Régóta gondolkodom, vajon miért kap ilyen látványosan szinte mindent Lőrinc, a Nemzet Mészárosa, s miért nincs mindez jobban, többfelé elosztva, holott ez így szemet szúrón látványos, és biztonságosabb is lenne több helyen tartani a családi ezüstöt. Ha netán kísértésbe vinné az Ördög a vagyonnak őrzőjét.

S persze pihennek biztos sok papírok páncélos szekrények mélyén, melyben előre aláírva megfelelő személynek mindent elad és átruház, de azért vannak azok a karók meg varjúk, amiket láttunk már.

***

 Az addig tiszta, hogy a gecizős S. úr helyett kellett egy új fogas, akire rá lehet aggatni a cuccot.

 És az is tiszta, hogy S. úr nagy frusztrációt okozhatott, mikor elbocsátásakor nem akart rendesen elszámolni, így olyat kellett keresni, aki észben kicsit lejjebb van. Lehetőleg Micimackónál is.

 És utóda, M. úr kedves, széles vállán mindent megtart, bármit ráaggatnak sosem panaszkodik, hogy nem bír már eligazgatni ennyi sok mindent, és tényleg Micimackónál is.

 Az egyetlen, amin régóta tűnődök, hogy hogy nem tanulta meg O. úr a leckéből, hogy sosem teszünk mindent egy lóra, mert mi van, ha elszalad. Mondjuk M. úr nem az a szaladósféle, inkább amolyan mindent bíró öszvér, és talán mélyen hűséges és lekötelezett is lehet, de állandó pénzszagban él, ami sok hűséges lekötelezettet megrészegített már a Világban. A saját ész meg pótolható másokéval, kik jó pénzért szívesen.

 ***

 Mindig úgy gondoltam, hogy ez a kevés nem teljesen racionális alapon hozott döntés egyike. Mert nem csak hogy egyetlen öszvér egyensúlyoz a teljes málhával a sziklaösvény peremén, de ekkora málha már szinte hegy, így mindenhonnan túlságosan szemet szúr.

És azt hiszem, a dolog e látszólagos gyengéje lehet a megoldás.

 A megértéshez azonban tennünk kell kis kirándulást P. úr Oroszországában.

 ***

 A felületes szemlélő azt hinné, P. úr egyfelől kemény kézzel fogja népének golyóbisait, míg másfelől kommunikációjában próbál a világ -- s népe -- előtt jóságos, demokratikus uralkodóként feltűnni.

Utóbbit pedig azért, mert a mai világban már egy nyíltan keménykedő diktátort jogos felháborodással levadássza idővel saját népe és / vagy a fejlett népek közössége.

 Így formálisan minden diktátor demokráciát tart fenn, melynek bármiféle betámadása formálisan egy demokratikus szuverén állam megdöntésének minősülne.

 Ám a tüzetes szemlélő észleli, hogy P. úr kommunikációja mégsem akarja egészen elfedni a valóságot.

 Mert ha túl jól sikerülne elfednie, népének nagy része, kit nem sújt épp' közvetlen haragja, azt gondolná, demokráciában él, hol nincs mitől félnie, sőt bátorítva vagyon, hogy közösséget szervezzen, saját szakállra világot jobbítson, országló ötleteit rendre felvesse, és pártokat alapítva maga is választásokon induljon.

 Márpedig az ilyen téves gondolatok szárba szökkenését még bimbó korban célszerű lenyesni.

 Amit úgy lehet, ha már a kommunikációból kétértelműen kiderül, valóságban kinek hol a helye, hogy mindenki tudja -- és mi történik azzal, aki mégse.

 Csak formálisan azért annyira belekötni ne lehessen, hogy bárki, ki kívülről ellene tenne, ne avatkozna ezzel egy szuverén állam belügyeibe, ki pedig belülről támadná, ne egy demokratikus államrendet akarna csínnyel megdönteni.

 Ez a fajta kommunikáció tehát maga gondoskodik róla, hogy igazi arcát mindenki jól láthassa, csak arra kell vigyázzon, csupán közvetett utalások mutassák a valót, hogy formálisan bele ne lehessen kötni.

 Pallérozott elmék cinikusnak is mondják e beszédmódot, igazi művelői pedig általában nem csak célszerűségből művelik tökéletesen -- általában láthatóan élvezik is. (Ez utóbbi esetet kevésbé pallérozott elmék jóleső gecizésnek is nevezik.)

 Enélkül szerintem nem is fejleszthető tökélyre, mert nyílhegyre csöpögtetett lassan ölő mérge sima vegykonyhán nem készül el -- ahhoz művészlélek kell, ki élvezi művét, látva arcokon a tehetetlen dühöt, melyet mérgezett, ám mézesmázos beszéde kivált.

 ***

 O. úr s pártja már a ('90-es) rendszerváltás előtti hősi időkben tökélyre fejlesztett egy hasonló technikát. Szinte csupa olyan dologgal vonták magukra a pártállam haragját, mely dolgok a szocialista törvények formális paragrafusainak megfeleltek. Így bár ettől persze még rendre megverték őket a rendőrök, jogilag nem léphettek fel igazán ellenük.

 S mivel a verés is részben e tehetetlen dühből fakadt, talán még könnyebb is volt viselni, hisz' azonnali elégtételt nyújtott.

 ***

S e motívum későbbi pályájukon is látványosan átível. Nem véletlen jutottak sikerrel idáig, biztos lábbal járták a lápot, pontosan tudva, melyek azok a kövek, amelyre léphetnek, mely kiskapuk hol vannak törvényben, hogy formálisan bele ne akadjon lábuk kóbor paragrafusok hínárjába.

De nem csak azt tudták, hogy kell adótartozást felhalmozó cégtől úgy megszabadulni, hogy formálisan törvényes legyen, hanem azt is, hogy "mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni", azaz igazából annyira szellemesen tudták mindezt kimagyarázni, ahogy csak az képes, aki élvezi, ahogy a másik zsebében kinyílik a bicska, de nem veheti elő.

P. úr is, O. úr is rendkívül művelői e stílusnak. Jómagam tisztán művészileg még élvezem is mindig, mert nagyon szellemes tud lenni, mikor egy igazán hozzáértő művész gecizik.

 És mindketten azon a szinten állnak, ahol mindez már nem csupán racionális megfontolásokon alapul, hanem a zsákmány vergődése élvezetet is okoz. (Szerencsére a mi O. urunkban azért van egy erkölcsi határ, amin túl szerintem magától se lépne soha, így nála a vergődés mindig jelképes csupán. P. úr nem ennyire finom lélek, de ő meg szerencsére messzebb van. Egyelőre...)

 De művészi értékén túl rendkívül hatékony módszer is ez, mert a fejlett államok diplomáciája túlságosan "szalonképes" ahhoz, hogy fogást találjon rajta. (Kevésbé palérozottan a szalonképest töketlennek is mondják.)

A stílus feketeövesei bármilyen szorításból kibújnak, és úgy adnak tockost, hogy senki nem emlékszik, hogy látta volna.

Ráadásul a nép velük rokonszenvező részének sokszor tetszik is az ilyen látványos alázás, ez egy összekacsintás is velük.

 Így nem is úgy mondanám, hogy e viselkedés nem racionális, csak hogy hagyományos racionalitás nem jutna e megoldásokra. Ezért is kikezdhetetlen ellenfél az ilyen, kin nem találsz fogást.

 ***

 Egybevág e diagnózissal annak látszólagos irracionalitása is, hogy régóta ennyire nyíltan folynak már a dolgok. E nyíltság egyik előnye, hogy így apránként, rugalmasan idomul a tűréshatár, hol lelkünk bármin háborogni kezdene. Emlékeim szerint az egykor nagy port vert Tocsik-ügy százmillió forint körül forgott. Ma ennyinek hallatán fél fülünk se moccan.*

Másrészt a bűn legnagyobb gyakorlati akadálya mindig az, hogy rejtve kell maradni. Ha már nem kell, az nagyban megkönnyíti a dolgot, és pár nagyságrenddel vastagabbá teszi a pénzszivattyú csövét, hogy áramoljon rendesen az a pénz.

Harmadrészt pedig -- s ez most, miről beszélünk éppen -- így meg van mindenkinek üzenve, hogy tudja, hol a helye. Hogy senki ne ugráljon fölöslegesen. A kezdeti háborgások után ma Magyarországon a gazdasági élet szereplői már rendesen meg vannak nevelve. Tudják, hova léphetnek s hova nem, így eleve fel se merül bennük, hogy olyan pénzbe-üzletbe nyúljanak, ami láthatóan nem nekik van szánva. Különadót rendben befizetnek, tiltott helyre nem is néznek, s ha mégis rossz helyre tévedtek, egy intésre illedelmesen visszahúzódnak.

  Nagy könnyebbség ez egy vezetőnek, kinek rengeteg dolog elmozgatását kell folyamatosan szerveznie, mit nagyban megnehezítene egy folyamatos téblábolás a munkaterületen.

***

S van még persze más is, mi Mészáros mellett szól. Illetve -- mert nem csak ő van azért -- hogy miért kell kevés emberre egyenként ilyen sokat rakni. Nehéz igazán megbízható munkaerőt találni ily’ becsületes őrzőt igénylő feladatra, ki ellenáll a kísértésnek egy ilyen rossz világban.

Ez azonban formálisan is racionális ok, én meg a látszólag nem észelvű okot kutatom most.

+++ 

Hogy S. úrnak igaza volt-e abban, hogy O. úr egy geci, ízlés alapján dönthető csak el. De hogy olyan jólesően gecizős fajta, az szerintem megállja a helyét, és szinte alapvonás a kezdetek óta.

 És lehet egy ok M. úr látszólag értelem nélkülien túlzó mértékű tündöklésére.

Hogy látványosan az arcunkban legyen. Hogy tudjuk, hol a helyünk.

* Komment (by Weißkopf) alapján korrigálnom kell: 804 millió volt, nem 100 a Tocsik-ügy tétje. Bár  a mai tíz-, százmilliárdok mellett inkább 0.8 milliárdnak mondanám (a 0.1 milliárd helyett) -- ez a mai bulikban már inkább a visszajáró apró lehetne...