Én általában csomó dologról gondolom, hogy az emberek akkor is racionálisan döntenek benne, mikor látszólag nem, csak látnunk kell mögöttes történelmi tapasztalataikat és információikat.

 Így nagyjából egyet is értek az index minapi cikkével, magam is úgy gondolom, hogy a vidék most is racionálisan döntött a rendelkezésére álló információkból.

Annyit azért pontosítanék a “vidék”-en, hogy szerintem a (fő)városi lakosság tekintélyes része se arra használja a netet, hogy újságokat böngészgessen -- pláne többet is --, hogy minden hírt minden oldalról megrágjon -- és hírt még csak-csak, de elemző cikkeket…

Mert internet amúgy eléggé elterjedten van vidéken is, egy 2013-as felmérés* már ezt mutatta, azóta meg a világ is inkább azért előre folyik. (Akkor Budapest-megyeszékhely: 71-73%, vidéki város 58%, község 52% volt a rendszeres használók aránya. Jelentős eltérés, de nem a fejekben élő mértékű, és eltelt azóta öt termékeny év a facebook univerzumában. Durvább eltérés van szegények-gazdagok közt (21-87%)

(*LAKOSSÁGI INTERNETHASZNÁLAT, ONLINE PIACFELMÉRÉS, 2013, pdf, 7. oldal -> felmérés)

És a kézbe vehető elemző mélységű napilapok se tarolnak. Internetből facebook s társai, amúgy meg leginkább tévé s a rádió a hírforrás.

 Csak emellett a városokban alakul ki az a jelentős méretű értelmiségi réteg is, aki mellékhatásként szereti (részben irodai) idejét ilyesmivel tölteni, plusz Magyarország gazdasága van annyira vízfejű, hogy a fővárosban kell dolgozzon s éljen ezek túlnyomó többsége.

 ***

Nekem egy dolog miatt volt mégis kétesélyes a migránsjátszma: ez pedig az RTL (Klub).

 Mert igaz, hogy minden vidékre eljutó újság a kormányé, rádióból is övé a vidéken talán ma is leginkább elérhető és hallgatott Kossuth és Petőfi, de az átlagember ma már vidéken-fővárosban -- a rádióval nagyságrendben összemérhetően, újságokat messze meghaladó mértékben -- tévét néz. (És persze ne becsüljük le a netet, ott azért vezet a facebook a migránsvideókkal, de a végére úgy tűnt már nekem a kommentekből, hogy kezd kicsit ráunni a nép.)

 Márpedig tévében a közszolgálati messze elmarad nézettségben az RTL-től, mely elég nyíltan beleállt a kormányellenes kampányba. Legalábbis valami ilyesmit tett (mindjárt kifejtem, mit értek ilyesmi alatt).

 ***

 Ezért kellhetett annyira a kormánynak a TV2, és talán ezért bulvárosodott a közszolgálati tévé is, mert égetően fontos volt, hogy két vetélkedő / sorozat között az ő híradójuk menjen -- akár csak a háttérben, mert a migránsos üzenet annyira egyszerű volt, hogy háttérzajként szinte még hatásosabb is.

 ***

 Van tehát az RTL és TV2 nagyjából fej-fej mellet, majd messze lemaradva a többi. Az RTL szelete tehát e tortából nagy.

 Emellett úgy vélem, hogy még ha egyetlen ember nem is kapcsolgat el a megszokott adójáról, ám kisebb településen beszélnek egymással az emberek, és ott már ez ezt, az azt nézi, így mindenkihez eljut minden adó információja.

 Így feltehetőleg a falvakban, kisvárosokban is ismerte mindenki az RTL-ből érkező információkat is.

Csakhogy.

 ***

 Egy kereskedelmi adó híradásában a nézettséget a zaftos hírek hozzák -- különösen a máshol nem hallható hírek. Ilyenek voltak a kormányközeli népek viselt dolgai -- cégbirodalmak közpénzből való kitömése, valamint a kormányoldal tagjainak alkalmanként fényűző dolgai.

 Ennyiben az RTL hatásában kormányellenes propagandát folytatott.

 Az viszont unalmas műsor lenne, ahol más adókon ömlő ál- vagy csak elferdített, túlzó híreket boncolgatnak, és helyesbítik azok részleteit. Egyszer-egyszer érdekes lehet olyan migránsvideók lebuktatása, melyeket kinagyítva a feliratokból látszik, hogy nem Európában készültek, nem migránsok vannak rajta, hanem mondjuk afrikaiak otthon Afrikában, vagy szimplán megtalálható ugyanaz a videó sok évvel ezelőttről a neten mondjuk fülöp-szigeteki zavargásokról. Netán egy azonosíthatatlan bőrszínű hivatásos futtató kinézetű figura felpofoz egy nőt, aki olyan hivatalos futtatottjának tűnik, azzal a felirattal, hogy a migránsok verik a nőket.

Egyszer-egyszer amolyan bakisorozatnak elmegy, de annak is az unalmasabb fajtából, a zaftos pofára esések nélkül.

 Az meg végképp unalmas, ha eltúlzott statisztikákra mutatnak rá s helyesbítik számait.

 Mert a német, svéd és francia földre özönlők tényleg követnek el bűnöket és tényleg nehéz velük, így ezen híreknek mind van egy közismerten valós alapjuk, innen meg már az, hogy az erőszakolások három vagy harminc százalékát követik el a nőkön, meg nagyobb arányban-e, mint saját férjeik, már lapos számszaki szüttyögés.

 ***

 Ám így az ezen médiatáplálékon élő ember nem egy pánikkeltő migránshír-áradatot és annak finomítását / cáfolatát kapta, hanem két -- egymástól lényegében független -- információcsomag érte folyamatosan:

• egyik, hogy felkent urai lopnak és fényűznek,
• a másik, hogy Európában háború tombol, s kormányunk az egyetlen erő, mely megakadályozhatja, hogy ránk zúduljon egy eszeveszett migránshorda, melynek  a német, svéd és francia nők már szinte mind megvoltak s most a mi asszonyainkat akarják erőszakolni, házunkat elvenni.

Na most az első tényleg visszatetszést szül, de -- valljuk be -- a kisember itt kis honunkban évszázadok óta hozzászokott, hogy urai lopnak és fényűznek, és többé-kevésbé belenyugodott, hogy tűzközelben jobban sül a saját gesztenye.

 A közpénzbe nyúlogatás ténye tehát nagyjából elfogadott, a nagyságrend meg a kisember felől egy bizonyos szint fölött nehezen érzékelhető -- százmillió, százmilliárd egyformán sok. És az ezerszeresen sok is csak sok.

 Azt viszont, hogy idegen vad hordák özönlenek el, erőszakolnak, gyújtogatnak, fosztogatnak, kardélre hánynak -- volt részünk persze ebben is a Történelem során, de -- ezt megszokni nemigen lehet.

 Így még ha át is ment az RTL üzenete is a fejekbe, a választás képlete nagyjából az volt, hogy e két rossz közül kell választani, és akkor -- hogy egy klasszikust idézzek -- útelágazódáshoz érkeztünk, de nem nehéz a választás.

 ***

 Nem az lehetett hát a fő ok, hogy ne jutott volna el kormánykritikus adó anyaga is a néphez, hanem hogy ez az adó nem a kormánypropaganda rémhíreit cáfolta (mert ebben műsorszerkesztésileg nincs pénz), hanem egy másik rosszat -- a rendszer meglévő bűneit -- mutatott be.

 Így viszont szinte érintetlenül hagyta a kormányoldal törekvését, hogy a választás azt jelentse, hogy két rossz közül kell választani, amiből az egyiket olyan sátánira tudta színezni, hogy értelmes ember inkább a másik békát nyelje be, de Szulejmán hordáitól legalább védve legyen. Ráadásul ebből a másik lenyúlósan urizálós békából nehéz akkorát mutatni, mely vetekedni tudna a hordák rémképével. Hogy ezek a hordák így ebben a formában ne léteznének, azt meg a másik adó sem igen állította, csak más -- de tűrhetőbb -- rosszakról beszélt.

 S e két létező rossz közti választás nagyon nem ugyanaz, mintha azt kellene mérlegelni, vajon melyik adó mond igazat, és tényleg léteznek-e azok a mindenkit nekifutásból erőszakoló hordák, vagy valaki nagyon hülyének nézi az egyszerű kisembert -- pláne ha még vidéki is.

 Nos, ezzel jár, ha valaki nem cáfolja ellenfele hülyeségeit, hanem csak elbeszélve mellette más viselt dolgaival feketíti.

 ***

De volt itt azért más racionalitás is.

Kisebb közösségben élő ember, aki ráadásul közelebb van a naponta megoldandó kézzelfogható dolgokhoz, és látott már karón sok varjút, sok mindenben másképpen látja a világot.

Egyrészt a kisközösségi létből fakadón hisz a személyes ismeretségben, így olyanra bízza szívesen dolgait, akivel -- vagy legalább helyi emberével -- személyesen is találkozott már, hallotta beszélni, netán még kezet is fogott vele, és az a kézfogás egy erős, határozott emberé volt. Ebből a szempontból elképesztően sokat jelenthet például egy azonos pártbéli polgármester.

 Vezetőnek azt fogadja el, ki erős, határozott fellépésű, és nem mellesleg úriembernek néz ki, amiben sokat számít például az öltözet.

 A pulóveres belvárosi, személyesen sosem látott hímező-hámozó, aki szerint a világ bonyolult, e két kritériumon már kiesett. Ráadásul melyik a sok közül?

 Ugyanakkor nemigen hisz olyan elvont dolgokban, amit a (fő)városban élő szellemi ember elméleti művelődése során magára szed és napi munkája során még meg is tapasztal. Így a fontosságukban sem hisz oly' mértékig, hogy belehalna, ha azt hallja, hogy csökken a demokrácia és nincsenek szétválasztva a hatalmi ágak.

 S persze ha valaki elmondaná pár normális összefüggő mondatba szőtt példával, hogy ez mi, megértené, és még fontosnak is tarthatná. De az ő nyelvén beszélő kevés van az urak között -- valljuk meg, politikusaink az egész világon  nem tudnak értelmesen beszélni, csak városon inkább érteni vélik őket.

Így aki sommásan mond egyszerű igazságokat, már félig megnyerte a hímező-hámozókat nem bíró választót.

 Márpedig egy ilyen sommásan egyszerű igazságokat mondó, határozott, kemény kézfogásút ismerünk.

+++

A többség azért ritkán hülye. Ha mégis úgy tűnik, általában valamit nem mondtál el neki. Az ő nyelvén, ő félelmeit megértve s arra válaszolva, fáradságot nem sajnálva, értelmesen. Ha a mást mondók állításait félrevezetőnek érzed, azokat cáfolva s nem csupán őket.

Ja, és még időben az útelágazódás előtt.

Ui.: Tudom, ez a vége utópisztikusan hangzik. De próbálta már valaki?