Egy cég értékének meghatározása nem könnyű dolog

Van ahol az ingatlanok az érték, vagy egyéb tárgyi dolgok, de ezen cégek inkább mellékhatásként válnak ilyenné.

A valóban jól működőek értéke maga a működés módja. Az a titok, apránként kialakult tudás, amitől ők úgy tudják megcsinálni az eladnivalójukat, ahogyan a többiek nem, és ezért őtőlük veszik és nem a többiektől.

Szellemi terméket gyártó cégnél az érték sokszor maga a dolgozói állomány.

***

Cégfelvásárlástól elrettentő példaként olvastam egyszer egy könyvben egy játékszoftver-cégről, ahol a vezetés s a dolgozók egyöntetűen tiltakoztak a felvásárlás ellen, majd miután mégis megtörtént, egyhangúan felálltak s alapítottak egy másik céget. A cég teljes igazi értéke így pillanat alatt semmivé foszlott.

Szappanként szállt el az új kézből.

Mert lelkeket a világ mai törvényei nem engednek megvenni. és röghöz kötni.

***

Az index laptopjai, nyomtatói, fényképezőgépei és egerei feltehetőleg nem érnek többet a többi szerkesztőség hasonló cuccainál.

Országának kormányától hátszelet ha bárki kap, azok nem ők.

Hirdetési bevételben sem a legjobbak voltak, de -- bár cégértékben ez a lényeg --, egy szerkesztőség munkájának minőségét az olvasottság mutatja, a bevételek ennek csak egy jó mérésére képesek egy olyan valódi piacon, ahol a hirdetők az olvasottság alapján választanak lapot.

Olvasottságban viszont olyat produkáltak, ami szinte a világban is példátlan. Nem darabszámban persze, mert tízmilliós ország összes lakosa is egy nagyobb ország városnyi népe, de olyan lap kevés van e világon, amit annyira mindenki olvasna egy országon belül, mint őket.

Jobboldali ismerőseim, itteni kommentelôk -- s tudjuk, ismert vezetők -- vallották be többször, hogy hírekre vágyva indexszel kezdenek. Sokak napja gép elé ülve indexszel indul.

Irodában a lógásra nem a már megint "netezik", "pornót bámul", hanem "indexet néz" a bevett kifejezés.

Kis fogalomzavarral bátran állíthatjuk, hogy Magyarországon az index az origó.

***

Ha nem elméleteket nézünk, hanem hogy ki mit tett az asztalra, úgy Magyarországon e lap szerkesztősége az, aki mindenki mást taníthatna e szakmára.

Fanyalogni lehet, de tegye ki az asztalra a nézettségét mindenki, és úgy fanyalogjon.

Akkor lássuk, kinek mekkora.

***

Tehát.

Én készséggel elismerem a tulajdonos képviselőjének jószándékát, hogy azért akarta átszervezni a szerkesztőséget, mert szerinte úgy hatékonyabban tud majd működni.

De ha tényleg ért ahhoz, amit csinál, fel kellett volna tűnjön neki, hogy valami olyat akar átszervezni, ami puszta számszerű eredményei alapján bizonyítottan a legjobb ez országban.

Mondom, a szerkesztőség dolga az olvasottság, amiben ők voltak a csúcsproduktum.

Az ő átszervezésüknek akkor van  értelme, ha az olvasottságot akarjuk növelni.

Ha a hirdetési bevételeket javítanánk, a marketing-osztályt (neadjisten, a cégvezetést...) kell átszervezni -- vagy azt az országot, ahol a reklámbevétel nem az olvasottságtól függ.

***

Egyszóval kellően nagy arc kell legyen, aki egy szál maga kigondol egy okosat, és azt mondja az ország messze legtöbb olvasót hozó szervezetének, hogy azt ő most úgy megreformálja, hogy még többet hozzon.

***

S vannak persze efféle lángelmék. Akik észrevesznek rejtett szinergiát, piaci rést, miegymás divatost.

De pont ők azt is tudják, hogy az értékeket kiaknázni kell, nem földbe taposni. Ők pontosan tudják, hogy ha a legjobbakat akarják még jobbá szervezni, akkor a minimum, hogy az ő véleményüket  is megkérdezik -- mi több! -- hallgatnak rá.

Ha a piacon bizonyítottan ők a legjobbak, akkor olyan jó terv létezhet, ami nekik nem jutott eszükbe, de olyan, amit ne lehetne elmagyarázni nekik úgy, hogy megértsék, az legalábbis gyanús, hogy szar terv.

Aki tehát úgy akarja megreformálni őket, hogy csak közli velük a tervét, majd első ellenállásukra erőből átviszi, az -- hát,... jószándékú lehet még persze...

***

El tudom könnyen képzelni azt is, hogy eszköz volt szegény.

Tudták, hogy ha nyomnak a présen, hogy csináljon valamit, lenn a szabad prérik népe fújtatva, rúgkapálva ellenáll.

Ő pedig két tűz között felidegesítve elpattan és kirúg.

Azt mondta, sokat tartotta már értük a hátát, érezhette úgy, hogy könnyű nektek szabadon viháncolni az én tökömmel a présben.

S az elszabadult indulat rossz tanácsadó. Visszaszívhatatlan mérges füstöket tud fújni.

Büszkeség és balítélet -- ősi képlet.

***

Én régóta a hatalom zsenialitásának jelképeként tekintettem e lapra.

Mert ellenzéki sajtó mindig van,, mint a gyom, nő az az esőtől akkor is, ha irtjuk.

S akkor jobb már egy olyan, melynek árnyékában a többi csak aljnövényzet lehet, ám hosszúra hagyott gyeplőjének vége a mi kezünkben van.

Nagyon enyhe, fuvallatnyi ráhatásuk olykor picit érezhető volt, bár ezt feltehetőleg maguk sem érezték, annyira implicit ráhatás lehetett.

Sokkal többet ártottak a hatalomnak feltáró cikkeikkel.

***

Ám a katapult gombja is érték. Amivel irányítani nem lehet, de Igazán Fontos Pillanatbani megnyomása még egy ciklusra elegendő töltet lehet.

***

Miért pont most? -- fene tudja.

Nem tűnik jó időzítésnek, de mintha a gyeplőt tartó kéz is épp megremegett volna valamitől. Nekem legalábbis a libernyákos beszólás erre utal. Mint mikor beszólnak az öregedő tornatanárnak, és bizonykodni kezd, hogy tud ő még baszni. De megremeg, hogy tán nem.

Még ha kiszámított dolog, az is zavarra utal az Erőben. Majdani tervekben szereplő, de előre hozta egy klimaxos hőhullám.

Mint mikor hirtelen ijedségből olyan gombot nyomunk, amit súlyosabb helyzetre tartalékoltunk.

***

Mindegy, gomb megnyomva.

Életbe lép a B terv: nyíltabb kormányzati kézben működtetni.

Ebben az egyben a Mester nem jó. Sok függetlennek látszó lapot, tévét indítottak-vettek már, de képtelenek ellenállni a kísértésnek, hogy közvetlenül irányítsák.

Az index az örökölten egységes és olyan-amilyen gárdája miatt tudott ellenállni, de a kormány nem tud úgy embert felvenni, hogy ne kérné el zálogban tökét a présbe.

S hát nem is megy oda olyan, aki ezt ne adná önként is.

***

De lehet persze, hogy megpróbálják azért.

Úgyis annyi lapuk van már, miért ne kísérletezhetnénk egyikkel egyet.

Mint Kína a különleges gazdasági övezetekkel, ahol biztonságos, vastag falú lombikban tenyésztettek kis szabad kapitalizmusnak való palántákat.

***

Ha igazán profik, még akár kisebb leleplezéseket is csinálnak rendelésre.

Elengedhető vagy kilövési engedélyre érett kádereket itt csinálnak ki.

De nem hiszem, hogy ez lenne. Nem passzolna a képbe.

+++

Az index volt az origó.

Kérdés tehát, lesz-e Origo az index vagy vele azért próbálnak valami újat. Kíváncsian várom. De már nem mint hogy lesz-e ez index.

Csak mint a hatalom egy tán újfajta játszmáját.

Mert index ez nem lesz.

Az egyedi jelenség volt.

U.i.: Benderik nem index-alkalmazott, így felmondani se tud.

Ha az lenne, feltehetőleg megtenné. Biztosan nem tudhatja, mert nem az. Csak ismeri lelkületét.

Mellesleg nincs is most könnyű helyzetben. Mert történelemből maradt csökevénynek tartotta mindig a diplomácia azon eszközét, mikor egy országot, szervezetet nemlétezőként bojkottálnak.

Gyerekes.

Beszélni mindenkivel kell, aki létezik, ha nem kellene,  mert nem képviselne erőt, amivel számolni kell, negligálásra se méltatnák.

Meg írni is annak kell, akit meg akarunk győzni, így azon a helyen, amit az olvas, akit meg akarunk győzni. Ezért tartom hülyeségnek általában, ha valaki bizonyos helyekre elvből nem ír.

Beteges szokásom adni egy tiszta lapot is mindenkinek.

Miniszterelnökünk pl. már a negyedikre borítja a tintatartót, utóbbi választásokon általában  már első megszólalásával.

 Szóval adok én, persze, ennek az új "index"-nek is egy tiszta lapot.

 Aztán megnézem, mit ír rá.

 Olvasóként.

Sose mondd, hogy sose, így mondjuk úgy, nekem most nincs kedvem írni rá. Amúgyse érdekel szart se, ír-e s hová Benderik. Így nyugodt lélekkel nem teszi.

 Mert megvallom, nem szetetem, hai elveszik tőlem a dolgokat, amiket szeretek. És most elvettek egyet.

És Benderik béketűrő fajta. Egy határig.

És bár a szenvedély rossz tanácsadó, ő irányítja a világot.

Néha engem is -- baj is lenne, ha nem.

Az indexnek köszönöm, hogy itt lehettem, a helyére nőtt valaminek meg kívánok persze mindenfélét, hisz' őt is az Úristen teremtette, így kell legyen helye a művében.

Hogy mi, azt ő dönti el.

Akár még húzhat is egy merészet, amitől hirtelen úgy érezné, tett valami nagyot. És abba a lábba harapott végül, amelyikbe mindig is akart úgy igazából. Csak nem merte érezni, hogy ilyet is tehet.

Mert mindenki dönthet a tetteiről.

Ebből a lapból indexet úgyse csinálhat.

Egyrészt mert az olvasótábora az a fajta, aki ha az egykori index netán együtt maradna, szerezne pénzt folytatni, és megírná a neten, hogy holnaptól Nógrádi Harsonaként folytatja, holnap már a Nógrádi Harsona lenne az index. És mindenki az index.hu-n röhögne, kit felver a gaz és fütyülve sirat a szél.

Másrészt mert a kemény és puha diktatúrák közös jellemzője, hogy idővel már csak olyan emberanyag jelentkezik nála bármilyen munkára, aki lelkét és tökét is kezébe ajánlja, megkérdi, mit írjak, kis gazdám? -- s azt írja.

Még ha szeretne is az új főnök mértékadó lapot indítani -- s én ezt tiszta lappal megelőlegezem neki --, nem talál rá embert, ki ugyanezen szándékkal érkezne hozzá. Ilyen műfaj ez, sajnálom.

Szóval igen, mindenki dönthet a tetteiről.

Ahogy aztán ő is számol el velük végül.

És akkor ott jó érzés majd úgy állni ott, hogy megtettük, amit.

Nem muszáj persze. Mindenki maga dönt.

Csak mondom.