Érdekes ez a vita a vasárnapi zárvatartás állítólagosan elkészült előzetes hatástanulmányáról.
Egy újság kinyomozta, hogy készült egy ilyen pár éve, és azt hozta ki, hogy bevezetése rossz hatású lenne.
Mire a Minisztérium azzal védekezik, hogy ilyen hatástanulmány sohasem készült.
Már hogy nem olyan nem készült, ami károsnak hozta volna ki, hanem egyáltalán semmilyen. És most épp' úgy is tűnik, hogy tényleg nem született
Mert amiről azt hitték, abban csak megkérdeztek 800 embert vásárlási szokásaikról, egyébként pedig "A Nemzetgazdasági Minisztériumnak továbbra sincs tudomása arról, hogy ebben a témában elemzés született volna a minisztérium megbízásából".
És ez akkor így rendben is van.
+++
Én igazából nem is értem, miért gondolja bárki, hogy készült. Volt már itt valaha olyan intézkedés, amihez készült?
Különleges képességekkel megáldott nép vagyunk, ahol -- eredetileg a focihoz, a rendszerváltás óta pedig a politikához is -- öröklött tulajdonságként ért mindenki, és ezen felül mindenkinek van legalább egy elmélete is, hogy mit kellene másképp' csinálni, hogy végre rend legyen itt.
Ami nem is baj, mert frissen tartja az agyat.
Egy normál társadalom mechanizmusai pedig olyanok, hogy ezeket az elméleteket a kocsmafalon belül tartják, hatalomhoz pedig azokat engedik, akik képesek rá, hogy a köz irányítása során úrrá tudjanak lenni söröskorsó melletti álmaikon-elméleteiken, és bármiféle intézkedést a társadalom szakértelmével méressenek fel, azt kihasználva tervezzék meg, bocsássák vitára, majd vezessék be.
Ez a mechanizmus az egészséges társadalom immunrendszerének része, amivel helyükön tartja a hülyéket.
A baj ott kezdődik, amikor ez az immunrendszer elromlik, és valaki olyan hatalomhoz juthat, amiben kontrollálatlanul meg is valósíthatja őket.
És még csak nem is az a baj, ha a hatalom gyakorlóinak vannak víziói. A baj ott kezdődik, ha ennek hülyeségvizsgálata nem megy át azokon a bevált társadalmi szűrőkön, szakértői vitákon, ahol kiderülne, hol mindenhol próbálkoztak már ilyennel, hol mi volt a hatása, milyen régesrég ismert nézetek alakultak ki a kérdésben, stb.
+++
Nem tudom eldönteni, rövidebb/hosszabb távon jó-e a vasárnapi zárvatartás. A különbség köztem és bevezetői között az, hogy én nem is hiszem, hogy tudom.
Ők valamiért hiszik.
Pedig saját bevallásuk szerint sem mérték fel, amit büszkén vállalnak is.
Jó, mondjuk a beterjesztő KDNP részéről ez még valamelyest érthető, mert világnézetükben a hit önmagában is jó dolgot teremteni képes erő. De azt azért figyelmükbe ajánlanám, hogy nyugati párttársaik kormányzati intézkedésekben a középkor óta nem hagyatkoznak tisztán a hit erejére, és legalább a hatásokat kielemzik világi módszerekkel is, Különösen világi dolgokban.
+++
Az igazsághoz tartozik persze, hogy a kocsmai ötletelés műfaját nem ez a kormány kezdte. Kedvenc példám Boldogemlékezetű Molnár Lajos, aki büszkén hangoztatta, hogy a bevezetendő magán-egészségbiztosítós modell lényegében azon alapul, amit nagypapája mesélt neki erről egykoron. Ami megint nem a különféle egészségbiztosítós modelleket minősíti, hanem nagyapó meséinek különösebb utánajárások nélkül való alkalmazását tízmillió emberre -- nagyjából azonnali hatállyal.
De mostanában ezek besűrűsödtek: internetadó, autópályadíj és társaik -- átlag egy hét előkészítéssel az ötlet első felmerülésétől s 30 perc átlagos idővel a bevezetés után az első alapvető hiba kiderüléséig. Egy ideje kezdem magam Pelikán elvtársnak érezni, és kicsit nehezen érteni bölcs vezetésünk kifürkészhetetlen útjait.
+++
És így vagyunk ezzel nagy indulatokat kiváltó társadalmi vitáinkban is. Magyar embernek szilárd az elmélete, és nem hagyja megzavarni magát olyasmikkel, hogy egy adott témában vannak-e a világban tapasztalatok és tudományos álláspontok. Hisz' úgyis annyi álláspont van, egyik ezt mondja, másik azt, minek foglalkozni velük.
Engem pl. nemrégiben egy melegházasságokban nevelt gyermekekről írt tanulmány lepett meg. Nem is az, hogy vannak a világnak országai, ahol konkrét gyermekek élnek, akiket már felneveltek így, hanem hogy milyen hihetetlenül sok ilyen van, és hogy ezekből milyen nagy mintán lehetne a kérdést tapasztalati úton tanulmányozni.
Itthon is nagy indulatokat kiváltó téma ez (ahogy az egész világon is), de itthon senkinek eszébe se jutna, hogy akár csak utánanézzen, hogy vannak-e vele konkrét tapasztalatok. Pedig még érveket is meríthetne belőle mindkét oldal. Szenvedélyes nép vagyunk, mi indulatból vitatkozunk s döntünk el vitákat, nem holmi kukacoskodó statisztikák poros lapjait böngészgetve.
+++
Sokan vitatják finnugor eredetünket, mások a sumért. Az én elméletem szerint Nagy Sándor utódai vagyunk: a töprengést nem ismerő hadvezéré, a gyors tettek emberéé, aki a hülyék boldog magabiztosságával tett tönkre pillanatok alatt egy féltve őrzött muzeális tárgyat és fejtörőt.*
Szidhatjuk a választási rendszert -- királyunkat magunk választottuk, és mikor eljött az Idő, megtettük másodszor is (vita csak azon volt, hogy kétharmadunk vagy csak felünk).
Mi egyszerűen ezt szeretjük.
.
.
.
* És persze csalok, mert Nagy Sándornak volt rá oka, hogy gyorsan cselekedve szétszedje azt a csomót. Minket viszont se a vasárnapi nyitvatartással, se a többi micimackósan kidolgozott intézkedésünkkel nem kergetett anyukánk az asztal körül, ha nem vezetjük be mosthirtelendeazonnal. Csak szeretünk gyorsan túllenni azon, hogy gondolkodni kelljen.
.
.
