Pont került végre egy hosszú jogértelmezési vita végére, mikor az Országgyűlés pár napja Alaptörvényében engedélyezte a tetszőleges születési neműek közötti házasságot és családalapítást -- azzal a kitétellel, hogy a családban nevelt gyermek nemének nagykorúságának betöltéséig a születési nemét kell tekinteni.
Ez így végre egy tiszta helyzet, ami leveszi a kérdést a politika játszóteréről, és higgadt szavakkal az Alaptörvény gránitjába fröccsönti.
De nézzük, hogyan is teszi mindezt!
***
A házasság és család fogalmába új elemként bekerült, hogy az anya nő, az apa férfi. Ezzel az Alaptörvény egyrészt deklarálja, hogy csak az olyan házasságot és családot ismeri el ekként, ahol a felek neme különbözik -- ezen belül le is osztja a nemeket anya és apa közt --, másrészt közvetve azt is kimondja, hogy ennél több feltételt a nemek kérdésében nem ír elő, azaz definíciót sem -- ezt esetleg alacsonyabb szintű jogszabályra hagyja.
A férfi és nő fogalmát tehát az Alaptörvény e ponton nem definiálja, ami persze alacsonyabb szinten újabb értelmezési vitákat generálhatna.
***
Ám szerencsére az XVI. cikk (1) bekezdésében a jogalkotó erre is gondol, mikor leszögezi, hogy „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát".
A születési nemnek megfelelő önazonosság szerinti "nem" megtartását tehát jogként definiálja, ezzel a "születési nem" fogalmát elválasztja attól a nemtől, amivel az állampolgár önazonosságban érzi magát, azaz amilyen neműnek saját magát tekinti. Kivételt ez alól a gyermekek képeznek, az ő nemüket nem engedi születési nemüktől eltérőnek tekinteni.
Az Alaptörvény ezzel rögzíti, hogy a (nem gyermek) ember neme nem feltétlenül azonos születési nemével.
***
A házasságot és családot egy -- saját szintjén -- közelebbről nem meghatározott értelmezésű férfi és nő kapcsolataként definiálja (ahol a férfi az apa s a nő az anya), így ezt vélelmezhetően nem születési nemként értelmezi. Ha ugyanis akként értelmezné, miután bevezette a kétféle nem fogalmát, azt könnyedén egyértelműsíthette volna.
Hogy pontosan miként értelmezi a családalapításhoz szükséges előírásban a nemek fogalmát, azt alacsonyabb szintű törvények még definiálhatják, de hogy nem feltétlen születési nemként, azt az Alaptörvény maga vési gránitba. Ráadásul az önazonosságon alapuló nem bevezetése iránymutatásként értelmezhető arra is, hogy a nem születési értelmű "nem" nem egyfajta orvosi fogalomként értelmezendő (például orvosi beavatkozás eredményeként), hanem önazonosságként, azaz tudati alapon, tehát kinyilvánítás útján, mint például a nemzetiséghez tartozás.
***
Nem biztos, hogy minden homo(stb.)szexuális pár tagjai közül hajlandó magát az egyik férfinek, a másik nőnek nyilvánítani, majd magát e leosztás szerint apának és anyának tekinteni, ám amelyikük igen -- nos előttük most megnyílhat az út a családalapítás felé.
A törvény így elérte, hogy a házasságra lépők és családot alapítók a családalapításhoz a jogalkotó szerint szükségesnek gondolt szerepeket -- születési nemüktől függetlenül -- kinyilvánítottan felvállalják.
+++
Ezzel Magyarország -- a világon talán úttörőként! -- Alaptörvény szintjén nyit utat a tetszőleges születési nemű nagykorú polgárok házasságára és családalapítására.
Mert Magyarország törvénykezésben is jobban teljesít!
Jogszabályszövegekhez felhasznált irodalom:
módosítások szövege innen (értelmezés nem)