Hazudnék, ha azt mondanám, meglep, mert igazából nem. És ez szomorú.
Mert persze borítékolható volt, hogy ha az EB-n netán nyer a csapat, előjön a társadalmunkba kódolt frusztráció, vajon örülhet-e ilyenkor egy nemzetrontó ballib vagy sírnia kell, amiért majd mindenki úgy veszi, hogy a Gonoszt igazolta az Élet.
Ráadásul a dolog sokrétűbb, mint hinnénk: az általam látott írások, hozzászólások nem csak azt hozták ki, hogy mit gondol a jobbkonz a ballibről, hogy az örül-e ilyenkor, hanem úgy tűnt, hogy maga a ballib (mentálisan labilisabb része) is egyfajta pszichológiai eszmélésként élte meg, hogy tud örülni -- annál is inkább felszabadulva, hogy először maguk is meglepődtek rajta, és ez belső feszültséget okozott.
És ez tisztára olyan, mint mikor az Emberiség ráeszmélt, hogy jé! -- biológiailag a bennszülöttek is ugyanolyan emberek, mint felfedezőik, akiknek jó ha anyukájuk megsimogatja a fejüket vagy kapnak fagyit, és rossz, ha a lábukra esik egy nagy kő.
***
Leszámítva, hogy igazából nem létezik se olyan valódi élőlény, aki ballib, se olyan, aki jobbkonz, csupán egyszerű elmék próbálják e sémákkal érthetőbbé tenni maguk számára a Világ összetettségét -- nincs abban semmi különös, ha egy ember örül, ha a csapata nyer. Ahogy egy fagyinak is örül, meg egy ötösnek az iskolában vagy a lottón. És ha csapata veszít annak meg nem örül, ahogy pl. annak se, ha egy gereblyére lép -- amolyan képregényszerűen.
És igen, olyanok is vannak sokan, akik ezt az egész focit, ahogy van, nem csípik. Meg körülötte a felhajtást. De régen is voltak. Ahogy olyanok is akik meg a kelkáposztát vagy a zellert. Csak utóbbiak ettől még nem feltétlen ballibek.
***
Ennyi. Minden más túlbonyolítás.
Ui.: És ettől persze Mesterünk nyilván eljátssza majd a maga játékát, ami persze szúr szemet és bök majd csőrt, de ennek nincs köze ahhoz, hogy örülünk-e, ha csapatunk nyer. (Ahogy magához ahhoz se, ha csapatunk nyer.) Ez a része is kőegyszerű, de attól még egy másik játék. Persze káros, mert a fenti frusztrációkat okozza. De nem azt, hogy örülünk-e, ha a csapatunk nyer, pusztán azt, hogy értjük-e, hogy hogy lehet, hogy örülünk.
Na, szóval skizofrén nemzet lettünk, de örülni még legalább tudunk. Legfeljebb nem vesszük észre...
A Világ felosztása (egyszerűsített modell sematikus zellerábrázolással)