Sok borongó cikkben olvasom s gondolom magam is, hogy azért (szinte) lehetetlen választáson kormányt váltani, mert 

• az ellenzék jelenleg ismert politikusai között nincs olyan, aki kisugárzásban akár csak összemérhető lenne a jelenlegi kormányfővel,
• így akik vannak, azok közt megoszlik az ellenzéki választók hömpölye/csermelye? -- ki tudja hány ember,
• ezen ellenzéki erők viszont mind maguk akarnak kormányfőt adni, és a kiegyezés lehetetlennek tűnik, mert a saját kormányfő által biztosított hatalom fontosabb a kormányváltásnál (inkább erősödik még mindegyikük egy ciklusban, mint hogy másik ellenzéki csoportnak engedje a hatalmat),
• ha pedig lenne is az országban olyan igazi államférfi, akinek van annyi deleje ÉS hozzáértése, hogy eséllyel kelhetne birokra a Mágussal, azt már nem lehet "megcsinálni", azaz ennyi idő alatt ismertté tenni, támogatói kört szerezni neki,

mert a mai politikában (mondjuk világszerte) erős kontraszelekció van, azaz annyi megalkuvás/háttéralku/arcbőr kell egy politikai erőbe kerüléshez, abban felívelő karrierhez, ismertté váláshoz, ami egy választási esélyhez a beugró, hogy azt igazi államférfinak való

• vagy nem is vállalja,
• vagy igen, de mire végigér rajta, már rég nem igazi államférfi, mert megtört a gerince s -kötve a keze.

Nos, sajnos ez mind igaz.

Azonban én mégis szeretnék bemutatni egy lehetséges modellt, amivel a mai világban talán mégis "mgecsinálhatná magát" egy olyan ember, aki jelenleg ismeretlen, és alkalmas -- de "csupán" egy ország vezetésére, az ismertségig / párttámogatottságig való megalkuvásokra nem.

Itt azért rögtön megjegyzem, hogy nem habfehér lelkű szakemberre gondolok, aki a tények/számok világában jó, de alkukra, egyezkedésekre stb. nem. A politika világa igényli az alkuképességet, a fondort, az emberekkel egyezkedés készségét, s a politika erkölcse is eltér a mindennapokétól. Akkor is, ha idealistán nézzük. A politikában rengeteg érdekcsoport között kell igazságot tenni, és ehhez messze nem elég egy elméleti helyes és elméleti igazság megtalálása, ha azt nem lehet a torkokon lenyomni.
Ugyanakkor persze mégis törekedni kell a jóra.

Az igazán jó politikus/államférfi

• távlati terveiben s erkölcseiben álmokkal is bíró idealista,
• de rövid távon kőkeményen realista.
• utóbbi során legalább annyira (kicsit még inkább) mediátor egy csapat veszekedő óvodás között, mint szakember,
• de közben közzétett távlati ideái mentén próbálja terelgetni a dolgok menetét,
• ám általában mélyen ügyelve a fokozatosságra, s az elkerülhetetlen konfliktusok során arra, hogy mindenki lássa, mit miért döntött, s hogy ez milyen közcélt szolgált (s hogy nem az ellen irányult, amelyik fél érdekei végül kevésbé érvényesültek).
• És ki ne felejtsem: ÉRT AZ EMBEREK NYELVÉN. Nem hangzatos manipulatív szavakra gondolok, hanem ami a legnagyobb elmék titka volt mindig is: bonyolult dolgokat egyszerű szavakkal elmondani. (Hallgassanak csak meg egy Nobel-díjas tudóst: olyan egyszerűnek tűnik, amit a világáról mond, hogy hirtelen mindenki tudósnak érzi magát tőle.) Oly' annyira hiányzik ez a világ összes politikusából, annyira mélyen diplomáciába burkolt nyelven szólnak a néphez, hogy az egy büdös szót nem ért belőle, így a világ legegyszerűbb összefüggéseit is képtelenek úgy elmagyarázni, hogy a nép elhiggye nekik, mert szegény még csak nem is érti. Mindig mondom: nem a nép hülye, hanem aki (nem) beszél hozzá.

Nem egyszerű elegy, de tegyük fel, hogy tízmillió közt azért akad egy (ennyi dudás elég is egy ekkora csárdába -- jelenleg egy sem ismert).

S ha feltettük, e cikk "már csak" arról szól, hogy válhatna ez a csodalény az ismeretlenségből kormányfő. Aki tehát a mában realista, ért az emberekhez, az alkukhoz, csak távlati ideái s erkölcse (más szóval gerince) nem engedi, hogy a ami politikai karrier piszkos alkuit végigjárva váljon ismertté, mert

• egyrészt bizonyos szint alá nem süllyed,
• másrészt van rendes élete, munkája, így nem érzi szükségét, hogy hosszú éveket öljön abba, hogy előre gerinctelen legyen, hogy talán évekkel később tehessen is valamit,
• meg hát a politikailag valakivé válás során sajnos előre el is kell köteleződni olyan köröknek, akik aztán mire hősünk valaki, már teljesen kötik a kezét.

No de lássuk már a modellt!
(Leszögezem, ez csupán egy lehetséges modell, de az egy se mellett ez is szép. És hősünknek ez is küzdelmes, de elvei mentén maradhat hozzá. S ha küzdelmes se lenne, úgy nem is érdemelné ki a sikert. Szóval összességében talán mégse olyan rossz modell ez.)

1. Ismertség

Nos, a kulcs nyilván az internet világa. A közösségi oldalaké, blogoké, videóké, ahol ha valaki egyszer valamivel feltűnt, és aztán értelmesnek/érdekesnek tűnik, már milliókhoz szólhat.
A többség persze (unalmas hasonlat, de sajnos passzol) szupernovaként dicsőül s válik érdektelenné.
De ha valaki tényleg értelmes, s emellett olyat kínál, amire igény is van, tartósan ismert maradhat, és -- szöveges vagy videó- -- üzeneteit, arcát akkor is milliók töltik le, ha semmilyen létező hatalmi erő nem támogatja.
Ebben a fázisban (amit hatalma gyakorlása során is végig fenn kell aztán tartani) fenti kvalitásai közül programjának a nép nyelvén való előadásmódja, és érdekes személyisége viszi őt előre.
Álomnak tűnhet, de való: egy érdekes ember ha egyszer ismertté lett (és nem kurvul el a nagy ismertségtől), igen gyorsan nagy és tartós népszerűségig viheti. (Ha elkurvul is, csak az egy másik műfaj.)

De vigyázat: az internet világa kemény, itt aki kamuzik (vagy érzékeny lélek), az hamar elhullik (miután sok ezer fórumozó törölte belé a lábát). Ez (szerencsére) nem korunk politikusgárdájának terepe -- twitterezzen bár ma már a nagy hányaduk.

De ez jó, ez a nép immunrendszere, itt igazi tartalom kell, és a politikai küzdelmek keménységéhez is hozzászoktat kicsit a kommentelőhadak géppuskatüze és sorozathányása -- aki ezen nem jut át, az térjen is vissza még e fázisban eredeti szép (vagy csúnya) életéhez.

2. Népszerűség, bázis szerzése

Az első pont után ez nem nehéz, ha tényleg van tartalom hősünk fejében (s forma a nyelvében). Ha van igazi programja, nem lusta konkrét tervekkel előállni, azt folyamatosan érvekkel vitákban alátámasztani, és mindezt igazi, értelmes, élvezhető nyelven elmondani.

3. Választáson indulni képes erő létrehozása

Hősünk már ismert és szavaznának is rá, de egymagában kormányozni tizen-sok minisztériummal nem képes, és persze képviselői helyet is csak egyet tud szerezni.
Így kell neki egy klientúra.
De beszéljünk a nép nyelvén: egy csapat, aki az általa lefektetett elveket vallja, erkölcsileg-szakmailag is tartani tudja az irányvonalat, és szakmailag aprópénzre is tudja váltani az elveket.

Hősünk, ha jó szakember, néminemű ismeretségi köre még akad, de ennyi sok szakmából biztos nem, így újdonsült támogatóiból kell csapatot választania.

Az eddigiek közül ez a legkeményebb feladat.

Így nekikezdenie is akkor érdemes, ha az előbbieken már túl van.

Egyrészt mert ekkorra már látja, hogy érdemes energiát ölni ebbe az egészbe, másrészt mert ekkorra van már miből meríteni.

Itt bizony személyes interjúkra van szükség, a fenti pontok után ehhez támpontot adhat, hogy ismert nevek is támogatói közé kerülnek stb.

Ami azonban nagyon fontos, hogy a saját "pártját" hősünk "csinálta meg", így adu ász a kezében, hogy senkinek nincs lekötelezve: így nálánál korábbról ismert szaktekintélyektől is el tudja várni saját elvei/szabályai követését.
Persze itt könnyen befonhatják az "új fiút", könnyen hálójába kerítheti régi tapasztalt erők szirénhangú kara, így itt a legkönnyebb elbukni is.
És elbukás alatt nem azt értem, hogy nem lesz kormányfő, hanem hogy egy régi gárda végül nekik elkötelezett kormányfője lesz. S mire a hatalomba kerül, úgyanúgy kötve a keze, csak az útja volt gyorsabb.

Bizony, ez a leggyengébb láncszem, bárha az első két pont tűnhet inkább álomnak.

No de mindegy, hősünk -- ha valóban bír a korábban leírt államférfiúi tulajdonságokkal -- esélyes e legnagyobb akadály vételére is, és olyan csapatot talál, akinek tagjai kellően nagy valószínűséggel az ő elveit vallva s vezetőségét elismerve lépnek a porondra.
(Figyelem: ez nem azonos a diktatórikus népvezér nyájával, ezek az emberek vitába szállhatnak hősünkkel, aki ezt el is várja tőlük (különben hogy mondhatnánk őket értelmes embereknek), de elismerik őt vezetőjüknek, és vallják fő elveit. Persze csak ha ilyeneket választ, mert hősünk nem diktátorjelölt. Ha mégis, hát...az baj. De azokat nem kell félteni, van saját jobb módszerük az ismertség-/hatalomszerzésre.)

S persze kétféle csapatra van szüksége: egyik a kormány-, másik a képviselőjelölteket adja. Ezek más típusú tagokat is jelentenek: a kormányba inkább vezetésre is alkalmas szakemberek kellenek, a képviselő szintén nem baj, ha ért valamihez, de legyen elveiben hősünkkel egyetértő, ám önállóan gondolkodó, vitára képes és hajlandó -- ők a későbbiek során az "esküdtek", akik jószándékúak, konstruktívak, de akiket folyamatosan meg kell győzni. (Igen, a pártok tényleg nem az ilyen képviselőket szeretik, de hősünk igen, különben ő nem is az, akiről beszélek.)

Van tehát egy főnöke elveivel egyetértő, de önálló gondolkodásra, vitákra is alkalmas csapat.

3.b. A csapat megismertetése, népszerűsítése.

A csapattagoknak ugyanúgy végig kell menni a 2. ponton. Ehhez rendelkezésükre állnak ugyanazon eszközök, melyek közös neve: internet. (És persze ekkor már érdekesek tévé-rádió-újságok számára is, és élniük is kell velük, csak eredeti internetes csatornáik miatt nem függenek ezektől.) Fontos, hogy vitára kész, értelmes emberek legyenek.

Két okból fontos ez:

• A nép szavazatára a teljes csapatnak szüksége van, így nem baj, ha e nép úgy is érzi, tudja, kire szavaz (ez manapság nem követelmény, így ezzel még kitűnni is lehet).
• Hősünk a fentiek tükrében rendes ember, de ha idáig tényleg eljutott, sajnos túl tehetséges is ahhoz, hogy -- később megrészegülve -- diktátorba csapjon. Ahogy a csapattagok kiválasztásakor fontos volt még tárgyalási pozíciójához, hogy ő a népszerű net-Jedi. akivel az Erő van, a későbbi kormányzáskor a csapatnak már önálló Erő is kell, hogy szükség esetén kordában tudja őt tartani. Mivel a csapat a fentiek szerint emellett még önálló gondolkodásra, vitákra képes tagokból is áll, ha ereje nem pusztán a főnök saját ereje, hanem már önálló alapokon nyugszik, mind a főnök, mind az esetleges utódok kordában tartására van esélye. (S persze az ő kezükben van a parlamenti hatalom is, de ha ismeretlen szürke arcok, ez a mai világban ciklusváltáskor kevésnek bizonyulhat.)

Van tehát egy főnöke elveivel egyetértő, de önálló gondolkodásra, vitákra is alkalmas és ezt érvényesíteni is képes csapat.

A választások megnyerésén (jó szereplésen) most nagyvonalúan átugrunk.  Nem azért mert apró technikai akadálynak vennénk, hanem mert a fenti módszerekkel hősünk vagy megnyeri vagy nem, de jelen útmutatónk a nép helyett dönteni nem tud, így csak annyit mond, hogy a kampányra is a fenti pontok az irányadók, a döntés meg már nem hősünké, hanem a népé, de én most itt hősünk s nem  a nép teendőiről írok.

Szóval a választást el is lehet veszteni -- ez esetben

• válhat -- most már -- pártunkból valódi parlamenti erő, ami már politizálhat hasznosan (itt megint de könnyű elkurvulni...), aztán a következő választáson válik relevánssá a következő pont (GOTO 4)
• vagy teljesen elbukik, és a következő pont érdektelen (GOTO 0 vagy EXIT SUB)

de ha megnyerte, és kormányzásba foghat, akkor

4. Kormányalakítás és kormányzás

Legnagyobb kihívás itt a konkrét, közzétett, elmagyarázott hosszútávú terv, és annak mentén haladás (szükség esetén és közzétetten itt-ott korrigálva, méretre igazítva persze) a veszekedő óvodások (nép-csoportok érdekei) között mediálva.

Erről több szót most nem ejtek (pedig ez a 95%-a az egésznek), de azért, mert ehhez "szimplán" a korábban felsorolt államférfiúi képességek kellenek, melyek amúgyis hősünkben vannak meg, nem bennem, így ezekről írjon ő, ha egyszer előkerül.

Hanem a modell része még a maradék 5%, ami arról szól, hogy egy friss klientúrával rendelkező (azaz saját pártjában és kormányában is gyökértelen) kormányfő hogy tud rendet tartani újdonsült nyájában, s hogy nem verik át bárányai a palánkon.

Nos, részben ehhez is a fenti képességek kellenek, de itt segítségül adható még egy recept a modellből.

Ez pedig egy ma még szokatlan elem: a szinte totális nyilvánosság.

Korábban egyszer már leírtam, hogy az állam "üzleteléseinek" nyilvánossága egyáltalán nem olyan nehéz jogi probléma, mint gondolnánk: ugyanis -- ahogy tanáraim hajdan mondták: gimnáziumba járni nem kötelező -- az állammal üzletelni sem az. Ha feltételül szabjuk az állammal kötött bármilyen üzleti kapcsolathoz az önkéntes beleegyezést az adatok nyilvánosságához (az utolsó számláig), akkor is lesz elég partner, mert az állam (így is) jó üzlet.

Ha alaposabban utánagondolnánk, kevés olyan gazdáékodási/támogatási stb. adat van, amit ne lehetne nyilvánosságra hozni, és amit ne érné meg inkább nyilvánosként tartani, mint üzleti titokként.

Cégeknek az üzleti életben érdemes titkolózni, de az államnak nemigen: titkolnivaló know-how-ja nincs, így többet nyer a réven-vámon stb. (vagy fordítva -- ki emlékszik már...)

Hogy miért?

Mert sok ezer szempár figyeli, nincs-e valahol susmus, ki s hol verte át az államot, így eléggé megnehezül az ügyeskedő döntéshozók/pályázatbírálók dolga.

 A korrupcióból visszanyert pénz költségvetési tételnek sem utolsó, meg kormányprogramnak se, de itt most csak hősünk eszközéül hozzuk fel: mint mondtuk, friss nyája tagjain nem tudja hatékonyan tartani két elfoglalt szemét, a fenti nyilvánossággal viszont egy hatalmas elosztott hálózat segít neki -- hatékonyabban a legszemfülesebb felügyelőbizottságnál.

Persze a fenti nyilvánosság többre hivatott ennél, ez csupán az idevágó része.

És itt persze  kicsit csalok, mert a modell hősünknek a programjára is előír egy részletet. Hát igen, de az a helyzet, hogy akármihez én sem adok segédletet, ha hősünk nem akar nyilvánosságot, csináljon más neki modellt.

És itt aztán magára is hagyom, ha tényleg bírja a fenti jellemzőket, részemről sok sikert, ennyi.

+++

Szenteljünk inkább pár szót annak, hogy hősünk létezik, egyáltalán létezhet-e!

Nos, a második kérdés könnyű: igen, létezhet, mert az Úristen bármit megteremthet, kivéve hegyet völgy nélkül, ahogy ezt már János remete óta tudjuk.

De világibban nézve is létezhet. Gondoljunk pl. a delejes cégvezető típusára: távoli ideák vezérlik, de kőkemény-realistán terelgeti népét ezek mentén és felé, tudja, hogy elszámolással tartozik a tulajdonosoknak*, így -- legalább nekik bemutatott s őket meggyőző -- terveket készít, amit aztán számon is kérhetnek rajta. (S mielőtt még nekem támadnának, nem, nem a cégvezetőkről úgy általában beszélek, csak az  igaziakról, a krémről, és ahogy persze világunkban bármiből is igazi, a cégvezetőnépességben is kevesen vannak -- a krém ízű zselét most nem sorolom ide.)

*csak érdekességképp'': hányunknak jutott itt eszébe, hogy állam esetén e tulajdonos (a kormány munkaadója) maga a Nyájas Olvasó? Valahogy nem erősítget semmi e tudatunkban -- na jó, ez csak csapongó közbevetés.

Persze a világ delejes cégvezetői köszönik, jól vannak, majd hülyék lesznek a harmadosztály ligájába (a politikába) igazolni.

Csak hát olykor előfordul ezekkel, hogy megcsömörlenek a cégesditől, s valami Nagy Igazit szeretnének tenni, olyan vlamainagynagytüzetkéneraknihogymelegednénekazemberek-félét**. Ha kis hazája ilyenkor épp' jó helyen áll s megcsípi e pillanatot...  Persze a közismert delejes cégvezetők többségükben sajnos más kis hazával rendelkeznek. Szerencsére azonban vannak nem közismertek is, meg sokuknak csak a cége külföldi, a szíve (óh,) magyar, stb., másrészt meg ez csak egy példa az archetípusra, hogy létezhet.

S hogy hősünk tényleg létezik-e?

Hát mégis miért "utópia" az alcím?...

De modellezni lehet...

S a cipellő azért kinn van az ablakban, ha mupipőke netán mégis erre járna (s közben még létezne is)...

...

+++

**aki kiszúrta, hogy vlamai-t írtam valami helyett, máris kapott kis ízelítőt, mire gondoltam a 4. pontban azzal, hogy "...a fenti nyilvánossággal viszont egy hatalmas elosztott hálózat segít neki -- hatékonyabban a legszemfülesebb felügyelőbizottságnál."

.