HTML

Benderik elmélkedik

Friss topikok

  • Benderik: @ulpius66: Hm, igaz-igaz, de ... 1. ... attól, hogy atomháború eseménye konkrétan még sosem követk... (2021.05.30. 22:01) Vírusútlevél - a lényegnemlátás diadala
  • HaD: A "magyar vállalkozások online jelenlétének segítése.." magyarul egy kiválasztott reklámcég kitömé... (2021.05.30. 17:26) Szigorú jutalom
  • trabant: Ahol az orvosok inasok, abban az országban Orbán Viktor sofôr. (2021.03.29. 21:33) Inasok
  • Untermensch4: @Ménár Atya: Benderik 2021.03.06. 20:09:52 @Ménár Atya: Igen, köszönöm, pont ez a videó váltotta ... (2021.03.07. 13:29) Mindegyik jobb, mint a vírus
  • laci_52: Jön a tavasz és kőkemény lázadozások lesznek a korlátozások ellen. Odafönt felfoghatnák, a bezárts... (2021.02.14. 22:31) Kis kocsmakaranténstratégia

Szigorú jutalom

2021.05.28. 15:53 Benderik

 

Elrettentő büntetést kapott nemrégiben az emag.hu -- hírül harsogta minden hírülharsogó felület.

Rám  a netről zuhogott minden irányból, de az egyik rádió műsorvezetői is örömködtek -- nem is a szigorú büntetésen, hanem hogy "végre nem az állam kapja a büntetést, hanem a megkárosított fogyasztók között osztják szét".

Nos, előrebocsátva, hogy végülis amolyan mindenki jól jár helyzet állt elő, azért picit árnyalnám azt a képet, hogy mennyire szigorúan meg lett most egy nagy multi büntetve. Meg hogy mi kaptuk a pénzt.

De akár vehetjük úgy is, hogy ünneplem bölcsességüket -- furfangjukat.

 

***

A 200 milliós bírság, az készpénz, az tényleg fájdalmas, de azt senki nem is ünnepelte, újdonságereje sincs. Az fáj, elrettent, teszi a dolgát.

A nagy ünnepelt tétel az a nagyjából egymilliárd forint volt, amit a cég fejenként 3000 forintos kuponként ad minden vevőjének, aki egy éven belül nála vásárolt. Ez automatikus, nem kell kérni, írni, igazolni, egyszerűen megjelenik az ottani fiókban. Ez eddig korrekt!

Fél évig érvényes csak, de azzal sincs nagy baj, bár tény, hogy most pont egy nyár-ősz áll előttünk, ami nem egy lázas vásárlási időszak.

A legalább tízezres kosárérték viszont már picit erősebb. Tízezer forintért kell vásárolni egyösszegben ahhoz, hogy a háromezres kupon felhasználható legyen.

Ettől a ponttól kezdve ez már nem egy jóváírás, hanem egy 30%-os árengedmény.

 

***

30%-os engedmény persze súrolhatja akár a kereskedő veszteséghatárát, teljes árukészletre azért ezt ritkán adják.

De:

1.

Magyar ember rafkós, és úgy ül gép elé, hogy pont tízererért vesz majd most valamit. De pont annyiért nehéz vásárolni, szóval lesz az tizenöt-húsz is végül. Tizenötnél azért megmarad még a "jól jártam" érzés. Ha csak átlagosan tizenöttel számolunk, az úgy már csak 20% árengedmény. Húsznál meg 15%.

Na most 20% árengedmény viszont már az a szint, amivel tele van a postaládánk, és közvetlen csatlakozása van a kukához. (Szelektívhez legalább remélhetőleg.)

2.

Nyilván nem mindenki csap így le az ajánlatra. De ha mégis, mindenki csak egyszer teheti, így mindez hatásában nemigen más, mint egy karácsonyközeli egynapos vagy egyhetes akció. Ahol amúgy minél többen csapnak le, a forgalmazó annál jobban örül. És kicsi tán az árrés, de azért pozitívnak gondolnám. Márpedig pozitív kis árrés melletti forgalomból pont az a szép, ha legalább a forgalom nagy.

3.

De a legfontosabb. Az összes akció egyik sarkalatos macerája/költsége a reklám. Amitől a mi akciónkat valamiért legalább elolvassák, mielőtt a kukába kerülne. (Szelektívbe legalább remélhetőleg...)

Na most itt egyrészt az egész meghökkentő, ritka örvendetesen hangzó volta segít fülbemászni, másrészt mindezt teljesen ingyen!!!

Mint legelején írtam, kárörvendve szárnyra kapta az összes portál és adó, hogy minden ügyfél kap háromezer forintot az eMAG-tól! Kárörvendve -- és nem vették észre, hogy teljesen ingyen is! Mert ez így nem egy reklám, hanem egy bombasztikus hír!

Reklámköltség nélkül viszont 20% árengedmény eléggé kigazdálkodhatónak tűnik, főleg ha nagy forgalmat generál a hatásos ingyenreklám.

 

***

Vállalták még 2,88 milliárd értékben, hogy "elősegítik a magyar vállalkozások online kereskedelmi jelenlétét".

Ezt most nem részletezem, mert elég sokrétű, de csupa olyan elemből áll, ami az eMAG-nak forgalmat generál, és határeset, hogy közvetlen költsége meghaladja-e a belőle származó bevételt. Hosszabb távon pedig  beszállítói oldalról termékbővülést -- s így forgalomnövekedést -- generál, összhaszna így pozitív lehet.

 

***

Nem baj persze, ha egy büntetés nem csak fáj -- s így elrettent a jövő huncutkodásaitól --, hanem a gazdaság többi szereplőjének is segít, még ha közben a megbüntetett is jól jár, s így mégsem fáj annyira.

Ezért mondom, hogy mindez akár üdvözlendő is lehet.

Csak jó tisztán látni.

Mert egyrészt a büntetés elrettentő ereje így már nem is akkora. A tényleges büntetés 200 milliója a járulékos vállalás 4 milliárdjának 5%-a, szóval ha utóbbi forgalomnövekedése esetleg pozitív hozadékú, esélyes, hogy ki is termeli a bírságot.

Cserébe a nevelő hatás viszont lehet egy pozitív hozadék. Így nézve a büntetés egy bölcs tanár által kiadott feladatra hajaz, amire először átkot szór a tanítvány, ám végére rájön, hogy közben egy csomó mindent megtanult, amitől pénztermelő tudásra tett szert. Különösen igaz ez a kisvállalatokkal való win-win együttműködés témájára.

 

+++

Tanulság?

Jó ez akkor, rossz ez akkor, mit akarok kihozni mindebből?

Hát egyrészt ha a versenyhivatal rajta tartja szemét a megvalósításon, ebből valami jó dolog is kisülhet, valami össztársadalmilag hasznos.

Ugyanakkor tanuljunk lényeget látni. Mert itt bizony nem az történt, hogy betegre büntettek egy multit, és a pénzt végre egyszer szétosztják az emberek között.

De ami a legszebb, az az ingyenreklámmal egybekötött kuponakció, amit egy elvileg őt sújtó büntetésből egy zseniális elme kihozott. Személyesen én lelkemnek ez adott legtöbbet. Bírom a furfangos elméket.



kuponfuzetek-1.png

postaláda közvetlen csatlakozása kukához (szelektívhez, remélhetőleg)

 

 

 

1 komment

Címkék: büntetés káröröm kupon ingyenreklám egy csodálatos elme eMAG

Vírusútlevél - a lényegnemlátás diadala

2021.05.25. 19:53 Benderik

 

Az emberi társadalom közös-gondolkodási defektjeinek tipikus példája ez a mostani ki-mit-fogad-el-beutazáshoz-saját-országába játék.

Abból is az a rész, hogy ki milyen szerrel beoltottakat enged be.

Egészen konkrétan az EU-n belüli meccsről írnék most, bár a tágabb világban is általánosítható. Hogy csak az Európai Gyógyszerügynökség által engedélyezett anyaggal oltottakat engedjenek-e be (automatikusan, a közös oltási útlevéllel) az egyes országok, vagy bármely más szert kapottakat is.

 

***

Kiindulása mindennek logikus: mindenki védi népét a beutazók miatti fellángolástól. Ugyanakkor aki (mások védelmében is) elfogadta a keleti cuccokat, nem érzi jogosnak emiatt hátrányba kerülni. Egyik népének életét féltve veri az asztalt, másik emberi jogok sárba tiprását kiáltja.

 

***

Csak elképesztően hiányzik e vitából a lényeglátás. Aminek kiindulópontja annak megfogalmazása lenne, pontosan mitől is fél egy befogadó ország. Azaz pontosan mit várunk el egy szertől, hogy a vele beoltottakat biztonságos beutazónak tekinthessük?

 E kérdést átgondolva az utazni vágyók is áttérhetnének a vitában emberi jogaikról egy gyakorlatiasabb érvre, mert az utazás szabadsága meg egyenlő elbírálás -- ezek olyan szép eszmék, melyeket a világ a vírus idejére közmegegyezéssel régesrég felfüggesztett.

 

***

Hogy e kérdést nem tették még fel maguknak a nagy döntéshozók, abból látszik, hogy olyan érvekkel vonulnak hadba az egymásnak feszülő fogadó országok és a beléjük utazni vágyók, melyek feloldhatók lennének a pontos célok kitűzésével.

 Ennél konkrétabb jel a lényegnemlátásra a német egészségügyi miniszter minapi nyilatkozata a nem-EU-s oltásokról:

 "Nemcsak a betegség elleni védelem hatásosságát és a biztonságosságot kell igazolni, hanem azt is, hogy ugyanúgy erőteljesen csökkenti a kórokozó átadásának veszélyét, mint az EU-ban engedélyezett oltóanyagok."

 Elsőre nem is könnyű észrevenni az elvárás hibáját, mert nem abban a tagmondatban van, amire koncentrálva állítást tesz, hanem a bevezető "nemcsak azt hogy" részben.

 A "biztonságosság".

 

***

Az uniós vitában most az a fő vízválasztó az oltások elbírálása között, hogy engedélyezte-e az uniós gyógyszerügynökség. A nagyvilágban valami hasonló -- Európai Gyógyszerügynökség  helyett sajáttal vagy WHO-val. Hogy az engedélyezte-e a használatát.

Első hallásra logikus -- mi több: minden ésszerű biztonságra törekvő ember elvárja, hogy gyógyszerből-oltásból csak egy általa elismert gyógyszerbevizsgáló által ellenőrzött és alkalmasnak mondott szert lehessen ... ööö ... mit is csinálni vele?

 

Na ez az.

 

Hogy beadni csak ezeket lehessen? Vagy ilyennel beoltottakat beengedni országunkba?

Mert ez két erősen különböző dolog, de jelenleg teljesen összemossa őket a világ.

 

***

A biztonságosság. A gyógyszerkísérletek legtöbb adatgyűjtést, vizsgálatot igénylő része annak igazolása, hogy a szer biztonságos arra nézve, akin alkalmazzák. Aki a szájába veszi, akibe szúrják.

Azt igazolni, hogy hatásos-e és mennyire, viszonylag kisebb mintán is már lehet, és a kritériumok sem annyira szigorúak. Mert ezügyben nem akkora a kockázat, meg mert az ritkán kérdés, hogy az esetek 99,95% vagy 99,91%-ában hatásos. Az viszont igen, hogy okoz-e például vérrögöt az esetek ezred százalékában. Annak eldöntéséhez, hogy 80 vagy 90%-ban hatásos, párezres minta már elég jó lehet, de egy század ezrelékes mellékhatást biztonsággal észlelni -- ehhez már milliós minta sem elég nagy. Ennyit azért nem is követelnek meg a szabályok, de nagy minták kellenek olyan kezeltekről, akiket azután valamilyen szinten megfigyelés alatt is tartottak.

Ezért tart ennyi sok ideig az oltások "üzembe állása".

 Aztán persze egy ezt ellenőrző szervezetnek mindezt nem kell elölről kezdeni, de legalább a dokumentációját át kell böngésznie, ami igazolja e vizsgálatok megtörténtét és eredményeit. Amihez persze e dokumentumokat a gyártó át kell adja nekik, és ezeknek igazolniuk kell, hogy e vizsgálatokat elvégezték, méghozzá a bevizsgáló minimumelvárásai szerint. Ezekkel pedig a keleti gyártók nem állnak jól.

 

***

Csakhogy ha én országomba engedek egy turistát, mit érdekel engem, hogy képződik-e benne vérrög az otthonában belé nyomott oltása miatt? Vagy hogy megnő-e (hasból mondom) egy évtizeden belül vesefunkciói romlásának kockázata?

 

Hát már miért érdekelne???

 

Tőlem akár minden huszadik nemzőképessége is csökkenhet -- mehet vele vágya is a levesbe --, az neki és országának probléma. Engem egy (két) dolog érdekel: mekkora annak kockázata, hogy belépéskor vírus van benne, s mennyi annak, hogy országomban vírussal találkozva azt majd továbbadja.

 

***

Két teljesen különböző vizsgálat tehát annak igazolása, hogy egy oltás biztonsággal adható-e a saját népemnek, mint azé, hogy az adott oltással érkezőt biztonságos-e sajátjaim közé beengedni!

 

***

Egy feltehetőleg mindenki számára elfogadható feloldás lehetne például, ha az Európai Gyógyszerügynökségnél bevezetnének egy egyszerűsített vakcinavizsgálatot pusztán annak ellenőrzésére, hogy egy adott szer mekkora védettséget ad, és mennyivel csökkenti a fertőzésátadás kockázatát.

 Sőt, igazából csak az elsőt kellene vizsgálnia, mert a fertőzésátadás gátlásának mértéke a nyugati szereknél se volt az engedélyezés kritériuma, arról a gyártók és kutatók inkább az engedélyezés után kezdtek adatokat publikálni. 

(Jogos -- a hatásosság fontos annak engedélyezésére, hogy saját népembe szúrjam, de ha hatásosan véd a betegségtől és "biztonságos", akkor már egyértelmű, hogy jó dolog oltani vele.)

Így igazából elegendő lenne annak vizsgálata, mekkora védettséget ad. Az egyes országok beléptetési kritériumai és az uniós útlevéltervezet is megengedik oltás hiányában pl. a PCR-tesztet, ami szintén csak azt mutatja, belépéskor hoz-e vírust az utazó.

 A hatásosság hát az egyetlen, amit egy ilyen egyszerűsített vizsgálatnak tartalmaznia kellene.

 

***

Olyasmin dúl itt vad vita, ahol a felek nem fogalmazták meg maguknak világosan, hogy pontosan mihez kell ragaszkodjanak, és azt hiszik, hogy van köztük egy olyan pont, amiben érdekeik feloldhatatlanul ellentétesek, és politikai érvekkel kell ezt a másik torkán lenyomni.

 Pont abban az egyben értenek egyet, ami nem igaz: hogy az Európai Gyógyszerügynökség általi teljes bevizsgálás adhatna megnyugtató biztonságot a fogadó országoknak, csak azon vitatkoznak, hogy joguk van-e ehhez ragaszkodni.

 Holott pont erre nem is lenne szükség, mert a fogadó ország valódi szempontjainak megfelelne egy jóval rövidebb egyszerűsített vizsgálat ugyanazon -- számára megbízhatónak tekintett -- szervezet részéről. Egy egyszerűsített vizsgálat pedig lenne olyan gyors, hogy mire itt a nyár, már minden oltás elfogadott lehessen utazásra.

 Félreértések elkerülésére, nem egy létező eljárásról beszélek. De ekkora politikai nekifeszüléssel az Unió a saját gyógyszerügynökségét fel tudná kérni ilyen újfajta vizsgálatok elvégzésére, úgy gondolom.

 

***

Persze igaz, egy tízmilliós Magyarország kedvéért még nem biztos, hogy érdemesnek tart bármilyen EU-szervezet akár egy ceruzát felemelni. Ott van nyilván a pakliban -- más politikai érvek mellett --, hogy óvtak ők minket a keleti szerektől, most akkor tűrjünk.

Ám a kérdés lassan világszinten is felmerül, mert Unión kívülről is jönnének már majd turisták, üzletemberek, és előmozdítaná az idegenforgalmat-bizniszt, ha minél többféle szerrel oltott népet be tudnánk egyszerűen engedni. Hogy csak az orosz és kínai turistákat említsem, akik elég sokan vannak s elég sokat is költenek. Ha itt vannak, itt, ha nem, akkor nem itt.

 

Vírushelyzetben senkit nem érdeklő elvont emberi jogaink helyett szimplán egy újfajta eljárás táncrendbe vételét kellene javasolnunk, és akkor még a jelenlegi többségi tervezetet sem kellene átírni, csak a feltételt pontosítani teljes bevizsgálásról egyszerűsítettre.

És van ebben a játszmában persze olyan elem, hogy országok tudják a jó kérdést és választ, csak politikai játszmaként nem akarják tudni. Tudják, hogy jó az az orosz, csak nem szeretik. Szikáran tudományosnak látszó köntösbe bújtatni meg mindezt szeretik.

Ám ilyenkor is hathatós lehet a fenti érvelés. Ami nem rálő messziről a köntösben állóra, hanem közelebb lépve udvariasan lesegíti azt, rámutatván, meleg van hozzá.

 

+++

Elkeserítően nem tud vitatkozni az Ember. Míg gondolatmenetében ellenfele hibát nem talál, senki nem hajlik meg, ám ellenfele gondolatmenetébe magát beleélni nem fárasztja magát. S így persze hibát sem találhat benne. S így persze ellenfele sem hajlik meg.

 

Olyan meccs ez, ahol egyik csapat se lép át a másik térfelére. Pedig gól csak onnan lőhető. Sajátról csak ököl rázható.

 



vita-1.pngEgymásmellettelbeszélős vita (1:5, elöl- és felülnézet)

 

 

4 komment

Címkék: vitakultúra vírusútlevél lényeglágtás

Inasok

2021.03.27. 06:53 Benderik

 

 

Inas, hát inas.

Legrosszabbkor, persze, pont akkor szidni a víziló anyját, mikor átkelnénk a Níluson, de ez már nem oszt, nem szoroz, amelyikük eddig nem ment el, nem most fog. Aki eddig maradt, nem miatta, inkább annak ellenére. Sokan úgysincsenek már.

 Azt meg megszokhattuk tőle, hogy ha elered a sommája, szaladnak ki olyanok, mi úgy rúg ebbe-abba, hogy ezt már észre sem veszi. Öregecskedő ember, ha nincs rajta kontroll ki időnként rászólna, szabad szájban lassan vállalhatatlanná szikkad.

Nem akart ő rosszat, szerintem még kedveskedni is próbált, hogy olyan ügyesek a fiatalok.

Az igazi baj máshol van.

 

***

Ott, hogy ebből az inasos mondatból kiviláglik, hogy országunk vezetője, akin valójában az egészségügy fejlesztése, finanszírozása, rendben tartása múlik, nem tudja, hogy a magyar egészségügyben a rezidensek nem orvosok melletti betanulók -- leginkább már ők az orvosok.

Ha a Kedves Olvasó bemegy egy kórház éjszakai ügyeletére, jó eséllyel ma már, akit "igazi" orvosnak hisz, egy rezidens. (Nem most, mikor még kórház sincs, még a Vírus előtti békeidőkben.)

Rezidens persze kezelhet, mert egyetemet végzett orvos, és elvileg egy "igazi" orvos felügyelete alatt kezel. Csak hát éjszakai ügyeletben az ügyeletes orvos az, aki eldönti, hogy csak egy gyomorrontás vagy vakbél. Más ott akkor nincs. Kicsit dramatizálva: ő egyedül ott élet és halál ura.

És az "igazi" orvosok amúgyis vagy külföldön vannak vagy annyira túlterheltek, hogy régesrég nincs idejük már gardedámkodásra.

 

***

Teher alatt nő a pálma -- és persze igaz. A mélyvízbe dobott frissdiplomás az Élet Iskolájában gyorsan kitanul csínt és bínt.

A kényszer nagy tanítómester.

És ők ügyes tanulók -- tényleg. Nem véletlen annyira kapósak nyugaton.

 

+++

Háborúban a gyermekek is gyorsan felnőnek, harcolnak, családfenntartanak. Nem jó, ha így kell lennie, de jó, hogy ügyesek, és meg tudják tenni.

A baj az, ha a tábornok úr azt hiszi, a gyerekek az oviban játszanak, és elcsodálkozik, milyen ügyesen háborúsdiznak -- pedig az a fronthíradó.

 


inas-1.png

 

 

 

 

 

8 komment

Címkék: rezidensek inasok

Mindegyik jobb, mint a vírus

2021.02.27. 05:53 Benderik

 

Új mantra ez -- mindegyik jobb, mint a vírus.

És ez persze szinte biztosan így is van.

Inkább azért érdekes, mert kíváncsi voltam már nagyon, hogy oldja fel majd az orvostársadalom képernyőre kerülő felelős krémje a dilemmát, hogy ajánlani kell az oltásokat a népnek, ez közérdek, de egy félig meg egy teljesen ellenőrizetlen szert is közöttük, hogy hagyja mindenki bátran magába fecskendezni őket. Egyiküket legalább valamelyest vizsgálták, de a másik úgy került a rendszerbe, ahogy minden kuruzslásüldöző orvos és magára adó tudós fennen hirdeti, hogy na ilyet aztán soha senki be ne vegyen, de még csak közel se engedjen magához -- olyan terméket, amit a megfelelő hatóságok még csak nem is láttak.

***

Feloldhatatlan dilemma ez egy magára adó orvosnak-tudósnak. És akkor valakinek fejéből kipattant, és boldogan kapaszkodik bele mind, hogy igen, ez így végülis vállalható, hisz' tényleg, a vírusnál, a lélegeztetőgépen járó halálnál minden jobb, hát háborús helyzet van, most tényleg nem érünk rá esetleges távoli ködbe vesző mellékhatásokkal foglalkozni, hisz' a legrosszabb mellékhatásnál is rosszabb a halál.

***

Csak hát mégis. Ha a veszélyeztetetteket beoltották ellenőrzött szerekkel, akkor annyira már talán kordában tartható a járvány, hogy kivárhassuk, amíg mindenkire jut ilyen. Akár enyhülő korlátozások mellett is.  Sietős persze, de tényleg nincs határa, mennyire? Tényleg nincs egy szint, ami alá azért nem megyünk?

***

Többmilió embert beoltottak már vele persze, ez igaz.

A puding próbája az evés, így ezek a milliónyi bátrak örvendetesen növelik a megbízhatóságot.

De hadd kérdezzem meg mély tisztelettel: mi is van most ezzel a többmillió emberrel?

Meg nem haltak, ez azért feltűnt volna, meg az is, ha tíz percen belül sokuk öklendezni kezd.

De hol is oltották őket?

Részben Kínában, de Kínát most hagynám, ők tényleg mindent tudnak minden lakosukról, de a külvilág meg semmit, és ez nem véletlen.

Kínán kívül meg nem azokban a nyugati országokban, ahol az emberek minden csip-csup bajukkal hanyatt-homlok rohangálnak orvoshoz. Különösen egy olyan világban, ahol épp' mindenhol ennyire leterhelt az orvosvilág valami vírustól. Még az elpuhult nyugat se járkál most orvoshoz, ha nincs valami égető baja.

Nyílt törés, haldoklás, görcsök, de hogy nem tűnik fel most senkinek, ha mondjuk autoimmun vagy vesebántalmakban 5 százalékkal többük szenved, mint előtte, arra Sinopharmot vennék. Beoltották őket, nagyrészt élnek még, és oltás utáni harminc percben sem volt látható bajuk. És erősen gyanítom, hogy ez így van, de azt is, hogy reálisan ennyit tudunk róluk.

Vagyis ez az többmillió ember nem sok olyat mutat, ami a fejlett világot a nemtriviális mellékhatások tekintetében most igazán érdekli.

***

A vizsgálatba vontak köre itt is tíz-, százezres nagyságrendű. A nyugati szereket se milliókon tesztelik persze, csak ott legalább a klinikailag vizsgáltakról vannak elérhető adatok, a kínai tekintetében az egész világ az adatokat hiányolja, Magyarország meg még a saját maga által bármiféle gyógyszerre megkövetelt rutinvizsgálatot se végezte el -- hatalmi szóval hagyatta jóvá az OGYÉI-vel, és azóta e jóváhagyásra hivatkozik.

Igazából elismerésem, sokkal meggyőzőbb, mintha hatalmi szóval azt rendeljük el, hogy nem kell OGYÉI-jóváhagyás. Mert akkor nem lenne, így meg van.

Gyengébb húzás nem is lett volna méltó a Mesterhez.

***

De akkor nézzük a tényleg megfigyeltekről való adatokat.

...

Hát épp' ez az, ezt hiányolja a világ is. Már az a része, amelyik még ad ilyenekre.

Jobb híján hadd idézzek egy mondatot az oltás hivatalos alkalmazási előírásából -- a mellékhatásokról szóló részből:

"A vizsgálati alanyoknál 28 napig szorosan nyomon követték a nem szervezett adatgyűjtésből származó mellékhatások előfordulását, illetve 12 hónapig a kórházak sürgősségi osztályának látogatását, az orvosi rendelők váratlan látogatását és a súlyos mellékhatások előfordulását."

(forrás, 4.8.a pont, 5. oldal)

12 hónapig???

Mióta is van a vírus? Mióta is van az oltás?

Jó, mondjuk kicsit átfogalmazva már igaz lehet, hogy akit 2 hónapja Kínában beoltottak, azt 12 hónapja szorosan nyomon követik...

Engem meggyőztek, köszönöm.

 

***

Mindig azt hisszük, hogy az emberek hülyék. Oltásellenesek. Pedig a magyarokról még azt is kimutatták, hogy a legoltásbarátabb nemzetek közé valók, csak most ezzel nem.

Nem lehet, hogy racionális érveik vannak?

***

Kezdjük ott, hogy a hidegháború óta nem volt igazi nagy faszméregetés a nagyhatalmak között. Erre most itt ez a vírus, ami elleni oltás évtizedek óta az első lehetőség egy igazi nagy megmérettetésre. Hogy kinek az ipara fejlettebb.

Ilyenkor az ember óvatossá válik a gyorsított eljárásban engedélyezett szerekkel szemben. Főleg a büszke nagyhatalmak szerei esetén.

***

Hamar munka amúgyis ritkán jó, a sikerhajsza termékeiről meg túl sokszor derül ki, hogy persze, tudták, de nagy volt a nyomás, stb. Utólag mindenki tudta, nem is érti senki, hogy történhetett. Challenger űrszonda például?

 

***

Az átlagember fejében a keleti blokk termékei amúgy sem a megbízhatóság lángpallosai. A bizalmat nehéz megszerezni, könnyű elveszíteni. Nem az oltásokkal szemben bizalmatlan lakosság hibája, hogy túl sok kínai cuccal volt már dolga. Meg orosszal. Pesze a gyógyszergyártás más -- de sajnos a bizalom nem így működik. Főleg, ha olyasmiről beszélünk, amit beadatunk magunknak, mert...

***

...legdrágább kincsünk az egészség!

Ezt tanítják nekünk, miért csodálkozik bárki, ha bizalmatlanabbak vagyunk azzal, amit beadnak nekünk, mint mondjuk egy villanyborotvával, amiből szintén nem győzik belénk sulykolni, hogy ne vegyünk ellenőrizetlen minőségűt. És lesajnálón néznek arra, aki a kínai piacon vett kávéfőzővel leégette a házát. Bevizsgálatlant vett, és ez súlyos gondatlanság minden bíróság előtt. Ha a teljes lakótelep leégett, még börtönbe is kerül.

Nehéz lehet emellett a Sinopharm mellett most szó nélkül nyelni például a homeopátia ellen ágálóknak...

***

Azt is mondják a Sinopharmról, hogy rég bevált elven működik, mint számos ismert oltásunk, amivel senkinek nincs baja. S milyen hülye a nép, ami a legjobban bevált elv ellen is ágál.

Csak hát ha népünk kínai iparral szembeni tapasztalatait egy mondatba akarnánk sűríteni -- sosem az elvvel van  a baj.

A kínai cuccok pont ugyanazon az elven működnek, mint a nemkínaiak. Épp' csak a rézdrót van vasból, az acélcsapágy alumíniumból, legutóbb vett kőegyszerű késfenőm meg valami tényleg nehezen fellelhető anyagból, ami puhább a késpengénél. Nem csak a fémrésze, de még a kő is!

És persze, a gyógyszeripar komolyabb. Csak hát a tét is...

 

***

És ez akkor még csak hogy mit engedünk magunkba.

De mi van az utazással?

Lengyelország minap jelentette be, hogy csak EU-ban engedélyezett szerekkel oltottaknak adnak beutazási mentességet. És gyanítom, nincsenek egyedül. Ha beoltanak kínaival/orosszal, utána majd beoltanak Pfizerrel is? Vagy van itthon is elég látnivaló? Magyarország engem vár?

***

Választások idején fejére olvasta egyik oldal a másiknak, hogy irracionálisnak nézte a vidékiek szavazási viselkedését.

Most épp' az oltástól ódzkodókra sütik rá sokan ugyanezt.

Pedig az emberek elsőre irracionálisnak tűnő viselkedése legtöbbször szimplán -- ahogy a gyógyhatású készítményekre írni szokták --  hosszú távú tapasztalaton alapul.

***

S mielőtt azzal vádolnának, hogy elveszem most az emberek bizalmát.

Nos, szép mentés lenne rám kenni, de nem. Az emberek bizalmát az veszi el, aki olyan országból hoz be, amiben amúgyis kicsi a bizalom, és rátesz egy nagy lapáttal, mikor még csak ellenőriztetni se hagyja, csak izomból ráteteti a pecsétjét annak a szervnek, akinek az engedélyével aztán büszkén házal. Aki hülyének nézi őket.

***

Amúgyse akarnék én dehogyis bárkit lebeszélni. Nekem az a jó, ha minél többen "felveszik" (így mondják tényleg) az oroszt és kínait. Egyrészt mert attól (tényleg) nő a nyájimmunitás, és apad a járvány. Másrészt meg annál nagyobb az esély, hogy nekem valamelyik ellenőrzött jut.

***

Tényleg nem én tehetek róla, ha netán nem kellenek. Ez a történelmi felelősség azoké, akik megrendelték, majd rombolták még kicsit a renoméját.

 

***

Ám van itt még valami.

Valami nem is olyan lehetetlenül érdekes.

Érdekes játszma folyik ugyanis.

Az első felmérések azt mutatták, hogy a magyar lakosság bizalmatlan minden vakcinával szemben. Ami amúgy a kényszerűen kapkodós kifejlesztés miatt -- ismétlem -- nem irracionális hozzáállás.

Ám amióta belengették -- és propagandával erősen nyomják -- a keleti szereket, hirtelen beütött a szintén nagyonis racionális reflex, hogy jesszus, csak azt ne. A figyelmes szemlélő észlelheti, hogy kábé azóta a nyugati vakcinák után szinte kepeszt a nép. Egyfolytában érkeznek a nagy leleplezések, ki mindenki adatta be magának soron kívül, és ez jó eséllyel azért van, mert ha még azelőtt sikerül, hogy a keleti érkezne, nyugatit kapnak.

A krumplit sikerült a történelmi legenda szerint úgy elfogadtatni Európa valamelyik országában a néppel, hogy miután senkinek se kellett, mert nem bíztak benne, őriztetni kezdték, mire a nép szagot fogott, hogy ez valami értékes lehet, és elkezdték szétlopni. És a varsói szerződés népe is pont ilyen szabályokkal nőtt fel -- vérünkben vannak e játszmák.

Nagymesterünkről tudjuk, hogy néplélekben igen nagy játékos.

Nem tartom lehetetlennek, hogy ez az erőltetett propaganda a keleti vakcinákról, meg hogy most majd mennyi jön és az oldja meg a hiányt, és aki azt nem kéri, sor végére kerül, részben azért is van, hogy a nyugati ellen már senki ne berzenkedjen.

Nyilván persze be is segítene egy gyorsabb nyitásba, ha sokan "felvennék" az oroszt és kínait, meg Nagymesterünk mindig is szeretett okosba megoldva kilógni a szürke bürokraták szövetségéből.

Ám ha ránézünk a lekötött mennyiségekre, erősen szemet kell szúrjon egy érdekesség. A kormány hivatalos oldala szerint ugyanis a teljes magyar lakosságra van lekötve nyugati vakcina, és ehhez képest meglepően kevés -- harmadannyi -- keleti.

És tény, hogy a kínai gyorsabban várható a nyugatinál, de pl. az orosz nem is, és a mennyiségeket nézve nem tűnik alaptalannak a gyanú, hogy a keleti vakcina igazából a nyugati vakcinák adjuvánsa -- szép szó, most tanultam én is: az a hozzákevert hordozó, amitől azok jobban hatnak. Vivőanyag (magyar ember gyorsítónak mondaná...).

Mert hiába hozzák be a Pfizert, nem hat, ha az embereknek nem kell. De ha adalékul hozzákeverjük, hogy vagy ez vagy kínai, és ettől az embereknek mégis kell, akkor a kínai tényleg a Pfizer egy hatásnövelő mellékanyaga. És a lekötött mennyiségek alapján ez talán nem is olyan lehetetlen.

+++

Sokan leírták már az oltások működését -- csapból is. De ha kormányunk tényleg a nyugati szerek hatásnövelőjének (is) szánta a keleti vakcinát, legalább akkora mechanizmust alkotott, mint a magyar tudósasszonyság annál a Pfizernél. És akkor én az összes kalapomat leveszem előttük többször is.

Lelki gyorsítónak még el is fogadom őket a nyugati alá. Így minden a helyére is kerülne -- a keleti gyógyászat hozná, amiben ő jó -- a lelki dolgokat --, a nyugati meg amiben ő -- a testieket.

Harmónia.

 


sino-1.png

28 komment

Címkék: racionalitás kínai vakcina oltás Vírus Coronita Szputnyik Sinopharm

Kis kocsmakaranténstratégia

2021.02.12. 06:53 Benderik

 

Játékelméleti szempontból egy hatalmas habostorta ez a vírus -- tele való világban zajló kísérletekkel, olyan feladatokkal, amihez egyszerre szinte minden embernek/országnak kell áldozatot vállalnia, különben a védekezés hatástalan marad. Az egyének érdeke ugyanakkor sok esetben az lenne, hogy ők maguk ne tartsák be például a karanténkorlátozásokat, miközben a többiek igen, ám ha elég sokan nem tartják be, mindenki rosszabbul jár.

Az éttermek példáját ragadnám most ki. 

Sok országban tiltakoznak, s fenyegetnek azzal, hogy ők márpedig kinyitnak, nálunk pedig épp' minap olvashattuk, mennyi sok zugkocsma és -étterem működik suba alatt, furfanggal. 

Tekintsünk most el attól, léteznek-e olyan biztonsági szabályok, ami mellett ezek működhetnének a járvány kordában tartását nem veszélyeztetve. Tegyük fel, hogy egy állam határozottan úgy gondolja: nem.

Kérdés, célravezető-e az a módszer, hogy betiltva tartja őket, ugyanakkor annyira szigorúan nem lép fel az elszórt, de annyira nyilván nem nehezen felderíthető zugműködés ellen.

Előre elárulom, az fog kijönni, hogy lehet ez egy hatásos módszer, így nem biztos, hogy véletlenül van pont ekkora szigorra hangolva a rendszer.

 

***

Egy már elszabadult járvány kordában tartása alapvetően mennyiségi elven működő intézkedésekkel tud jól működni. Amikor még itt-ott felbukkanó esetek vannak, hatásos lehet a totális szigor, hátha elszigetelve tudják tartani a nyavalyát.

Ám ha már kiszabadult a palackból, és eloszolva mindenfelé van belőle, akkor már csak az elharapódzás sebessége tartható kordában.

Itt már statisztikai modellekkel írható le jól a terjedés, és az a kulcsfontosságú, hogy időegység alatt minél inkább korlátozni tudjuk a társadalomban a fertőzésveszélyes találkozások számát.

A mennyiségi kezelés nagy különbsége az elszigetelt esetek idejéhez képest, hogy egyszerűen nem érdemes többé sokat bíbelődni egyedi esetekkel és tökéletességgel.

Nem érdemes tökéletesre csiszolt teszteket előírni, nem érdemes őrült energiákat fektetni a karanténok totális betartatásába. A kulcsszó a hatékonyság: ode kell irányítani az erőforrásokat, ahol egységnyi erőfeszítés ("költség") minél több találkozást tud meggátolni.

 

***

Ilyenkor jut szerephez a gyorsteszt, ami mondjuk nem 99% csak 95% találati arányú, de egységnyi befektett erőforrással sokkal több emberről kiderül, érdemes-e korlátozni (akár önkorlátozni) találkozásaikat egy ideig.

 

***

És ilyenkor válik meghatározóvá a híres Pareto-elv, a 80-20-as, 70-30-as -- mindegy, nem a szám a fontos --, hogy a legtöbb feladatnál a munka mondjuk 80%-a elvégezhető a befektetett energia 20%-ával, a maradék 20%-on meg el lehet dönteni, átlépjünk, vagy belebíbelődjük még azt a 80%-nyi fáradságot. 

Mikor hogy érdemes. Daganatok kioperálásánál az utolsó gonosz sejtecskét is nyakon kell csípni, míg utcasepréskor a locsolóautó után még aszfaltrepedésekbe szorult csikkeket egyenként kivakarni nemigen van minek. Feladatfüggő hát, érdemes-e fájós derékkal még lehajolni az apróért.

A terjedés elleni harc ezen mennyiségi szakaszában, ahol egységnyi költséggel minél több találkozást akarunk megakadályozni, mindenképpen érdemes az egyes tevékenységeknél megelégedni a könnyen besöpörhető nagyjával, a maradék energiát meg inkább olyan akciókra fordítani, ahol még hátra van a könnyen meghiúsítható találkozások regimentje.

 

***

És itt lép színre a társadalom egy olyan jellemzője, ami annyira mély gyökerekből fakad, hogy figyelmen kívül hagyása végzetes hiba lenne: hogy mennyire sokfélék vagyunk.

Sokfélék abban is, hogy betartunk-e nekünk hátrányos vagy csak nem tetsző szabályokat, mennyire merészen hágjuk át őket, és úgy általában, mennyire vagyunk együttműködőek, ha egyéni áldozatokat kell hozni a köz érdekében.

 

***

Amikor egy közös cél csak összefogással érhető el, és az egyéneknek az együttműködés áldozattal jár, mindig felüti fejét az egyéni ügyeskedés. Ez aztán az eredetileg együttműködőket is demoralizálni kezdi -- ja ha ti nem, akkor én miért? --, s az együttműködés lassan szétesik. Sok játékelméleti példában bukik el ilyesmin az együttműködés. Matematikailag eleve feltételezik egymásról a szereplők az egyéni ügyeskedést, a gyakorlatban olykor csak látják, és ezután lépnek ki maguk is.

Ám az emberiségbe kódolt sokféleség meglepően sokszor segít felülemelkedni a teljes kudarcon.

A víruskaranténnal most egy olyan speciális esetbe ütköztünk, ahol észlelhetők a sokféleségnek -- ha erkölcsileg nem is szép, de -- előnyei, amiket egy kormányzat akár ki is használhat az eredmény érdekében. És amit -- tudatos-tudattalanul (?) -- jól ki is használnak.

 

***

Szóval az éttermek.

Az éttermeket/kocsmákat bezárató kormányok fejében az jár, hogy az ottani vigadalom közben sok olyan fertőzésveszélyes találkozás esik, amit meg kellene úszni.

Másik oldalról persze ott van ezen helyek megélhetése, no meg a nép elfojthatatlan szórakozásvágya.

Legjobb lenne olyan szabályokat hozni, ahol az egyéb kormányzati támogatások mellett is legnehezebb helyzetben levő helyek azért nyitva maradhatnának, így a lehető legtöbb "találkozáselkerülés" mellett a lehető legkevesebb kocsmacsőd esne meg.

Na de ember nincs, ki felülről nézve olyan szabályt tudna hozni, ami tényleg a legnehezebb helyzetben levőket engedné nyitva tartani. Mire alapozva dönthetné el bárki, kik a legnehezebb helyzetben levők??? És ki az, aki elhinné, hogy a kivételezettek tényleg a legrászorultabbak? Ez hivatalos szabályozással nyivánvalón teljességgel lehetetlen lenne.

Jó lenne hát a legrászorultabb helyeket nyitva hagyni, de hivatalosan nem lehet.

És jó lenne az esetleg nyitva hagyottakban szigorú korlátot szabni a vigalomnak, de ez is elég betarthatatlannak tűnik.

 

***

Ugyanakkor azt is láttuk, hogy a járvány ezen szakaszában semelyik védelmi intézkedésbe nem érdemes egy ponton túl több energiát fektetni -- és ilyen a karanténszabályok betartatása is. Nyilván kell jól láthatóan ellenőrizni, kell büntetni is, hogy mindenki érezze, hogy szabályt szegni ténylegesen veszélyes. De az ellenőrzés egy szinten túl rengeteg embert köt le, ami már nem hatékony. Így például nyilván nem lenne érdemes nagyszabású titkosszolgálati akciókat szervezni zugtalponállók filmekbe illő lebuktatására.

***

Ám ha nem fúrja a szigor fejét be az összes egérlyukba, kellő leleménnyel és kockázatvállalással tarthatók fenn zugkocsmák.

De vajon kik tartják fenn ezeket?

Nos, egyrészt azok, akiket legnehezebb helyzetbe taszított a karantén, így az ő biztos csődjükön az esetleges büntetés már nem ronthat. Tehát azok, akik ténylegesen a legnehezebb helyzetben vannak, akiket ténylegesen leginkább fenyeget a csőd, ha nem tarthatnak nyitva.

Kik még? Hát az olyan tulajdonosok kocsmái, kik kellő leleménnyel általában is hajlamosak kijátszani a rájuk nézve hátrányos szabályokat. De a hátrányos helyzeteket nem mindig szabályok okozzák, így általánosabban szólva: a nem belenyugvó típus, aki kellő leleménnyel hajlamos megküzdeni az őt ért hátrányos helyzetekkel.

 

***

S itt álljunk meg egy pillanatra.

Az első csoport pont az, akiket a kormányok esetleg engednének működni, csak képtelenek lennének olyan szabályokat hozni, ahol pont ők működhetnének. Ami így egy mellékhatásként azt jelenti, hogy jé, pont azok működhetnek, akik a társadalom szempontjából a legkevésbé káros, ha működnek.

A második csoporton ez nem annyira látszik, hogy így lenne. Ám ha meggondoljuk, a vállalkozások természetes szelekciója általában is azt a nem belenyugvó típust tartja életben, akik kellő leleménnyel hajlamosak megküzdeni a nehéz helyzetekkel.

Utóbbiak előnybe kerülését nem annyira szeretjük, mint amennyire végtére is hajlamosak lennénk megértőnek lenni a csődközeliek csoportjával. Ám a gazdaságnak mégis hasznos, ha vállalkozói bírnak azon képességekkel, melyek egy vállalkozás sikeréhez bizony szükségesek, így ők maradnak életben.

 

***

Így hát a nem totális szigor véletlen mellékhatásként kétszeresen is pozitív hatású -- optimalizálja az erőfeszítéseket, és olyan rétegeket segít fennmaradni, akiket voltaképpen szeretne is segíteni, de szabályozással képtelen rá.

 

***

Mi több -- a fű alatti zugműködés azt a szabályozói célt is magától teljesíti, hogy az esetlegesen működő helyeken ne legyen tumultus, azaz a találkozások száma erősen korlátozott legyen.

Zugműködni -- különösen a feljelentgetők országában -- nem lehet másképp', csak vagy teljes vagy akkora titokban, hogy az a szomszédokat semmiképpen ne zavarja. Ez pedig ad egy természetes gátat a tumultusnak -- egy olyat, ami amúgy szinte betarthatatlan lenne.

 

***

Sőt! Ez már tényleg nem szép hatás, csak hasznos a szabályok fenntarthatóságában. Ha az állam erőteljes fellépéssel bezárná e kiskapukat, a legelkeseredettebb és legkevésbé belenyugvó réteget kényszerítené egyéb utak keresésére, ami innen kezdve a tiltakozás és a nyomásgyakorlás marad a korlátozások feloldására.

Márpedig ha háborogni mindenki tud is, az utcára menni vagy más módon tenni már kevesen hajlandók.

Kik is? Hát igen, pont ugyanők. A legelkeseredettebbek s a legkevésbé belenyugvók.

 Ezért is érdeke egy korlátozásokat fenntartani akaró kormánynak ezen kiskapuk nem túl szorosra zárásra. Mint mikor a kuktafazekat hagyjuk kifújni a szelepnél, különben felrobban. Így is jön ki gőz, de legalább a vas marad.

 

***

Mindennek persze ára van. Erősíti a társadalomban azt a tudatot, hogy az ügyeskedés végül mindig megéri. Ami pedig hosszú távon megnehezít bármiféle együttműködést, és eszközöket is elvesz az államtól, mert igazából sosem fogják elhinni, hogy szükség esetén nem enged majd valahol kiskaput nyitni.

Így ez a fenti módszer általában nem hasznos.

Ám a vírusvédekezés jellemzője az is, hogy rövid távon kell hirtelen, vészhelyzetben működő rendszert létrehozni. Így esetünkben lehet egy talán több hasznot mint kárt okozó módszer.

 

***

Ami még érdekes, hogy ez a <Pareto-elv & nem-egyformák-az-emberek> kombináció mennyire áthatja a társadalom működését.

Már maga a teljes jogrendszer olyan, hogy egy bizonyos szint fölött nem éri meg megakadályozni minden lehetséges bűnelkövetést, így a társadalom adott bűnre legelszántabb, -agyafúrtabb rétege vállalva a kockázatot követ el olyan bűnöket is, amiket nagyobb energiabefektetéssel még azért meg lehetne akadályozni.

Ám a többség még ha értesül is ezekről, nem buzdul fel, hogy na ha lehetséges, akkor majd ő is. Egyrészt mert a kockázat ott lebeg azért, másrészt meg a többség sosem annyira elszánt és agyafúrt hogy ezt bevállalja. S persze sokakban még erkölcsi gát is dobog. A rendszer így annak ellenére működőképes, hogy a többség látja, hogy vannak ügyeskedők, akiknek olykor még sikerül is.

 

+++

A világ nem igazságos, és sokszor igazságtalanságra alapozva működik.

Ami vigaszt nyújthat ebben, hogy az Ember olyan alapvető tulajdonsága miatt ilyen, ami megváltoztathatatlan, így emberek társadalma úgyis csak akkor működhet, ha e tulajdonságát figyelembe vesszük, és akkor már jobb, ha ki is használjuk.

Aki pedig nincs az ügyeskedők között, az alapvető természete miatt nincs ott, alapvető természetünket megerőszakolni meg úgyis csak csalódáshoz vezet. És aki nem tartozik az ügyeskedők közé, annak agya az önnön erkölcsi nagyság észlelésekor is pumpál némi boldogsághormont a sejteknek.

Ahogy Candide mondá, ez a világ mégiscsak a lehetséges világok legeslegjobbika.

(És a hangsúly itt persze a lehetségesen van...)

 


zugkimeres-1.png

 

 

 

3 komment

Címkék: stratégia étterem karantén játékelmélet sokféleség zugkocsma Pareto elv

Hólapát és vakcina

2021.01.07. 06:53 Benderik

 

Nemzetünk rácsodálkozásban mindig is nagy volt.

Legjellemzőbb példája a hó, ami évente leesik, és mi minden egyes alkalommal rá is csodálkozunk.

Jé, hó.

Útakadályt okoz, de ez természetes, hisz' az Ember nem győzheti le a Természetet, és bizony a hó, ha esik, azt idő, míg észleljük, kiírjuk a közbeszerzést hólapátra, elbíráljuk, beszerezzük -- és ki is derül mindig, hogy olyan fölösleges mindez, hisz' megérkeznek, és nincs is mit ellapátolni. És akkor igazolva látjuk, mekkora hülyeség is hóeltakarításba energiát feccölni, hisz' lám, most is fölöslegesen fáradtunk.

***

Miért lenne hát másképp' az oltással?

Csak itt már fejlettebbek vagyunk, nem bízzuk a biztos elfelejtését a véletlenre!

Mert a hóról persze nem tudhatjuk -- vannak meleg évek, mikor tényleg fölösleges lenne még csak a hólapátraktár rozsdás kulcsát előkeresni is ősszel a polgármesteri hivatal konyhájából, ahová tavaly akasztottuk arra a kulcsfogasra a régi kávéfőző mögött, amit még az Editke a bérszámfejtésről cserélt le tavalyelőtt a neszpresszesre, és használja azóta a könyvelés is, de persze pénzt akkor nem adtak bele, na mindegy, mellékszál.

De ha valami szinte kezdetektől biztos volt ebben a járványban, ebben a végletekig nyálkás-bizonytalanná vált tejködben, az az volt, hogy a vége egy hatalmas nagy oltásbeadás lesz.

Már persze ha valaki túlnézett az új messiásnak tekintett Vakcina szón, az képes volt meglátni, hogy a vakcina egy olyan oltást jelent, aki nem adja be magát a világnak Eljövetelének Napján. Ő csak eljő -- mi meg majd csak tudni fogjuk, mi dolgunk véle.

***

Szóval ha valamit biztosan tudni lehetett, az az volt, hogy egyszercsak majd eljön a nap, a Vakcina Napja, a V-Day, amikortól kezdve viszonylag gyorsan be kell oltani sokmillió embert.

Így arra a bizonyos napra már készen állhatott volna a rendszer másnaptól úgy oltani, hogy már minden önként jelentkező régesrég be van sorolva a TB-adatbázisokban szereplő életkora és betegségei alapján a -- lehetőleg képzeletbeli (azaz virtuális) -- sorba, mely az addigra készen álló oltóközpontok előtt -- lehetőleg képzeletben (azaz virtuálisan) -- kanyarog.

Folyamatosan érkeznének a tájékoztatások az elérhető oltóanyagok tulajdonságairól, s az adatbázis alapján -- ahol ugye ott vannak a betegségek, allergiák --, már az adott személyek számára nem javasolt és ezen felül választható oltóanyagokról. Ami persze változhatna a konkrét helyszínen, de a népek felkészülten érkeznének a megadott időben a megadott helyre, ahol gyorsan eldólhetne, ki melyiket kéri-kapja, és várakozás nélkül beoltanák őket. S ha tudnák, mire számíthatnak, még tán jelentkező is akadna.

***

Futurisztikusan hangzik, mi? Mint egy sci-fi.

De csak mert előre gondolkodni -- pláne tervezni -- akkora szellemi fáradság, ami mifelénk sci-fi.

Vagy meséljek még a számítógépről? Meg az emberi elméről? Amikor használják, hogy mi mindent tud? Ha még ideje is van rá sok hónap, előre?

+++

Hol sírjaink domborulnak,

unokáink vakarják fejüket:

-- most akkor mégse volt vakcina?...

 

 


ausztria-elszabadult-hoagyu-gurult-az-iskolascsoportnak.jpg(vége úgyis ez lesz: nagy kapkodás után szétpermet, aszt' mindenki alááll)

(kép forrása)

 

 

 

 

13 komment

Címkék: sci-fi vakcina oltás hólapát Vírus Coronita

Alaptörvény: zöld út az egynemű pároknak!

2020.12.19. 18:53 Benderik

 

Pont került végre egy hosszú jogértelmezési vita végére, mikor az Országgyűlés pár napja Alaptörvényében engedélyezte a tetszőleges születési neműek közötti házasságot és családalapítást -- azzal a kitétellel, hogy a családban nevelt gyermek nemének nagykorúságának betöltéséig a születési nemét kell tekinteni.

Ez így végre egy tiszta helyzet, ami leveszi a kérdést a politika játszóteréről, és higgadt szavakkal az Alaptörvény gránitjába fröccsönti.

De nézzük, hogyan is teszi mindezt!

 

***

A házasság és család fogalmába új elemként bekerült, hogy az anya nő, az apa férfi. Ezzel az Alaptörvény egyrészt deklarálja, hogy csak az olyan házasságot és családot ismeri el ekként, ahol a felek neme különbözik -- ezen belül le is osztja a nemeket anya és apa közt  --, másrészt közvetve azt is kimondja, hogy ennél több feltételt a nemek kérdésében nem ír elő, azaz definíciót sem -- ezt esetleg alacsonyabb szintű jogszabályra hagyja.

 A férfi és nő fogalmát tehát az Alaptörvény e ponton nem definiálja, ami persze alacsonyabb szinten újabb értelmezési vitákat generálhatna.

 

***

 Ám szerencsére az XVI. cikk (1) bekezdésében a jogalkotó erre is gondol, mikor leszögezi, hogy „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát".

 A születési nemnek megfelelő önazonosság szerinti "nem" megtartását tehát jogként definiálja, ezzel a "születési nem" fogalmát elválasztja attól a nemtől, amivel az állampolgár önazonosságban érzi magát, azaz amilyen neműnek saját magát tekinti. Kivételt ez alól a gyermekek képeznek, az ő nemüket nem engedi születési nemüktől eltérőnek tekinteni.

 Az Alaptörvény ezzel rögzíti, hogy a (nem gyermek) ember neme nem feltétlenül azonos születési nemével.

 

***

A házasságot és családot egy -- saját szintjén -- közelebbről nem meghatározott értelmezésű férfi és nő kapcsolataként definiálja (ahol a férfi az apa s a nő az anya), így ezt vélelmezhetően nem születési nemként értelmezi. Ha ugyanis akként értelmezné, miután bevezette a kétféle nem fogalmát, azt könnyedén egyértelműsíthette volna.

 Hogy pontosan miként értelmezi a családalapításhoz szükséges előírásban a nemek fogalmát, azt alacsonyabb szintű törvények még definiálhatják, de hogy nem feltétlen születési nemként, azt az Alaptörvény maga vési gránitba. Ráadásul az önazonosságon alapuló nem bevezetése iránymutatásként értelmezhető arra is, hogy a nem születési értelmű "nem" nem egyfajta orvosi fogalomként értelmezendő (például orvosi beavatkozás eredményeként), hanem önazonosságként, azaz tudati alapon, tehát kinyilvánítás útján, mint például a nemzetiséghez tartozás.

 

***

Nem biztos, hogy minden homo(stb.)szexuális pár tagjai közül hajlandó magát az egyik férfinek, a másik nőnek nyilvánítani, majd magát e leosztás szerint apának és anyának tekinteni, ám amelyikük igen -- nos előttük most megnyílhat az út a családalapítás felé.

 A törvény így elérte, hogy a házasságra lépők és családot alapítók a családalapításhoz a jogalkotó szerint szükségesnek gondolt szerepeket -- születési nemüktől függetlenül -- kinyilvánítottan felvállalják.

 

+++

Ezzel Magyarország -- a világon talán úttörőként! -- Alaptörvény szintjén nyit utat a tetszőleges születési nemű nagykorú polgárok házasságára és családalapítására.

Mert Magyarország törvénykezésben is jobban teljesít!

 

 

szivarvany-2.jpg

 Kép forrásai: 1, 2, 3

Jogszabályszövegekhez felhasznált irodalom:

Alaptörvény

 módosítások szövege innen (értelmezés nem)

 





 

 

4 komment

Címkék: homoszexuális gránit Alaptörvény köszikla LMBTPQRSTXYZ

Rock'n'roll Man !

2020.12.04. 05:53 Benderik

  

Én komolyan nem értem ezt az össznépi fanyalgást.

Legmenőbb filmjeinkben a főhős kicsit mindig rosszfiú -- James Bond az MI6 tudta nélkül ugrik be gázos helyekre, Dr. House kiüti a beteg szívét, hogy kiderüljön abban lapul-e a féreg vagy a májban, Lea hercegnő (s a rajongó tinilányhad) nem a kedves nyálképű jófiúnak adja magát, hanem a borostás űrszeszcsempésznek.

Nagyszakállú vad vikingekért vagyunk oda, és sorolhatnám, ha elég filmet látnék hozzá -- de az utolsó példámat pl. már csak hallomásból ismerem.

Unjuk mind kishivatalnok létünket, és rockbandákat hallgatunk, kikből árad a borostás bűn szaga, velőtrázón zengenek a Sátán erdejéről, hová be kellett menniük -- de igazából kishivatalnok könyvelők ők is, kiknek egyetlen igazi bűne némi adócsalás, mikor már van miből. Többségük még inni is csak annyira lövi magát, hogy azért a koncertturné minden előadásán tisztán tudja a szöveget, különben oda a gázsi.

Műbalhék hősein csüggünk, mert szomjazzuk az izgalmat, a kicsitrossz bűn bizsergését, ami még igazán senkinek sem árt, épp' csak annyi bűnszagot áraszt, amitől karokba bódul a lányhad és rajong a nép.

 

***

Erre most kiderül, hogy él köztünk egy igazi Rock'n'Roll Man, egy valódi partiarc, aki valódi bajokba keveredik, de nem hogy nem kérkedik vele, még szerényen álcázza is magát unalmas kishivatalnoknak!

Hisz' mi is lehet unalmasabb egy EP-képviselőnél, saját asszonya is csendben sóhajt, ha rá gondol, ilyen szakállal mekkora marcona is lehetne, de ő a kispolgári utat választotta, eminens volt már mikor hozzáment, mert szülei őt is úrilánynak nevelték, aki csak egy eminenshez mehet hozzá, aki majd jól tartja őt, és akivel közösen építhetik az erkölcsileg szilárd alapokat, amin egy igazán tartalmas, méltó kapcsolat alapulhat.

Mint Schwarzenegger abban a filmben, amiben CIA-ügynökként svájci tavakon át búvárkodja be magát éjszaka tangózni a maffiavezér nőjével, hogy aztán lövöldözéses menekülés után reggel asszonya mellett ébredjen New Yorkban, és elmesélje, milyen érdekes volt a tegnapi napja, mert egy új számviteli rendszert tesztelnek, ami -- úgy tűnik -- hibásan iktatja a sztornótételeket.

 

***

A sok reszelős hangú, feketebőrbebújt műrokker mellett most feltűnik egy igazi arc, akiről filmjeink szólnak, de akiről tudjuk, hogy ilyen a valóságban sosincs, aki aztán igazából elmegy az unalom közepén oda, ahol az Élet zajlik, és ahol igazi veszedelem várja, és mikor lecsap a yard, nem kezd el nyávogni, hogy ő diplomata, neki nem ér a neve, ez ház, itt nem foghatja el őt a fogó.

Műmájer párttársa a rendszerváltás hajnalán már abban a biztos tudatban ment arcoskodni a prágai forradalomba, hogy külföldi állampolgárként nem fogják komolyan bántani, az itthoni rendszer meg már kiugrott a blokkból, ahol korábban egy ilyenért elvágják az itthoni életét.

Brüsszeli hősünk a diplomatalét védelmet adó melege helyett kimászik a rettentő mélység fölé, mert tudja, az Mo6 nem állna ki mellette, tudja, csak magában bízhat, egy kitudjamennyirebiztosantartó ereszre bízza életét, sikerrel földet ér, s csak a megtévedt bennszülött lakosság riadóztatta túlerő képes őt legyűrni.

Igazi bűnt eközben nem követ el, nem öl meg senkit, csak karanténszabályt szeg, ami erősen a kispolgári izgalmak tipikus esete, az este nyolc után öt perccel kutya nélkül még az utcán levés libabőre. Szóval igazi bűnt nem követett el, mégis igazi veszedelmet vállalt, igazi karriert, igazi test épségét tette kockára -- ő filmjeink valóságossá elevenedett rokkerhőse. Még szakálla is marcona hozzá.

Erre mi nyávogni kezdünk, hogy jaj így meg úgy.

 

***

Ennél már tényleg csak az lenne szebb, ha kiderülne, hogy a sok egyéb diplomata miatt volt ott a bulin, amolyan feketeöves lobbistaként, mert az igazi dolgokról tudjuk, hogy terített asztalnál dőlnek el -- még ha konkrétan épp' nincs is terítő az asztalon, vagy bármin vagy bárkin is. És tudta, hogy ha forró lesz a talaj, nem hivatkozhat senkire, mert az Mo6 még csak tudni se fog róla.

Az igazi tökös magyar Őfelsége szolgálatában.

Bond. Joe Bond.

***

Szegény most úgy érzi tán, összeomlott élete.

Pedig csak rossz helyen volt eddig.

A világ legnagyobb partiarca, a legnagyobb igazi rasztaszív, csak rajta múlik, elkezdi-e új életét, kiszabadulva végre kötelékeiből, melyek eddig gúzsba kötötték.

Vagy tényleg beépült a Kormány szolgálatában, és akkor a hála a mélyben nem marad el, de ez is csak azt jelenti, hogy lesz pénze az újrakezdéshez egy olyan világban, ahová mindig is tartozott.

Ahol már nem kell titkolnia, hogyan szeretne élni és kivel.

És ahol ő igazi sztár. Ahol szeretik, megbecsülik, és azért, aki valójában!

 

***

Üdv a való világban, Joe!

Kicsit még fájnak régi barátaid, de kiderült, liberálisak ők is mind! Hisz' annál liberálisabb nyilatkozatot ritkán hallani, hogy "Miért kellene nekem ehhez bármit is szólni?

S hidd el, csak rajtad múlik, lesznek-e újak. Barátaid. Politikus nem lehetsz ebben a másik világban se, de annyi minden van még, rendes szakmák. Vagy lehetsz akár praktizáló jogász is.

S ha netán rokker lennél, gangbandát alapítanál, esetleg nyitnál egy igazi nagy bulikat szervező bárat a világon bárhol -- a beugró hírnév készen áll!

A rasztaszív örökké dobog.

Hollywood és Jamaica lábaid előtt hever.

 

+++

Jézus így is szeret, a  lényeget hozod hát a kishátizsákban. S ha ő veled, ki ellened?

Szerencse kísérje lépteid!

 

 


joe_bond-2.png

 

 

 

 

2 komment

Címkék: gangbang rocknroll József Brüsszel Száj rasztaszív Joe Bond

Következménymentes szép vírusvilág

2020.11.20. 06:53 Benderik

 

Téma lett, hogy meddig bírja, mikor omlik össze az egészségügy.

December közepe, vége, netán már november vége?

Nos, szerintem sosem lesz ilyen. És már most is van.


***
Sosem lesz olyan, hogy azt mondják, tegnap összeomlott.

Lesz hogy azt mondják, már nem férnek el az ágyak a megszokott elosztásban, sűrítik őket a szobákban.

Lesz, hogy a folyosókon is lesznek ágyak.

Előbb a fűtött emeleti folyosókon, aztán a fűtetlen alagsorin.

Lesz olyan, hogy nincs mindig orvos egy osztályon, csak még nem egészen végzett rezidensek.

Lesz, hogy nincs mindig rezidens sem egy osztályon, csak még nem egészen végzett orvostanhallgatók.

Lesz, hogy még hallgató se, csak ápoló.

Lesz, hogy ápoló se külön minden osztályon, csak összevonva jut egyre két osztály. Aztán három.

Lesz, hogy nem minden lélegeztetőgépre jut annyi orvos, amennyi azt biztonságosan el tudja látni.

Előbb egyre több jut majd egy ezt végzett szakorvosra, aztán már csak végzett orvosra, majd orvostanhallgatókra.

Aztán az orvosi egyetemekre sikeresen felvételizettekre.

Aztán háromnapos OKJ-tanfolyamot végzett lélegeztetőgépkezelőkre.

Aztán már csak nehézgépkezelőkre, majd gépkezelőkre.


***
Ja hogy a fentiek nem kis része már most is van? Már vírus előtt is volt? Bocsánat.

Nos, ezért mondom, hogy sosem lesz olyan, hogy "na most összeomlott".

Miközben meg igazából régesrégen összeomlott már.

Definíció kérdése ugyanis, és a definíció mindig az Élethez igazodik. Rugalmasan leköveti. Hisz' még mindig százszor jobb egészségügyünk van, mint a legtöbb fekete-afrikai országnak, miközben ha megkérdezzük, náluk is van működő egészségügy.

Ahogy a körülmények romlanak, ahhoz viszonylag gyorsan hozzászokunk, és már az ehhez képesti romlást tekintenénk összeomlásnak, ami pesze sosem következik be, hisz' mielőtt összeomlana, már hozzá is szoktunk.


***
Nagyobb baj, hogy a különleges helyzet lényegében egyfajta hadiállapothoz hasonlít. Ahol senki nem fogja utólag számonkérni, hogy az ő nagymamája, testvére (gyermeke...) miért halt meg, ki hibázott -- hibázott-e bárki.

Egyrészt mert nem is lesz rá lenyomozható adat, hisz' ki tudná számon tartani a napi sok száz lélegeztetőgépes halottról, hogy melyiknek gépe hogy volt beállítva és lehetett volna-e még utánállítani.

Másrészt meg arra sincs elég erre kiképzett ember, hogy kezelje, nem hogy még olyan, aki utólag kikérdezze és ellenőrizze, hogy mit csinált vagy nem csinált, hogy volt az a gép beállítva, és élhetett volna-e még egypár órát a hetes gépen lélegeztetett többségében idős, egyéb krónikus betegségben szenvedő bácsi.

Boncolás még van egyedileg, de az is már inkább az egyéb halálok megállapítására a statisztikáknak, hogy a pánik elkerülésére fennmaradjon, hogy' többségében idős, egyéb krónikus betegségben szenvedő beteg halt meg.

Így ha még akadna is majd számonkérő, egy szánakozó fejcsóválásra esélyes. Hisz' szinte háborús helyzet volt, nézze meg, a világ összes országát maga alá temette a vírus, örült az egész világ, hogy egyáltalán győzte valahogy, a vis maior tipikus esete mindez.


***
Igen, pont ez a baj.

Normál békeidőkben minden egyes emberhalál vizsgálatot von maga után, ha nem egész egyértelmű, hogy itt volt az ideje. Kivizsgálják apróra (elvileg persze), így tétje van annak, hogy minden szabály be volt-e tartva s nem történt-e műhiba.

Amikor azonban a világ összes országában sok-sok ember hal meg, a döntéshozók már most tudhatják, hogy utólag könnyen hivatkozhatnak majd a "mindenhol összeomlott a normál rendszer, mindenhol különleges helyzet volt, mindenhol sokan haltak meg" érvre.

Az elkenés ideje mindig a hadiállapot. Annak tudata, hogy utána majd nem lesz számonkérés.


***
Félreérted, Olvasóm, ha azt szűrnéd le soraimból, hogy nem küzdenek hősiesen a frontvonalban állók.

Nem. Ők szívüket adják, ők e hosszú hónapoknak vitathatatlan hősei, kik életük végéig hurcolják majd álmaikban a kezük között kiszenvedőket, kiket esélyük se volt megmenteni, mert két, majd öt, majd nyolc, majd tizenöt gépet kellett ellátniuk egy kéthetes gyorstalpaló után, de kiknek halálát emberi elme nem képes feldolgozni, mert egyszerűen nem arra teremtetett az emberi elme, hogy kezei között kiszenvedők halálát ésszel felérni képes legyen.


***
Ám ettől még a számonkérhetetlenség tudata nagy baj.

És nem a nyilvánvaló majdani COVID-krimik százai okán, ahol kitalált embereket nyírnak ki a kapkodásban sosem vizsgált nyomok nélkül.


Innen kezdve egy csomó magasszintű-döntéshozói felelősség elkenhetővé válik.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a fejlett világnak is minden országában összeomlás szélére kerül a rendszer, elfogadottá válik a halál, amit az okoz, hogy egy ember nem kapott szabályszerű kezelést.

Többé már nem kell attól félnie egyetlen kormánynak sem, hogy fejére olvassák, hogy emberek százai/ezrei/...-i haltak meg. Hisz' nézzünk szét -- mindenhol.

Az "összeomlott az egészségügy" sem egy méréseken alapuló állítás, így igazából senki se látja egy adott országban, hogy a többiben milyen állapotokra mondták ugyanezt. Ha a német lapok megírják, hogy összeomlott az egészségügy, mert már nem a szabályokmak megfelelő számú beteg volt a kórtermekben, és nem jutott minden gépre a szabályoknak megfelelő orvos, abból mi csak annyit hallunk meg majd, hogy Németországban is összeomlott az egészségügy. Ki vethetne hát követ és kire, ha nálunk is -- hisz' mindenhol.

Hadiállapotban a váratlanul felbukkant veszedelemre is kényelmesen lehet hivatkozni. Ki láthatta akár csak egy éve, hogy ilyen megtörténhet.

És senkit nem érdekel, hogy alakulnának a mostani halálok, ha előtte az egészségügyet más módon kezeljük -- ha már akkor megfizetjük az ápolókat-orvosokat. Kit érdekel, hogy rendszereket békeidőben is úgy kell tervezni, hogy bírjanak stresszhelyzeteket.

Földrengés után a tervező is széttárhatná karját -- senki nem láthatta előre, hogy ez lesz.

És tényleg!

Csak hát ugye ettől még egy bizonyos szintig földrengésállóra kell a házakat tervezni. És még az ezt túllépő erejű rengésnél se mindegy, hogy legalább a szükséges szintig erősre volt-e tervezve, és állt még pár menekülésre alkalmas percig, maradtak-e védett zugok a mentés idejére vagy kártyavárként omlott be az első rezdülésre.

Esélyesen nem ugyanannyi ember hal meg ugyanis.

Mindez most már szépen elkenődik.


***
A halottak száma is olyan, amit meg lehet szokni. A nagyságrendeken múlik. Ahogy a fül megszokja a -száz majd -ezer végződést. Szinte hihetetlen, milyen gyorsan megszokja!

Csak egy példa -- Donald Trump elvesztette a választást, de így is szinte fele az ő kezébe szavazta további sorsát annak a lakosságnak, mely lakosság a Földének huszadát adja, de COVID-halottainak ötödét.

És hogy tehet-e ő erről?

Nos, a tudomány állása igen sokféle ma még e vírusnak dolgában -- amire döntéshozóként csodásan lehet hivatkozni !!!

Ám abban, hogy az általános maszkviselés és társadalmi találkozások korlátozása erősen csökkenti a terjedést, néhány ezoterikus leágazástól eltekintve a tudomány egységes.

Tényleg csak a hülye nem látja a statisztikákból, hogyan hat akár csak az általános maszkviselés a terjedés számaira. Ha Donaldnak csak annyi bűne van, hogy minden eszközzel igyekezett még ott is elgáncsolni a legenyhébb korlátozásnak számító maszkrendeleteket is, ahol helyi szinten bevezették, már százezrek élete szárad szépen kiteregetve lelkén. (És a szimpla maszkviselés még a gazdaságot nem korlátozza, csak megnehezíti az elnöknek, hogy azt sugallja, nincsen baj, neki volt igaza.)

Politikai tanulság: számít persze, számít a sok emberhalál, de nem többet, mint a nyűg, ha nem hagyjuk népünket maszk nélkül mulatni. Miért is súlyoznánk hát felül az előbbit...


***
Sosem volt persze ennyi statisztika semmiről e világon, mint erről a vírusról. Ezek fejre olvashatók lesznek! ...(?)

Ám a nagy minták ellenére is kevés dolog olvasható ki belőlük azon speciális kérdésekről, ami alapján eldönthető lenne, mennyire jól kezelték egy adott helyen a helyzetet. Akkora szórása van a lélegeztetőgépekre kötött emberek halálozási arányának -- függ kortól, betegségektől, s annyi mindentől, ami szerint alábontott számokat nem gyűjtenek --. hogy max. elnéző mosolyt kaphat majdan az ezt firtatni próbáló.

Konkrét esetek pedig végképp nem lesznek vizsgálhatók, hisz' pl. a gépekre kötöttek esetén igen jó halálozási aránynak mondható 20%-ba is bőven belefér akárhány rokonunk. A halál után közvetlen végzett vizsgálat meg hogyan is lehetne elképzelhető...


***
Jó hatása is van persze annak, ha nincs őrült számonkérési felelősség, mert az állandó stressz folyamatos remegést okoz.

Ha olyan kezeli a gépet, akit kényszerből rendeltek oda, legalább tudja, hogy nem akarják majd inkorrektül elszámoltatni, és ne remegjen legalább emiatt a keze. Egyszerűen jó lelkiismerettel, félelem nélkül hozza ki magából az elérhető legtöbbet.

Döntéshozóként pedig igen nehéz abban a helyzetben dönteni, ahol már akárhogy döntünk is, az emberhalállal jár -- A ponton megakadályozandó száz halált, beáldozzunk-e B ponton tízet. (Ide értve a gazdaság leállításából származó esetleges éhhalált is.)

Életről-halálról dönteni, azzal dolgozni -- nem emberre szabott teher. Vészhelyzetben pedig különösen sok múlik azon, hogy tudunk-e folyamatos hideg-higgadt számítással döntéseket hozni. Fenn és lenn egyaránt. Fenn napi ezrekről, lenn ránk bízott ötökről-tízekről.


***
Nem feltétlen baj tehát, ha nincs minden lehetséges rossz döntéshez büntetés belebegtetve. Hatékonyabb lehet egy vészhelyzetben egy "következmények nélküli" világ.

Csak látnunk kell, hogy innen kezdve minden nép halálozási statisztikája kormányának tisztán lelkiismeretén múlik.

Ne becsüljük le ezt a védelmet, többet számít, mint fentiek olvasta után az átlagember a politikusokra tekintve hinné.

De ennyi -- a békeidőkben várható számonkérést előre felejtsük el.

Cserébe legalább tudhatjuk, hogy az egészségügy összeomlásának várható dátuma egy soha be nem következő nap. Nem lesz olyan, hogy az Összeomlás Napja. Apránként omlanak csak ránk a faldarabkák meg a plafon -- és igazából régóta a törmelékben ülünk, így semmi szokatlantól nem kell tartanunk.


+++

Jó, és akkor mit tegyünk? -- csak hogy tanulság legyen.

Semmit. Illetve most már csak próbálja kihozni mindenki a legjobb tőle telhetőt, tegye oda magát, ahova rendelték meg amit rá kiszabtak -- még ha ez csupán egy otthon maradás is olykor.

Utána meg gondolkodjunk azért majd el egyszer mindezen.

Mert a jövő kiszámíthatatlan, ám felkészülni lehet rá.

Ha gondolkodunk.

Előre.

 

.

 

 

 

249 komment

Címkék: egészségügy Vírus Coronita Covidius következménynélküli világ

Szappanként a kézből

2020.07.27. 23:53 Benderik

 

Egy cég értékének meghatározása nem könnyű dolog

Van ahol az ingatlanok az érték, vagy egyéb tárgyi dolgok, de ezen cégek inkább mellékhatásként válnak ilyenné.

A valóban jól működőek értéke maga a működés módja. Az a titok, apránként kialakult tudás, amitől ők úgy tudják megcsinálni az eladnivalójukat, ahogyan a többiek nem, és ezért őtőlük veszik és nem a többiektől.

Szellemi terméket gyártó cégnél az érték sokszor maga a dolgozói állomány.

***

Cégfelvásárlástól elrettentő példaként olvastam egyszer egy könyvben egy játékszoftver-cégről, ahol a vezetés s a dolgozók egyöntetűen tiltakoztak a felvásárlás ellen, majd miután mégis megtörtént, egyhangúan felálltak s alapítottak egy másik céget. A cég teljes igazi értéke így pillanat alatt semmivé foszlott.

Szappanként szállt el az új kézből.

Mert lelkeket a világ mai törvényei nem engednek megvenni. és röghöz kötni.

***

Az index laptopjai, nyomtatói, fényképezőgépei és egerei feltehetőleg nem érnek többet a többi szerkesztőség hasonló cuccainál.

Országának kormányától hátszelet ha bárki kap, azok nem ők.

Hirdetési bevételben sem a legjobbak voltak, de -- bár cégértékben ez a lényeg --, egy szerkesztőség munkájának minőségét az olvasottság mutatja, a bevételek ennek csak egy jó mérésére képesek egy olyan valódi piacon, ahol a hirdetők az olvasottság alapján választanak lapot.

Olvasottságban viszont olyat produkáltak, ami szinte a világban is példátlan. Nem darabszámban persze, mert tízmilliós ország összes lakosa is egy nagyobb ország városnyi népe, de olyan lap kevés van e világon, amit annyira mindenki olvasna egy országon belül, mint őket.

Jobboldali ismerőseim, itteni kommentelôk -- s tudjuk, ismert vezetők -- vallották be többször, hogy hírekre vágyva indexszel kezdenek. Sokak napja gép elé ülve indexszel indul.

Irodában a lógásra nem a már megint "netezik", "pornót bámul", hanem "indexet néz" a bevett kifejezés.

Kis fogalomzavarral bátran állíthatjuk, hogy Magyarországon az index az origó.

***

Ha nem elméleteket nézünk, hanem hogy ki mit tett az asztalra, úgy Magyarországon e lap szerkesztősége az, aki mindenki mást taníthatna e szakmára.

Fanyalogni lehet, de tegye ki az asztalra a nézettségét mindenki, és úgy fanyalogjon.

Akkor lássuk, kinek mekkora.

***

Tehát.

Én készséggel elismerem a tulajdonos képviselőjének jószándékát, hogy azért akarta átszervezni a szerkesztőséget, mert szerinte úgy hatékonyabban tud majd működni.

De ha tényleg ért ahhoz, amit csinál, fel kellett volna tűnjön neki, hogy valami olyat akar átszervezni, ami puszta számszerű eredményei alapján bizonyítottan a legjobb ez országban.

Mondom, a szerkesztőség dolga az olvasottság, amiben ők voltak a csúcsproduktum.

Az ő átszervezésüknek akkor van  értelme, ha az olvasottságot akarjuk növelni.

Ha a hirdetési bevételeket javítanánk, a marketing-osztályt (neadjisten, a cégvezetést...) kell átszervezni -- vagy azt az országot, ahol a reklámbevétel nem az olvasottságtól függ.

 

***

Egyszóval kellően nagy arc kell legyen, aki egy szál maga kigondol egy okosat, és azt mondja az ország messze legtöbb olvasót hozó szervezetének, hogy azt ő most úgy megreformálja, hogy még többet hozzon.

***

S vannak persze efféle lángelmék. Akik észrevesznek rejtett szinergiát, piaci rést, miegymás divatost.

De pont ők azt is tudják, hogy az értékeket kiaknázni kell, nem földbe taposni. Ők pontosan tudják, hogy ha a legjobbakat akarják még jobbá szervezni, akkor a minimum, hogy az ő véleményüket  is megkérdezik -- mi több! -- hallgatnak rá.

Ha a piacon bizonyítottan ők a legjobbak, akkor olyan jó terv létezhet, ami nekik nem jutott eszükbe, de olyan, amit ne lehetne elmagyarázni nekik úgy, hogy megértsék, az legalábbis gyanús, hogy szar terv.

Aki tehát úgy akarja megreformálni őket, hogy csak közli velük a tervét, majd első ellenállásukra erőből átviszi, az -- hát,... jószándékú lehet még persze...

 

***

El tudom könnyen képzelni azt is, hogy eszköz volt szegény.

Tudták, hogy ha nyomnak a présen, hogy csináljon valamit, lenn a szabad prérik népe fújtatva, rúgkapálva ellenáll.

Ő pedig két tűz között felidegesítve elpattan és kirúg.

Azt mondta, sokat tartotta már értük a hátát, érezhette úgy, hogy könnyű nektek szabadon viháncolni az én tökömmel a présben.

S az elszabadult indulat rossz tanácsadó. Visszaszívhatatlan mérges füstöket tud fújni.

Büszkeség és balítélet -- ősi képlet.

 

***

Én régóta a hatalom zsenialitásának jelképeként tekintettem e lapra.

Mert ellenzéki sajtó mindig van,, mint a gyom, nő az az esőtől akkor is, ha irtjuk.

S akkor jobb már egy olyan, melynek árnyékában a többi csak aljnövényzet lehet, ám hosszúra hagyott gyeplőjének vége a mi kezünkben van.

Nagyon enyhe, fuvallatnyi ráhatásuk olykor picit érezhető volt, bár ezt feltehetőleg maguk sem érezték, annyira implicit ráhatás lehetett.

Sokkal többet ártottak a hatalomnak feltáró cikkeikkel.

 

***

Ám a katapult gombja is érték. Amivel irányítani nem lehet, de Igazán Fontos Pillanatbani megnyomása még egy ciklusra elegendő töltet lehet.

 

***

Miért pont most? -- fene tudja.

Nem tűnik jó időzítésnek, de mintha a gyeplőt tartó kéz is épp megremegett volna valamitől. Nekem legalábbis a libernyákos beszólás erre utal. Mint mikor beszólnak az öregedő tornatanárnak, és bizonykodni kezd, hogy tud ő még baszni. De megremeg, hogy tán nem.

Még ha kiszámított dolog, az is zavarra utal az Erőben. Majdani tervekben szereplő, de előre hozta egy klimaxos hőhullám.

Mint mikor hirtelen ijedségből olyan gombot nyomunk, amit súlyosabb helyzetre tartalékoltunk.

 

***

Mindegy, gomb megnyomva.

Életbe lép a B terv: nyíltabb kormányzati kézben működtetni.

Ebben az egyben a Mester nem jó. Sok függetlennek látszó lapot, tévét indítottak-vettek már, de képtelenek ellenállni a kísértésnek, hogy közvetlenül irányítsák.

Az index az örökölten egységes és olyan-amilyen gárdája miatt tudott ellenállni, de a kormány nem tud úgy embert felvenni, hogy ne kérné el zálogban tökét a présbe.

S hát nem is megy oda olyan, aki ezt ne adná önként is.

 

***

De lehet persze, hogy megpróbálják azért.

Úgyis annyi lapuk van már, miért ne kísérletezhetnénk egyikkel egyet.

Mint Kína a különleges gazdasági övezetekkel, ahol biztonságos, vastag falú lombikban tenyésztettek kis szabad kapitalizmusnak való palántákat.

 

***

Ha igazán profik, még akár kisebb leleplezéseket is csinálnak rendelésre.

Elengedhető vagy kilövési engedélyre érett kádereket itt csinálnak ki.

De nem hiszem, hogy ez lenne. Nem passzolna a képbe.

 

+++

Az index volt az origó.

Kérdés tehát, lesz-e Origo az index vagy vele azért próbálnak valami újat. Kíváncsian várom. De már nem mint hogy lesz-e ez index.

Csak mint a hatalom egy tán újfajta játszmáját.

Mert index ez nem lesz.

Az egyedi jelenség volt.




U.i.: Benderik nem index-alkalmazott, így felmondani se tud.

Ha az lenne, feltehetőleg megtenné. Biztosan nem tudhatja, mert nem az. Csak ismeri lelkületét.

Mellesleg nincs is most könnyű helyzetben. Mert történelemből maradt csökevénynek tartotta mindig a diplomácia azon eszközét, mikor egy országot, szervezetet nemlétezőként bojkottálnak.

Gyerekes.

Beszélni mindenkivel kell, aki létezik, ha nem kellene,  mert nem képviselne erőt, amivel számolni kell, negligálásra se méltatnák.

Meg írni is annak kell, akit meg akarunk győzni, így azon a helyen, amit az olvas, akit meg akarunk győzni. Ezért tartom hülyeségnek általában, ha valaki bizonyos helyekre elvből nem ír.

Beteges szokásom adni egy tiszta lapot is mindenkinek.

Miniszterelnökünk pl. már a negyedikre borítja a tintatartót, utóbbi választásokon általában  már első megszólalásával.

 Szóval adok én, persze, ennek az új "index"-nek is egy tiszta lapot.

 Aztán megnézem, mit ír rá.

 Olvasóként.

Sose mondd, hogy sose, így mondjuk úgy, nekem most nincs kedvem írni rá. Amúgyse érdekel szart se, ír-e s hová Benderik. Így nyugodt lélekkel nem teszi.

 Mert megvallom, nem szetetem, hai elveszik tőlem a dolgokat, amiket szeretek. És most elvettek egyet.

És Benderik béketűrő fajta. Egy határig.

 

És bár a szenvedély rossz tanácsadó, ő irányítja a világot.

Néha engem is -- baj is lenne, ha nem.

 

Az indexnek köszönöm, hogy itt lehettem, a helyére nőtt valaminek meg kívánok persze mindenfélét, hisz' őt is az Úristen teremtette, így kell legyen helye a művében.

Hogy mi, azt ő dönti el.

Akár még húzhat is egy merészet, amitől hirtelen úgy érezné, tett valami nagyot. És abba a lábba harapott végül, amelyikbe mindig is akart úgy igazából. Csak nem merte érezni, hogy ilyet is tehet.

Mert mindenki dönthet a tetteiről.

 

Ebből a lapból indexet úgyse csinálhat.

Egyrészt mert az olvasótábora az a fajta, aki ha az egykori index netán együtt maradna, szerezne pénzt folytatni, és megírná a neten, hogy holnaptól Nógrádi Harsonaként folytatja, holnap már a Nógrádi Harsona lenne az index. És mindenki az index.hu-n röhögne, kit felver a gaz és fütyülve sirat a szél.

Másrészt mert a kemény és puha diktatúrák közös jellemzője, hogy idővel már csak olyan emberanyag jelentkezik nála bármilyen munkára, aki lelkét és tökét is kezébe ajánlja, megkérdi, mit írjak, kis gazdám? -- s azt írja.

Még ha szeretne is az új főnök mértékadó lapot indítani -- s én ezt tiszta lappal megelőlegezem neki --, nem talál rá embert, ki ugyanezen szándékkal érkezne hozzá. Ilyen műfaj ez, sajnálom.

 

Szóval igen, mindenki dönthet a tetteiről.

Ahogy aztán ő is számol el velük végül.

És akkor ott jó érzés majd úgy állni ott, hogy megtettük, amit.

Nem muszáj persze. Mindenki maga dönt.

Csak mondom.

 


lelancolva.jpg

 

 

8 komment

Címkék: klimax gyeplő szappan kézből libernyák öregedő tornatanár

süti beállítások módosítása