Hát ahogy ezt a menekültügyet eddig menedzseltük, azon pár dolog megint nagyon látszik:

• tetteinket továbbra sem a gyakorlati megfontolások vezérlik, hanem hogy kormányfőnk egyszer kimondott szavait bárhogy is, de igazoljuk,
• és végre legyen egy téma, ahol ő lehet az nemzetközi szinten, aki elsőként tudta és megmondta és a téma vezéralakjává válhat,
• és hogy ennek érdekében nagy déres-dúros kinyilatkoztatásokkal eljutunk egy harcos forradalmi kerülőúton oda, ahová egy csendesen árnyas, egyenes út is vezetett volna, csak abban úgy nincs megnyert ütközet

.
Mert volt ugye az a kijelentés még a párizsi Charlie-s lövöldözés után a "terrorizmus=bevándorlók" témában, ami kicsit olyan elefántos meg porcelánboltosnak éreztek a világ többi részén. És ez sok pontot elvitt kormányfőnk nemzetközi helyosztóján.
De ő egy igazi ketrecharcos, aki ha pofont kap, csak még inkább tűzbe jön, és az utolsó szónak meg kell mutatni, hogy neki volt igaza: így bevándorlókra rázúdult össztűz: nemzeti konzultáció, plakátok, kerítés, keménykedés kvóták ellen, egyezmény átmeneti felmondása, majd -- hát igen: igazából a kvóta mögöttes elvének elfogadása, ami azonban így kiharcolásként hat.

És el kell ismerjük, hogy a szerencse most is a Mester kezére játszott: mert a menekültek áradata épp' mostanság kezd egy olyan szintre jutni, ahol már eldugítja a lefolyókat, a célországok befogadókapacitásait, így másoknál is hirtelen téma lett belőlük. Csak persze addigra mi már rég előbb megmondtuk.

És persze a terrorizmushoz ezeknek annyi közük van, hogy épp' azelől menekülnek, de mindegy, "a menekültek problémát jelentenek" tétel egyszer kimondott ténye végre igaznak bizonyult, így mi már megint rég megmondtuk de ők nem hitték aztán most tessék.

És igazából teljesen mindegy, tényleges megfontolás alapján pl. a kerítés jó megoldás-e, megépülnie azért kell, mert a kerítés az a kellően látványos megoldás, ami dicsőn hirdeti, hogy kormányfőnknek végig igaza volt, hisz' lám-lám, már a többi ország is épp' most kezd túlcsordulni a hirtelen népvándorlástól.

***

De ami az igazán szép, a csavar, amit a befogadási kvótával tekertünk:

Mert a kvótarendszer tartalmilag azt fejezte volna ki, hogy az Unió országai egyfajta közteherviselést vállalnak menekültügyben, azaz a menekültek által el nem ért szerencsés földrajzi "középsők" besegítenek a pechesebb elhelyezkedésű "szélsőknek". És e segítséget egyfajta teherviselőképességgel súlyozva nyújtották volna, ezért jutott volna ránk egy eléggé jelképes 1134 darab menekült.

MI ezt felháborodottan elutasítottuk, hogy ránk aztán nem tukmálhatja senki a hozzá beeső menekültjeit.

...

Aztán kiderült, hogy a szerb határral mi magunk is szélsők vagyunk, és annyian jönnek, hogy a továbbmenekülőket már visszafogadni se vagyunk hajlandóak, és erre hivatkozva átmenetileg fel is mondtuk egy élő megállapodásunkat. Amiről aztán kiderült, hogy ja nem is mondtuk fel, csak azt mondtuk...

Majd nagy dérrel-dúrral kerítésbe fogtunk, és mikor a világ értetlenkedni kezdett, végre kiböktük, hogy annyi menekült érkezik közvetlenül hozzánk, hogy igazából -- a fenti értelemben - mi magunk is "szélsők" vagyunk, így hogy gondolja bárki is, hogy még majd mi fogunk bárkit is másoktól átvenni.

Mikor aztán végre EU-társaink is ki tudták hámozni mondandónk lényeget, elég hamar rámondták, hogy megértették, hogy mi is "szélsők" vagyunk, mint pl. Olaszország, és ezentúl így kezelnek bennünket, s még segítségre is számíthatunk.

Vagyis pont az a közteherviselési elv az, amit egy szép nagy kerülővel sikerült kiharcolnunk, miután nagy dobpergéssel elutasítottuk. Mert ha elfogadjuk a kvóta alapú elvet, de bemondjuk, hogy mi olyan ország vagyunk, akihez átlagon felüli számú menekült özönlik, feltehetőleg nem az jön ki a kvótaszámításban, hogy fogadjunk be 1134-et, hanem még átvesznek tőlünk a gazdagabb "középsők".

Csak akkor persze nincs dobpergés meg dér és persze dúr se, no meg utólagos hangos megigazulás. Úgy meg minek...

(Ami meg a menekülteket illeti, hát velük a fő baj, hogy épp' akkor jöttek, mikor ők voltak a téma, ráadásul jól megrugdosható téma. Rosszkor rossz helyen. Van ilyen.)

.
.

.

.

.