Első íz szerintem, hogy elismerőn fejét hajtok Orbán Viktor egy unortodox műve előtt.

Megírtam minap, hogy én az utcára való kijárási teljes tilalmát nem csak a vírus utáni időkre nézve, de még a vírussal szembeni harc szempontjából is nagyon károsnak tartanám.

Mert a szabad levegőn kellő távolságban sétáló népek közti fertőzés mértéke jelen tudásunk szerint eléggé csekély, ugyanakkor hónapokra bezárt emberek annyira depressziós, magukba forduló, napfény-, levegő-, mozgás-, és vitaminhiányosak lesznek, hogy mire rájuk keríti a sort vírusunk, már sokuk, kik addig papíron nem veszélyeztetett kategóriában voltak, legyengült könnyű prédává válnak.

És akkor nem néztük még a Vírus Utáni Szép Világot, ahol egy egész depressziós, magába forduló, napfény-, levegő-, mozgás-, és vitaminhiányos nép zúdul majd az egészségügyre.

Hirtelen és kikezelhetetlenül. Krónikusan.

***

Ráadásul élni kell, így boltba menni is, és az a tömegű beltéri találkozás nagyságrenddel többet tesz a naponkénti fertőzéshez, mint a szabad levegőn kellő távol sétálók.

Ami amúgy se ugyanazt jelenti az egyes népeknél, hisz' tudjuk, hogy már a puszta beszélgetés is mennyire más közelségben zajlik az egyes kultúrákban.

Mediterrán népek utcai élete, kommunikációja sokkal szorosabb, mint a hideg északiaké. És fegyelmezni persze bajban mindenki tudja magát, de a beidegződéseket nehéz féken tartani.

 Mondjuk a teljes karantént az olaszoknál is erősnek érzem, de tény, hogy ha most utcára engednék, jobban vigyáznának ők is, mert erős impulzust kaptak, így visszanézve a befejezett vesztegzárat utólag hasznosnak éreznék maguk is. (Persze utólag könnyű hasznosnak érezni.)

 Kemény vesztegzárat hosszan amúgy se könnyű -- sőt lehet -- fenntartani.

 Mert enni kell => boltba menni kell => élelmet termelni kell => élelmiszeriparnak beszállítani kell => karbantartani is kell => s mivel a mai gazdaságban minden mindennel összefügg, szinte akárhol leáll nagy tömegben a termelés, az nem sokkal később tovagyűrűzve apránként mindent lebénít.

Akkor pedig éhséglázadás veri szét a karantén falait.

 Márpedig amíg termelés és boltba járás van, addig a fertőző találkozások döntő hányada zárt térben zajlik, és e mellett már a szabadtéri -- kellő távolságú! -- érintkezéssel terjedő fertőzések mai tudásunk szerint eltörpülnek.

***

Az időseknek való külön boltidő elve is hasznos szerintem, mert a védekezés egyik kulcsa a veszélyeztetett populáció elkülönített védelme, miközben ellátásukat a társadalom megszervezi. Ez annak egy pillanatnyi lehetőségekhez igazított csírája. Gyengécske még, de legalább. Irányt is mutat, hogy ezzel törődni kell, meg van akin pont ez segít. Önmagában kevéske e témában, meg nyilván finomítható is, de legalább.

***

A kormányrendelet is csodálatos, ahogy keménykedve elrendel valami nagyon komolyan hangzót -- tessék, világ, mi is bevezettük a karantén egy helyzethez igazított változatát! --, majd ránk kacsintva hosszan sorolja, mi mindent tekint indokolt lakhelyelhagyásnak, és épp' csak az ürgeöntést nem említi a Minden Emberi Ténykedések Nagy Listájáról.

A manikűrösnél már nevettem egyet, de igazából azt is értem, hogy van, akinek ez -- akár munkájához is -- létszükséglet.

Ami jó még, hogy rendezte az utcákon sétálás jogát, mert eddig sokan önként kemény karantént tartottak, és joggal nehezményezték, hogy mások bezzeg lófrálnak. Így most akkor tiszták a szabályok.

(Van amúgy tényleges szigorító hatása is, megadja a jogalapját az esetleges zsúfolt tavaszi korzók néminemű korlátozásának. Mely spontán szép kibelégzésközösségekben van esély már komolyabb terjedésre.)

***

És aztán eszembe jutott, honnan is ismerős mindez -- hát a jó öreg unortodoxia, mely valódi államformánk miótamár.

***

Gyanítom persze, hogy mindez a "tudjuk le  lehetőségeinkhez szabottan minimálban és reménykedjünk" stratégiájának egy lépése, de nem akarok most ünnepet rontani, szóval itt és most fejet hatok -- fennállása óta először -- a kormány egy unortodox lépése előtt.

+++

És elmormolok egy halk imát, hogy az utcán kellő távolságban míg világ a világ itt sétálni lehessen, és áldassék esze, ki ezt így, és hosszú élete legyen. Mint akik ezt elvben olvashatják, azoknak is -- még ha eszük ágában sincs persze.

Ámen.