Mert a genyózásnak is megvannak az íratlan szabályai.
Kellő számú haszonélvező kell hozzá, mert szövetségesek nélkül nincs, aki fenntartsa a rendszert (egymagában mindenki ellen egyedül chuck Norris tud...)
Sokan kritizálták a kormányt előző ciklusa idején, hogy a kiszámíthatatlan különadókkal, kiépített üzletmenetek lenyúlásával elriasztja a befektetőket. Mert egy üzlet beindítása mindig kockázattal jár, balul is kiüthet, lehet, hogy nem lesz elég forgalom, ami behozza a beléöntött pénzt. A befektető ezt a kockázatot csak annak reményében vállalja, hogy ha jól számolt, a haszon bőségesen kárpótolja. Ám ha egy országban azt látja, hogy a jól menő bizniszt az állam rendre lenyúlja, oda minek menjen, ha van elég hely, ahol békében működhet?
Ráadásul apránként jöttek az újabb különadók, államosítások, így -- bár a társadalom igazságérzetének mindig el lehetett adni, hogy az extraprofit lefölözése jogos -- a jövő befektetői is állandó jelzéseket kaptak, hogy sose lehet tudni, ki lesz a következő, akinek "túl jól megy".
***
Erre volt egy válasz a stratégiai partnerség. A kormány biztosítani igyekezett egy kiválasztott körnek, hogy feltételei elfogadása esetén őket már majd békén hagyja. Ami jó eszköze lehet annak, hogy befektetőket csaljon ide / tartson itt azon tapasztalat ellenére, hogy másokat folyamatosan lenyúlogat. Ők lehetnek aztán a bevezetőben említett szövetségesek, a pillérek, akik tartják a gazdaságot, míg alattuk a tisztogatás végbemegy.
"Az NGM államtitkára elmondta: a magyar kormány immár tizedszer köt stratégiai partnerségi megállapodást olyan globális nagyvállalattal, amely elkötelezett abban, hogy hosszú távra tervezzen Magyarországon, és abban, hogy segítse a magyar gazdaság fejlődését. Ezek a vállalatok tevékenységükkel nagymértékben hozzájárulnak a bruttó hazai termék (GDP) és az export növeléséhez, támaszkodnak a magyar beszállítókra és aktívan részt vesznek a szakképzésben, nagy hangsúlyt fektetnek a kutatás-fejlesztésre, az innovációra – hangsúlyozta Cséfalvay Zoltán.
A Tesco magyarországi jelenléte kapcsán kiemelte: az elmúlt években a magyarországi kiskereskedelmi beruházások közel 30 százalékát a Tesco hajtotta végre, emellett jelenleg a legnagyobb magyarországi magánfoglalkoztató, a munkavállalóknak folyamatos képzést biztosít, és beszállítói köre is folyamatosan bővül, 1500 beszállítójából mintegy 1300 magyarországi vállalat."
***
A Tesco-féle üzletláncok letámadása ebben a szövetségi rendszerben rúgja most ki az egyik tartópillért, de ezen messze túlmutat. Mert az egyetlen maradék bizalmi alapot rúgja ki a rendszer alól. Mostantól azok a befektetők sem érezhetik biztonságban üzletmenetüket, akik már a mostani rezsimmel kötöttek szövetséget, akiknek az új fiúk ígértek védelmet.
Még a maffia sem maradhat életben, ha az általa beszedett védelmi pénz ellenére betámadja a neki behódolókat. Aki Keresztapának kezet csókolt, és később se támadta őt hátba, azt a Család se bántotta.
Mert a Félelem önmagában kevés: a Remény is kell, hogy aki rendes, azt nem bántják. Ha így is, úgy is bántanak, nem marad vesztenivalód. Félelemből nem szegülsz még nyíltan ellen, de már fogékonnyá válsz új védelmet ígérő -- s szavatartó -- családokra.
Befektetői szemmel ez az üzenet most úgy szól, csak olyan üzletbe fogj itt bele, ami baj esetén könnyen kimenthető. Ami nem igényel magasan kvalifikált munkaerőt, gyorsan ki nem vihető eszközöket. Szóval betanított munkásokra építő összeszerelő üzemek még bátran, amíg a ténylegesen érvényesített adókedvezmény elég nagy, aztán amint az ígéret már csak szép szó, szedelődzködni lehet másik harmadik világbéli országba.
A CBA-ra szabott törvény, a vasárnapi boltbezárás, és a városokból a nagy áruházakhoz kivezető autópályarészek fizetőssé tétele rövid távon lehet előny, de csak olyan, mint Szovjet Testvéreink államosítása '17-ben, majd a mienk '45-ben: rövid távon növeli az össztársadalmi jólétet a boltok pillanatnyi készletének kirablása / újraosztása, de aztán ki lesz az a hülye, aki újra feltölti a polcokat?
***
Kicsit ugyanaz a helyzet, mint külpolitikánkkal: igaz, hogy az egyik legnagyobb reálpolitikus mondta Választott Vezetőink ars poeticáját a megállapodások és a jó alkalom kapcsolatáról, de végzetesen önveszélyes fegyver ez, mint a dinamit: ütős cucc, de avatatlan kézben csúnyán visszabeszél.
Aki nagy, erős, és jól ismeri fel az alkalmat, az tarolhat vele, de aki csak nagynak, erősnek és okosnak hiszi magát, azt eltapossák. És még avatott kezekben is csak kivételes alkalmakkor használandó, az Idő Nagy Részében a világ szövetségeken alapul. Aminek a kiszámíthatóság / szavahihetőség az alapja. A kettős ügynökök ritkán halnak ágyban párnák közt. (Igaz, mi nem is úgy szeretjük...)
***
Mert a genyózásnak is megvannak az íratlan szabályai. Legalább ezeket be kéne tartani.
Mert aki a betyárbecsületet se tartja, könnyen betyárkörteként végzi a nagyok seggszőrzetén.
.
.
.
.
