

***

Csak ahogyan mondják. Az a kérlelhetetlen, pillanatnyi szünetet nem ismerő düh.

 Az úgy hiteltelen.

 Amitől a hallgatóban az egész azzá válik.

 ***

 

S persze a hallgató is hajlamos azt mondani, hogy persze-persze, nem igazi düh, hanem színjáték, de hát ez egy ilyen műfaj, ahol a színielőadás ezt követeli meg, mi pedig -- a hallgatóság -- ennek tapsolunk.

 Csak ezzel aztán pont azt az össznépi elagyalágyulást folytatjuk, ami a politikai kommunikációt olyannak tartja fenn, hogy csak két végletet ismer -- a túlszakmaiskodó elitbeszédet meg a népnek szánt egyszerű népszínművet.

 És ami erősen felelőssé tehető azért az elitellenességért, ami világunk jelen nagy forrongásait kiváltja.

 Hogy az elit nem tud értelmesen beszélgetni a néppel, nem képes elmondani a népnek, mit miért csinál, így a nép nem fogadja el tőle az olykor kényszerű kellemetlen igazságokat / szűkebb esztendőket, falja viszont szavait az új megváltást ígérő érthető dalúaknak, kik kedves igazságokat adnak könnyen emészthető kiszerelésben.

 

+++

Ha valamivel lehetne esély új világot építeni a politikában, az az, ha megtanulunk értelmesen beszélni.

 Hát ez az, ami miatt én ezt a nagy műmérget károsnak tartom.

 Túl azon, hogy műbalhé dühöngést hallgatni is tereh.





 

 

duhos-1.png

 

 

 

 

 

1 komment

Címkék: kismalac dühős

O1G

2018.12.22. 21:53 Benderik

 

Tisztán etimológiailag, néprajzilag, kommunikációelméletileg, marketingtudományilag és szociológiailag -- azt kell mondjam: gyönyörű.

Egy szó, mely minden fenti tudós álma.

 

coollogo_com-30206667.png

 

Ismert eredete, s bár hogy a köznyelvbe most ki ötlete volt berobbantani, nem tudjuk (bár biztos sokan vallják majd magukat elsőnek), ám elterjedésének módja jól dokumentált, maga a média is online riportolja terjedése útvonalait.

Nincs az a nyelvújító, ki valaha álmodhatott volna ekkora sikerről, hogy megalkotott szava pár nap alatt egy ország házfalain, járdáin, használati tárgyain, profilképein, végtelen sok mémen s a mindent elborító hóba írt ákombákomokon túl  -- mint meggyűrűzött vándormadárraj -- még a világ minden tájának pénzein is megjelenik egy kis nép fiainak kézjegyével.

Vannak nyilván, kik tudni vélik, ki megbízásából működő hálózat áll e siker mögött, de terjedésmódjának elemei elütnek minden eddigitől, ilyet -- nincs az a marketingcsapat, mely -- ki tudna dolgozni.

Ha jelentésének szeretem / nemszeretem voltától eltekintünk, a nemzetben gondolkodók ujjongó szívvel kell fejet hajtsanak a magyar nép előtt, mely megvillantott valamit abból a bizonyos zabolázatlan és zabolázhatatlan csúfolódó kuruc néplélekből, népköltészetből, mely után már csak népdalgyűjtők leírásának lapjaiból sóhajtozhatunk: haj, azok lehettek az idők, mikor még volt lelke és szájról-szája a népnek, mikor még a népdal és a népmese volt a legnagyobb orális úton terjedő jelenség.

 

***

S a mögöttes tartalom?

Hát, egyrészt a népköltészet mindig csúfolódó volt.

És sommás.

És külön kipécézte azt, ki ezen felhúzta orrát.

Másrészt nem értek egyet azzal, ki szerint ezzel egy méltatlan ember méltatlan mondatát tűzi zászlajára e nép. Mert ez már rég levált arról az eredetiről.

Meg hát a nép nyelve olyan szűrő, mi könyörtelen kukázza az ocsút, így amit szájára vesz, az valahol el van nagyon találva, bárki is böfögte először.

Ez már a népé.

Ezé a népé.

Ki őt örökbe fogadta.

***

S harmadrészt?

Hogy igazat szól-e?

A Dőre, ha rosszat hall magáról, átkozódni kezd, és kárhoztatni a méltatlanokat, kik őt sem meg nem értik, sem meg nem becsülik. Karácsonyfa mögé bújik, onnan vagdalkozik, hogy lám, még a szent ünnepeket sem tisztelik, kik ily' napokban ily szókat szájukra vesznek.

A Bölcs ehelyett okot keres. És tanulságot és megoldást.

**

Az ok?

Hát...

Csűrhetjük így...

Magyarázhatjuk úgy...

De.

Ha egy nép akkora része mondja rólam, hogy egy geci vagyok, amekkora kritikus tömegben már beindul e láncreakció, akkor csűrhetjük így, meg magyarázhatjuk úgy.

De.

Hát...

Van rá némi esély.

 

***

Hogy egy geci vagyok.

 

***

 

S a tanulság? A megoldás?

Hogy kormányzóját saját népe e tiszteletlen módon szájára ne vegye?

Merazérmégismilyenmár.

Hát...

Csűrhetjük így...

Magyarázhatjuk úgy...

De.

 

 +++

 

Talán úgy kellene kormányozni.

Hogy szájára ne vegye.

Ennyi.

 


coollogo_com-30206667.png

 

 

 

 

 

 

 

 

 

108 komment

Címkék: orális O1G nép ajka

Örömtűz a CEU hűlt helyén

2018.12.05. 06:53 Benderik

 

Foglaljuk össze:

Hogy értelmes tudást adott-e, végehosszanincs lehet vitatkozni rajta -- s tesszük is buzgón egy ideje.

 De hogy piacképeset-e, azon vitatkozni nemigen van értelme.

Mert ahogy állítólag a Föld mozgása, ez sem hitkérdés.

 Mert a piacképesség definíciója az, hogy a piacon adnak-e érte pénzt.

 És akárhogy is nézzük, ezért adnak.

 Lehet, hogy csak a megveszekedett, vesztébe rohanó világ alkalmazza őket, akik ott végeztek, de alkalmazza, és nem egy autógyári szalagmunkás bérével.

És esélyes, hogy a jövőben is azon országban élőknek lesz legkönnyebb / legolcsóbb az ott adott papír megszerzése, ahol éppen működik.

***

De mi legyőztük, és kiseprűztük, és most örömtüzet gyújtunk.

 Ahogy annak is, ha jön vagy bővül majd még egy autógyár.

 Ahová majd fiataljaink, kik eddig itt szerezték a papírt, amire sok pénzt fizet nekik a (talán) vesztébe rohanó világ, most az autógyárak szalagjai mellett keresik majd kevesebb pénzüket, még több autót adva ezzel a bevált modell szerint a jövő roncstelepeinek és ózonlyukjainak.

 ***

 Ám a pénz nem minden.

 A tűz, a hit, a szenvedély, csak az ad igaz boldogságot.

 Hisz' nem boldogabb-e a törzs, mely örömtáncot jár a közösen felgyújtott élelmiszerszállító teherautó fölött, kit sikerült sarokba szorítva legyőznie, és kifüstölni belőle a Gonoszt, majd a tűz mellett boldogan rágja a füvet s az elejtett gizdát, mi a nyarat sújtó aszályból megmaradt, mint korunk ficsúrja, ki kiüresedett lélekkel rágódik a tengerparti szállóban a hitvány dolláron vett tengergyümölcsén, és mitsekezdve magával tohonyul a naplementés tengerben -- majd este a jacuzziban -- gendernyálas bankóin vett koktélja alkoholmámorának rabságában tengődve?!

 Előbbiek éhesen, de hittel telve, a boldog összetartozás meleget adó tudatában örülnek a semminek, míg utóbbiak lelke üres, míg a homáron rágódnak.

 

 ***

 

 Ha egy kényelmetlen, nehéz kő nyomja zsebed, és eldobnád, de azt látod, hogy valamiért mindenkinek felcsillan szeme, mikor meglátja, és már előre összeverekednek rajta, gondold át még egyszer, tényleg eldobod-e.

 Vagy ha neked nem is kell, legalább pénzt csinálsz belőle. Legalább eladod s nem -dobod.

 Mert hogy a kő jó-e valamire, teljesen mindegy, ha valakik sok pénzt adnak érte.

 

 +++

 És életedben állj meg olykor, s gondolkodj el, hogy most akkor éppen ki is a hülye.

 És ha éppen eldobtál valamit,  ami pénzt fialhatott volna, akkor ne félj felismerni.

Hogy most éppen te.

 

 

oromtuz.png 

 

 

 

 

 

 

 

 

51 komment

Címkék: hüvely pór örömtűz CEU porhüvely

A mosógép és a leve

2018.11.20. 16:53 Benderik

 

Mosógép. Átlagos világmárka, eredetileg egy év garanciával, külön pénzért kiterjesztve kettőre. Harmadik év végén most valami eltörött benne.

Átvitt értelemben, azaz valahol mélyen a lelkében.

Néha centrifugázik, néha nem. Néha szivattyúzik, néha nem. Szerelő nézi, mint kisangyal. Szerelő el, ruha be, kimos, centrifuga előtt leáll, kész. Külön centrifugaprogram nagy nehezen, sokadjára elindul, felpörög, egyre gyorsabb, a szokásos szép hajtómű-felbőg-Teneriffre-betonról-elemelkedik hang -- majd miután kicentrifugázott, feltölti friss vízzel, és leáll. Aznap este már nem indul. Kiszed, kézzel kicsavar, két napig mindenhova-kiaggatva szárít.

 Első szerelő szép-komoly-weboldalas, bár utólag nézve cégnév nincs rajta, a kiállított számla szerint kis faluban élő kisadózó özvegyasszony. Szerelő kedves, de fentiek tükrében eleve esélytelen. De ő legalább másnapra megbeszélve egyórás intervallumot vállal, abban jön is, utána fentiek, próbajárat, motor, ékszíj ellenőriz, amit lehet, tényleg megnéz, kiszállás+hibameg(nem)állapítás a piacon szokásosnak tűnő 10 ezer, majd később még telefonon felveti, hogy tud helyet, ahol kétezerért bevizsgálják a vezérlést, ami aztán úgy húszezerért cserélhető, de ezzel aztán végleg el is tűnik, többet nem hallok róla…

 ***

Második már márkaszerviz, cserébe egy hét múlva jönnek valamikor reggel 9 és 1 között. Ennél pontosabban a szocialista szakipar szabályai szerint nem lehet megmondani.

Fél nap szabadság, tényleg jön, kedves, hozzáértő, gépből hibakódot kiolvas, hibakód szerint ajtó a rossz, ami alapján a fűtőszál a leggyanúsabb. Mert ha ajtó jó, akkor a zárlatos fűtőszál szokta ezt a kódot adni. Ez az a karón varjú, ami könyvből nem tanulható. Emellett még az az ekoszelep is lehet, ki létének célja mosásonként egy(!) liter víz megspórolása a világnak, cserébe nem bírja a mosószert, és olykor beragad tőle, ha nem mosunk időnként kilencven fokon -- akár kell, akár nem.

El is indít egy üres ecetes mosást kilencven fokon, ha ekoszelep, kitisztul, ha fűtőszál, kipusztul, legalább majd kiderül, mi mennyi. Már nekem a kétórás program végére, mert ő továbbáll, s majd hívjam fel, ha hiba lett, és telefonos távvezérléssel együtt majd olvasunk hibakódot.

 Másfél óra múlva vízzel töltve le is áll, ő elérhetetlen, de szerviz félóra múlva felveszi, szólnak neki, de most ebédel. Még másfél óra olykor telefonálni próbálva, majd hibakódot tényleg kiolvassuk (a mit hogyan nyomkodunk hozzá egyszerre s tekerjük el eggyel majd tízzel titkos tudása sikerélmény nekem!), és ezúttal szivattyú. És hát igen, a szivattyú tényleg lassú haláltánccal, apránként távozik, így akár lehet is, bár hogy miért engedte rá egy héttel korábban a vizet a kész ruhára, rejtély marad. Egyszer régen volt egy hasonló esete, de másik típus, szoftverhiba, ez ennél nem jellemző.

 Két napra rá szivattyú kicserél, rendesek, őrizzem meg a régit még pár hétig, ha mégse ő volt a hibás, ingyen visszacserélik, de ha mégis, talán még megy is majd az egész, és lehet még pár jó éve egészségben (ha a szimmering bírja, mert kicsit szimmeringes hangja van, az viszont már akkor majd csapágy-üst, azaz kuka és új mosógép... ).

***

Nem a szerelők ebben a játékban a hunyók -- még arról sem ők tehetnek, hogy többségük jobban fizető országokban szerel, így itt nálunk marad az <egyhetes vállalás vagy kisadózó falusi özvegyasszony> dilemma.

A gyártók azok, akik ezeket a tákolt csodákat összehozzák, s aztán nem fizetnek hozzá olyan s akkora szervizhálózatot, ahol marad elég ember szerelni.

Meg persze a világ, ahol még tesztelni sincs idő a költséghatékony anyagokból, költséghatékony maláj forrasztóasszonyok által költséghatékonyan összedobott cuccokat.

Nem csak a mosógép ilyen -- a LED-lámpákat pl. örökéletűnek hirdeti a világ, de csak az utóbbi pár évben, mióta léteznek, már vagy négyet cseréltem. A titok nyitja, hogy maga a LED tényleg örökéletű, ám az őt körülvevő elektronika ugyanabban a költséghatékony világban készül, mint a mosógép.

 ***

 Azt susogják ilyenkor a bölcs fogyasztóvédők, hogy tudhatnánk, hogy olcsó húsnak híg a leve, a minőségre érdemes költeni.

A gond csak az, hogy felpörgött világunkban -- és különösen az olyan alulfejlett fogyasztóvédelmű országokban, mint ez a mienk itt -- csak abban lehetünk biztosak, hogy olcsó húsnak híg a leve, a drágáról csak annyit tudhatunk, hogy ennyi pénzért elvileg akár még sűrű is lehet. De hát miért lenne, ha úgyse bünteti semmi, ha híg.

 ***

 Van a közgazdaságtannak egy szép példázata a használtautó-piacról. Eszerint az autó olyan bonyolult szerkezet, hogy a piacon  megnézve rejtett hibái nem fedezhetők fel. Ezért a vevők bizalmatlanok, és kevesebbet fizetnek, mint amit az autó kinézete (= ottani felmérhetősége) alapján átlagosan érhet.

Ezért az elsőtulajdonos nyugdíjas bácsi, aki csak hétvégente járt vele a telekre, autóját nem viszi a piacra, hanem családon belül / ismerősnek adja el.

Ezek az autók így nem jutnak oda -- annak ellenére, hogy ott csupa ilyen látható. Paradoxon...

A piacra így már csak azok kerülnek ki, amelyikek kinézetükhöz képest tényleg ócskák.

S így a vevők utólagos tapasztalata tényleg visszaigazolja a várakozást, mely szerint a használtautópiac az a hely, ahol kritikán aluli autókat áron alul lehet venni. Azaz szart olcsón.

***

De mára már ugyanez zajlik az újak piacán is. Vehetek drágán is cipőt, -- még márkásat is -- még ha tényleg bőr is, varrása miatt a talp simán leválhat egy év alatt.

Van persze egy szint, a nagy márkáknál a méregdrága kategória, amire ők is figyelnek. Mert ott már sokszor a vevők is profik, vannak elvárások, és a piac bünteti a rosszat.

De az alsó és a középkategória közt sose lehet tudni, van-e különbség a lében, hogy sűrűbb-e a drágább. Még a nagy márkáknál se. Elbuktak már az evolúcióban azok a nagy nevek, melyek e költséghatékony világban is görcsösen ragaszkodtak az örökkévalónak gyártáshoz. Nem is követelmény, nem csorbul a név, ha a korszellemnek megfelelő a minőség -- de nem is fizeti meg senki, s még aki megfizetné is leszokik róla.

A márka mögötti minőség régóta nem az alapító atya szellemét tükrözi, hanem hogy mekkora megspórolt költségnél kezd érezhetően esni a forgalom.

 Fogyasztóvédelem alatt sem szűken a hümmögő-brummogó hatóságot értem, hanem azt az állapotot, hogy egy piacról mennyire tartja úgy a világ (a gyártók), hogy ott szabad a vásár, mert -- ízlelőbimbó híján -- a szart is boldogan kanalazzák, s ha néhányuk meg is érzi, a legközelebbre teljesen lecserélődött kínálatból még elkerülni se tudja.

S nyávogását nemigen hallják a kuponokkal boldogan kanalazók.

 És hát sajnos kis hazánk piaca egyelőre inkább a büntetlen szar kategóriába van a fejekben sorolva. Ami persze apránként alakítható. Már ha foglalkozik vele valaki.

 ***

És persze a politika gyártói is ismernek minket, hogy boldogan kanalazzuk az olcsó kuponos igazságokat, sorsukat kezükben tartó honpolgárnak érezzük magunkat, ha vezetőink szép színes papírra nyomtatott levelekben nemzetileg konzultálnak velünk, vagy ha csak megosztják Titkos Tudásukat a fejükben dúló kétjegyű prímszámokról -- ahogyan még sohasem hallhattunk róluk.

***

 Van ráció a vevőben, ki inkább olcsón vesz, s legalább tudja, mit remélhet érte, mint drágán, s csak remélhet érte.

 Amitől persze csak erősödik a kép rólunk, hogy mi bármit, csak olcsón.

Így ide a trágya jön.

Azt meg ki venne drágán?

De azért ki drágán szeretné, úgy is megveheti. Mert a vevő mindenek előtt!

+++


Örök körforgás...

...lenne, de szerencsére ma már a körforgás sem örök. Ha jobban odafigyelünk, már most szimmeringhangja van...

 

mosogepszereles-1.png

 

 

 

 

 

 

 

53 komment

Címkék: fogyasztóvédelem mosógép ócskapiac olcsó húsnak

Konstruktívan a hajléktalanok kilakoltatásáról

2018.10.21. 17:53 Benderik

 

Megpróbálom kicsit konstruktívan nézni ezt a hajléktalanjátszmát. Mert játékelméletileg ez egy játszma, ahol a kormány a rendőri intézkedés bevezetésével olyan lépést húzott be, hogy akármekkora civil jóakarat és összefogás se tudja megakadályozni a szabad ég alól való “kilakoltatásokat”, amennyiben civil oldalról békés ellenállást feltételezünk.

Mert az rendőri intézkedés akadályozása lenne.

És a rendőrségnek se hagyja meg a rugalmas hozzáállás lehetőségét, ha akad -- és mindig mindenhol akad -- legalább egy jó keresztény, aki bejelenti, hogy él ott valaki, kinek létezése zavarja őt lelki békéjének tisztán tartásában.

 

Segítő szándék esetén így oda érdemes összpontosítani, ahová a kigyomirtózott lényt terelni akarják -- a szóba jöhető szállásokra.

 

***

Ha -- némi fantáziával -- jóhiszeműnek tételezzük fel a jogalkotót, úgy célja nem a hajléktalanok puszta kiirtása, hanem szállásokra való beterelésük, így jogalkotás közben feltételezte e szállások meglétét. Ha még az evolúció magasabb fokára is képzeljük őt, agykérgével már mennyiségben is tudott gondolkodni, így elegendő számú szállás meglétét feltételezte.

***

Ha tehát szándékának ellenállni nem tudunk, saját segítő szándékunkat az elegendő számú szállás megvalósítására kell összpontosítanunk. S ha magunk is az evolúció magasabb fokán állunk, olyan szállásban kell gondolkodnunk, ahol legalább annyira jó megszállni, mint az utcán.

***

Mivel az utca szálláscélra elég szar hely, a mérce nem túlzottan magas.

Ám ha figyelembe vesszük, hogy az egész törvény nem jött volna létre, ha e szintet a szállások mind meg tudnák ugorni -- mert nincs az az elivott agyú hülye, akit a hideg zsigeri kínja magától is be ne űzne egy melegebb helyre, hacsak nincs ott valami még zsigeribben rossz dolog -- e szempontra mégiscsak külön oda kell figyelni.

***

Legtöbbjük azt mondja, azért nem megy szállásra, mert ott ellopják cuccukat, meg sokszor verekedések vannak. Ez -- ha igaz -- tényleg lehet a hidegnél is nagyobb veszedelem egy hajléktalannak, mert mi, hajlékosok, ha bárminket lenyúlják az utcán, hazamegyünk pénzért, és veszünk másikat, de nekik mindenük -- mint csigának, még házuk is ! -- a velük levő cucc, ha azt ellopják, nullára íródtak, és ha másnap nincs hely a szálláson, a semmijükben harmadnapra már meg is fagytak.

***

S hogy igaz lehet ez a lopás / verekedés, azt három dolog is hihetővé teszi.

Egyik, hogy ennyi sok egybehangzó állításnál még az ufóészleléseket is komolyan szokták venni.

Másik, hogy egy olyan helyen, ahol az utca által kérgeslelkűre cserzett, sok rosszkedvű, legyengült ember van tömegbe zsúfolva, az lenne hihetetlen, ha nem lennének verekedések, és puszta erkölcsi allűrből nem vennék el azt, amit a Sors elvehetőként elébük rakott.

És ha nem lenne köztük sok, kiről a sok eső már lemosta, a réseikbe szivárgó hólé szétfagyasztotta az erkölcs kőszikláját.

***

És ha erre azt mondjuk, hogy ő hibájuk, ha lopnak és verekednek, oldják meg egymás közt, ezzel azt is kimondtuk, hogy a mi (hajlékosok) világunkban sincs szükség rendőrre-törvényre, mert ha leüt-meglop egy másik hajlékos, mi dolgunk, oldjuk meg egymás közt.

 

***

Konstruktívan úgy tudunk hát segíteni, ha a rendelkezésre álló erőforrások -- emberi segítség, pénz -- egy részét arra használjuk, hogy a meglevő szállásokat megpróbáljuk biztonságossá tenni.

Szerencsére ez azért nem annyira lehetetlen küldetés.

***

A rendszerváltás utáni idők egyik tanulsága, hogy már egy(-két) biztonsági őr, pár biztonsági kamera is szinte csodát tesz. Tömegszálláson ehhez még ha (tényleg) zárható szekrények is vannak, egy nagyságrendet ugrani tudna a biztonság- és közérzet.

Olyan tételek ezek, melyek mind olcsóbbak, mint olyan új szállásokat építeni vagy fenntartani, ahová magára adó hajléktalan orrát nem dugja be.

És a szállásokra kényszerítés apparátusának költsége is megspórolható lenne olyan helyekkel, ahová a célszemélyek maguktól mennek be.

Csak mert jobb bent mint kint.

 

Sokat dobhat még a viszonylag állandó társaság, vagyis ha a lakók biztosítva érezhetnék, hogy “jó magaviselet” esetén folyamatosan a szálláson maradhatnak. Ez még szükséges cuccaik mennyiségét is csökkentené, mert nem kéne folyamatosan egy egész csigaházat készenlétben tartani.

 

(Bár egy ilyen ígéret matematikai összerendelést keletkeztetne az emberek és férőhelyek közt, amiből hamar kiderülne, melyikből van több. Ami vélhetőleg ellentétes a törvényalkotó szándékával, mert ellehetetleníti a törvény társadalmi eladhatóságának legfontosabb hajtóerejét, hogy mindenki azt gondol a férőhelyek számáról, amit lelkiismerete gondolni szeretne. Így e ponton -- legalábbis az állami / önkormányzati fenntartású szállások részéről -- ütközhetünk ellenállásba.)

***

Nagy hidegekben rövidebb időkre akár használaton kívüli csarnokok, pár fokra fűthető régi raktárak --  akár csak matracokkal a földön-- is jobbak lehetnek a lefagyott utcáknál, ha van melléjük biztonságérzetet adó fenti felszereltség.

***

A biztonságra való fenti költés mellett a monitorozás lenne még fontos.

Egyfajta Tripadvisor -- a kárhozott lelkeké -- ahol folyamatosan követhető a szállások értékelése, hol lopnak, hol hány verekedés volt aznap, tisztaság, a fenntartók értékelése, ilyenek. S persze az érintettek maguk nem lehetnek nagy netbűvészek, így ez is segítők közreműködésével tudna működni -- mint persze minden a hajléktalanműfajban.

Az adatok felhasználása persze a Tripadvisor-félékkel szemben nem a szállások száraz kritikájára lenne jó, hanem hogy melyik szállást érdemes -- vele együttműködve -- fejleszteni. Mert ez nem profitorientált műfaj, maguk a szállások is lényegében segélyből és jószándékból működnek, így maguktól is próbálnak minél élhetőbbek lenni.

 

***

Egy megfelelő monitorozó adatbázis égetően fontos lenne, mert a biztonság fejlesztésén túl a férőhelyek és igénylők száma is egyre jobban látható -- és nyilvánosságra hozható -- lenne.

Érvelni pedig feltételezésekkel szemben adatokkal lehet.

Idővel tán valamiféle központi férőhelyfigyelés és elosztás is lehetővé válhatna -- kültelkibb helyekre gyűjtőforgalomban este ki, reggel be akár egy-egy leharcoltabb régi busszal. (Csak hogy mi, hajlékosok úgy ne érezzük, hogy na ezek már ingyen utazgatnak. Legalább leharcolt busszal tegyék...)

Önkéntes alapon maguk a hajléktalanok is bejelentkezhetnének alá, mikor hol laktak és milyen volt -- vagy mikor hol nem lakhattak helyhiány miatt, vagy kellett eljönniük egy rosszabb biztonságú helyről.

Így akár bizonyítani is tudnák egy eljárásban, ha azért vannak utcán, mert már a nagyvilágon e belül sincsen számukra hely.

 

+++

Mert áldjon vagy verjen sors keze, itt … na jó, szóval inkább ott … illetve egy kicsit még odébb, ha lehet, … köszönjük, a Haza nevében is, óh’ magyar.

 

 

sanyiba-2.png




 

 

 

 

 

81 komment

Címkék: hajléktalan kilakoltatás Tripadvisor belakoltatás

Corvinus ördöge és maltere

2018.10.13. 07:53 Benderik

 

Ezzel a Corvinus-átalakítással, meg az ennek mintájára talán az összes magyar egyetemével borítékolhatóan a következő fog történni:

Az egyik fél a lehető legrosszabb végkimenetelt kolompolja majd a lélekharangon, hogy az egyetemek is a haveri kör játékszerei lesznek, és gyakorlatilag bezárják kapuikat az egyszerű honpolgár gyermeke előtt.

A másik fél meg váltig állítja majd, hogy nyugaton már bevált modellt vesznek át, az egyetemek rugalmassága megnő, bevételtermelő képessége is, piacképesebb tudást is ad majd, ám ugyanúgy maradnak bennük ingyenes helyek.

Mondjuk itt a végéről a mennyiség hamar lekopik majd, még ha most Gulyás Gergely azt is nyilatkozta, hogy ugyanannyi ingyenes hely marad, mint most. De már most mellé tették, hogy a külföldi fizetős hallgatók aránya meg jelentősen nőni fog, márpedig egyszerre e kettő csak úgy képzelhető el, ha ugyanannyi ingyenes hallgató mellé pluszban vesznek fel annyi külföldi fizetőst, hogy az arány jelentősen megnőjön, azaz az egyetem összkapacitása is jelentősen meg kell hogy nőjön. (Miközben az épület ugyanakkora marad. Így zárójelben.) Ja és "megszüntetnék az állami férőhelyeket,".

És akkor már most el van kenve az ingyenes hallgatók mellett a jelenlegi állami áron tanuló fizetős hallgatók kérdése, mert az új rendszerben a piaci ár vélhetőleg sokszorosa lesz ennek, és ha már most ennyire billeg a hivatalos verzió, könnyen lekophat az eredetei ígéretről az "ugyanannyi".

 ***

Na most ez a két verzió egész addig fut majd párhuzamosan, míg

  • vagy kiváltja a nép még megmaradt csekélyke immunrendszeréből a netadónál és korábbi tandíjpróbálkozásoknál látott hatást, és némi tüntetés után az egész "nem aktuális" státuszba feledődik,
  • vagy szépen végigmegy a megvalósulásig, és apránként kiderül, hogy mi lett belőle.

 

Mivel e nép immunrendszere már nagyrészt leépült, így az elsőre kisebb az esély.

 Az utóbbi -- a megvalósulás -- meg igazából teljesen eldönthetetlen ma még, hogy jó lesz e népnek vagy sem.

 Ugyanis a Nagy Koncepcióknál mindig csak arról esik szó, hogy milyen téglákból építkezik, és hogy ezek külföldön is jól bevált téglák. De szinte alig arról, hogy és milyen lesz köztük a malter -- ha lesz egyáltalán. Meg hogy összeillenek-e a téglák.

 Márpedig az ördögről tudjuk, hogy a malterban bújik el -- azaz a részletekben.

 ***

Eleve ott indul a dolog, hogy lehet szép az épület, ha tájidegen, vagy ha ott azon a helyen megoldhatatlan a szennyvízelvezetés.

Illeszkedik-e a koncepció alapköve a befogadó ország társadalmi viszonyainak talajához. keres-e annyit az a nép, hogy fiait taníttassa. Vannak-e hallgatókat támogató alapítványok elég nagy számban, vagy már mindet szép Sorban elüldöztük.

 Eztán jönnek a koncepció részletei, a téglák, hogy azok illeszkednek-e egymáshoz, vagy Angliából hoztuk a busz bal oldalát, Németországból a jobbat -- mindkettőt a legjobb gyártótól! -- és összeépítés után derül ki, hogy nincs benne kormány.

 És végül az apró részletek, a malter, amivel a legvégéig senki nem foglalkozik, pedig elég egy apró részlet, hogy egy amúgy csodás koncepció csúfosan hulljon az enyészet hamvába. Ó, hány meg hány Nagy Koncepció csontjai vannak -- halotti lepelként sok kidobott pénzbe tekerve -- a hiábavalóság földjébe temetve....

 ***

 Szóval amíg e részletek ki nem derülnek, igazából semmit nem tudunk.

 

Mert igen, sokat segíthet egy egyetem rugalmasságán, ha kezét nem köti gúzsba nehézkes állami szabályozás.

De érdemes elgondolkodni, hogy most miért is köti. Mert az állami szabályozás nem természeti jelenség, mint az El Nino vagy a Vezúv.

 

 Bármilyen furcsán is hangzik, az állami szabályozást az állam szabályozza oda, ahol épp' gúzsba köt.

 

Jelenleg például az alap- és középfokú oktatást egy olyan központosított szervezettel, ami szintén tud jó koncepció lenni, ha működtetője képes működtetni.

Ahogy az egyetemeknél is hasznos lehet egy kancellár, aki ért a gazdaság törvényszerűségeihez, így segít a Tudomány embereinek, hogy el ne söpörjék hajójukat a Pénzügy Viharai.

Ám a konkrét megvalósításban mind a KLIK, mind a kancellárok gazdasági képessége odáig terjed, hogy költségeket kell csökkenteni, méghozzá olyan dolgokon, amit még ésszel fel bírnak fogni, ami nagyjából a kréta és a vécépapír, működési mechanizmusként pedig kizárólag a személyes jóváhagyás rendszerét ismerik, ahol minden egyes darab krétát és guriga papírt legalábbis alelnöki szinten kell jóváhagyni.

 Szóval a gúzs, amibe az egyetemek kötve vannak, pont ugyanattól az államtól ered, aki most meg akarja menteni őket -- saját magától. Amire amúgy tényleg lehet egy önkritikusan jó módszer, ha saját szervezetétől függetlenül működni képes alapítványba szervezi, ám az ördög itt nyilván abba a részletbe rejtőzik, hogy e kiszervezés során képes lesz-e az állam lemondani arról, hogy a -- végülis saját tulajdonában álló -- alapítványon keresztül mégiscsak gúzsba kösse.

Mert egyelőre nincs olyan tapasztalat, hogy bárhol le tudott volna mondani a gúzsba kötésről, ahol volt hozzá gúzsa meg kötése.

 ***

 További kérdés, hogy mi lesz a jelenlegi egységes felvételi rendszerrel.

Mely azon kevés jól működő rendszerek egyike ez országban, melynek szabályai átláthatóak, egységes kritériumok mentén dönti el, ki teljesített jobban s juthat ide vagy oda, így egyelőre kikezdhetetlenül volt képes megoldani, hogy a felvételnél a tehetség döntsön.

 Az egyetemek most is maguk adják meg, hogy hozzájuk hány ember mehet, és mennyi a minimum beugrószint, ahogy azt is, mely tárgyak eredményét tekintik mérvadónak. Így jelenleg is lényegében ők döntenek a saját kritériumrendszerükről, a rendszer pedig az ebben legjobban teljesítőket utalja ki nekik. Nyilván lehet jobb meg rosszabb felvételi példasort gyártani, de azért egy országosan előállított, véleményezett és nyilvános példasornál lényegesen jobban szelektálót nehéz lenne egyedileg egyetemenként előállítani.

 Azzal egész biztosan veszít az ország, ha egy ilyen átlátható és egyetemek közt átjárható rendszer helyett egy egyetemenként kitalált összevissza dzsumbujban kell egyrészt kiigazodni, másrészt megírni a diákoknak annyi darab felvételit, hogy mindegyik helyre legyen beadva -- kitöltve akár több különböző példasort ugyanazon tudományágból !!! --, és aztán se nem több helyre felvevődni, se nem egyre se.

 S persze ha az állam tényleg megrendelőként lép fel az egyetemekkel szemben, e rendszer megtartható, mert az egyetemek az államnak fenntartott helyekre különösebb szakmai megalkuvás nélkül befogadhatnák a mai egységes rendszer szerint hozzájuk irányítottakat.

 De megvalósítható mindez úgy is, hogy kidobjuk az egységes átláthatót, és növesztünk helyette bozótot.

 ("...megszüntetnék az állami férőhelyeket, saját ösztöndíj-rendszert építenének helyette...")

 

Ám akkor kérdés az is, mi akadályozza meg, hogy ha megszűnik az átlátható kritériumrendszer, ne tudjon  teret nyerni az átláthatóság csökkenésével automatikusan ösztönzött urambátyámos korrupció?

 Mert ez még csak nem is rezsimfüggő: ha valahová követ görgetünk, alatta a napfénytől védett zugban szinte borítékolhatóan megindul a férgek s nyüvek.tekergése -- szimpla természeti törvény.

 Ha ehhez még hozzávesszük népünk urambátyám hajlamát, melyről eddig semelyik rendszer s rezsim nemhogy lenevelni nem próbált, de kimondottan fejlesztette is e hajlamot, még azért is külön meg kell majd küzdeni, hogy a felvételi kritériumok közé ne kúszhasson be a politika.

 Mi több -- még azért is, hogy népünk egyáltalán érezze, hogy fontos, hogy ne kúszhasson be a politika. Mert túl sokan gondolják már ma is, hogy igenis támogatni kell a megfelelő érzelmű népesség előrejutását a nem megfelelővel szemben, és hogy ez természetes része a nemzetben gondolkodásnak.

 Mert túl könnyű összetéveszteni a nemzetben gondolkodást a saját akolban gondolkodással.

 ***

 És hát a pénz.

 Az új rendszerben a tulajdonos alapítvány megkapná az államtól a jó működéshez szükséges pénzeket.

 De most is megkaphatná.

 Csak most nem kapja meg.

 Szóval mi biztosítja, hogy ha most nem kapja meg, akkor akkor majd megkapja?

 S mivel a szerelmen kívül a többihez pénz kell, az egyik legnagyobb kulcskérdés ez.

 Ad-e vajon ugyanaz az állam elegendő pénzt az új rendszerben ugyanannak az egyetemnek, amelyiknek eleddig nem adott, holott ugyanúgy az övé volt, és ugyanúgy az ő megbízható emberei irányították?

Lehetséges, hogy ad, mert megszervezhető mindez az új rendszer azért, hogy saját nehézkességétől mentse meg a működést, miközben az újfajta szervezetet megbízhatónak tartja, így ad neki pénzt.

Csak az eddigi tapasztalatok e téren nem sok jóval kecsegtetnek. Ahogy fentebb a gúzsba kötésnél már elénekeltem.

 ***

 Egyszóval a nagy kérdés a részletekben rejlik, mint mindig, a nagy vita meg azokról a látványelemekről szól majd, amiben a részleteket nem ismerve mindkét félnek lehet majd igaza.

A kormány a bevált nyugati modellt emlegeti majd, az ellenzék az amerikai egyetemekről kiszoruló mexikóiak gyermekeit, és jól elénekelgetnek majd így egymás mellett.

 S közben a karaván halad...

 S egészen a megvalósulásig semmi nem derül majd ki a lényegről. Legalábbis ha a kormány nem szeretné, hogy kiderüljön. Ami meg akkor van, ha az ország számára e mindent eldöntő részletek kedvezőtlenek.

 Ha kedvezőek, akkor kiderülnek.

 Így akár azt is figyelhetjük, hogy kiderülnek-e -- nem egy rossz barométer. Eddig még esőt mutat, de ki tudja. Reménykedjünk.

***

 Ahogy abban is, hogy ama két állításból, hogy

"...jelentősen növelni akarják a fizetős és a külföldi hallgatók arányát, 60% fölé, megszüntetnék az állami férőhelyeket, saját ösztöndíj-rendszert építenének helyette, emelnék a külföldi hallgatók száma mellett a külföldi oktatók számát is. "

és hogy

"...nem terhelnék az intézményeket feleslegesen olyan ügyekkel, ami ebbe a struktúrába nem fér bele"

utóbbi nem a magyar nép felesleges taníttatásának nyűgére utal.

+++ 

Mert ha tényleg tudásalapú társadalmat építünk, és még nemzetben is gondolkodunk, annak talán nem leglogikusabb módja lenne, ha  nagynevűvé tett egyetemeinken a magyar nép fiai helyett a külföldiekét képezzük ki...




 

 

 

 

 

 

3 komment · 1 trackback

Címkék: egyetem ördög részletek malter Corvinus

Megszívlelendő-e a Jelentés

2018.09.11. 17:53 Benderik

 

Anélkül, hogy magát a tartalmat érinteném, adnék most egy furcsa szempontú értékelést az épp' slágertéma Sargentini-jelentéssel kapcsolatban.

Érvrendszerem a kormánypárti sajtó érvrendszere lesz, egyetlen érdekessége, hogy úgy használom annak általában elfoglalt álláspontját, hogy nem a jelen ügyben elhangzott érveket használom, hanem azokat, melyek általában az egyéb mindenféle ügyek mentén elhangzanak. Előbbinek értelme se lenne, annak eredménye pusztán egy n+1-dik MagyarIdők-cikk utánzat lenne, utóbbi viszont egy időben kiátlagolt kormányközeli-konzervatív szemüvegen át megvizsgálva próbálja eldönteni, mennyi igazság lehet a jelentésben.

***

Mindjárt az elején leszögezem, hogy mivel a balliberális paradigma mára megbukott, és igazából soha nem is volt egy koherens, értékekben stabil rendszer, így a fenti vizsgálati mód lényegében az egyetlen módszer, mely egy stabil, kiforrott értékrend szerinti erkölcsi értékelést tud adni, mely értékelést kormányunknak a munkájával kapcsolatos  visszajelzésként és iránymutatásként megszívlelni érdemes lehet.

És akkor vágjunk is bele -- ígérem, nem leszek hosszú.

A mai liberális elit világrendje azon alapul, hogy a nép által választott struktúrák fölé szerveznek olyan nagyhatalmú testületeket, melyeket senki nem választott, mégis az ő kezükben van az igazi hatalom.

Az Unióban mára szinte egyetlen testület maradt, az Európai Parlament, melynek tagjait közvetlenül a nép választja, azaz az emberek, a polgárok, kiknek munkájából az egész szervezet él.

Nekünk ezért fokozottan figyelnünk kell arra, hogy ez az Európai Parlament mikor mit dönt, mert az az emberek valódi véleménye és akarata.

Vannak, akik azt híresztelik, hogy a most várható szavazásban nem az európai emberek akarata tükröződik majd, mert ezeket a képviselőket a migráció robbanásszerű beindulása előtt választották, és bár a migráció káros hatásai már akkor tisztán látszottak, az emberek szeme nem nyílt még ki az őket megtévesztő elit hazugságaival szemben.

Ez azonban a választópolgárok súlyos lenézése, amit pont ugyanazok terjesztenek, akik az idei választásokon a vidéki embereket, szavazópolgárokat fitymálták le megvetően, hogy szegényeket megtévesztették, mintha a vidéki ember nem tudna maga, saját gondolkodása, értékítélete alapján dönteni az elé tárt hírek és valóságértelmezések "útvesztőjében".

Az is ócska ballib érv, hogy ez egy régen megválasztott parlament, és majd jövőre áll össze olyanra, hogy tényleg az emberek véleményét tükrözze. Ugyanazok károgják ezt, akik szerint a magyar választások kétharmados felhatalmazása sem azt jelenti, hogy a győztes párt a következő választásokig saját elhatározásból megtehet bármit, amire a törvény betűje felhatalmazza, hanem mindenféle egyeztetésekről énekelnek, meg menet közbeni ellenőrzésről, ellensúlyokról, meg ellenőrző testületekről, akiket nem a nép választott.

***

Eddigieket összegezve arra kell jussunk, hogy ha az EP elfogadja a jelentést, akkor az Európa népének -- a benne lakó embereknek -- véleménye szerint nagyrészt igaz és helyes állításokat tartalmaz.

***

Ám emellett azt is észre kell vennünk, hogy ha a szankciókhoz formálisan szükséges kétharmad nem is lenne meg, de 50%-nál több szavaz az elfogadásra, az fentiek szerint azt jelenti, hogy az európai emberek többsége egyetért vele, így -- bár kötelezni nem tudnak semmire -- az emberek véleményének tökéletes figyelmen kívül hagyása lenne, ha a kormány nem tartana egy kritikus önértékelést -- egyfajta önkritikus magába szállást -- eddigi tevékenysége felett.

Ez a jelenlegi uniós elit viselkedésmódja lenne.

Még akkor is, ha egy nemzeti kormánynak alapvetően saját nemzetének érdeke -- s népének véleménye -- kell legyen az első. Mert pártunk és kormányunk egy ideje már európai méretekben gondolkodik, márpedig aki úgy akarja megváltani egy kontinens népét, hogy nem figyel rá, amit az a nép üzen neki, az olyan, mint az aznapi huszadik a sorban, aki szegény vak bácsit dél óta átkíséri ugyanazon a zebrán annak csendes tiltakozása ellenére.

+++

Mértékadó kormánypárti-konzervatív értékítéleten alapuló logika alapján tehát a jelentést a kormánynak mindenképpen meg kell szívlelnie, ha azt a szavazáson az EP legalább fele elfogadja.

Ellenkező esetben ellentétbe kerül saját kiforrott erkölcsi elveivel.




 

 

 

 

8 komment

Címkék: Sargentini

Háromdés világunk

2018.09.07. 20:53 Benderik

 

Úgy hozta az Élet, hogy nyáron pár napot holland földön töltöttem.

Nagyvárosokban, hol -- a híradásoknak megfelelően -- tényleg sok fejkendős leányt és asszonyt láttam (s persze a szétválasztás csak feltételezésen alapul).

***

Hogy mit csináltak?

Hát, amit mindenki más, csak annyival feltűnőbben, amennyi feltűnést a kendő adott nekik egy alapvetően még azért kendőtlen világban. Eleve kirí, no meg hát a Történelem utóbbi évekbeli alakulása erős képzettársításokat is kötött e kendőkre. Amiből sokat látva ki-ki vérmérséklete szerinti színűre festheti e mostani világot és annak jövőjét.

***

Egyetlen furcsa jelenetnek voltam csak tanúja. Katolikus templomban jártam, hol szemem sarkának feltűnt, mikor pár ilyetén kendős leány gyertyát gyújt, miután árát a perselybe dobta.

Okát nem tudom. Logikát nyilván nem könnyű találni benne. Talán nincs is.

***

S mit akarok mondani mindezzel?

Semmi túl mélyet.

Tán csak hogy való világunk egy picit összetettebb annál, mint amilyennek sokan örülnének, ha látnánk.

 

S hogy többek között abban tér el a politika a megamultiplex mozitól, hogy 2D-s szemüveget próbál eladni nekünk, hogy abban nézzük az amúgy magától 3D-s világot.

 

 


3dpast-2.jpg

 

 3dpast-1.jpg

(Háromdés világunk... A kép -- szerencsére -- csak illusztráció)

 

 

 

 

1 komment

Címkék: háromdé 3D 2D kétdé

Az ügyesen csepegő méreg

2018.07.18. 18:53 Benderik

 

Volt ez a vébéközvetítés, és annak szüneteiben az értékelő beszélgetés.

Hogy ez hasznos / informatív mennyire volt, nyilván ki-ki órákat tudna morogni kocsmában sörrel, mert a focihoz itt errefelé szerencsére mindenki, és mindenki jobban is, mint a tévében levők.

Ám tanulságosnak mindenképp’ tanulságos volt.

Volt ugyanis egy világunkra oly’ jellemző eleme, amire nem tudom, mennyire figyelt fel bárki.

Mert ügyesen álcázva mérgez.

***

Ül bájos-ártatlanul mosolygó leány a stúdióban, ki egész ügyeseket kérdez, de még ha állít, azt is kérdésbe csomagolva, majd áhítattal hallgatja a választ a meghívott szakértők szájából.

Eddig nincs is baj vele, mert a jó riporter akkor is kérdez, ha maga is tudná a választ.

De mióta fociközvetítést nézek az m_akárhányon, mindig egy nő az áhítattal kérdező riporter, s férfi az összes meghívott szakértő.

Mondhatjuk erre persze, hogy hát ilyen a foci -- férfisport. S a gyanakvóbb olvasó mindjárt genderszagot érez, hogy én most majd fel akarom rúgni e hagyományos leosztást, és kitalálni a női focit.

Csak hát ha akarnék is ilyet, elkéstem, mert rég kitalálták.

Így viszont erősen furcsállanám, ha nem létezne egyetlen női szakértője sem dicső nemzetünkben.

S ha maguk a játékosok fizikailag s talán technikailag nem is vehetik fel a versenyt a dicső férfinéppel, elméleti szakértőik -- gyanítom -- lehetnek néhányan azonos szinten velük.

Hogy férfi műsorvezetőinkről már ne is beszéljek.

A nőn egyébként látszik, hogy nemegyszer legalább olyan jól meg tudná válaszolni saját kérdését, mint a sokvanhanyadik begereblyézett férfi szakértő, akit azonban ehelyett -- szerepét jól adva --udvariasan megkérdez, majd jól megjátszott áhítattal issza válaszát. Mint sikoly a pornóban, csak ott legalább értelmesebbnek nem akar tűnni a férfinép. Ennyiben őszintébb műfaj.

Szóval nagyon úgy fest, nem én akarom itt felrúgni a Természetben kialakult arányokat, hanem a műsor torzítja azokat egy egyre kevésbé létező (bár sokak által visszavágyott) irányba. Ahol a nő tisztelettudón kérdez, majd áhítattal issza a bölcs férfiak válaszát, kik okos kérdéseiért olykor jól buksin simogatják.

***

Mondok másik példát. Van már jó pár éve, hogy az Audi toborzott gyárába ifjúi munkaerőt.

Mérnök és szalagmunkás is kellett, és -- talán pont a píszít* is kiszolgálandó -- fiút és lányt is akarhattak a plakátra, no meg hát a merítés is nagyobb, ha mindkét nemhez szólnak.

Így született az (emlékeim szerint két) plakát: egyiken egy fiú mondja, hogy mérnökként munkát talált itt, és milyen jó, a másikon a lány, csak ő láthatóan fizikai munkához öltözve afféle laboránsszerű ruhában, és valami ilyesféle munkát is mond, hogy ő meg azt talált itt, és milyen jó neki most ezért.

(*píszí: politikai korrektség elterjedt rövidítése. Aki ezt olvassa, szerintem mind tudja, de a boldogabbak kedvéért -- akik még nem találkoztak a szóval, csak anyukájuk szimplán megtanította őket hajdan ésszerű gyakorlati alkalmazására --  illik ideírnom.)

 

Emlékeim láthatóan megfakultak -- pl. talán több plakát is volt, de gondosan mind ezen felállásban. Ám pont e megfakulásból is látszik, hogy ha a pontos részleteket agyam ki is rostálta, a tanulságot szépen leszűrve elraktározta: kinek-kinek helyét a világban.

***

Mert hát agyunk így működik: hogy legyen hely az újnak, kihámozza a lényeget, majd a többit a krumplihéjas kukába dobja. De -- ahogy a kő is -- a tanulság marad.

Ráadásul a nem kimondott, csak éreztetett  tanulságok sokszor nem is tudatosan ülnek be, hanem mint matematikában az axiómák: sose vezette le senki, nem is tudnánk levezetni, de épp’ ezért nem is kérdőjelezzük meg soha, sőt, legtöbbször nem is tudjuk, hogy alkalmaztunk egy ilyet. Egyszerűen ott ül mélyen ősi tudásként bennünk, s döntési helyzetben még csak észre se vesszük, hogy éltünk vele.

***

Nem akarom túlbonyolítani, de azt látnunk kell, hogy fenti példákban nem szimplán arról van szó, hogy nem torzították erővel a “politikai korrektség” kedvéért a természetben tényleg fennálló különbséget férfi és nő között, hanem hogy torzították, csak a sztereotípiákkal egyező irányba. Erősítve így egy sztereotípiát, azaz ugyanúgy torzítva a valóságot, mint a píszí.

Mert a természetes különbség nem e tulajdonságok mentén áll fenn, és nem is ilyen mértékben. Társadalmat előrevivő vagy munkaerőpiaci szempontból a két nem -- ha nem is ugyanabban erős, de -- ha értékben pontoznánk, különbségeik nagyjából kiejtenék egymást.

A berögzült sztereotípiák azonban általában a férfioldalnak tulajdonítják az elismertebb szerepeket. A kényelmesebbeket és a jobban fizetetteket. Ami így a nőket is színyatja, meg a társadalom is kevésbé működik hatékonyan, ha rosszul válogat embert a szerepre. Pl. ha nem használja ki a női vezetőkben rejlő lehetőségeket, miközben sok fontos vezetői képességben általában jobbak, így egy jelenleginél nőibb arány feltehetőleg hatékonyabb vezetést eredményezne a világban. A mostani torz arány így nem csak a nőket sújtja (erre legyinthet ki-ki vérmérséklete szerint), hanem minket is, azaz sok férfi vezető egójának kenegetéséhez mi fizetjük a hájat.

***

Az is tanulságos amúgy, hogy ahogy a vébéközvetítés kapcsán se láttam a kérdésr feszegetni, úgy az egykori plakát se váltott ki semmit, mely utóbbinak az lehetett fő oka, hogy pont ugyanakkor volt egy másik plakát, ahol egy nő valahogy úgy volt öltöztetve, ahogy kiütött pár biztosítékot, és élénk felhördülés lett, hogy itt egy nő húsként lett ábrázolva.

És senkinek nem tűnt fel, hogy míg az abban rejlő sablonos nőalázó elemet agyunk felismeri, poénként kezeli, és sokan maguktól is a gyatra poénok a süllyesztőjébe lökik, addig az a másik átjut a védelmi vonalakon, és belénk szivárogtatott mérge -- apró lépéssel, de -- módosítja tudatunkat.

Egy nekünk, férfiaknak is kevésbé hatékony társadalom irányába, ahol aztán a GDP is kisebb, meg a fizetésünk is.

***

Nem gondolom, hogy fenti esetek szándékosak lettek volna. Még ha lehet is olyan elemük, hogy ez a felállás növeli a nézőszámot / reklám tetszési arányát.

Viszont minél kevésbé volt tudatos, annál inkább látszik az ilyesmik tudat alatti hatásának veszélye, hisz’ akkor már az alkotókra is tudat alatt hatott ugyanezen sztereotípia, mikor döntési helyzetbe kerültek -- már eleve elképzelni se tudtak eltérő szereposztást.

+++

Mindezt amúgy nem is ostorozás szándékával írom. Csak úgy elgondolkodtatóul. Hogy milyen érdekes a világ. Mert akárhogy működik is, az sose baj, ha észleljük. S esetleg még alakítunk is rajta olykor egy picit.








 

 

1 komment

Címkék: pornó sztereotípia méreg píszí pórnő férfi-nő