.

1. Szereti-e Ön, ha idegenek belepofáznak az életébe? (Olyan részeibe, amivel nem sért törvényt, nem okoz másoknak hátrányt.)

Ha nemmel válaszolt, Ön már félig liberális.

2. Belepofázik-e Ön mások életébe?  (Olyan részeibe, amivel azok nem sértenek törvényt, nem okoznak Önnek hátrányt.)

Ha nemmel válaszolt Ön elveiben teljesen liberális.

Az utolsó kérdés sajnos itt és most eldöntetlen marad, mert sajnos nem Ön tudja megválaszolni:

3. Mások szerint Ön belepofázik-e az életükbe? (Olyan részeibe, amivel azok nem sértenek törvényt, nem okoznak Önnek hátrányt.)

Ha azok a mások nemmel válaszolnának, Ön elveiben és életvitelében egyaránt liberális (még ha ez most szíven is üti, de ne aggódjon, a teszt anonim).

Liberálisnak lenni ugyanis szimplán a fentieket jelenti: egyike azon együttélési szabályoknak, mint nem köpni az asztalszomszéd levesébe, nem fújni orrunkat a kabátjába, nem hamuzni az urnába, és társai.

Ennyi.

Minden más csak vagy következik ezekből, vagy rábonyolították.

Nincs közvetlen köze jobb- vagy baloldalhoz, és a neoliberálisnak nevezett gazdaságpolitika is csak egy közvetett vadhajtása (egy végletesre sikerült átültetése a gazdaságba).

Szintén már nem közvetlenül a liberálisság, de közvetve kapcsolódik hozzá a mások gondolkodásának megértése, hogy mit miért tesznek úgy, ahogy, és szükség esetén olyan megoldások keresése, melyek az érintett felek számára a leginkább elfogadhatóak. 
Ez annyiban lép túl a fentieken, hogy már nem csupán nem baszogatom a másikat, de esetleges problémáinkat többségi helyzetből se izomból nyomom le a torkán, hanem veszem a fáradságot megérteni a gondolkodását, az ő szempontjait, és kihozni a közösen kihozható legjobbat, mert hosszú távon úgyis visszaüt, ha nem.

Sajnos ebben már nem vagyunk olyan jók, pedig ehhez sokszor nem képesség kell, csupán némi türelem: hogy mielőtt leugatunk valakit, rászánjunk 15 másodpercet gondolkodni kicsit az ő fejével. Néha meglepően könnyű, pl. mikor megugrasztjuk a gyalogost, majd kiszállva öklöt rázunk az autósra. Vagy ügyintézőként elhajtjuk az ügyfelet, miért ezt a melléket hívta, aztán máshol ügyintézve megsértődünk, mégis honnan kéne tudnunk az összes hülye melléküket?! 

+++

Már maga a liberalizmus is egy olyan tudományoskodón hangzó szó, ami árt ennek az egésznek. De azért most én is így fogom hívni, mert egyszerűbb nevét nem ismerem.

A politika hadszínterén leggyakrabban baráti tűzben hal meg.

Legnagyobb ellenségei ugyanis maguk a liberális pártok, akik legtöbbször túllihegik s -bonyolítják, -okoskodják, olyan dolgokat is belemagyarázva, melyek nem következnek belőle, s ezzel túl messzire dobják át annak a lónak a túlsó oldalára.

Rigolyásan tabuként kezelnek bizonyos dolgokat, így sok olyan téma van, amiben egyszerű szemlélő számára vitaképtelennek tűnnek. Nyilván lehetetlen lefolytatni olyan társadalmi vitákat, amiben cigányokról, hajléktalanokról, melegekről nem lehet kimondani a többségi társadalom vélt és valós félelmeit s panaszait (mert igen, vannak jogos félelmei és panaszai is). És akinek egy vitában nem hallgatják meg jogosnak akár csak érzett panaszát, az abból a vitából kiszáll, és máshol keresi igazát. S lesz, aki megadja neki.

Márpedig demokráciában meg kell győzni a többséget, magas lóról orrfelhúzva észt osztani csak az tegye, akinek van akkora tehetsége népet kábítani, mint jelenbéli Urunknak. Aki a Máguson fanyalog, és demokráciáért sír, az tanuljon meg egyszerű, érthető nyelven beszélni, érvekkel vitatkozni, bármilyen véleményt meghallgatni, aztán ha hallotta, nem sápítozni rajtuk, hanem vitatkozni velük (((vagy akár elfogadni, ha -- nagy ritkán -- jobb érv a mienknél...))).

A népet az győzi meg, aki hajlandó leereszkedni hozzá, hogy beszéljen vele. Nem kell neki gügyögni, mert (sokan nem hiszik, de) felnőtt: de aki nem hajlandó értelmesen magyarázni neki, az ne picsogjon, ha olyan után megy, aki legalább mélyen a szemébe nézve tud egyszerű szavakkal hazudni.

És akkor ki mondja el ennek a népnek...

• ...hogy megéri a cigányság felemelésébe pénzt/paripát ölni, mert magunkkal szúrunk ki, ha nem tesszük, persze nem szimplán segélyezve, hanem értelmesen, de hogy mi az értelmes, az is csak értelmes vitákban forrhat ki, és ezek is csak akkor vihetők végbe, ha a társadalom egyetért bennük és mögéjük áll,
• ...hogy a hajléktalanok drága köztereken tartását illene már akkora pazarlásnak érezzük, hogy megérné elegendő szállót építeni, és akkor hülyék lennének huzatos padokon aludni, és hogy aki még képes rá, annak felemelésébe érdemes fektetni, de meleget annak is adjunk, kibe már csak hálni s inni jár ide a lélek, mert annyi emberségre tartsuk már magunkat, főleg ha kényesek vagyunk szép köztereinkre, hogy embert utcán megfagyni nem hagyunk, pláne, ha büszkék vagyunk rá, hogy népünk jó vérből való és nem tuskó,
• ...hogy ha belebeszélek hogy a szomszéd férfival vagy nővel léphet házasságra, mert akkor érzem jól magam e világban, ha mindenki az én vallásom szerint él, s az efféle tiltások törvénybe öntését divatba hozzuk, nagyon hamar lesznek ötletek, amik a mi levesünkbe köpnek, sőt: hánynak. Itt emlékeztetnék a Római Birodalom oroszlánjaira, akik az akkori társadalom szemében hasznos tevékenységet végeztek bizonyos bajkeverő szekták megfékezésében. Kevés olyan abszolút igazság van, ami minket mindig szeret, s ne ennék meg boldogan az oroszlánok.

?

Ha senki, akkor a nép maga keres igazságot vagy olyat választ, aki egyszerű igazságokat hirdet. Mély és olcsó kínai igazságokat, melyek kevésből kijönnek, gyorsan hatnak, a többség fülének kedvesek, s bár hosszú távon szívunk velük, Mohács óta szeretünk kéjesen szenvedni.

+++

Sem a liberalizmus, sem a demokrácia nem önmagáért imádni való érték, csupán praktikus eszközök, melyek védenek minket:

• ...a demokrácia azzal, hogy olyan dolgainkban, amiket társadalmi méretekben tudunk csak játszani, hosszú távon minél inkább a többség véleményét próbálja érvényre juttatni, és ugyan kijátszható (ld. pl. ...), de épp' ezért kell védeni, míg hatékonyabbat nem találunk,
• (mert a puha diktatúra rövid távon lehet hatékonyabb, csak ahhoz nagyon bölcs vezér kell, aki tényleg mindig a legjobban tudja, és ebbe később se szédül bele, és ez annyira ritka, hogy nem érdemes kockáztatni (mondjuk az utódját ugyanazon hatalommal, mert a demokrácia nem épül vissza magától hirtelen a bölcs vezér halála után))
• ...a liberalizmus meg azzal, hogy a többségnek se enged belepofázni olyan dolgainkba, amihez nincs köze. Sokszor nehéz kérdés, mihez van, mihez nincs, de ha az elv sincs, akkor mindenhez van köze, és aztán majd semmin ne csodálkozzunk...

+++

Kedves Olvasó!

Választások jönnek. Pártjaink satnya hülyegyerekek maradtak, akik vagy beszédképtelenek s tehetetlenek, vagy szövegük delejesen kábító, ám minduntalan levesedbe hánynak, így nincs könnyű dolgod.

Ha most nincs is igazán jó választás, hosszú távon rajtad is múlik, lesz-e. Fentiekből mazsolázd ki a hihetőt, elfogadhatót, s ha ezt a jövőben elvárod, s talán mások is, idővel akár párt is kerül hozzá. Akár te magad hozhatod létre. Liberálisnak ne hívd, mert tudni fogják, hogy olyan hülye szemüveges vagy, és mert a liberális nem cél, csak eszköz, ahogy a demokrata is. Egyszerűen csak tudj gondolkodni és beszélni, tudj a másik fejével is gondolkodni (vitában is jól jöhet!), fölöslegesen senkit ne baszogass, és ha belül jószándékú vagy, egyszer még valami jó is kisülhet belőle.

(Most meg szavazz arra, akiről legkevésbé gondolod, hogy elveszi legalább a lehetőségét e normális jövőnek, de nagyon azért ne aggódj, hosszú távon ócska rendszert úgyis leráz ez a nép is, szóval nézz távolabbra, te magad mindig gondolkodj -- ebből ne engedj! --, sose figyelj arra, aki magasztosan beszél, mert valami helyett teszi, és ha még sok ilyen akad,  idővel tán felülre is kerül pár vállalható darab.)

.

.

.

.