Ha álmomban kormányom lenne egy képzeletbeli országban, ahol
- hozzám hű ember irányítja a Nemzet Bankját a következő ciklusban -- még akkor is, ha véletlenül nem én nyerném a következő választást,
- és ez a szerv sikeresen magába olvasztotta az egyes bankok működését felügyelő hatóságot is,
- és lehetőségem lenne kiutálni -- törvénnyel, bírsággal, mézzel és madzaggal -- helyükről a jelenlegi bankokat (bankjukból gazdájukat),
- és helyüket rézgarasér' államommal és/vagy az Igaz Oldal ügyét képviselő erőkkel betölteni,
- mely bankok így baráti hatóság elnéző felügyelete alatt gyarapíthatnák az Igaz Oldal pénzügyi erőit,
- ugyanezen hatóság kellő szigorával védve őket a konkurenciától,
- mindeközben népszerűségemet is gyarapítva, hogy erős várakat foglaltam vissza külföldi hódítóktól,
- ráadásul úgy, hogy a kiutálás részeként előbb még ki is fizettettem velük országom rendbe rakásának egy hányadát -- s mindezt indokolhatón, hisz' a kár egy részét ők okozták,
- (és persze ha kis hazai is keveredne a külországi korpa közé, azt is megmenthetném a magányos tévelygéstől),
erős kísértést kellene kiállnom, és nem biztos, hogy nem nyalnék bele ebbe a szép mézescsuporba.
Szerencsére nekem nincs kormányom, mert az igazi világban gondoskodva vagyon, hogy országokat csak kísértésnek ellenállni képes igaz emberek irányíthassanak.
Aludjunk mégis vissza egy kicsit még, hisz' álmodni jó:
Ha országom egy Nagy Szövetség része lenne, ahonnan felajánlanák, hogy egyesítsük bankjaink felügyeletét és védelmi rendszerét egy bankunióval és szövetségi bankfelügyelettel, kicsit úgy érezném, a levesembe akarnak köpni, hisz' épp' csak jó kezekbe került az egész, máris nyakamra ültetnének külső felügyelő szerveket. Persze egyes részeiben benne lennék, mert egy nagy közös pénzalap, ami az enyéimet is védi, nem rossz, de hogy külső ellenőrzést is kapjon az egész, mikor épp' most biztosítottam, hogy a felügyelés jó kezekben legyen, ez fájna.
Ezért kivárnék.
Olyanokat mondanék, az ötlet nem rossz, sőt, kifejezetten üdvözlendő, hogy így majd a bankokat végre nem az adófizetők pénzéből mentik majd meg, de várjuk ki a pontos részleteket, érdemes-e nekünk is belelépnünk, mert hát erről a Szövetségről látjuk, hogy nem mindig a jó irányban halad, és sokszor minket is visszahúz.
És rögtön utasítanám is pénzügyminiszteremet, biztos, ami biztos, dolgozzon ki országunkon belül is egy saját hasonlót, mert ezeket a közöseket sajnos oly' sokszor elbénázzák: egy jó ötletük volt most, de túl fontos ez ahhoz, hogy a megvalósítást is rájuk lehetne bízni. És így talán tanulnak is megint tőlünk valamit, mint mostanság oly' sokszor, rémes már, hogy folyton a kezüket kell fognunk.
Álmomban pénzügyminiszerem sose szólna vissza, hogy nálunk lényegében ilyen törvény van már ugyanilyen közös pénzalappal, amibe ugyanígy a bankok tesznek félre kötelezően a jövőbeli bajokra, pont olyat meg addig hogyan fogalmazzunk, míg a közös sincs készen, mert a jó miniszter bölcsen tud hallgatni. És persze az nem is baj, ha van már miből építkezni: külön szép, ha egy új törvény új közös alapjában rögtön pénzt is találunk.
Álmomban nagyon tehetségesen tudnék kivárni, úgy nagyon fontosnak tartani, hogy végül aztán mégse, így nagy lenne a kísértés, hogy ezt tegyem.
Szerencsére nekem nincs kormányom, se pénzügyminiszterem, mert az igazi világban gondoskodva vagyon, hogy országokat.csak kísértésnek ellenállni képes igaz emberek irányíthassanak.
Aludjunk mégis vissza egy kicsit még, hisz' álmodni jó:
Miután a Nagy Közös Szemet leráztam, lenne egy saját bankrendszerem, ahol a bankok nagyobb része biztos hazai kezekben van. Álmaimban Nagy Államférfi lennék, ki ezt jóra használja, fentiek csak az állandó akadékoskodók / gáncsoskodók leküzdésére szolgálna.
Az Igaz Kezekben levő bankok végre bátran s igazul hiteleznék a népet: az embereket és a gyárakat, mert már egy másik előd Nagy Államférfi megmondta, hogy hitel nélkül nincs virágzás.
Nem lenne állandó akadékoskodás / gáncsoskodás, ki kaphat, ki nem. Nem íróasztal mellett ülve döntenék el papírbankárok, hogy mire adnak, mire nem: mindenki pontosan arra fordíthatná, ami neki a legfontosabb.
Nem lennének adminisztratív kövek a pázsiton, könnyített hitelbírálattal alacsony kamaton kaphatna bárki, ki kezét szívére téve ígéri, hogy jó ügyre fordítja.
A Felügyelet fő feladata a hamisak kiszűrése lenne: aki Igaz Ügyre nem hitelez, vagy aki Nem Igaz Ügyre igen. Mert nem engedhetnénk meg, hogy Nem Igaz Ügyekre elfolyjon a pénz Nem Igaz Kezekben.
+++
Álmomban mindezen pénzt aztán mind vissza is fizetnék, mert a jó ügybe fektetett pénz hálásan fial. S ha mégse, jó Nemzet jó Bankja jó ügyre mindig tud még jó pénzt varázsolni. Persze minden varázslatnak ára van, így ez utóbbira álmomban nem lenne szükség.
Mert álmomban mindezen pénzt, mondom, vissza is fizetnék. S ha mégse, a bankcsődöket tulajdonosaikkal fizettetnénk meg, nem az adófizetők pénzéből... ...Nos, igen, persze ha az állam a tulajdonosuk, akkor kitalálnánk valamit: álmomban nem lenne minden részlet előre kidolgozva. Kitalált országomban ugyan szép hazai sajátosság lenne, hogy előre aggódunk tíz évvel, de álmomban megfogadnánk az ősi kínai mondást, hogy érkezzünk el a hídhoz, aztán majd átmegyünk: álmomban a következő lépést kellene csak mindig jól eltalálnunk.
Felébredve talán eszembe jutna, hogy ha egy országban a bankok nagyobbik része kicsi kedves hazai, őket egy országos vihar esetén nem védi meg, inkább elpusztítja kicsi kedves hazaiságuk, mert egy országban egy lábon állnak, és az épp' gyengélkedő országbeli veszteségüket nem kompenzálja a többiben épp' működő üzletük. Ahogy tették ezt a gonosz külföldiek, mikor gonosz külföldi nyereségükből épp' kifizették az itteni cehhet. (Korábban persze itt is volt nyereségük, amit akkor gonoszul kitalicskáztak, de pont ez adta több országban több lábon álló biztonságukat, hogy valahonnan mindig van gonoszul kitalicskázhatójuk, oda, ahol betömni való luk van.)
Inkább álmomban maradnék, ahol a kicsi kedves hazai bankok egyszerre nagy, sok országra kiterjedő multinacionális, de hazai központú és szívű bankok lennének. Felébredve egy ilyet találnék, de álmomban hirtelen mind ilyenné válna. Ha más nem, elnöki rendelettel, mert álmomban utálnám az akadékoskodást.
És persze álmomban az én országom mindig egészségesebb lenne a többinél, így ilyen baj sose is eshetne.
+++
Álmomban Nagy Államférfi lennék, szép világot építenék, és próbálnék nem felébredni, hisz' álmodni jó...
Szerencsér...
Mondom: jó.
.
.
.
.
