Egy cím szóljon arról, amiről szó lesz. Hát ez most ilyen.
A tartalmat meg elintézhetném azzal a divatos megállapítással, hogy imperialista (bocsánat: kommunista (bocsánat: globálkapitalista (ami amúgy nagyjából az imperialista))) csökevény, ami egykor jó volt, mára elavult. Ehelyett inkább elmondom, miért fontos mégis.
Előszöris vessünk egy pillantást a képre:
( http://pctrs.network.hu/clubblogpicture/2/1/2/_/212777_480902773_big.jpg )
Most esküdjön meg kedvenc rajzfilmhőse életére az, aki azt állítja -- vagy elhiszi --, hogy ott fenn azok között a kerek és szögletes kis/közepes/nagy antennák között nincs legalább egy olyan, akiről igazából senki nem tudja már, mikor és ki tette oda, honnan hová s mit játszik át, drótjai egyáltalán be vannak-e kötve valahová, és egyáltalán ember rakta fel, vagy maga nőtt oda, mert látta, hogy itt jók az életfeltételek és megbújhat ragadozói elől.
Egy lányismerősöm szokta mondogatni, onnan látszik, hogy a világot a férfiak uralják, hogy direkt mindent a végtelenségig bonyolítanak, hogy a nők ne értsék. Mert nézzünk például egy autót: az nem lehet, hogy több százezer alkatrésze között tényleg mindegyiknek van valódi szerepe, hogy legalább egyikük nem a múlt tervezőasztalairól maradt ott hagyománytiszteletből meg mert pontos szerepét már senki nem érti, és túl sok lenne átgondolni, kitesztelni, mi lenne, ha elhagynánk. És egyáltalán: az olyan szavak, mint porlasztó és dűzni, kiemelőszelep és zsanér, végzáró profil és emeltyű, egyik se létezne, ha a világot a lányok találnák fel és irányítanák.
Aki szerelt már autót, mosógépet vagy akár biciklit, és összerakás után maradt végül fölösleges alátét, anya, vagy fémpöcök, ami nélkül azóta is vígan dalol a jószág, tudja,miről beszélek.
És gondoljunk bele: a Természet s az Ipar a hatékony gyors fejlődés oltárán gyakran benn felejt komplett modulokat, mert tényleg drága kitesztelni, mi lenne nélkülük. Biológiai emlékeim szerint az ember embriókorában pár nap alatt a teljes törzsfejlődésen végigszalad, mert a Természet így -- a kályhától indulva -- ismeri a receptet.
A savanyúkáposztát a rómaiak találták fel, mikor egy szállítmány a hosszú hadi utat végigzötyögve postafordultával megsavanyodott. És sokáig rabszolgák sétáltak hordókkal hátukon káposztát savanyítani, mire vki rászánt egy hordónyit, hogy kipróbálja a zötykölődés tényleges szerepét a folyamatban.
Szóval egyfelől az óraállítás is ilyen. Gyerekkoromban itt nem volt, aztán lett. A világon is hol volt, hol nem (időben fordított sorrendben, és hol-hol más dátumokon bevezetve), de most már jó ideje van. És nem volt könnyű bevezetni, a tér-idő kontinuumot kellett rendeletileg megerőszakolni, a vonatok éjszakai Szolnokon álldogálásával ill. Szolnokról Debrecenbe ugrásával (ősszel ill. tavasszal), de mára kialakult módszertana lett -- és ami még fontosabb: köré nőtt a világ. És egy ma már nem egyszerű világ. És ki merné azt mondani, hogy nem épül-e rá száz meg száz szoftver, melyek közül ha csak egy légiirányító vagy szívritmusszabályozó, ódaloghat szemlesütve, aki kiadta a parancsot...
Más szóval: olyan a fal, amilyen, de már így nőtte be a gyom, és ki tudja, mi van az alatt a gyom alatt, milyen vér spriccelne elő, vagy milyen őshonossá vált faj élőhelye válna munkagépek martalékává, ha egyszer nekilátnánk annak a falnak.
Ez tehát a praktikus érv, és akkor a kultúráról még nem is beszéltünk!
Mert a manapság vezető érvelés szerint az embert az állatvilágból a szerszámhasználat emelte ki. Ám sokan ezt vitatják, mert állatok is használnak szerszámot.
Ők azt mondják, hogy az, hogy nem dobjuk el a szerszámot, hanem tudjuk, hogy majd kelleni fog a jövőben, és eltesszük. A rendesebbje ráadásul úgy, hogy később meg is találja, de a lényeg nem ez, hanem hogy van képünk a Jövő -- s így az Idő -- elvont fogalmáról.
Sokak szerint a kultúrától vagyunk emberek, értve ez alatt, hogy nem csak "hasznos" dolgokra áldozunk, hanem olyan elvontakra is, melyektől csak lelkünk nemesbedik. Ezért építünk pl. olyan színházakat, ahol senki nem lakik, így az állat -- vagy akár az ősember számára is! -- értelmetlennek tűnik.
Nos, ennek része az óraátállítás is. Ahogy Európa hagyományos értékeinek tartják a keresztény-római-görög stb. alapokon nyugvást, a francia műveltséget és az olasz konyhát, úgy része kultúránknak az óraátállítás is immáron. Még ha tudományosan értelmetlennek is bizonyulna: kinek ne lennének emlékei híres nagy (utólag megszépült) elkésésekről, egy órával az első hajnali busz elé kimenésekről, s hogyan is téphetnénk csak úgy ki létünk egy darabját?!...
Szóval kultúránknak is része, időérzékünket is bizonyítja. De tovább megyek: időérzéke az állatoknak is bizony igen fejlett: nem csak a melegtől érzik a tavaszt, óra s GPS nélkül is megdöbbentő pontosssággal tájékozódnak térben és időben, és hát magunkról is tudjuk, hogy sokunk percnyi pontossággal képes ébredni vekker / okostelefon nélkül is.
No de melyik állat képes egyik napról a másikra átállítani mindent -- egész életvitelét -- egy órával?!
Erre az elvontságra csak az Ember képes.
Nem túlzás hát azt állítani,hogy minden eddigi elmélet egyesítésével arra juthatunk, az Embert az állatvilágból az óraátállítás képessége emelte ki.
Hát ezért.
+++
Mindemellett ha az Emberiség úgy döntene, hogy megszünteti, én nem tiltakozom. Csak azt kérem, ne hübele módjára sokkszerűen tegyük -- amint mondám, ki tudja, mi sérülne ezzel?!
Szóval csak fokozatosan. Javaslom, hogy először reggelente csak a tavaszi, esténként az őszi átállást szüntessük meg, s figyeljük a hatást legalább tíz évig! Mert a másik fele ellen én még nemigen hallotam senkit tiltakozni...
.
.
.
.
