“11 éves időtartamra szóló, 100 millió dolláros befektetési alapot hoz létre Amazónia biodiverzitásának megőrzésére az Egyesült Államok és Brazília - ebben állapodott meg pénteki washingtoni tárgyalásain Michael Pompeo amerikai és Ernesto Araújo brazil külügyminiszter....
...újraerdősítési és oktatási programokat indítanak, jobban bevonják a fenntartható fejlődés kialakításába az őshonos közösségeket..."
Mindig rácsodálkozom, üzleti életben mennyire járatlan, élhetetlen galamblélekké válik olykor az a kőkemény üzleti héjavilág, mely GDP-t pöfögő gyáraival Földünket a környezetromboló pusztulásba hajtja.
És mindig pont olyankor veszti el üzleti vénáját, amikor épp' nagyon tenni szeretne valamit e pusztulás ellen.
És csodálkozik aztán, hogy képtelen eredményt elérni.
Holott szimplán arról van szó, hogy egy üzleti szemléletű világban pont saját farkastörvényeibe ütközik, csak éppen akkor galambbá vált lelke e törvényeket nem érti.
Most például van (volt?) ez az őserdő.
***
Van egy terület, amit birtokosa azért nem kellene használjon, hogy a Föld egészének klímájában betöltött szerepe ne változzon. (Hogy e szerep pontosan mi, arról épp’ most dúl vad vita, de itt most mindegy is, mert példának hozom. Mindamellett -- oxigéntermelés, -elnyelés, speciális páratartalmú és hőelnyelésű vidék, vagy egyéb módon, de -- azt azért nem gondolhatjuk józan ésszel, hogy egy ekkora és ennyire sajátos szerepet betöltő "fogaskerék" kiütése esetén ne változna meg pár szélirány, területeken belüli hőeloszlás, és még pár előre megjósolhatatlan összetevő azon a világméretű időjárástérképen, melynek ennél kisebb változásai is pusztítják már ma is életünket -- eleddig nem úgy és akkor lecsapó -- árvizeivel, forróságával és viharaival.)
De én itt most nem a természet működéséről szeretnék írni, hanem ennek egy speciális pénzügyi kérdéséről, így mondom, ez most csak egy példa. Ha igaz, hogy ez erdő erdőnek maradása egy fontos dolog, hogy életben maradjunk.
Tehát van egy terület, amit birtokosa azért nem kellene használjon, hogy a Föld egészének klímájában betöltött szerepe ne változzon.
Ezzel azonban ő egyedül vállal egy áldozatot, azaz elesik egy csomó pénztől, míg a hasznot a Föld összes népe élvezi.
***
El lehet vitatkozni azon, hogy ahol ekkora nagy közérdek áll fenn, jogos-e pénzt várni azért, hogy a közérdek szerint cselekedjünk.
De tegyük kezünket szívünkre: úgy lenne igazságos, ha a terhet nem egyedül kellene vinnie.
A világ politikai közvéleménye azonban ilyen esetekben mindig galamblelkűvé válik, és arról kezd papolni, hogy közös érdek, közös felelősség, és érezteti, hogy mindez nem pénzkérdés.
Csak hát a "nem pénzkérdés" annak szájából hangozhat őszintén, aki elesik az adott pénztől, akinek adnia kellene, attól kicsit hamisan cseng.
***
Magyarán: ha a világ népeinek tényleg akkora érdeke fűződik ahhoz az erdőhöz, akkor bizony az lenne igazságos, ha megfizetné annak "kárát" (elmaradt üzleti hasznát), aki ezt biztosítja neki.
***
-- Na de hát mit dumál ez itt? -- horkanhat most fel a Kedves Olvasó -- hisz' hát van külön Alap, amit a fejlett világ pénzel, és pont ezen erdő rendbetételének költségeit fedezi! És ez adná is a pénzt, csak az ottani elnök ezt dacosan visszautasítja, és inkább hagyja az erdőt irtani.
Csak hát az ördög -- mint mindenhol máshol -- itt is a részletekben rejtezik.
***
Mert két külön dolog az, hogy vállaljuk az erdő "visszaépítésének" költségeit, meg hogy fizetünk-e folyamatos kártalanítást is azon elmaradt haszon után, amit a kipusztított (sőt: jövőben még kipusztítható!) erdő helyén az adott ország megtermelhetett volna.
Márpedig ha e kártalanítást nem fizetjük meg, akkor ennek terhét ő maga egyedül viseli.
Ha ő azon erdő helyén mustárt vagy tehenet termelhet jól fizető hamburgereinkbe, azzal pénzt kereshet amúgy nálunk szegényebb népének. Mely nép így nézve racionálisan szavaz őrá, hogyha ezt ígéri nekik.
Az ilyenkor épp' galamblelkű fejlett világ meg csodálkozhat, hogy mögöttes üzleti érdekek keresztbe tesznek neki.
Jé. Hogy mik vannak?...
Míg hogy ha fizetne e fejlett világ annyit, ami haszon ott megtermelhető volna -- cserébe azért, ha nem termeli meg, hanem hagyja ott az erdőt élni --, eltűnne az érdek, mely fizetni tudja az irtást.
(És tudom, a tűz ingyen ég, de talán nem égne annyit és annyira, ha nem lenne kedves az ottani szívnek, hogy ég.)
***
De ugyanez a séma csomó más esetben is, mi nálunk is volt sokszor már. Hol építsünk atomtemetőt? Hát hulladéklerakót?
Mindig megoldhatatlan feladatnak tűnik, amin évtizedekre meg tudnak akadni közérdekből amúgy fontos projektek.
Pedig a mechanizmus egyszerű: egy nagy közösség érdeke az a "lerakó", de azon néhány balek kell viselje terhét, akire végül a választás esik. A többi pedig -- elég szemforgató módon -- ha hőbörögnek, rájuk süti, hogy kerékkötői egy magasabb közérdeknek.
No de ha tényleg akkora közérdek, akkor nyilván fizetni is hajlandó érte az a köz, amelyiknek ennyire érdeke.
Vagy annyit azért nem ér? Akkor meg nem is akkora közérdek, mint amekkorának elsőre tűnt.
***
Vegyük észre, hogy -- bár nehezen beárazható dolgokról beszélünk, ám -- valahol egy projekt tényleges hasznossága is lemérhető azon, hogy ha üzleti megegyezéssel "veszünk" neki "hulladéklerakót". Könnyen kiderülhet, hogy csak addig tűnik akkora nagy közérdeknek, amíg hulladéka ingyen lerakható.
De amit szintén észre kell vennünk, hogy bár az igazságosság szubjektív, ám az már objektív tény, hogy a világot a pénz mozgatja, így nemigen kellene csodálkoznunk, ha sötétben bujkáló üzleti körök rendre útjába állnak a galamblelkű fejlett világ azon törekvéseinek, hogy például az esőerdők erdők maradjanak.
Nyilvánvalón kisstílű suttyó az a döntéshozó, aki a környezetvédelem ügyét önös anyagi érdekből megakasztja. Megkockáztatom, hogy ha ezt huzamosabb ideig teszi, és nem extra költségeinek ténylegesen "igazságosabb" megosztása céljából, úgy emberiség elleni bűntettet hajt végre, még ha a törvény betűje nem is ezt a cselekményt definiálja annak, de hát a valóságban ő tényleg az emberiség létével üzletel.
Ám az emberi világ érdekek mentén működik, s ahogy az élettelen világot a fizika törvényei mozgatják, az élővilágot már az érdekek is, az emberi társadalomban pedig az érdek a pénzben fejeződik ki, így a pénz ereje hasonló a gravitációhoz -- törvényei mozgatják a világot.
És ha az emberi társadalomban a pénz ugyanolyan erejű mechanizmust mozgat, mint a természeti törvények az emberen kívüli világban, akkor a pénz erejének figyelmen kívül hagyása ugyanolyan halálra ítélt projekteket eredményez, mint a folyók irányának megváltoztatása vagy a rizs és a gumipitypang termesztése az Alföldön.
Azaz lehet azon lamentálni, mennyire vállalható dolog pénzért árulni a jelen jólétről való lemondást egy Közös Nagy Cél érdekében.
Ám ha pénzért árulják -- és pénzért árulják, mint a szerelmen kívül mindent e világon (plusz még a szerelmet) --, akkor vagy fizetünk érte vagy szép galamblélekkel, énekelve vonulunk a halálba.
Mint a szentek. Csak ők egy magasztos célért. Mi meg egy magasztos cél ellen, balekként.
+++
Elegáns dolog pénzről nem beszélni, de nem véletlen divatjamúlt.
A galamblelkű héját ha meg nem is eszi a héjalelkű héja, de bizton eleszi a galambot előle.
Ui.: Nekem esnek majd páran, hogy ez az egész klímaváltozás fel van csak fújva, mert nem is az ember idézte elő, csak a Föld normál évmilliós ciklusa.
Lehet. De számít ez?
Ha ég a házunk, oltani bölcsebb vagy meggyújtani még pár függönyt, hogy ha már úgyis ég, legalább szép egyenletesre barnuljon?
És számít amúgy a válasznál, hogy mi gyújtottuk fel vagy villám csapott bele?
Mit számít hát, változna-e magától is az a szerencsétlen hülye klíma, ha az a kérdés, enyhítsük vagy fokozzuk-e ránk zúduló nyomorát? Mert higgyük el: neki mindegy, a klíma ellesz nélkülünk is tengerekkel sírjaink fölött. Hol domborulnak.
*a kép csak illusztráció! A valódi őserdei irtás eltérhet a képen ábrázolttól!
