Benderik elmélkedik

Meg... Sorolhatnám.

Igazából évek óta a viszket a kezemben, csak most írom ki belőle.

Igazából arról írok, tényleg annyira egyszerűen gondolkodik-e a nép, a dicsőített Istenadta Nép, hogy szimplán arra szavaz, aki több cukorkát ígér.

Tudom, hogy az egész világon ráállt a politika, és látszólag és rövid távon be is jön.

De attól még nem feltétlen igaz, hogy a nép mindig megvehető pár üveggolyóval.

Ha nincs értelmes alternatíva, persze arra szavaz, aki többet ígér. 

De nézzük csak meg Churchill bát, hogy mit is ígért? Vért és még három nem sokkal jobbat. És mindent vitt.

És miért? Mert akart valamit, amiben hitt, ami reális volt, amit el is tudott magyarázni, és amit ezért elhittek neki.

Elhitték, hogy -- bár szenvedés árán, de -- idővel jobb lesz.

Persze, az alkalom is különleges volt.

De 45 év után Magyarországon is különleges volt az alkalom.

Szóval igen, a kályhától indulok.

Ahogy a háború után -- mesélik nosztalgikusan az öregek, nagy volt a szegénység, mégis összefogva elkezdtek építeni az emberek -- a rendszerváltáskor is támadt egy lehetőség.

Történelmi lehetőség volt , hogy a nép új vezetői leüljenek a hirtelen felnőtté vált gyerekkel (a néppel), és elmondják neki, hogy "nézd, nem jó a helyzet, szegények vagyunk, és egy ideig nem is lesz jobb, de itt egy terv, nézd, és ha e mentén haladunk, és te is beleteszed a magadét, és én is, apránként a terv szerint újra tudjuk építeni a jövőnket, most egy ideig meghúzzuk magunkat, de öt év múlva ennyink lesz, tíz év múlva meg ennyink, nem tudok többet ígérni, nincs királyi út, de apránként felépülünk" -- nos, minden pszichológiakönyv azt mondja, hogy a gyerek biztosan megérti.

Higgyük el, a nép is.

Persze a gyerek is csak akkor, ha a felnőtt nem kamuzik a tervvel, ha ő maga nem veri el zugban a fizetést stb.

Ennyire sajnos a nép is éleslátó, egy gyereknél nagyobb birkaságot persze tőle se várjunk.

De KÖNYÖRGÖM, HIGGYÜK EL, hogy annyira van okos a nép, mint egy gyerek!!!

A rendszerváltó pártok mind beleestek abba a hibába, azt hitték, hogy a népnek a baloldali ideológiából van elege.

Nos, nem.

Az ideológiából volt elege.

Abból, hogy a társadalmat, a gazdaságot, a mindennapi döntéseket a józan paraszti ész és a gyakorlatias szakértelem helyett egy ideológia vezérelte.

Erre egy fergeteges perpatvar közepén találta magát, ahol azt látta, hogy -- bár szegény az eklézsia -- a kevés pénzt nemhogy tervszerűen kezdenénk felhasználni, de se terv, se elképzelés, a parlament az újfajta működéshez  /gazdasághoz szükséges törvények alkotása helyett azon vitatkozik, hogy ülve vagy állva szavazzon, utcákat nevez át és címert rajzol újra (persze szigorúan azonnali táblacserékkel!), erőltetett ütemben vész össze minden szomszédunkkal és rúgja fel bejáratott külgazdasági kapcsolatainkat, és emellett már eltörpül, hogy tagjai szemmel látható mintát szolgáltatnak sajátpecsenyesütésből, amiről akár még hihettük is volna addig, hogy az csak a Nagy Közös Tulajdon eszméjét valló rendszer korának sajátja volt.

Nem, nem jobboldali ideológiát szomjazott e nép a baloldalira gyógyírként, de persze baloldalit se, nem akart az se István királyt, se Koppány vezért, se Habsburg Ottót, se Kun Bélát vagy Lenint, szimplán értelmesen gondolkodó józanokat maga fölé, szimplán, hogy ne hülyék vezessék, és hogy azzal foglalkozzanak végre, ami a dolguk. Köszönték, a lelkük megvolt, észlelték, hogy már szabadon hihetnek, amiben akarnak, örültek neki, hálásak voltak, de nem igényelték, hogy a lelküket központilag tovább ápolják, csak annyit, hogy értelmes gyakorlatias vezetők normálisan intézzék a közös ügyeiket.

Minden rendszerváltó párt csúnyán benézte ezt. Mindenki egymást túllicitálva volt antikommunista, holott a nép a kommunizmus megdöntése (igazából megdőlése, de nem bánom, kis büszke pátosz nem árt) után már ugyanúgy nem igényelt antikommunistákat se mint kommunistákat -- igazából innen lentről hihetetlen, mennyire nehéz ezt felfogni.

További súlyos tévhit, hogy az MSZP azért tudott már a másodikon választást nyerni, mert az első kormány eleve bukásra ítélve kezdte a ciklusát.

Volt persze Kádár-rendszer visszasírás, de azt is a rendszerváltó pártok hozták össze fenti őrjöngésükkel -- normális viselkedés, hihetően előadott reális tervek esetén dehogyis akarta volna vissza a nép a leváltott rendszer embereit.

Emellett viszont az a furcsa helyzet állt elő, hogy az MSZP volt az egyetlen párt, aki -- mint a tűztől -- óvakodott bárminemű ideológiai megnyilvánulástól, nehogy rásüssék, hogy vissza akarja állítani az előző rendszert. Ezért (véletlenül, mellékhatásként) ideológiamentesnek látszott (egyébként az is volt), amire vadul szomjazott a nép. Úgy tűnt, mintha egy olyan párt lenne, aki egyszerűen azzal foglalkozik, ami a dolga, és ennyi. (Mellesleg pont e kínos ideológiamentessége alapján támadta őt annyira az MSZMP, mondván, hogy elárulta korábbi eszméit. Csak hát a népnek is épp' akkor elege volt az eszmékből.)

Nem, nem mondom, hogy egy népnek ne kellenének eszmék, és azt se, hogy ezt ne lenne szükséges valamilyen szinten felülről is táplálni. De e népnek akkoriban épp' el volt csapva a hasa a sok eszmével, és nem volt rá vevő.

Azóta van már rá némi igénye, amit jelenlegi vezetőnk jó érzékkel meg is ül, karizmatikus vezérként táplálva a történelem viharaitól tépázott nemzeti büszkeséget, de ő meg sajnos nem használja ki az ekként felkínált lehetőséget, hogy államférfiként gyakorlati szempontból is értelmes irányba vigye az országot. Igazából tisztelni való, hogy azért próbálkozik, de túlságosan belekeveredett önnön nagyságába, és hogy foggal-körömmel végigjátssza a játszmát azon a módon, ahogy az általa tisztelt néhány ember, akire felnéz, álmodja.

Elkalandoztam kicsit, az előző bekezdés csak annyiban érdekes most, hogy igen, a nép néha igényli az ideológiát és a karizmatikus vezért.

De pláne egy ilyen vezér, aki abban a -- politikában korunkban kivételes --helyzetben van, hogy sokan tűzbe mennének érte, kihasználhatná a helyzetet, hogy végre államférfivé váljon, és elhiggye, hogy ha értelmes tervet kovácsol, amit hihetően tálal, a nép 13. havi nyugdíj és egyéb üveggolyók nélkül is mögé áll, ha pedig nem áll mögé, annak talán oka van, és önámítás elnyomni a nép csendes oldalának hangját az utcára vitt hangossal.

Szóval szimplán arról akartam szólni, hogy talán egyszer megpróbálhatná egy párt / politikai erő, hogy kiáll a nép elé, pusztán egy hihető tervvel, hogy -- bár holnapra nem ígér semmit, de -- ezt bejárva ekkor és ekkor ennyire jutunk.

A jelenlegi vezérnek különlegesen nagy esélye van (volt) rá, hogy a nép menne utána.

De ha ő nem teszi (szívből kívánom neki, hogy így utolsó pillanatban mégis tegye), legalább valaki más megpróbálhatná.

Legalább egyszer.

Nem bánná meg.

Ui.: Amúgyis kínos, hogy Kossuth Lajos óta nincs politikus kategóriában frissebb lakója a Nemzet Pantheonjának. Beköltözhetne már egy újabb arc. Mindenki jól járna.

.