Picsog itt mindenki. 

 Folyton azt mantrázzuk, hogy technológiai fejlődés meg kápluszeff meg innováció, aztán mikor az ország tisztán saját forrásokból végrehajtja a forradalmat sejtető kísérletet, hogy a világon elsőként interjúvol mesterséges intelligencia egy hivatalban lévő főpolgármestert, csak húzzuk a szánkat. 

*** 

Jó, mesterséges intelligenciából nem a csúcsmodellt próbáltuk, de bevezető kísérletben a tudományos életben ez a normális protokoll. 

Komoly, költséghatékony szakmai műhelyekben csúcsmodellre akkor váltanak, ha az első kísérlet ígéretesnek mutatja az ötletet. A deszkamodellbe ez az egyszerű példány is megfelelt. 

 Így legalább jól tanulmányozható volt az első generációs beszélgetős mesterséges-intelligencia robotok letisztultan szép egyszerű működése. 

 Algoritmusuk nagyjából az alábbi: 

 1. Keresd ki a bemenetként kapott programban előírt első kérdést! 

 2. A kiválasztott kérdést tedd fel!  A kérdésfeltevés stílusa a generáció későbbi példányainál már állítható, itt láthatólag kötekedő stílus volt beállítva. Az is elképzelhető, hogy jó áron jutott a csatorna egy szoftverhibás példányhoz, ami fixen csak ezt tudja. 

 3. Várj csendben, míg a partnerből hang jön ki, s még utána 2 másodpercig. Ez a 2 másodperc állítható, egy mélyebb levegővételre ez bőven elegendő, ám voltak iskolák, akik esküdtek rá, hogy ennél többet kell várni, hátha van a partnernek még gondolata, amin előbb elgondolkodik, mielőtt elmondaná, és ezzel a robot időt nyer. (Akkoriban szokás volt még dolgok kimondása előtt elgondolkodni -- szerk..)

Ez az időnyerés fontos -- a kezdeti beszélgetőrobotok alapelve az időhúzás, hisz' céljuk a partner számára egy minél hosszabb beszélgetésélmény biztosítása a rendelkezésre álló kevéske saját beépített gondolat minél jobban elnyújtott kombinálásával. 

A kísérletben látott robot nagyon alacsony várakozási időre volt állítva, vagy érzékelőhibás példány lehetett, mert sokszor már akkor megszólalt, amikor a partner még beszélt. Ez is arra utal, hogy talán egy olcsón beszerzett másodosztályú példány volt. 

 4.a. Ha érted a partner válaszát vagy annak egy részletét, kérdezz rá vissza! Az elsőgenerációs robotok a bővített mondatokat még nem értik, ám a legtöbb beszélgetés szinte minden mondatában van néhány gyakori szóösszetétel, amire egyszerű szórendváltással vissza lehet kérdezni. 

 4.b. Ha a 4.a. pont szerint nem tudsz visszakérdezni, ugorj a programod következő kérdésére! A valósághűbb beszélgetésélmény elérése érdekében használj átkötő tagmondatokat -- például, "erről nekem eszembe jut, hogy", különben a partner megzavarodik, hogy ez most hogy kapcsolódik a beszélgetés fonalához. 

Az interjú során véletlen algoritmussal váltogasd a beépített összekötőszövegeket! 

(Bonyolultabb robotok képesek észlelni, ha a válaszban felismerhető részletnek köze van a programjában felsorolt valamelyik későbbi kérdéshez, és soron kívül arra a kérdésre ugranak. De ez már egy átkacsintás a második generációs készülékek világa felé.)

 5. A kötekedő stílusra állított robot egyik időhúzási praktikája olyan visszakérdezések bedobása, mint hogy "most Ön azt állítja, hogy <s itt elismételve a partner egy értelmezett válaszdarabkája>? Van erre bármi alapja vagy csak így gondolja?" 

Vagy "Kérem, a kérdésre válaszoljon!", ami egy meglepően hatásos fordulat, mert egy normál emberi beszélgetés minden válaszában valamennyire pontatlanul fogalmaznak a partnerek, és sokan nem is egészen véletlenül, így egy ilyen visszakérdezéssel rajtakapva érzik magukat, magyarázkodni kezdenek, s ezzel a robot időt nyer. 

A kötekedő üzemmódú robot a magyarázkodásba jó helyre beszúrt véletlenszerű mondatokkal hosszú időre tovább taszíthatja zavarába a humán partnert. Ilyenkor a véletlenszerűség kimondott erény, minél kevesebb köze van egy bedobott beszólásnak a témához, annál nagyobb zavart tud kelteni. A kísérleti robot például időnként megkérdezte, hogy partnere miért nem az épület előtt parkolt le, de ugyanilyen hatásos lehet, ha étkezési szokásairól kérdezzük vagy holdújévkori orgazmusa intenzitásáról. 

 6. A következőként választott kérdéssel a 2. pontra ugrunk. Ha a kérdések elfogytak, a 7. ponttal folytatjuk. 

 7. Fejezd be a beszélgetést! Fejlettebb intelligenciák képesek a beszélgetés valamelyik elkapott részletére utaló elköszönést produkálni, ennek híján bármilyen udvarias elköszönés megteszi. 

Az adásban látott robot pechére pont egy olyan búcsúmondatot választott, amit a partner tényleges felajánlásként értelmezett egy későbbi beszélgetésre, és egy utolsó kérdéssel még folytatni próbálta a robot által befejezettnek tekintett társalgást.

Ez láthatólag megzavarta a programjának befejező pontjára érkezett gépet. Erre azért ezen a szinten is fel vannak készítve, és gyorsan bepróbálkozott egy általános visszakérdezéssel, hogy "Miért nézett ki jobbra? Nem tűnt túl ősz... Miért nézett ki jobbra?" Ezzel partnerét is sikeresen zavarba hozta, s így aztán már kihúzta egyszerű visszakérdezésekkel, bár a robot zavarát jelzi, hogy a végső elköszönésbe még belekeveredett egy oda nem illő elem a programjába épített leggyakoribb szóról, a bicikliről. Valami olyasmi sikerült, hogy "találkozunk biciklin" -- ez a mondat túlmelegedett processzorműködésre utal. 

Ám a beszélgetés épp' a legjobbkor véget ért, így a kísérlet végülis a maga kezdeti szintjén sikeresnek mondható -- a nézők s a vendég, ha furcsállták is, egy értelmileg félig, ám szintektikailag teljes interjút kaptak. 

*** 

S persze a fanyalgók nyilván megtalálták a kivetnivalókat, de a köztévében szerencsére szakemberek ülnek, akik tudják, hogy e botlások a kísérlet kezdeti fázisának szerény belépőköltségvetésű eszközeiből fakadnak, és mindez nem szegi majd kedvüket. 

A kísérlet nyilván folytatódni fog, ezúttal már gondosan kiválasztott beszállítóktól drágábban beszerezhető eszközökkel -- ebben nincs okunk kételkedni. 

+++ 

Mert van amire semennyit nem drága költeni.