HTML

Benderik elmélkedik

Friss topikok

Mit tanít a tábori zuhany a Vírusról?

2020.07.11. 05:53 Benderik

 

Autóban. Alkonyodik. Szinte már csak foltokat látunk, de valamelyest ismerős utcákon megyünk, igaz, időnként áttáblázzák, meg időnként felbontják, és nem is egész értjük, mikor hol miért, de persze egy nagyobb földhányást az ember félhomályban is meglát -- vagy inkább megérez.

Gyalogos és másik autó is akad persze olykor, de kis szerencsével ők is elkerülhetők.

 Vagy gyújtsuk fel a lámpát?...

 

***

Óriási félreértés a vírusvilágban, mikor a tesztelést szinte kizárólag arra használják, hogy karanténba zárhassák, aki pluszos lett.

A terjedés korlátozásának eszközeként használják, holott van egy ennél fontosabb funkciója: ő a látás.

 

***

Látni persze kell ahhoz is, hogy lássuk, kit kell karanténba zárni. De ennél azért több mindenért látunk.

Vegyük észre, hogy ha egy országot egyensúlyozunk egy vírusokkal teli folyó fölött a kötélen, és mi kezünkbe tette a nép, hogy megmondjuk, épp' a vírus veszélyesebb vagy a fölösleges boltbezárás, akkor a minimum, hogy kinyitjuk szemünket, és napról napra figyeljük, hogyan is állunk a vírussal.

***

Persze ott a napi megbetegedések száma, az elég jól mutatja. Ha megnő, húzunk a gyeplőn, két maszkot vesz mindenki, ha csökken, engedjük kicsit a lovakat, kik azért mégis az életet adó GDP-t termelik nekünk.

Hívhatja a szabályozástechnika dölyfösen negatív visszacsatolásnak, igazából legősibb módszer a világon: ha lassul a ló, ösztökéld, ha megszaladna, hőőő.

Ha a napi megbetegedések számán a szemünk, ez is  jó módszernek tűnik.

Csakhogy.

***

Tömegszállás, közzuhany. Megpróbáljuk beállítani a zuhany hőmérsékletét, se túl hideg, de le se forrázzon.

Hideg még, tekerünk a melegen. Még hideg, még tekerünk. Végre langyosodni kezd. Már csak kicsit tekerünk. Na most jó!

De jaj! -- tovább melegszik, ujujujj, ez forró! Gyorsan vissza a melegből, de még mindig forró. Még lejjebb, de elviselhetetlen, így kiugrunk és jó nagyot tekerünk rajta.

Végre vége a forrónak, visszaállunk. Szappanodzkodni kezdünk. De mi a franc? -- ez tovább hűl. Legyint, teker picit melegen. De csak hűl tovább. Még teker melegen. De csak hűl. Még teker, végre melegedni kezd. Majd persze a jó meleg elérése után ismét leforráz...

Folytassam? Mindenki átélte már kempingben-táborban. (Már ahol volt melegvíz persze.)

Pedig az ősi trükköt alkalmaztunk, atyáink módszerét: ha lassul a ló, ösztökéld, ha megszaladna, hőőő. Ha hideg -> meleget, ha meleg -> hideget. Hol hát a baj?

A titok a késleltetett észlelés. Amire persze szintén mindenki rájött még azokban a kempingekben-táborokban (már ahol volt melegvíz persze).

A csaptól a rózsáig ott fenn a magasban mire a víz elér, az idő. Meg mire vissza ránk. Amikor a víz a tekeréstől melegedni kezd, mi még a korábbi hideget érezzük, így még teszünk rá meleget, pedig már tettünk eleget, csak bőrünkön még a tekerés előtti hideget érezzük. És mire az első tekerés melege elér, háromszor rátekertünk még, megágyazva saját lefőzésünknek. Vissza pedig ugyanígy túl vadul és sokat, mert hiába tekerünk, nem érezzük, amit tekertünk.

***

Hasonló példa az egyensúlyozás kötélen, ahol jobbra korrigálunk, ha balra dőlnénk, balra ha jobbra, de egyrészt túlreagálva, másrészt a reakcióidő miatt pár tizedmásodpercnyi késéssel (részben emiatt is túlreagálva), pont akkor jobbra, mikor magától is épp’ jobbra, s balra ha balra, és ez elég ahhoz, hogy az egyensúlyban maradás helyett mi magunk lengessük be vadul a kötelet.

De ez az egyik oka a magára hagyott piac rendszeres válságainak is, ezért sem működik benne a tiszta önszabályozás. Felfutáskor az egyes szereplők a maguk szintjén nem látják még, hogy hányan mások ugranak rá ugyanarra a lóra, így valójában már el is kezdődött a túltermelés, mikor még mindenki túlkeresletet észlel. A késleltetett észleléstől durván túlfut a termelés, ami már korábban látható lett volna, ha valaki felülről nézi. Részben ezért is fontosak a szabályozók, akik az összesített statisztikákon keresztül látják mindezt „felülről”, és már előbb fékezni kezdenek, hogysem lentről látszana, hogy túl gyorsan megyünk.

Bizony, a híres negatív visszacsatolás, a húzd meg – ereszd meg akár vad csapkodásba is torkollhat, ha észlelésünkben van egy beépült késlekedés. "Jól eltalált" késlekedésnél gyengítés helyett ráerősítünk az eredeti folyamatra, mert pont ellenkező fázisban látjuk a dolgokat, mint ahogy vannak.

 

***

Hát itt a baj a napi megbetegedések számával.

A lappangás.

Ami egy-két hetes késleltetés az észlelésben.

Ez a késleltetés – láttuk – nagy veszély a szabályozásban.

Mire észleljük a felfutást, már annyira belobbanhatott, hogy csak erős korlátozásokkal állítható meg. Ráadásul könnyen pánikot okozhat, ha eztán is csak szaporodnak a megbetegedések, és még erősebb karantén, ami meg a gazdaságot öli szükségtelenül.

Karanténvilágban különösen fontos a megfontolt intézkedések látszata, így itt különösen nagy kárt okoz, ha a nép kapkodást észlel.

Korlátozást életében mai ember amúgyis nehezen visel, de ha még összevisszaságot is lát uraitól, végképp nem lesz együttműködő s tart be semmit. Ha egyik nap engednek, rá egy hétre szigorítanak picit, rá két napra nagyot, aztán jajdehogyis, menjen csak mindenki nyaralni és étterembe, de jajmégse, enni is csak maszkban lehet.

Itt egy berezonáló, összevissza csapkodó szabályozás megengedhetetlen.

 ***

Érdekes amúgy, hogy a szabályozástechnika sokkal régebb óta ismeri e rendszerek matematikáját s e problémák kezelését, mint a társadalomtudományok vagy a közgazdaságtan. Csak persze a különböző tudományok művelői kevéssé tanulnak egymástól.

Mindazonáltal a legjobb kezelés az észlelés késleltetésének minél kisebbre csökkentése.

***

Ez pedig vírusunk esetében a tesztelés.

***

 

A nagy orvosegyetemi tesztek dicséretesen elindították ezt a vonalat, és azt kell mondjam, ebben most jónak tűnünk lenni, mert a két nagy reprezentatív és a két másik kb. félévenkéntire tervezett között is egyelőre napi több száz tesztet végeznek.

Pedig a tesztelés nagy tételben drága.

Amivel a mai költséghatékony világban szinte zárhatnánk is a témát.

Ám speciel most e vírus kapcsán ez sem lehet kizáró ok.

Történelmi Nagyelőszörként soha annyi pénzt nem öntöttek még gazdaságba a világon, mint e vírus kárenyhítésére.

A gazdaság újraindítására költött forintoknál / dollároknál pedig csak ugyanazon gazdaság minél kisebb felsértésére adott forintok és dollárok hatékonyabbak.

Amihez meg látni kell.

Napra pontosan hogy merre megyünk.

Nem kell feltétlenül karantént kötni a pozitív tesztekhez – ez már stratégia kérdése.

Ott is alkalmazható, ahol a stratégia a nem halálszigorú féken tartás. Hisz’ félig bevallottan a világ egy része kicsit az ősz előtti csendes átfertőződésre is játszik, így ennek egy kordában tartott, megfigyelt módját nem feltétlen bánják mindenhol.

Oly’ nép meg (ha van ilyen...), ki nem szeretne nagy fertőzöttséget mutatni a világnak, akár ne hozza nyilvánosságra az eredményt.

De az már nem maga a teszt, hanem a hozzá kapcsolt stratégia.

Akárhogy is, látni így is, úgy is kell, látás nélkül minden stratégia veszett lovaglás a ködben.

Látni. Élesen és minél kisebb késleltetéssel.

Tesztelve naponta folyamatosan, nagy mintákon, akkor is, ha sok pénzbe kerül.

Mert a végső mérleget majd egyszer megvonva, vakon vezetni biztos mindig drágábbra jön ki, mint egy akármilyen drága hiperhalogén fényszórót a kocsira szerelni.

+++

S miért írom mindezt, ha nálunk örvendetesen megy ez a tesztelés?

Hát egyrészt hogy ki ne fulladjon belőle a lendület. A pénz. Mert a pénz olyan, hogy sokszor a jó dolgokból is valahogy kifogy. Mert valakiknek hirtelen túl soknak tűnik az ott arra, meg hirtelen másra is kell. Mert másból mindig több van mint pénzből.

Meg mert akár még mehetne bele több is. Mert sokan pénzért teszteltetik magukat, és ha ők ezt ingyen vagy olcsón kapnák, az növelné a kis utánajárással megszerezhető mintát, ami a jelentkező demográfiai és kérdőíven bevallott viselkedési adatainak megfelelő súlyozással akár költséghatékonyan növelhetné a reprezentatív mintát is.

Vírusidőben a tesztelésre önként jelentkezőket támogatni – az erre költött pénzen nehezen lehetne fogást találni.

 

Hát ezért. A megelőzés kifulladásának megelőzésére. És a látás dicséretére.

 

 

vakvagta-1.pngBekötött szemű koronavírusvadászok akcióban (bukolikus falikárpit, XXI. sz. első harmad)

 

 

 

 

2 komment

Címkék: vírus tesztelés látás zuhany bolyongás Coronita kisasszony negatív visszacsatolás

A bejegyzés trackback címe:

https://benderik.blog.hu/api/trackback/id/tr9615994006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kódex 2020.07.12. 19:37:53

Tudod, hogy egy kicsit eszelős vagy?
Vagy nagyon.
Szoktál a világban járni, vagy csak a fotelből osztod a rengeteg eszed?
A több ezer egyéb vírussal mit csináljunk?
Vadásszuk őket is, vagy tőlünk most nem félünk annyira?
Szorongásból sosem elég?
COVID-buli, harminc éves, üzenet a világnak? Jót rémüldöztünk ma is, ugye?
Miért kell mindenkinek írnia? Mert az internet demokratikus?
Lófaszt, Mama...
Szakács főz, utcaseprő seper, író ír.
Pont. Hosszú szünet.

Benderik 2020.07.12. 23:00:58

@kódex: Hát, a több ezer egyéb vírus nem nyírja ki épp' a fél világot, szóval ők most várhatnak.
És itt a közvetett kinyírás is kinyírás, amikor éhen hal egy(párezer) indiai a karantén miatt vagy egy(párezer) európai, akinek megette a vírus a munkahelyét.
Ez meg éppen igen. Kinyírja.

(Amúgy meg persze, remélem, kicsit eszelős vagyok.
És szeretnék is végre a világban járni. Csak valamiért nem lehet. Várjunk csak... Ja igen, vmi vírus.)
süti beállítások módosítása