HTML

Benderik elmélkedik

Friss topikok

Gabriel

2014.04.18. 23:14 Benderik

 

Pacifista lelkülettel ismerem el, hogy az Emberiség Történelmét vérrel írják. És ezt az Emberiség igényli is.

És persze a vér nem mindig szó szerint értendő: szimpla válság is lehet, ami viszont szintén eszik emberhúst, nyomában öngyilkoltak, nyugdíjvesztettek s éhezők hevernek szerteszét.

(És ezek még csak a magunk keltette bajok, a járványokat még nem is emlltve.)

És az "igényli" is csak a betegebb lelkekre igaz szó szerint, de tény, hogy tanulni csak saját vérén-kárán képes, s még a művészet nagy részét is valamilyen szenvedésáldozat oltja be mondanivalóval. (Nem mindig vér -- szerelem vagy egyszerű világfájdalom is lehet. Ritka a testben és lélekben jóllakott nagy költő.)

***

Jómagam a csendes-békésen építkező társadalomban hiszek, ahol nem kell semmilyen véráldozat-hősök-forradalmak, csak megfelelő alapokra -- békés hatalommal biztosított törvényi háttérre -- építkezve teszi mindenki a dolgát, s aratja gyümölcsét. Az egyes népek virágkorát írják le így mindig a történelemkönyvek. Én ezeket a virágkoros részeket szerettem olvasni nagyon.

De aztán ezek mindig hanyatlottak, vérbe fúltak, összekaptak, idegen éhes hódítók mosták el, és enélkül valahogy mintha nem is lettek volna képesek továbblépni.

És persze a csatarészeket, győztes nagy hadjáratokat, forradalmak dicső részeit is lelkesen befalánkoltam, szóval mélyen gyökerezik bennünk az ilyesmi.

Meséink se szólnának semmiről sárkányok, háborúk, toronyba zárt világszépek, kalózkapitányok, gonosz királyok, kaszás kutak és feneketlen bendőjű gömböcök nélkül.

A csendes jóléti társadalmak kormányai gyakran unalomba fulladásuk okán vesztenek választást, a semmitevőn gazdag olajköztársaságokban pedig a fiatalok örök lázadása a radikális eszmék melegágya.

Saját kormányunk egyik nagy titka is, hogy forradalmat adott a népnek, aki így a harcos történelem bizsergető részének érezheti magát.

De kereszténységünk se lenne az, ami, a pont e napokban aktuális egykori véráldozat nélkül.

+++

Stílszerűen egy tavaszi napon meghalt az örökifjú bajuszos történetmondó, aki magával ragadón mesélt nekünk elvadult, hihetetlen arcunkról, polgárháborúról, értelmetlen öldöklésről és kínzásról, elszállt diktátorokról, ködbe veszőn sosemvolt alkirályokról, szegénységről és féltékenységről, szerelmi szenvedésről, emésztő tűzről és gyilkosságról, de mindig megmutatva az elborult világban rejlő apró kis hülye szépségeket és varázslatokat.

 Meghalt Gabriel García Márquez, aki --- ha már ilyen suttyóra rendeztük be kis világunkat, legalább -- szórakoztatón mesélte el nekünk. És kicsit közben ráébredtünk arra is, hogy ha már ilyen végtelen változatossággal tudjuk is kínozni egymást és magunkat, legalább van bennünk szenvedély.

***

Kedves Gabriel, ha ez vigasztal, olyan szakmát választottál, amiben halálod után is a kedvencem maradhatsz. Ami pl. fogorvosomról, gyógyszerészemről vagy avontanácsadónőmről nem lesz elmondható.

További szép álmokat...

 

.

.

.

.

 

Szólj hozzá!

Címkék: Gabriel Márquez García

A bejegyzés trackback címe:

https://benderik.blog.hu/api/trackback/id/tr246051572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása