HTML

Benderik elmélkedik

Friss topikok

Állomalapítók

2013.08.21. 01:29 Benderik

Hogy miért jut eszembe -- azon túl, hogy épp' augusztus 20-ról szóljon az ének? 
Korábban szokás volt párhuzamba állítani első királyunkat az aktuális politika erőivel, hogy István az akkori viszonyok közt konzervatív vagy liberális volt-e, de ez már a múlté, hisz' se konzervatív, se liberális nincs ma már a gáton. És persze a jelenlegi kormányfővel vetném össze, mert egyrészt ő aktuális, meg uralkodásukban is van egy pár közös. De a lényegre: 

 

  • Mindketten alapítottak egy -- gyakorlatilag -- újfajta működésű államot egy régiből.
  • Mindketten erős ellenállást kellett ehhez legyőzzenek,...
  • ...de erősen hittek benne, hogy ennek meg kell lennie, és eltántoríthatatlanul fel kell építeni a megálmodott államot. (Ez persze vékony jég, hogy ki miben hisz, mert azt belül csinálja, mi meg kívül vagyunk. István ráadásul jó régen is, de róla közmegegyezéssel így tartjuk, utóda pedig szerintem tényleg hisz benne, és épp' a cél által szentesített eszköz okozza a legtöbb bonyodalmat -- meg hogy begorombul és csapkod, ha vmi nem úgy alakul.)


Az is közös, hogy vállalkozásukban (eleddig) mindkettőjüket pártolta a szerencse.
 

És itt álljunk meg egy pillanatra! 

Mert a szerencse fontos. 
Legnagyobbként számon tartott találmányaink jó része akkor ott a véletlen műve volt, és feltalálóik ma a legtöbbre tartottak. 
A történelmet is a győztesek írják, márpedig a hadiszerencse tetemes része a szerencse. 
Bölcsességünk is van rá, hogy aki mer az nyer, 
Egyszóval becsüljük azokat, akik eredményeihez szerencse is kellett -- és megvolt. Kicsit úgy is tartjuk, hogy a szerencse megnyilvánulása az istenek támogatása, akik meg az arra érdemeseket segítik. 

Mindezt azért mondom el, mert -- bár országirányításban inkább a biztosabbra menést támogatom, utólag azt az eredményt is tisztelem, amihez szükséges kockázatvállalást eredetileg nem tartottam jónak (és visszamenőleg most se). (Azaz sose tennék nagy tétet számra, de akinek bejött, azé elismerésem. Bár azért aztán se tennék.)

Utólag könnyű előre látni a történelmet, de Istvánnak sok minden lutri volt abban, kivel érdemes szövetségre lépni, kelet vagy nyugat bizonyul utólag nyerőnek, azon belül is mi módon tagozódjon be, kitől kérjen koronát, kivel keménykedjen. Utólag azt mondjuk: jó lóra tett -- és a kifejezés a taktika dicsérete mellett a szerencse kegyeltjének is szól.

Mostani királyunk is sokszor tett a piros páratlanra, de egyelőre az Erő vele van. Azóta, hogy hadat üzent meglevő hitelezőnknek (IMF), és egy pillanatra borulni látszott az ország, folyamatosan előre menekülve kockáztatott, és igazából ügyesen lavírozott is, de bizony segítették is ebben az istenek. Mert mikor borulni kezdtünk, egyfelől ügyes játékba kezdett egy lehetséges IMF-hitel meglebegtetésével, és a piacon is sok spekulatív pénz keresett akár kockázatos befektetéseket is, de hogy ez a piaci helyzet kitartott, ahhoz kellettek az égiek. És mellékhatásként még egy ellenség is került az akkoriban már unalmasra rágott Gyurcsány és egyéb elunt sorsrontók helyett -- igazi külső ellenség, aki végre ismét hazánkra ront, mint hajdan a hősi időkben, s ismét van ki ellen egységbe tömörülni. Amire nagy szükség volt, mert egy ekkora és ily' sokszínű tábor unalmas békeidőkben szétszéled, háborúban azonban a legerősebb vezérnek ajánlja szívét és kardját.

Amiből látszik, hogy királyunk a rá dőlni készülő fából is tud kardot faragni, tehát nem érdemtelenül kedvelik ott fenn.

Aztán mikor kellett, nagy húzásként ki is bocsátottunk egy bóvlikötvényt precízen akkorának ígért kamattal, amiért ezeket is biztosan túljegyzik, és sikeresen adtuk el a piacnak, hogy íme, IMF nélkül is megállunk a lábunkon. Sikeresen, mert bár a befektetők tényleg megkapják a szerény hitelminősítésünk alapján elvárt magas kamatot, az elemzők benyelték a sikersztorit. A mutatókon kellett dolgozni a kiigazító csomagokkal, de mellé adták az istenek az olyan alacsony vásárlóerőt, ami mellett az infláció még létezni is alig bír (plusz némi jól időzült egyéb hatás), így a kamatcsökkentés is bejött. Mely utóbbi szintén nem csodatevő újdonság, régóta ismertek előnyei-hátrányai, de nem okozott bajt, és arra is még időben rájöttünk, hogy óvatosan kell vele bánni -- s a piac egyelőre elfogadta. Ha továbbra is pártol az Ég, még jól is kijöhetünk ebből...

Ami a szövetségesek kiválasztását illeti, itt említém, hogy első királyunk jó lóra tett, a mostani viszont nem tűnik túl szerencsés kezűnek. István eldöntötte, kivel szövetkezzünk, emellett kitartott , és következetesen azokkal volt jóban, akikkel szövetségben képzelte a jövőt.

Most viszont erős skizofrénia érződik ezügyben. Mert lehet az EU-t nem szeretni, sokat bénázgat, hibái ismertek, de

  • ha kilépnénk belőle - míg ő egyben marad -- körül leszünk véve vele, és egy morzsát nem tudunk majd eladni a közvetlen szomszédainknak,
  • ha az egész szétesik, az eddigi marakodás még magasabbra csap, és Európa gazdasága végképp egy rakás hülye kis óvodás napi veszekedésévé fajul (és megint nem tőlünk vesz senki semmit, mert a fejlettek / gazdagok innen kezdve önkorlátozás nélkül viszik a piacot),
  • így nekünk érdekünk egyben tartani és benn maradni,
  • amit királyunk amúgy pontosan tud is, és hivatalosan le is szögez,
  • csak azt hiszi, hogy büntetlenül rugdoshatja választott szövetségeseit, mert elég tehetetlen a rendszer, hogy visszarúgjon,
  • aztán csodálkozik, ha néha mégis,
  • de egyrészt ügyesen kihasználja a szavazótábor lelkesítő egyben tartására,
  • másrészt viszont ellensúlyozásul szánalmas külső szövetségeket próbál kötni olyanokkal, akikkel egyébként szóba se állna,
  • és akik rendre ki is használják majd dobják.

A kettős mérce emlegetésekor nekem leginkább ezek a szánalmas próbálkozások szoktak eszembe jutni, milyen eszement botrány- és tüntetéssorozat lett volna egy ellenoldali kormány esetén, ha az némelyikhez ezek közül csak közeledni próbál. Az "államkötvény mellé baltás gyilkost adunk" akció nyilván szélsőséges bénázás, de az se bölcs dolog, ha elméleti szövetségeseink háta mögött tapogatózunk olyan országok felé, akikkel amúgy hasznos kapcsolatokat ápolni, de szingliként fajsúlytalan partnerek vagyunk, így semmire nem jutunk, csak szövetségünk orrol meg ránk érte. (És akikkel mellesleg a rendszerváltáskor volt is sok kapcsolatunk, csak akkor épp' őket utáltuk, beléjük rúgtunk, és akkor se hittük, hogy rúgni ők is tudnak...)

Szóval szövetkezésben és kapcsolatokban István jobb volt -- a szerencsét is beleértve.

+++

De ami a legfontosabb: István tényleg felépített egy olyan államformát, ami aztán nélküle is működni tudott, mert tudta, hogy az ő feladata olyan szerkezet felépítése, amihez nem kell az ő kézi irányítása.

Mostani királyunk is gyakran utal államalapítására -- mai szóval második rendszerváltásra --, így a szándék kimondottan megvan.

Viszont igazából semmi ilyet nem épített. Aki a jelenlegi kormányzást jónak tartja, az őt magát tartja jónak s tartja ennek zálogául, és nem kap semmi biztosítékot, hogy utána ebből bármi folytatódna.

Tetszhet és tetszik is sokaknak a király bátor odacsapása ahova kell, de ehhez annyira ő kell, hogy nélküle még értelmezhetetlen is. Nemigen tudná egy híve se pontosan definiálni, hogy utódjának voltaképpen mit is kellene adott helyzetekben tennie -- olyan általánosságokon túl, hogy az ő útját kell követnie.

Ami változást e király az állam szerkezetében véghezvitt, az mind az állam gyengítésére irányult a Bölcs Király akaratával szemben, ami egy Bölcs Király esetén a leghatékonyabb működési mód, Igazságos Király alatt a legigazságosabb is, de a történelemben még nem volt olyan bölcs király, akinek legkésőbb második generációs utóda ne egy vérengző őrült (jobb esetben szimplán hülye) lett volna. És ha ehhez a hatalma is megvan, hát az már egy kicsit kevésbé hatékony.

Szóval leginkább a király után is működő szerkezet a különbség. Ez az, amit az első király megálmodott és meg is alkotott, a mostani viszont csak megálmodott. És lehet azon vitázni, hogy kormányzása jó-e, de működő szerkezetet eddig még nem hozott létre, csak egy meglevőt gyengített meg, és dob oda kényre-kedvre ismeretlen utódjának.

Persze van még legalább egy éve, és talán visszaállít kicsit / sokat a királlyal szembeni ellenőrzésből, ha veszélyét látja, hogy más is lehet király. És akkor mégiscsak alkotott egy szerkezetet, ami ugyan fazonban kicsit emlékeztet egy régire, de ez legyen a legnagyobb baja.

.

.

.

.

2 komment

Címkék: szerencse álom állam fészekrakás

A bejegyzés trackback címe:

https://benderik.blog.hu/api/trackback/id/tr895461423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.08.21. 09:19:52

István nem talált fel semmit, egyszerűen átvette a kész mintát.

Benderik 2013.08.22. 00:43:53

@maxval, a gondolkodni igyekvő birca: Na jó, azért a készáruboltból jót választani is tudomány. Mert minta gyűlt már addigra pár a történelem butikjában.
süti beállítások módosítása