/A cím ellenére menekültekről, így aki már unja, javaslom: visszaklikk/

A gyereknevelés egyik közismert hibája, mikor a szülők -- vagy maguk se tudják, mit akarnak, vagy csak nem ugyanazt akarják, és -- nem egységes szabályokat alkalmaznak gyermekük dolgában.

És ilyenkor a gyermek egyrészt maga is zavarttá válik, másrészt az ügyesebbje elkezdi "learbitrálni" a felnőtteket, azaz céljai eléréséhez kijátszani őket egymás ellen, ill. mindegyiktől azt kicsikarni, amiben az engedékenyebb.

Amiből idővel anarchia lesz, de semmiképp' nem az, amit a felnőttek szeretnének.

És persze így van ez a felnőttekkel is egymás között: ha nincsenek világos, következetesen minden hatalom által betartott szabályok, lavírozni kezdünk. Egyrészt mert nem bízunk abban, hogy a hatalomnál a még csak nem is definiált normál ügymenettel elérhetjük céljainkat, másrészt meg észleljük, hogy ügyes lavírozással viszont igen, és hogy körülöttünk már mindenki ezt teszi, így ha mi nem, folyton csak a sor végére nyomnak.

***

Európa szövetsége most pont ilyen béna szülők kupaca. Ha én menekült lennék, én is mindent megtennék, hogy feljussak arra a vonatra, bejussak még utolsónak azon a kapun, hangosan kiabáljak a kamerák előtt, mert aki ezt tette, az már -- lám -- ott ül a tutiban, aki meg maflán arra megy, amerre a rendőrök terelik, még mindig nincs sehol.

És erőlködhetünk itt külön-külön kerítésekkel, határzárakkal, kvótákkal vagy abból kimaradással, csak egymást színyatjuk, miközben szépen learbitrálnak minket. És így az összkárunk egyre nagyobb, amit egymás rovására persze farigcsálhatunk -- és farigcsálunk is -- lefele, de a forgácsot csak a szomszédba dobhatjuk, kerítéssel tolhatjuk őket a szomszédba, de idővel az is visszadob hozzánk egy kupacot -- és az összkárunk egyre nő.

Míg hogy

• ha lenne egy egységes szabályrendszer,
• ha mindegy, hol lép be az érkező, mert ettől nem függ, hová irányítják aztán,
• ha egy egységes hivatal egységes szabályrendszer alapján bírálja el, maradhat-e és hová helyezik,
• ha nem pénzt kap segélyként lakhatásra/élelemre, hanem (hosszabb távon, munkába/iskolába járásra is) elfogadható szállást és ellátást a kijelölt helyén, és munkát is csak ott vállalhat (amiben persze segítik és úgy egyáltalán konstruktívan állnak hozzájuk és barátian bánnak velük),
• az engedély nélküli tartózkodás / feketemunka pedig kiutasítással jár,
• ÉS AZ EGYIK LEGFONTOSABB, hogy ebben a szövetség minden tagja részt vesz és kiveszi részét (a kettő nem pont ugyanaz -- a második vállalás a "költségekből"), és mindezt egységesen hangoztatjuk / tesszük közzé érthetően, több nyelven, interneten a világban, egységesen tartatjuk be ill. szankcionáljuk,

akkor egyrészt annyira már nem is annyira vonzó idejönni, másrészt nem kell kerítés ahhoz, hogy a kijelölt helyeken gyűljön a nép, mert teljesen mindegy, hol lépi át a határokat.
És tudják, mi vár rájuk, tudják, hogy nincs sok esélyük kibújni a szabályok alól, és egész kultúráltan zajolhat le mindez.

És nyilván maguk a feltételek finomhangolhatóak, hogy mennyire legyen / ne legyen érdemes ide jönni -- a fenti is csak egy (részben ráadásul már létező javaslatokból ollózott) példálózás -- és nyilván persze nehéz annyira kevéssé kedvező feltételeket biztosítani, hogy ne legyen még így is sokaknak érdemes -- bár még ez is csökkenthető pl. az ázsiai táborok élhetővé támogatásával -- de a lényeg az egységes és következetes szabályrendszer és fellépés.

De még ha akár kerítés, határvédelem, szigor: akkor is csak egységesen van értelme, különben a folyó szimplán a leglejtősebb völgyön át önti el szép medencénket, aztán rajtunk is marad, hisz' elmartuk, akinek lenne munkagépe, hogy gátakkal nagyobb medencékbe vezesse...

***

És még valami.

Az Unióban a menekültügy nélkül is épp' dúl a harc a központi irányítás ("EU-kormány") és a nemzetállamok megerősítésének hívei között.

Az egységes megoldásnak (nem véletlenül) pont azok az országok állnak most ellen, akik az Uniót az országok kormányai által irányíttatnák szívesen.

Ami persze egy elfogadható álláspont. De pont ezen országok fejében kéne legelemibben úgy megjelennie egy bármilyen EU-szintű megoldásnak, amit ők maguk, a tagállamok vezetői dolgoznak ki / terjesztenek elő, hogy aztán hajlandóak legyenek elfogadni.

Egy olyan ország, aki az EU szervezeteitől várja úgy általában az Unió irányítását, joggal várja el e központi szervektől most a megoldást. De aki szerint e szövetséget az egyes országok kormányai kell irányítsák, az vegye már a fáradságot, hogy ezt meg is tegye.

És mivel a nem egységes megoldással sok pénzzel-kerítéssel nem megyünk semmire, a szövetségen kívüli egyedi keménykedés nem férfiúi határozottság, hanem teszetosza keneszelés, bárminek tűnik is belülről.

***

Sokféleképp' lehet jól gyermeket nevelni. Lehet szigorúan, lazábban, vallásosan, anélkül, de fontos, hogy minden esetben következetesen. Mert ennek híján szimplán hülyére leszünk véve, miközben még hülyére vevő gyermekünk is bizonytalanságban vergődik bizonytalan szabályok között, úgy érezve, hogy ha nem ügyeskedik és követelődzik, tisztán játszva a szülői "törvény" nem biztosítja az érdekeit.

S persze mi itt kis országunkban már megtanultuk, hogy mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni, de vegyük már észre, hogy ettől még nem kötelessége. Szóval ha lehet, most az egyszer...