"Magyarországot semmilyen kár nem éri, az ellenzék vádaskodása a szokásos politikai hisztériakeltés - reagálás a Jávor Benedek által indított álhírekre
Magyarországot semmilyen kár nem éri, hazánk egyetlen uniós forrást sem veszít el, hiszen a forrásokat 110%-kal túlvállaltuk. Ezt azért tettük, mert tisztában voltunk vele, hogy Brüsszelnek minden egyes tagállamban vannak kifogásai. A Brüsszel által kifogásolt programokat a magyar kormány magyar költségvetési forrásból finanszírozza. Ez az eredeti terveknek megfelelően a 110%-os költségvetés 10%-os keretén belül marad. A többi programra az uniós költségvetés 100%-ban lehívásra kerül. Az ellenzéki képviselők vádaskodása csak a szokásos politikai hisztériakeltés."
/ Innovációs és Technológiai Minisztérium /
Ez egyszerűen csodálatos.
***
Van egy szövetség, amiből a tagok a szövetség összességének fejlődése érdekében pénzekért folyamodhatnak.
De hogy ne lehessen puszta bemondásra mindenféle kamu fejlesztésre pénzeket lenyúlni, van egy ellenőrzési rendszer.
Ebben a rendszerben van egy -- az országok által ezek szerint előre ismert -- kiskapu, hogy ha az ellenőrök kamuszagot éreznének, felajánlják, hogy az ellenőrzött ország egyszerűség kedvéért önkorlátozással mondjon le a tervezett költségek tizedéről.
Ezzel gyakorlatilag lemondanak arról, hogy részletesen kinyomozzák, mennyi volt az indokolatlan túlszámlázás, hanem beérik egy becsült összeggel. Az összeg nem kicsi -- gondoljuk meg, hogy beruházásunk tizedét egyfajta büntetésként saját zsebből kell állnunk.
***
S mit tesz a magyar?
Eleve beszámítja a büntetést, hozzácsapja az eredeti becsléshez. Azaz ha tudja, hogy százmilliárdért építene fel egy új kórházat, behazudik száztizet, mert így eztán már szarhat a szabályokra, és a bekalkulált büntetéssel meglesz a száz.
Ha meg olyan csökött-bénák volnának az urak, hogy nem vennék észre, nyilván nem hagyjuk már majd ott azt a tízet, csak el lehet költeni valahogy.
***
S nekünk ez nem is új, hisz' így működtünk mindig. Mifelénk a közigazgatás tudományának alapfokú ismerete, hogy amit lehet, eleve túltervezünk, mert "fenn" úgyis majd megvágják, ami pedig év végén megmaradna, azt gyorsan elköltjük, mert a nagy közösbe visszaadni gyakorlatilag hűtlen kezelésnek számít.
Így volt ez már az Unió előtt is, de így ment már a szocializmusban, és még azelőtt is, amióta a bármiféle támogatást feltalálták.
***
S ha meggondoljuk, valahol ez jár is nekünk.
Hisz' az vitt rá minket a rafkósság alapos kitanulására, hogy mi tartottuk fel a törököt, amíg a Nyugat békén gazdagodhatott, majd aztán hálából megkaptuk az osztrákot, aki szintén a mi aszott bőrünk alól kifőzött kis zsírunkat ette a Hofburgban.
Maga a Nyugat kényszerített rá minket, hogy megtanuljuk magunk visszatartani azt a kicsikét a ránk vetett adóból, amiből táplálkozva nem halunk éhen.
***
Egy evolúciós előnyhöz juttatták így a magyart, melyet az ő kapzsiságuk okozta mutáció fejlesztett ki bennünk.
S persze az egész keleti blokk kapott egy utolsó nagy "törököt" még a XX.századnak végére, aki alatt mind közösen kitanultuk a módokat. S hát a Nyugat adott el ennek a töröknek is, így megint csak magára vessen.
***
Az Unióban aztán különféle rafkósságú népek kapcsolódtak egy közös rendszerbe, ahol mindenki a magával hozott rafkóval arányos mértékig énekli ki a pénzt egymásból. S mivel a rafkót az evolúcióban a rászorultság fejleszti, így ez az egész jól szolgálja a Történelem Igazságtalanságainak kiegyenlítődését még így a végén*
*még mielőtt épp' kiesszük magunk alól a Földet
+++
A látszat ellenére így az Unió támogatási rendszere -- ha nem is az eredetileg elképzelt mechanizmusokkal, hanem maga az evolúció által! -- mégiscsak betölti célját: a térség kiegyenlített fejlődését.
Ui.: Csak talán nyíltan bevallani nem kellene. Hivatalosan, egy minisztérium által. Az valahogy nem tűnik annyira rafkósnak...
