Arról most szót sem ejtenék, megérdemelt juttatás-e mindez. Márhogy az MNB-vezetők nyugdíjpénztárba utalt fizetéskiegészítése. Jó munkát és munkásembert jól meg kell fizetni.
De könyörgöm: miért-miért-miért éppen nyugdíjpénztár???
Hát nincs ott egy ember, aki ilyenkor szólna, hogy fiúk, a nyugdíjpénztár a szájbabaszásnál csak eggyel szalonképesebb szitokszó manapság, hát azok ott szanaszíjjel lopják a pénzünket, hát oda utaljátok, be abba a feneketlen bűnbarlangba? Pont oda, ahol eltőzsdézik, elkártyázzák, felrakják a páratlan pirosra, hát nem elég a pénz, amit jó magyar dolgozó munkáskisemberek pénzét ellóversenyezték már azok a karvalyhéják? És persze ismerem én is Rákosi elvtárs bölcs szavait, hogy "elvtársak, csak arra vigyázzunk, hogy ne dőljünk be a saját propagandánknak" -- de arra azért ügyeljünk, hogy legalább látszatra bedőljünk!
Hát nyugdíjpénztárba pénzt utalni, a Pénzügyi Hozzáértés Fellegvárából? Hát mi lesz, ha ezt valaki meglátja? Mi lesz, ha egy ügyintéző az Utalási Hivatalban ránéz, rámered, és azt mondja, Úrjézusmária, hát itt valaki nagyon elírt valamit! És aztán telefonálgatni kezd, és végül leomlik a világképe, hogy tényleg mi, és szándékosan, a saját pénzünket, és egy nyugdíjpénztárba? Hát a szívedre tudnád ezt venni, Gyuri, édes Gyurikám, azt a szegény ügyintéző asszonyt a négy unokájával, akiknek ezentúl aztán majd mit mondjon a nyugdíjpénztárakról?
Persze tudom, azért a menekültek megmaradnak, azokba lehet majd eztán is kapaszkodni, hogy azok milyenek, azokat még utálhatjuk ezután is együtt felvonulva, de attól még ez a nyugdíjpénztárdolog, hidd el, ott marad meredni tudatalattiban, kérdőjelként.
***
Egy ismerősöm mondogatja az utóbbi években, boltban, utcán, reklámokat nézve, ügyintézni hivatalba telefonálva, sokszor úgy érzi, ebből az országból már tényleg minden értelmes elment, és csak mi, csökkent értelmű medvebocsok maradtunk.
Jó látni, hogy mi azért így is be tudunk rendezni magunknak egy egész országot, és még egy nemzeti bankra való is összejön belőlünk.
(És jó látni, hogy ha utalni kell, még utálni is elfelejtünk.)
