Szín: szoba-konyha, valahol Pakson. Asszony haza, s boldogan újságolja, lekötött egy lakást egy épülő házban.

Nem volt olcsó, harmincmillió, de vett fel hitelt erre a mostani lakásra, az az előlegre elég is volt, meg a családi bankszámlára is volt kedvező kamatú devizás, és ha eladjuk az autót meg vállalok másodállást, vagy ami még jobb, kimegyek pár évre Németbe építkezésre, a törlesztőket is tudjuk majd fizetni, ő már mindent kigondolt, jó lesz, ne aggódjak, ilyen nagy és szép lakást ennyire jó áron manapság nem lehet szerezni.

Tegye fel kezét, ki e ponton önfeledten megdicséri asszonyát!

Mikor kérdőre vonjuk, sértődötten visszavág, hisz' pont tegnap beszéltük, hogy kéne már nagyobba költözni, és kezdjünk el valamit nézni. Én magam is mióta panaszkodok, hogy nehezen férünk, és különbenis nyilvánvaló, hogy nőnek a gyerekek, kell nagyobb lakás, ez nem lehet kérdés. És nem érti, hogy mi ez a nagy pálfordulás.

Tegye fel kezét, ki e ponton felkiált, ó tényleg, én már el is feledtem, ő meg ily' önállón tettrekész, s megdicséri asszonyát!

Mikor a ház felől érdeklődöm, de hát hol van és mégis milyen, és mutassa már a szerződéseket, az adásvételit, meg azt a két kedvező hitelest, felhúzza orrát, hogy mi az hogy én őt ellenőrizni akarom, hát ez a mi nagy szerelmünk, hogy én most már ezután folyton majd utána szaglászok? Hát nem tudom, hogy a jó kapcsolat bizalomra épül, és én most ezt akarom felrúgni? És hogy ilyen bizalmatlan voltam, most már tíz évig meg se mutatja, nekem elég, ha fizetem a törlesztőket, a többit bízzam rá. Én őt választottam, ő meg a lakást, legyen ennyi elég, vagy magát a szerelmünket és saját életre szóló választásomat kérdőjelezem meg.

Tegye fel kezét, ki e ponton végre meghajol az észérvek előtt, s megköveti asszonyát!

...

Akinek még ezután is  lenn van a keze, akadékoskodó balliberális tuskó (talán még buzi is).

.

.

.