A munkának minden korban megvolt a becsülete, mindig tisztelettel adóztunk neki, s azoknak is, kik elvégzik -- különösen, ha helyettünk.

Mert bár az Élet célja a Küzdés maga, munka nélkül sokan el tudnák képzelni életüket, ha elvégzetlen' is fizetnének érte.

Persze aztán legtöbbünknek hiányozna a tevékenység, sokan azért szeretik is, amit csinálnak, kollégák is kellenek, meg sokan így is unatkoznak szabadidejükben.

Csak hát vannak munkák, amiket senki nem szeret csinálni. Ezek egy része irodai favágás, de a leginkább került munkák azok, amit télen hidegben, nyáron melegben, földeken hajladozva, szúrós növények s bogarak között, napsütésben aszfaltozva, téglát hordva, bányában, vagy csak koszos vízben rongyot csavarva végeznek.

Igazából pontatlan ezeket a fizikai munkákkal azonosítani, mert azoknak csak egy része, de nagyjából kimondhatjuk, hogy szinte mind fizikai munka, és hogy a Ma Embere leginkább a fizikai munkát kerüli, ha teheti. Azért nem annyira pontatlan a fizikaisággal megragadni, mert a kedveltebb, érdekesebb szakmunka szépsége pont a hozzáadott szellemi kihívás, a nyers erő kisebb arányú használata, a külvilágtól védettebb munkakörnyezet stb.

S voltaképp' nem is új ez: az egyik legnehezebb fizikai munkának számító földművelést már a történelem földművesei is rühellték, nem véletlen, hogy aki tehette, mesterséget tanulva, városba menekülve, fiát taníttatva igyekezett menekülni belőle.

A fejlett társadalmakban különösen belekényelmesedtünk a hűtött-fűtött-száraz térben kávé mellett dolgozásba. Aki teheti, továbbtanul, hogy minél jobban fizetett munkát végezhessen minél nagyobb fizikai kényelemben.

Ami persze logikus. Csak egy furcsa logikai bökkenő van: piacgazdaságban hogy lehet, hogy pont azt a munkát fizetik legkevésbé, amit senki nem akar elvégezni? 

Mondhatnánk persze, hogy talán pont azért nem akarják végezni. De tudjuk, hogy ezeket sokkal inkább utáljuk, mint az irodai munkát, így akinek megvan a lehetősége az utóbbira, az előbbit vagy nem, vagy csak jóval több pénzért lenne hajlandó elvégezni.

De akkor mégis az lenne logikus, ha ezen munkákért fizetnénk a legtöbbet.

Nos, mégis ez a jól megfizetés az, amit a társadalom, ahogy csak lehet, elkerül.

A leggyakoribb elkerülés: elvégzik a bevándorlók. Németországban voltak az '56-os magyar menekültek, később pl. a török vendégmunkások, Angliában manapság a teljes Kelet-EU. Az újak eleinte bármit elvégeznek, hogy a gazdag országban maradhassanak, ahol még így is jóval többet kapnak, mint egykori hazájukban. Gyermekeiket azonban ők is taníttatják, így a fogadó ország polgárainak legnagyobb bánatára a második generációt már nem tudják aljadolgoztatni.

Szerencséjükre utánpótlás mindig van, a történelem mindig sodort valahonnan menekülteket, manapság meg egyre könnyebb is sodródni.

Ha az Emberiség s a Föld addig bele nem pusztul, a globalizáció idővel az éheseket is felhozza annyira, hogy elkényelmesedjenek, és akkor új módszert kell találni, de addig még sok mindenki lefolyik sok mindenhol...

 Szóval az ok leginkább ez a folyamatosan áramló "éhesek vándorlása" lehet.

A társadalom azonban szereti másképp felfogni: e munka alacsonyabb rendű, jogos hát ha a legkevesebbet fizetjük érte. Meg hogy aki iskolákat végzett, az pénzt, energiát ölt bele, amit utóbb vissza kell kapjon.

Még piacgazdasági érvet is tudunk mondani: a szellemi munkához tanulni kell, iskolákat elvégezni, amire csak a jobbak képesek, míg e munkákat akárki el tudja látni.

Nos, igen, mindez lehetne igaz. Csakhogy aki teheti, akkor is tanulna majd irodába menne, ha végül ugyanannyit kapna, mint ha rögtön dolgozni kezdene, pláne ha a fenti "természetközeli" munkákat.

És igen, ezeket bárki el tudja látni. Csak senki nem akarja. Így ha nem lenne az éhesek áradata, bizony nagyon meg kellene fizetni, hogy jelentkezzen az a bárki.

****

 Furát mondok, de ebből a szempontból az előző rendszer piacibb volt, így laborkísérletnek is felfoghatjuk. Zárt volt ugyanis, így nem érkezett kintről munkaerő, annyira viszont jóléti volt, hogy belekényelmesítsen a lakás-iroda-városi létbe. Így az ország jelentős része  volt mérnök, közgazdász, bölcsész, könyvtáros, adminisztrátor, bérszámfejtő, tanácsi előadó, vagy bármi, csak a négy falon kívül dolgozni ne kelljen.

A gyárak utcai táblái ugyanakkor folyamatosan hirdették, hogy keresünk: maróst, esztergályost, takarítót, segédmunkást, és a jelek szerint állandó kielégületlen keresésben maradtak.

S a segédmunkás meg a takarító (igaz, inkább maszekolva) többet keresett a mérnöknél. Amit utóbbi felfordult világnak tartott, pedig szimplán a zárt piac kényszerítette ki. (Annyira azért a szocializmus se becsülte a melósokat, hogy meg is fizesse őket. Csak hát kevesebben voltak, mint pl. a bérszámfejtők.)

És hát persze a cigányok. Divat szidni őket, hogy nem dolgoznak, és a szocializmus rontotta el őket a segélyekkel, de menjünk végig egy útépítésen, és számoljuk meg, hány fehér embert látunk. És hogy mibe kerülne úthálózatunk, ha minket kéne megfizetni érte, hogy leaszfaltozzuk. Nagyon jól jött már az előző rendszernek is, hogy van egy réteg, aki maga nem kapálódzik, hogy tanulni akar, és gyermekeit se taníttatja, vagy ha mégis, a családi háttér miatt hátrányból indul, amit elég pusztán nem segíteni behozni, és örök fizikai munkában tartható réteget tarthatunk így fenn.

Tényleg gondoljunk bele ebbe kicsit, mikor autónkkal a szép autópályákon döngetünk, hogy szép mérnöki teljesítmény, de százával állnak érte sorba a mérnökök, hogy elnyerjék a tervezést, fel azonban nagyrészt azok a cigányok építették lószar órabérért, akik állítólag mind rajtunk élősködnek. Sok mindenben van igazság, meg a visszája is, de ez kicsit talán árnyalja bennünk a képet...

És persze a maszek iparos ma is jól keres, de sokuk meggebed belé, és nem a munkáját fizeti az Élet, hanem a maszekságát: ha nem vállalkozna (ami ugye befektetés, lótás-futás, hétvégi munka, ha kell, és persze saját kockázat), alkalmazottként gondosan ügyelve lenne, hogy túl sokat ne kapjon. És ez még szakmunka, tehát a jobban fizetett.

***

És mondjuk ki: valahol az is benne van, hogy az irányítás szellemi munka, így a világ -- s benne a cégek  -- irányítása is: márpedig ha a közép- és felsővezetők szerte a világban úgy érzik, hogy az egyszerű fizikai munka nem érhet annyit, mint a "magasan kvalifikált" szellemi, akkor nem is fog.

Hát... Kicsit kommunisztikus szövegnek tűnhet mindez, de nem az: csak az Élet s az emberi természet egy furcsasága.

***

Ahogy az egykori zsidó vicc mondja: miért adna Isten pénzt, ha csodát is tehet: ha már meg nem fizetjük még egy pár évtizedig, legalább most a Munka ünnepén mormoljunk el nekik egy jókívánságot: világ szarul fizetett melósai, köszönjük, hogy dolgoztok ránk s eltartotok minket, legyetek együtt ünnepelve az Anyákkal, akik szintén elég rossz órabérben gondoskodnak a Társadalom jövőbeli munkaerejéről, de egy évben egyszer csak megünnepeljük őket is! Anyák s Melósok: köszönjük!

.

.