Az ember olyankor harapja meg az enni adó kezet, ha

• hirtelen felindulásból mérges,
• hülye,
• elég erősnek érzi magát, hogy legyőzze és ő váljon a kézzé, mely enni ad,
• a kéz bántja őt, és ő -- sértve / védekezésből -- harap.

Hogy S. Lajos beleharapott, hónapok óta szárba szökkenő történet. Ő rágja a kezet, a kéz meg pofozza Lajost.

Na most ez a Lajos köztudottan nem egy hülye gyerek, mert -- bár rejtőzködő életet él -- láthatóan érti a világ működését és sok nagy pénzt hozó cége van, így a 2. pontot nagyjából kizárhatjuk.

A hirtelen felindulás bárkivel előfordulhat, de ennyire nagy tét, gondosan felépített birodalom, és intelligens nagy játékosok között családon belül megbeszélve meg szokott oldódni. Ezzel együtt teljesen nem zárható ki, mert a legnagyobb cselszövő elmék is emberek, és olykor annyira bele tudnak pörögni aprónak induló sérelmeikbe, hogy az ésszerű életösztönt felrúgó ámokfutással nyírják ki egymást s ennen magukat. Ezzel együtt ennek esélye ezen a szinten kicsi.

A harmadik változatra lehetne esély, ám akkor rég fel kellett volna már bukkanni egy elemnek, ami nélkül mindez értelmetlen: egy politikai puccs-szerű próbálkozás szereplőinek. A szóban forgó cégbirodalom ugyanis csak az államhatalommal együtt életképes, annak ellenében halott. Igen, átélt nyolc (bocsánat: nyóc) évet ellenzékben -- mi több: ő tartotta életben a politikai vonalat --, de a mostani államhatalommal szemben nem lenne esélye, az ugyanis korlátlan hatalmával és zseniális pofátlanságával fél/egy év alatt kinyírná.

Egy ilyen támadásnak tehát olyan pártbeli puccsként lenne csak értelme, ahol szinte azonnal színre lépne egy belső ellenzék, akik megpróbálnák maguk alá hajtani a Pártot -- mondván, hogy a vezér kiöregedett, belehülyült a stadionok betonjába, vállalhatatlan, megújulás, stb. --, s megszerzi az állami "tápanyagforrást". Ám ilyennek nyomát se látni, így ez a verzió is kevéssé valószínű.

És különbenis csalok, mert a sok között olvastam a HVG ezirányú elemzését is, ami számomra egyelőre a leghihetőbbnek tűnik. Persze amellett, hogy (saját bevallásuk szerint) a tűzfészek körüli forrásokat szólaltatnak meg, részben pont a fentiek miatt: ebben látok csak logikát:egyszóval a negyedik, vagyis A Kéz kezdte.

 Ez ráadásul illik is a képbe. Szánalmas dolog az önhivatkozás, de ahogy tavaly egyszer írtam, sok iparbáró hitte már itt túl korán, hogy lehet ő a valaki egy Orbán Viktor mellett, de az a helyzet, hogy az Ő Országában  már nem a világban megszokott formulák működnek. Nagy Vezérünk egyik zsenialitása, hogy

• a tőle független mágnásokat addig használta, míg a párt saját birodalma meg nem erősödött, mára már a Párt mögött önjáró gazdasági hatalom áll,
• a hívek táborának pedig csakis ő az istene, rajta kívül a Fideszben a szavazóbázis szemében mindenki cserélhető nulla,
• így az éltető cégbirodalomnak is lehet formálisan a feje bárki, politikai egyeduralmával ki tudja nyírni, ha szükséges.

+++ 

S. Lajos innen kezdve szerintem esélytelen. Önkormányzati választások előtt közvetlenül még ér valamit kezében az újság, a tévé meg a sok plakáthely; szükség esetén ígéretet is kap talán ha októberig lojális marad: de

• beleharapott a kézbe (mindegy miért, erre nincs mentség), így a választások után a Vezér terveiben ő nem lehet már a cégbirodalom intézője (mert ennél több sosem is lehetett),
• ha ehhez ígéretet/megállapodást kell felrúgni, hát fel lesz rúgva a Haza érdekében -- a hitetlennek tett eskü úgyis érvénytelen,
• és ha magától nem adná át a kulcsokat, végszükség esetén: tippeljük meg, ha Orbán Viktor személyesen kimondja az ítéletet mondjuk a Kossuth Rádió vasárnapi adásában, hogy a magyarnemzet s a hírtévé áruló, karvalytőke befolyása alá került, nevük ezentúl, mint nemecseké, s helyettök az igaz magyar ezentúl az újonnan alapított Nagyar Menzetből és Tírhévéből értesül, hány nap (előfizetői, technikai átfutások miatt hét/hónap) szükségeltetik a teljes szerkesztőségi állományok és olvasói tábor átállásához.

Egy intéző persze tud is sok mindent: cégekről, számlákról, ügyekről, de ezek legtöbbje ő maga ellen is vallana, sőt, hisz' aláírni az intéző szokott, az Igazán Nagy Üzletek pedig szóban köttetnek.

Kereshetne szövetségest a többi sértett bárónál, de politikai hatalom nélkül ez ma mit sem ér -- szél ellen meg nem állnak mellé.

A hírek szerint S.L. lojális típus volt, akinek a Vezér sokat köszönhet, így most nagyon megbántva érzi magát. Ebben a lelkiállapotban előfordulhat az elején írt önpusztító spirál , a totális háború. Így az előadás hozhat még csemegéket, akár nagy leleplező durranásokat is.

Ezek pedig üthetnek sosem múló sebeket a hívek Tökéletes Világba vetett hitén, ami később még számíthat.

De S. Lajos most győzni nem győzhet: ő most vagy félreáll, vagy trombitaszó s dobpergés mellett kirohan s legyűrettetik.

***

Nekem, mint fogyasztói társadalmunk romlott gyermekének, tetszene némi dobpergetős zaftos fröcskölés, szekrényből kihulló csontkezek s -vázak, a Gigászok harca meg fotelből nézve külön csemege lehet. De sokra nem számítok, legfeljebb titkon reménykedem kicsit... És nem vagyok persze ingyenélő -- hatásos rugdosódásért tán még venném is a jobb lapszámokat.

S ki tudja... Ha mégis tudna állami pénz nélkül igényes mérsékelt jobboldali újságot... Olvasótábora lenne, de önjárón fenntartani nemigen tudná magát. Bár a Birodalomban máshol megmaradt pénzből elműködne egy ideig... És az aztán igazi édesen elnyúló bosszú lenne egy méltatlanul félreállított tehetséges intézőnek...

.

.Ui.: Persze mindettől még S. Lajos nyugdíjaséveit nem féltem, amúgyis puritán életére fedezet lesz azért, ha túl nem pörgeti most ezt a dolgot valami büntetőügybe torkollón.

.

.

.

.