Az emberi társadalom közös-gondolkodási defektjeinek tipikus példája ez a mostani ki-mit-fogad-el-beutazáshoz-saját-országába játék.

Abból is az a rész, hogy ki milyen szerrel beoltottakat enged be.

Egészen konkrétan az EU-n belüli meccsről írnék most, bár a tágabb világban is általánosítható. Hogy csak az Európai Gyógyszerügynökség által engedélyezett anyaggal oltottakat engedjenek-e be (automatikusan, a közös oltási útlevéllel) az egyes országok, vagy bármely más szert kapottakat is.

***

Kiindulása mindennek logikus: mindenki védi népét a beutazók miatti fellángolástól. Ugyanakkor aki (mások védelmében is) elfogadta a keleti cuccokat, nem érzi jogosnak emiatt hátrányba kerülni. Egyik népének életét féltve veri az asztalt, másik emberi jogok sárba tiprását kiáltja.

***

Csak elképesztően hiányzik e vitából a lényeglátás. Aminek kiindulópontja annak megfogalmazása lenne, pontosan mitől is fél egy befogadó ország. Azaz pontosan mit várunk el egy szertől, hogy a vele beoltottakat biztonságos beutazónak tekinthessük?

 E kérdést átgondolva az utazni vágyók is áttérhetnének a vitában emberi jogaikról egy gyakorlatiasabb érvre, mert az utazás szabadsága meg egyenlő elbírálás -- ezek olyan szép eszmék, melyeket a világ a vírus idejére közmegegyezéssel régesrég felfüggesztett.

***

Hogy e kérdést nem tették még fel maguknak a nagy döntéshozók, abból látszik, hogy olyan érvekkel vonulnak hadba az egymásnak feszülő fogadó országok és a beléjük utazni vágyók, melyek feloldhatók lennének a pontos célok kitűzésével.

 Ennél konkrétabb jel a lényegnemlátásra a német egészségügyi miniszter minapi nyilatkozata a nem-EU-s oltásokról:

 "Nemcsak a betegség elleni védelem hatásosságát és a biztonságosságot kell igazolni, hanem azt is, hogy ugyanúgy erőteljesen csökkenti a kórokozó átadásának veszélyét, mint az EU-ban engedélyezett oltóanyagok."

 Elsőre nem is könnyű észrevenni az elvárás hibáját, mert nem abban a tagmondatban van, amire koncentrálva állítást tesz, hanem a bevezető "nemcsak azt hogy" részben.

 A "biztonságosság".

***

Az uniós vitában most az a fő vízválasztó az oltások elbírálása között, hogy engedélyezte-e az uniós gyógyszerügynökség. A nagyvilágban valami hasonló -- Európai Gyógyszerügynökség  helyett sajáttal vagy WHO-val. Hogy az engedélyezte-e a használatát.

Első hallásra logikus -- mi több: minden ésszerű biztonságra törekvő ember elvárja, hogy gyógyszerből-oltásból csak egy általa elismert gyógyszerbevizsgáló által ellenőrzött és alkalmasnak mondott szert lehessen ... ööö ... mit is csinálni vele?

Na ez az.

Hogy beadni csak ezeket lehessen? Vagy ilyennel beoltottakat beengedni országunkba?

Mert ez két erősen különböző dolog, de jelenleg teljesen összemossa őket a világ.

***

A biztonságosság. A gyógyszerkísérletek legtöbb adatgyűjtést, vizsgálatot igénylő része annak igazolása, hogy a szer biztonságos arra nézve, akin alkalmazzák. Aki a szájába veszi, akibe szúrják.

Azt igazolni, hogy hatásos-e és mennyire, viszonylag kisebb mintán is már lehet, és a kritériumok sem annyira szigorúak. Mert ezügyben nem akkora a kockázat, meg mert az ritkán kérdés, hogy az esetek 99,95% vagy 99,91%-ában hatásos. Az viszont igen, hogy okoz-e például vérrögöt az esetek ezred százalékában. Annak eldöntéséhez, hogy 80 vagy 90%-ban hatásos, párezres minta már elég jó lehet, de egy század ezrelékes mellékhatást biztonsággal észlelni -- ehhez már milliós minta sem elég nagy. Ennyit azért nem is követelnek meg a szabályok, de nagy minták kellenek olyan kezeltekről, akiket azután valamilyen szinten megfigyelés alatt is tartottak.

Ezért tart ennyi sok ideig az oltások "üzembe állása".

 Aztán persze egy ezt ellenőrző szervezetnek mindezt nem kell elölről kezdeni, de legalább a dokumentációját át kell böngésznie, ami igazolja e vizsgálatok megtörténtét és eredményeit. Amihez persze e dokumentumokat a gyártó át kell adja nekik, és ezeknek igazolniuk kell, hogy e vizsgálatokat elvégezték, méghozzá a bevizsgáló minimumelvárásai szerint. Ezekkel pedig a keleti gyártók nem állnak jól.

***

Csakhogy ha én országomba engedek egy turistát, mit érdekel engem, hogy képződik-e benne vérrög az otthonában belé nyomott oltása miatt? Vagy hogy megnő-e (hasból mondom) egy évtizeden belül vesefunkciói romlásának kockázata?

Hát már miért érdekelne???

Tőlem akár minden huszadik nemzőképessége is csökkenhet -- mehet vele vágya is a levesbe --, az neki és országának probléma. Engem egy (két) dolog érdekel: mekkora annak kockázata, hogy belépéskor vírus van benne, s mennyi annak, hogy országomban vírussal találkozva azt majd továbbadja.

***

Két teljesen különböző vizsgálat tehát annak igazolása, hogy egy oltás biztonsággal adható-e a saját népemnek, mint azé, hogy az adott oltással érkezőt biztonságos-e sajátjaim közé beengedni!

***

Egy feltehetőleg mindenki számára elfogadható feloldás lehetne például, ha az Európai Gyógyszerügynökségnél bevezetnének egy egyszerűsített vakcinavizsgálatot pusztán annak ellenőrzésére, hogy egy adott szer mekkora védettséget ad, és mennyivel csökkenti a fertőzésátadás kockázatát.

 Sőt, igazából csak az elsőt kellene vizsgálnia, mert a fertőzésátadás gátlásának mértéke a nyugati szereknél se volt az engedélyezés kritériuma, arról a gyártók és kutatók inkább az engedélyezés után kezdtek adatokat publikálni. 

(Jogos -- a hatásosság fontos annak engedélyezésére, hogy saját népembe szúrjam, de ha hatásosan véd a betegségtől és "biztonságos", akkor már egyértelmű, hogy jó dolog oltani vele.)

Így igazából elegendő lenne annak vizsgálata, mekkora védettséget ad. Az egyes országok beléptetési kritériumai és az uniós útlevéltervezet is megengedik oltás hiányában pl. a PCR-tesztet, ami szintén csak azt mutatja, belépéskor hoz-e vírust az utazó.

 A hatásosság hát az egyetlen, amit egy ilyen egyszerűsített vizsgálatnak tartalmaznia kellene.

***

Olyasmin dúl itt vad vita, ahol a felek nem fogalmazták meg maguknak világosan, hogy pontosan mihez kell ragaszkodjanak, és azt hiszik, hogy van köztük egy olyan pont, amiben érdekeik feloldhatatlanul ellentétesek, és politikai érvekkel kell ezt a másik torkán lenyomni.

 Pont abban az egyben értenek egyet, ami nem igaz: hogy az Európai Gyógyszerügynökség általi teljes bevizsgálás adhatna megnyugtató biztonságot a fogadó országoknak, csak azon vitatkoznak, hogy joguk van-e ehhez ragaszkodni.

 Holott pont erre nem is lenne szükség, mert a fogadó ország valódi szempontjainak megfelelne egy jóval rövidebb egyszerűsített vizsgálat ugyanazon -- számára megbízhatónak tekintett -- szervezet részéről. Egy egyszerűsített vizsgálat pedig lenne olyan gyors, hogy mire itt a nyár, már minden oltás elfogadott lehessen utazásra.

 Félreértések elkerülésére, nem egy létező eljárásról beszélek. De ekkora politikai nekifeszüléssel az Unió a saját gyógyszerügynökségét fel tudná kérni ilyen újfajta vizsgálatok elvégzésére, úgy gondolom.

***

Persze igaz, egy tízmilliós Magyarország kedvéért még nem biztos, hogy érdemesnek tart bármilyen EU-szervezet akár egy ceruzát felemelni. Ott van nyilván a pakliban -- más politikai érvek mellett --, hogy óvtak ők minket a keleti szerektől, most akkor tűrjünk.

Ám a kérdés lassan világszinten is felmerül, mert Unión kívülről is jönnének már majd turisták, üzletemberek, és előmozdítaná az idegenforgalmat-bizniszt, ha minél többféle szerrel oltott népet be tudnánk egyszerűen engedni. Hogy csak az orosz és kínai turistákat említsem, akik elég sokan vannak s elég sokat is költenek. Ha itt vannak, itt, ha nem, akkor nem itt.

Vírushelyzetben senkit nem érdeklő elvont emberi jogaink helyett szimplán egy újfajta eljárás táncrendbe vételét kellene javasolnunk, és akkor még a jelenlegi többségi tervezetet sem kellene átírni, csak a feltételt pontosítani teljes bevizsgálásról egyszerűsítettre.

És van ebben a játszmában persze olyan elem, hogy országok tudják a jó kérdést és választ, csak politikai játszmaként nem akarják tudni. Tudják, hogy jó az az orosz, csak nem szeretik. Szikáran tudományosnak látszó köntösbe bújtatni meg mindezt szeretik.

Ám ilyenkor is hathatós lehet a fenti érvelés. Ami nem rálő messziről a köntösben állóra, hanem közelebb lépve udvariasan lesegíti azt, rámutatván, meleg van hozzá.

+++

Elkeserítően nem tud vitatkozni az Ember. Míg gondolatmenetében ellenfele hibát nem talál, senki nem hajlik meg, ám ellenfele gondolatmenetébe magát beleélni nem fárasztja magát. S így persze hibát sem találhat benne. S így persze ellenfele sem hajlik meg.

Olyan meccs ez, ahol egyik csapat se lép át a másik térfelére. Pedig gól csak onnan lőhető. Sajátról csak ököl rázható.

Egymásmellettelbeszélős vita (1:5, elöl- és felülnézet)