Politikában járatlan emberként nem egészen értem én ezt az újdonsült szerelmet a közös uniós energiapolitikáért és érzem át az olcsó ipari energia megteremtésének nagyszerűségét.
Az elsőt csak kicsit következetlenek érzem. Mert persze ténylegesen hasznos, ám mifelénk ez önmagában általában csak előny szokott lenni. Politikailag meg ugyan logikus folytatása a rezsicsökkentésnek, amit országos méretben már nehéz lenne fokozni, EU-kampányban meg közérthető továbbfűzés, csak éppen...
Az Unió jövőjével kapcsolatban két nagy irányzat feszül mostanság egymásnak: Amerikai Egyesült Államok mintájú egyesült államok, vagy szövetségbe forrt szabad köztársaságok, azaz erős önálló országok bizonyos szintig harmonizált együttműködése.
Nyilván ez a két véglet, melyek közt van valahol az üdvösség, de ez most mindegy is. A lényeg, hogy a Fidesz álláspontja tudtommal harcosan az utóbbi felé vágyik.
Csakhogy a kettő közti fő különbség tudtommal az, hogy hány és milyen területen legyen közös irányítású politikánk: közös külpolitika, gazdaságpolitika, oktatásügy stb. és hány legyen csak elveiben hasonló, harmonizált, de saját irányítású, részletekben eltérő, és operatíve független országos hatáskör.
Na most a közös energiapolitika pont az erős központ irányába mutat.
Persze ez önmagában még nem ellentmondás, hisz' a valódi irányzatok mind a két szélsőség között látják a Jót, így mindegyik jónak tart valamennyi közös politikát bizonyos kérdésekben.
Csakhogy az energia a mai világ egyik legfontosabb stratégiai kérdése, így a közös energiapolitika elég fajsúlyos kérdést ad közös kézbe, és erősíti a bitang Brüsszel befolyását.
S hát bizony a külpolitika egyik fő mozgatórugója is régóta az energia -- gondoljunk csak az olajra, ami régóta ott folyik a világ minden fontosabb nemzetközi eseménye mögött.
Tehát a közös energiapolitika a főbb érdekszférák közti lavírozás tekintetében is közös politikát jelent, így lényegében közös külpolitikát is.
És az energia világunk mozgatója, így a kézbentartója sok másra is befolyással van. Szóval egy olyan irány, ami lehet jó, de valahogy nem a Fidesz által megénekelt független országok öntudatos közössége irányzat.
Ami nekem nem baj, csak szólok.
+++
Az olcsó ipari energia viszont baj.
Nem csak azért, mert a világ nagyon nem képes visszafogni magát az energiafalásban, és rossz gázok kibocsátásában. Ezt tudjuk, ahogy azt is, hogy az önkorlátozás csak világméretben játszható bizalomjáték, mert ha csak én fogom vissza magam, akkor a többiek lenyomnak és a gázok is tovább szállnak, a jegesmedvék is tovább olvadnak, és hát miért pont mi fogjuk vissza magunkat?... (A zöld válasz persze az, hogy mert kooperatívan többre megyünk, meg mert a végén bele fogunk fulladni, de nem akarok zöld érveket hozni, mert kevesen fogékonyak rá, ha saját bőrre megy.)
Szóval az a baj, hogy a jövő az energiatakarékos iparágaké, mert ha magunkat nem is fogjuk vissza, az energia azért csak érezhetően fogy és hosszú távon drágul.
Az ilyen iparágak megtalálása s az átállás pedig hosszú stratégiai fejlesztésekkel és ösztönzésekkel érhető el. Ha pedig mi olcsó energiával tömjük ki Európa iparát, akkor pont a jó öreg energiafaló s így apránként kivesző iparágakat s módszereket ösztönözzük: jó baszott nagy kemencékben nagy tüzeket gyújtunk és nagy vasautókat kovácsolunk, miközben a világ élelmesebb részei, ahol drágább az energia, tőlünk veszi az autót, s közben kényszerűen energiaigénytelen ipart fejleszt (pl. informatika, szolgáltatások, vasautóba fedélzeti komputer, amihez több ész s kevesebb energia kell), aztán nézzük meg majd ötven év múlva, ki mit gyárt s ki vesz kitől mit.
Persze, álljunk össze, vegyük közösen, és fölöslegesen nagy árat ne fizessünk érte. De a hasznával ne az elavuló iparágakat támogassuk, mert költeni mindig van mire, melyek egy része még akár értelmes is lehet.
Szóval hát ezek, no.
.
.
.
.
