Tisztán etimológiailag, néprajzilag, kommunikációelméletileg, marketingtudományilag és szociológiailag -- azt kell mondjam: gyönyörű.
Egy szó, mely minden fenti tudós álma.
Ismert eredete, s bár hogy a köznyelvbe most ki ötlete volt berobbantani, nem tudjuk (bár biztos sokan vallják majd magukat elsőnek), ám elterjedésének módja jól dokumentált, maga a média is online riportolja terjedése útvonalait.
Nincs az a nyelvújító, ki valaha álmodhatott volna ekkora sikerről, hogy megalkotott szava pár nap alatt egy ország házfalain, járdáin, használati tárgyain, profilképein, végtelen sok mémen s a mindent elborító hóba írt ákombákomokon túl -- mint meggyűrűzött vándormadárraj -- még a világ minden tájának pénzein is megjelenik egy kis nép fiainak kézjegyével.
Vannak nyilván, kik tudni vélik, ki megbízásából működő hálózat áll e siker mögött, de terjedésmódjának elemei elütnek minden eddigitől, ilyet -- nincs az a marketingcsapat, mely -- ki tudna dolgozni.
Ha jelentésének szeretem / nemszeretem voltától eltekintünk, a nemzetben gondolkodók ujjongó szívvel kell fejet hajtsanak a magyar nép előtt, mely megvillantott valamit abból a bizonyos zabolázatlan és zabolázhatatlan csúfolódó kuruc néplélekből, népköltészetből, mely után már csak népdalgyűjtők leírásának lapjaiból sóhajtozhatunk: haj, azok lehettek az idők, mikor még volt lelke és szájról-szája a népnek, mikor még a népdal és a népmese volt a legnagyobb orális úton terjedő jelenség.
***
S a mögöttes tartalom?
Hát, egyrészt a népköltészet mindig csúfolódó volt.
És sommás.
És külön kipécézte azt, ki ezen felhúzta orrát.
Másrészt nem értek egyet azzal, ki szerint ezzel egy méltatlan ember méltatlan mondatát tűzi zászlajára e nép. Mert ez már rég levált arról az eredetiről.
Meg hát a nép nyelve olyan szűrő, mi könyörtelen kukázza az ocsút, így amit szájára vesz, az valahol el van nagyon találva, bárki is böfögte először.
Ez már a népé.
Ezé a népé.
Ki őt örökbe fogadta.
***
S harmadrészt?
Hogy igazat szól-e?
A Dőre, ha rosszat hall magáról, átkozódni kezd, és kárhoztatni a méltatlanokat, kik őt sem meg nem értik, sem meg nem becsülik. Karácsonyfa mögé bújik, onnan vagdalkozik, hogy lám, még a szent ünnepeket sem tisztelik, kik ily' napokban ily szókat szájukra vesznek.
A Bölcs ehelyett okot keres. És tanulságot és megoldást.
**
Az ok?
Hát...
Csűrhetjük így...
Magyarázhatjuk úgy...
De.
Ha egy nép akkora része mondja rólam, hogy egy geci vagyok, amekkora kritikus tömegben már beindul e láncreakció, akkor csűrhetjük így, meg magyarázhatjuk úgy.
De.
Hát...
Van rá némi esély.
***
Hogy egy geci vagyok.
***
S a tanulság? A megoldás?
Hogy kormányzóját saját népe e tiszteletlen módon szájára ne vegye?
Merazérmégismilyenmár.
Hát...
Csűrhetjük így...
Magyarázhatjuk úgy...
De.
+++
Talán úgy kellene kormányozni.
Hogy szájára ne vegye.
Ennyi.