(Orbán és Zelenszkij agresszívkismalackodós öngóljai)

Létezik egy erőszakmentes kommunikáció nevű tan, melynek a politikai vitákra lecsupaszított egyik fő üzenete talán az, hogy érdekeink érvényesítését fölöslegesen megnehezíti, ha eleve asztalt verve fennhangon jelentjük be "márpedig arról szó se lehet" igényeinket, amire a másik félnek már akkor kinyílt a bicska a zsebében, mielőtt még meghallhatta volna, voltaképpen miről se lehet szó.

E stílus koronázatlan királya kétségkívül Orbán Viktor.

Sokéves kormányzása alatt összes lényeges üzenetét olyanoknak kiabálta nagyközönség előtt "márpedig" felütéssel, akikhez amúgy bejáratos, mert mondjuk ugyanazon szövetség/szervezet tagjai (EU, NATO, IMF például), vagy szimplán megvannak a csendes és hatékony egyeztetések bejáratott útjai, melyek egy ország képviseletében eljáró számára nyitva állnak.

***

Mondják, hogy az igazán fontos dolgok fehér asztal mellett dőlnek el. Ez egyben azt is jelenti, hogy a komoly ember hatékony érdekérvényesítése megbeszéléseken, egyeztetéseken zajlik. A főtéren a forgatagnak öklét rázó szónokról az első, ami eszünkbe jut, hogy ő nincs benn a komoly emberek körében, mert akkor bent lenne azok között, nem itt kint az utcán miköztünk, és hozzájuk beszélne, nem mihozzánk.

 Fő mumusáról, Sorosról ő maga állítja, hogy titkos egyeztetéseken fonja hálóját, melyet rendkívül veszélyesnek nevez, szóval tudja jól ő is, hogy az igazi érdekérvényesítés nem a villamoson fennhangon a világot szidva történik.

Rossz nyelvek szerint persze mindez szándékos, és országon belülre szól a szavazóbázisnak.

Felvállalva viszont káros mellékhatását, hogy fennhangon védett érdekeink eközben pont ezért szenvednek csorbát, hisz' nem csupán nem a hatékony módját választotta ellenfele meggyőzésének, de a puszta felütéssel mínusz öt pontról indul.

 ***

Az ukrán konfliktusban deklaráltan négy fő pontban védelmezi érdekeinket.

Természetesen szigorúan "márpedig".

 Első és második nagyjából egybevonható: nem küldünk katonát és nem küldünk fegyvert Ukrajnába. Ezekből mindkettő olyan, amit kezdetektől nem is várt el senki, hogy megtegyük, a NATO sem akar küldeni és nem is küld, csupán egyes országok küldenek fegyvert, de katonát ők sem. Egyedül Zelenszkij részéről és csak a legutóbbi időkben lett mindez egyfajta "elvárás", de a felek táncát nézve legfőbb szerepe ebben pont Orbán "márpedig nem"-jének van.

Nincs történelmietlenebb egy mi lett volna hanál, de a konkrét sztoriban Zelenszkij e követeléseivel kimondottan Orbán márpedig nem-jére válaszul állt elő. (...nem tudhatva persze, amúgy előállt volna-e)

***

Harmadik már érdekesebb, hogy (márpedig) Magyarországon keresztül más se visz fegyvert Ukrajnába.

Itt se tudhatjuk a milettvonahát, de tény, hogy a kérdés első felvetője maga Orbán Viktor volt a márpedig nem válaszával egy fel sem tett kérdésre.

Itt már az is egy érdekes kérdés, egyáltalán felmerült volna-e mindez, akár átengedjük országunk testét mások fuvarjainak, akár nem.

Az elég nyilvánvaló, hogy ha el szeretnénk kerülni, ezt első körben megpróbálhatjuk csendben a szövetségen belül elintézni.Mondhatjuk, hogy bármiféle szállításban országunk megkerülhető, rajtunk át legfeljebb benzin- s némi idő spórolható bizonyos szállítmányoknál. Ugyanakkor arra is hivatkozhattunk volna, hogy mivel még általános félelem volt akkor, hogy egész Ukrajna orosz kézre kerül, a jelentős számú magyar kisebbség védelmében jobb lenne ha mi ennyivel is inkább kijjebb maradhatnánk a konkrét műveletekből. Mivel pl. Lengyelország örömmel enged át szállítmányokat, az se feltétlen merül fel, hogy mi van, ha mindenki ki szeretne maradni ebből Esélyes, hogy el lehetett volna csendben ezt intézni.

Ehelyett jött bármiféle kérdést meg se várva, hogy nemhogy mi nem szállítunk, de rajtunk keresztül se próbálja meg senki.

A semmiből ez a harcias bejelentés ukrán szemmel nagyjából olyan érzés lehetett, mint mikor nem csak nem segítünk a villamoson a éppen megtámadott kismamának (oké, félünk), és nem csak nem hívjuk legalább félrehúzódva a rendőrséget (oké, félünk), de még azon utastársunk kezéből is kirúgjuk a telefont, aki megtenné, mert mi van, ha ránk is majd mérges lesz a támadó, és mi van ha kés is van nála. Amúgy meg a kismama is elég kihívóan öltözködött.

**

Végül negyedikként az a jó kis energiaimport vagy -embargó.

Na ez tipikusan az a pont, amit el lehetett volna márpedig nélkül magyarázni úgy, hogy az még ukrán szemmel is elfogadható -- mi több: akár kívánatos -- legyen.

Alapvető persze, hogy nem a magyar emberek érdekével s a rezsicsökkentéssel példálózva, mert lássuk be, egy lángoló országból nézve ez tényleg agyfelbaszón hangzik. Különösen olyasvalaki szájából, aki a korábbi márpedigjeivel is felvállalta már szemükben az egyes számú tuskó szerepét. Puszta stílusával, azaz fölöslegesen.

Itt egyszerűen fel kellett volna vázolni, hogy az import leállításával Magyarország és Németország is gyakorlatilag megszűnik működni, és nemsokára tömegek halnak majd éhen. (Figyelem! -- nem a rezsijük csökken, meghalnak, nagyon nem ugyanaz.)

Németország ezzel elég hamar egész Európát is válságba dönti, így Európa nem csupán menekülteket nem tud majd befogadni-ellátni, de megszűnik működni Ukrajna jelenlegi hátországaként is. Mert lássuk be, Ukrajna jelenlegi hátországa az Unió a fegyver- és segélyszállítmányaival. S mivel ősi tudás, hogy a (nem villám-)háborút a hátországban nyerik meg, ez közvetlenül a háborút veszítteti el Ukrajnával.

Emellett már elhanyagolható mértékű tekerés lenne az energiaembargó az Oroszországot szorító présen.

Ha egy bölcs miniszterelnök mindezt gyakorlatilag Ukrajnáért aggódva mondja el, szigorúan kerülve a magyar emberek érdeke és a rezsicsökkentés szavakat, az eredmény sokakat meglepne.

(Függetlenül attól, mennyire állja meg a helyét a felvázolt elmélet. Hihető és empatikus.)

***

De térjünk át Zelenszkij kommunikációs hibáira.

Nos, ő egészen a legutóbbi időkig voltaképpen zseniálisat alakított.

Ám itt az utóbbi napokban elkezdett hibázni.

Nyilván nem tudhatjuk, a siker részegítő hatása-e, de stílusában a korábbi kérést felváltotta a számonkérés. (Amiben azoknak az agyfelbaszó márpedigeknek is lehet azért hatása...)

Csakhogy ez az ő ügyüknek is árt. Mert jelenleg még igazi sztárszent, akinek egy felvont szemöldöke felkelti bennünk a lelkifurdalást, hogy adhatnánk többet is, és Sean Penn beolvasztja az Oscar-szobrait, ha nem engedik Zelenszkijt felszólalni az Oscar-gálán -- ám ez eddigi eredményeinek és stílusának köszönhető.

Ám -- bár az ember ösztönösen segít a bajbajutotton, és erején felül ad, ha az kér --, de ugyanilyen ösztönösen felhúzza orrát, ha a bajbajutott követelni kezd. És ezen az sem segít, ha amaz lelkifurdalás keltésére játszik, bűnösnek kiáltva ki a neki mindenét fel nem kínálót.

Ösztönös idegenkedést szül ez, ami könnyen azzal járhat, hogy a segítő kedv alábbhagy. A hatás itt emlékeztet az Orbán Viktorról fentebb elmondottakéra, azaz egy rossz stílus az elérni kívánt cél ellen fordul.

S ha a hátországról fentebb írtakat is figyelembe vesszük, ez akár a háború elvesztését is okozhatja.

És persze a fejlett világ önérdeke, hogy ne kezdődjön el a Csipegetés Korszaka, amikor a feltörekvő nagyhatalmak csipegetni kezdik a nekik tetsző környékbeli falatokat, amihez itt és most példát kell statuálni, és Oroszország "legolcsóbb" megállítása, ha Ukrajnát segítik abban, hogy saját testével állítsa meg.

Ám ha Zelenszkij elvesztené a segítő országok lakosságának szimpátiáját, az a segítő országok vezetését is megakasztaná a segítésben.

***

Két főhősünk amúgy egy dologban hasonlít egymásra.

Zelenszkij jogásznak tanult, színészként dolgozott, majd elnök lett, ahol azért színész is maradt.

Orbán jogásznak tanult, idővel elnök lett, de igazából színészként dolgozik.

+++

Mit mondhatnék még?

Még hogyha az érintettek hallanák is, elmondtam mindent mit akartam, már csak megrágni és -emésztgetni érdemes.

De mivel úgyse hallják meg, én is inkább elmegyek, és eszek egy kakaóscsigát.