Orbán Viktor szövetségbe forrt szabad testvérpártjának születésnapi zsúrján elmondta, hogy "a politikai korrektség, amely a régi politikai világot meghatározta, valójában egy olyan „taburendszer, amely megfoszt bennünket az őszinte, innovatív gondolkodás lehetőségétől” "

Kár, hogy nem vettem részt az eseményen, mert szót kérve mindjárt elmesélhettem volna pár viccet Máriáról és Jézusról, végtére is Mária országa vagyunk, a fia is befolyásos személy, fontos minden oldalukat ismernünk, hogy minél innovatívabbá tehessük velük a további együttműködést. Mindezeddig meggátolt volna valami, hogy ilyen vicceket meséljek egy keresztény ünnepi gyülekezetben, de ezt a valamit most eltörölték, mint olyan taburendszert, mely megfoszt az őszinte, innovatív gondolkodás lehetőségétől.

***

Ezt az Orbán Viktort amúgy csodáltam mindig bár ha nem szerettem. Ma már látom, hogy pártja egykori kurucos zsenialitása nagyrészt az övé lehetett. Ahogy az üldözött időkben megtalálták mindig a kiskapukat, amire hivatkozva még egy elnyomó rendszerben is formálisan jogszerűen tudták a hatalmat bosszantó akciókat szervezni, majd rámutatni az ezeket hivatalosan lehetővé tevő paragrafusokra. Amitől persze még elfenekelték őket, de komolyabb fogást abban a puhított világban már nem  találtak rajtuk: Jogásznak tanultak s a józan paraszti eszük is megvolt, így szinte hallani lehetett a kurucos kacajt, ahogy szappanként csusszantak ki folyton a Hatalom markából, s szurkálták meg minden oldalról, mint a kis fürge angol flotta hajdan a Nagy Lomha Armadát.

Mert az Armada hajóit nagy böhöm ágyúk védték, de el voltak már lustulva, a kis fürge hajók meg felszereltségük hiányát innovatív furfanggal pótolni tudták. (És e mondatban a hajók inkább már kisebb-nagyobb hasonlatokként úszkálnak a nyolcvanas évek metaforikus tengerén. Amivel -- ígérem -- leállok mert kezd csöpögős lenni.)

Akkoriban olyan témákról tudtak beszélni, amikről beszélni nemigen lehetett, mégis meg tudták találni módját, hogy ki is mondják meg ne is. Tudtak úgy beszélni, hogy hivatalosan még támadhatatlan legyen, de mindenki értse.

***

Hazudnék, ha azt mondanám, később e képesség kiveszett volna. Sőt, egész a legutóbbi időkig ez tudta vastagon tartani azt az arcbőrt, amivel úgy tettek magukévá egy félig-meddig már működő demokratikus intézményrendszert (s annak bevételi forrásait) -- s mindezt egy régi demokratikus államok által alapított nagyobb szövetség tagjaként --, hogy formálisan épp' annyira tartottak be minden szabályt, hogy állandóan minden számonkérésből kicsússzanak. És ez tette lehetővé a teljes jobboldal egyben tartását is, hogy olyan szavakkal tudták kenegetni a szélsőbb érzelműek tüzes szókra éhes füleit, ami ki is mondott dolgokat meg nem is, és olyan jóízűen össze lehetett kacsintani fölöttük.

***

Épp' ezért fáj látnom, hogy a Vezető ellustult. Bohó legénykorában nem okozott volna problémát akármilyen kényesnek számító témáról úgy véleményt mondania, hogy közben betart bizonyos szabályokat. És tudta közben azt is, mire is valók amúgy e szabályok.

Mert a politikai korrektség tényleg sokszor megmosolyognivaló hülyeségig fajul. De ez csak azért van, mert emberek próbálják betartani, kik nem (is lehetnek persze) tökéletesek, így folyton túlzásokba esnek, s így egész kis hülye nyelvet alakítottak ki, amiben semmit sem annak mondanak, ami, s éljük életünket a meleg menedszerasszisztensek és roma köztisztasági előadók furcsa kis világában.

Beszélni tudó jószándékú ember azonban tud olyan mondatokat faragni, ahol nem ezt a mesterkélt műnyelvet használja, ki is mondja a bajokat, mégsem bántó, amit mond.

Mert a politikailag korrekt beszéd valójában nem feltétlen várja el e műnyelvet, és általában a politika sem bünteti azt, aki tisztességes s nem bántó hátsó szándékkal beszél kisebbségekkel, népcsoportokkal, rétegekkel kapcsolatos valódi problémákról. Politikai ellenfelek persze sokszor oktalanul is belekötnek egy-egy "inkorrekt" szóba, de igazi felháborodásba ez olyankor csap, mikor a szavak mögött a szándék is egyoldalúan támadó.

 A valódi politikai korrektség tehát pusztán arról szól, hogy egyoldalúan, támadó / hátső szándékkal nem basztatunk semmilyen csoportot nyilvános beszédben, mert

• ...a "fentiek" beszéde "lent" a Nép körében valamennyire mindig irányokat mutat, és ha valakit a "fentiek" becsmérelni kezdenek, azt a népből sokan  egyfajta iránymutatásként is felfogják, ezért a "fent" lévőknek mindig is kellő óvatossággal kell szavaikat megválogatni,
• ...már az óvodában ránk szóltak, hogy nem basztatunk senkit, mert nem és kész. Szabály, illem, ilyenek. Meg akkor majd minket se. A többség úgy általános felső óta készségszinten meg is érti, csak persze tudom, a politika kontraszelektív, így ott a végén felzárkóztatásul kell még egy kommunikációszak. (És ez most nem volt politikailag korrekt, de az most már nem is lenne innovatív.)

Szóval a még el nem lustult Orbán Viktor tudott volna beszélni kényes témákról  anélkül, hogy ehhez be kelljen szüntetnie az illemszabályokat.

Kritizálták pl. az operabálok miatt, de azért jól is esett, hogy a mi miniszterelnökünk egy operabálon is megállja a helyét, nem túrja az orrát, nem köp a földre, mesél malac vicceket az esperes úrnak, hanem el tud úgy beszélgetni, hogy közben betart bizonyos tanult illemet.

Biztos tudott volna pl. a cigányságról is úgy beszélni (nem feltétlen az operabálon), hogy az ő részükről változtatandókat is elmondja, ha hallgatósága látja (hallja), hogy ezt nem fikázásból teszi, hanem a tényleges megoldást keresve.

De tény, hogy egyszerűbb eltörölni a szabályokat.

Csak sajnálom, ha gyermekeimnek azt kell majd tanulniuk történelemből, hogy egyik eredetileg tehetséges miniszterelnökünk -- túl sokáig maradván hivatalban -- ellustult, és magát mívesen kifejezni nem bíró középszerű suttyó lett, miközben hivatalban maradt, csökkentett módú képességeihez igazítva az illemszabályokat, hogy azért még képes legen betartani őket.

 .

Ui: A politikai inkorrektség amúgy általában annak eszköze, ha úgy szeretnénk megoldani valamit, hogy sajnáljuk rá az időt, pénzt, elgondolkodást, vagy szimplán csak hülyék vagyunk hozzá, hogy igazából megoldjuk, így inkább szavakkal próbáljuk szőnyeg alá söpörni -- az érintettekkel együtt.

Uui.: Ez az írás -- de már címe sem egészen -- korrekt politikailag, sértheti némelyek érzéseit. Hát, ez van.

.

.

.