A pénzteremtéről írt minapi cikkem (itteni és mandineres) kommentjeit összegezve úgy érzem, van egy jól kitapintható vonulat, amire több kommentben próbáltam ellenérvet mondani, de annyi módon jön újra elő, hogy megpróbálom itt most összegezni.

Jelen írás így csak azzal az előzővel együtt értelmes.

Azaz megpróbálok adni egy félig-meddig matematikai igazolást arra, hogy a bankrendszer mérlegében levő betétek túlnyomó része olyan betét, amit úgy keletkezett, hogy tulajdonosa saját pénzét tette be oda, rövidebb-hosszabb megtakarítási ( / őrzési / későbbi utalási) céllal. Nevezzük ezt "valódi" (V) típusú betétnek.

És a betétek csak elenyésző része olyan, ami egy hitel megítélésekor keletkezett olymódon, hogy a hitelként megajánlott összeget a hitelfelvevő számlájára tette a bank, amíg az újdonsült adós azt fel nem veszi. Nevezzük ezt a bírálók szája ízének kedvezve "kamu" (K) típusú betétnek, mert ahogy nézem, a fő üldözendő ellenség a szemükben ez a fajta pénzteremtés.

Én ugyanis a pénzteremtést azon modell szerint írtam le, ahol a betétek túlnyomó része V típusú, míg a kommentek szerint az alternatív elméletek úgy vélik, hogy a K típusú betétek vannak messze többségben, azaz a betétek nagy része nem a tulajdonos által megtakarítási célból elhelyezett betét, hanem a banki hiteladás pillanatában keletkezett K féle, amire a hitelben teremtett pénz kerül.

***

Arra már az eredeti írásban is utaltam, hogy akinek egy bank hitelt ad, az nem hagyja azt a bankban. Nyilván van persze rá példa, ahogy saját lábát megevő férfira is, de a túlnyomó többség pár napon belül kiveszi.

És itt a "kiveszi" lehet bankóban a pénztárnál, de lehet sima elutalás is.

A kommentek fő ellenérvei:

-- ritkán veszi ki bankóban, inkább utalja

-- és ha erre azt mondom, hogy de két bank közt az utalás is "igazi" jegybankpénzt igényel a banktól, arra vagy azt mondják, hogy de bankon belüli utalás nem igényel jegybankpénzt, vagy azt, hogy a teljes bankrendszerben nettó kb. egyforma mennyiséget utalgatnak oda-vissza, így ehhez sem kell igazi pénz,

-- továbbá hogy ha Bélabá a hitelbe kapott pénzét Ciporján gazdának adja, és az visszateszi a bankba, úgy az ugyanaz a pénz, tehát bár másik néven és számlán, de a Bélabának semmiből teremtett pénz kerül abba az új betétbe. Így hiába vette ki Bélabá gyorsan, szintén hamar vissza is került oda, csak másik ember nevén.


Megpróbálok adni egy ezekre is reagáló érvelést:

1.
Elindulok a harmadik ellenérv mentén. Mikor Ciporján gazda megkapja Bélabá pénzét, ő ha akarná, kivehetné készpénzben. Mert az az ő pénze. Ő azért adott egy traktort, így az ő szempontjából mindegy, hogy Bélabá azt a pénzt hitelből szerezte, Ciporján gazdának az már a saját pénze. Ha elissza, akkor továbbadja, és a kocsmáros pénze lesz, de akár ő, akár a kocsmáros teszi a bankba, az már egy olyan betét, ahová egy ember a saját pénzét megtakarítási célból tette. Márpedig ez így már közgazdaságilag egy fenti valódi (V) típusú betét.

Ha Bélabá bankóban adta Ciporjánnak (az meg esetleg a kocsmárosnak), akkor még tényleges bankó is volt, amit Ciporján (kocsmáros) betett, ha más bankja van, akkor is (bár bankrendszer szinten talán nem), de ha ugyanaz is a bankja, akkor is igaz, hogy Ciporján (kocsmáros) betéte már olyan, amit ő nyugodtan kivehetne bankóban, elkölthetné, csak saját elhatározásból inkább még megtakarítva tartja egy általa most nyitott betétben.

Van a vicc, ahol a parasztbácsi kikéri a bankból tízmillió forintját, majd miután leszámolták neki, megköszöni, hogy akkor most visszateszi a bankba, csak kíváncsi volt, megvan-e még. Megmosolyogjuk, de ez a vicc pont azt mondja, hogy mindegy, hogy a bankban levő betétünk volt-e valaha a kezünkben, a lényeg az, hogy bármikor lehetne, és saját tudatos döntésünk az, hogy mégis inkább bent tartjuk megtakarításként. (S persze a vicc nem ezt mondja, de ez is kiolvasható belőle.)

Így ez a pénz Ciporján (kocsmáros) számláján már bizony V típusú betét -- függetlenül attól, hogy került oda.

2.
A V típusú betétet gazdája beteheti 1-2 napra, de általában több hétre-hónapra-évre teszi be, vagy csak tartja ott végül.
A K típusú betétek viszont -- a saját lábát megevő embert leszámítva -- pár napig élnek.

Így ha még feltételezzük is, hogy az összes V típusú betét betett pénze eredetileg K típusú betétből származik (azaz a bankrendszer által adott hitelből), még akkor is elenyésző kell legyen a K típusú betétek aránya a V-khez képest, hisz' B típuson minden forint pár napot tölt, majd V típuson ennek sokszorosát.

Mint ahogy az emberek életük első hetét töltik szülészeten, majd a többit kint, és bizony egy adott pillanatban jóval többen is vagyunk nemszülészeten, mint szülészeten. A K módon keletkezett pénznek a K típusú betét a szülészet, majd a V betétben levés a későbbi élete.

Ezt az arányt pedig még csak V javára billentik azok a pénzek, amik nem hitelként keletkeztek, azaz kerültek K-ról V-re. (Akik nem szülészeten születtek.)

Azaz a bankrenndszer mérlegében a V típusú betétek kell domináljanak, amin tulajdonosuk saját vagyonuk részét képező pénzt tartanak, azaz saját megtakarításukat.

Létezik tehát a K típusú betéteket előállító fajta pénzteremtés, de a banki mérlegek nem ezekre épülnek, és mennyiségük elenyésző a "valódi" megtakarítási céllal saját vagyonukat betevő adósok betéteivel szemben.

Hatásuk így erősen eltúlzottnak tűnik -- szerintem.