Nemzetünk rácsodálkozásban mindig is nagy volt.
Legjellemzőbb példája a hó, ami évente leesik, és mi minden egyes alkalommal rá is csodálkozunk.
Jé, hó.
Útakadályt okoz, de ez természetes, hisz' az Ember nem győzheti le a Természetet, és bizony a hó, ha esik, azt idő, míg észleljük, kiírjuk a közbeszerzést hólapátra, elbíráljuk, beszerezzük -- és ki is derül mindig, hogy olyan fölösleges mindez, hisz' megérkeznek, és nincs is mit ellapátolni. És akkor igazolva látjuk, mekkora hülyeség is hóeltakarításba energiát feccölni, hisz' lám, most is fölöslegesen fáradtunk.
***
Miért lenne hát másképp' az oltással?
Csak itt már fejlettebbek vagyunk, nem bízzuk a biztos elfelejtését a véletlenre!
Mert a hóról persze nem tudhatjuk -- vannak meleg évek, mikor tényleg fölösleges lenne még csak a hólapátraktár rozsdás kulcsát előkeresni is ősszel a polgármesteri hivatal konyhájából, ahová tavaly akasztottuk arra a kulcsfogasra a régi kávéfőző mögött, amit még az Editke a bérszámfejtésről cserélt le tavalyelőtt a neszpresszesre, és használja azóta a könyvelés is, de persze pénzt akkor nem adtak bele, na mindegy, mellékszál.
De ha valami szinte kezdetektől biztos volt ebben a járványban, ebben a végletekig nyálkás-bizonytalanná vált tejködben, az az volt, hogy a vége egy hatalmas nagy oltásbeadás lesz.
Már persze ha valaki túlnézett az új messiásnak tekintett Vakcina szón, az képes volt meglátni, hogy a vakcina egy olyan oltást jelent, aki nem adja be magát a világnak Eljövetelének Napján. Ő csak eljő -- mi meg majd csak tudni fogjuk, mi dolgunk véle.
***
Szóval ha valamit biztosan tudni lehetett, az az volt, hogy egyszercsak majd eljön a nap, a Vakcina Napja, a V-Day, amikortól kezdve viszonylag gyorsan be kell oltani sokmillió embert.
Így arra a bizonyos napra már készen állhatott volna a rendszer másnaptól úgy oltani, hogy már minden önként jelentkező régesrég be van sorolva a TB-adatbázisokban szereplő életkora és betegségei alapján a -- lehetőleg képzeletbeli (azaz virtuális) -- sorba, mely az addigra készen álló oltóközpontok előtt -- lehetőleg képzeletben (azaz virtuálisan) -- kanyarog.
Folyamatosan érkeznének a tájékoztatások az elérhető oltóanyagok tulajdonságairól, s az adatbázis alapján -- ahol ugye ott vannak a betegségek, allergiák --, már az adott személyek számára nem javasolt és ezen felül választható oltóanyagokról. Ami persze változhatna a konkrét helyszínen, de a népek felkészülten érkeznének a megadott időben a megadott helyre, ahol gyorsan eldólhetne, ki melyiket kéri-kapja, és várakozás nélkül beoltanák őket. S ha tudnák, mire számíthatnak, még tán jelentkező is akadna.
***
Futurisztikusan hangzik, mi? Mint egy sci-fi.
De csak mert előre gondolkodni -- pláne tervezni -- akkora szellemi fáradság, ami mifelénk sci-fi.
Vagy meséljek még a számítógépről? Meg az emberi elméről? Amikor használják, hogy mi mindent tud? Ha még ideje is van rá sok hónap, előre?
+++
Hol sírjaink domborulnak,
unokáink vakarják fejüket:
-- most akkor mégse volt vakcina?...
(vége úgyis ez lesz: nagy kapkodás után szétpermet, aszt' mindenki alááll)
(kép forrása)
