HTML

Benderik elmélkedik

Friss topikok

  • Andy73: Sokan írtak már erről. A fideszes Fürjes is megmondta, hogy védhetetetlen. Egy másik konzervatív p... (2020.01.26. 14:33) M1 - Mesterséges 1ntelligencia
  • MAXVAL bircaman közíró: @Benderik: Mivel szerintük integráció kell, ezt sose engednék meg. S ha sikeres is lenne, küzden... (2020.01.25. 08:24) Cigánykodók
  • 0dzsud0: @Benderik: "Itt azért érzek egy kis összemosódást ellenzék és index között." Szándékos. Az index ... (2020.01.12. 23:00) Az illiberális mag szárba szökkenése

M1 - Mesterséges 1ntelligencia

2020.01.24. 21:53 Benderik

 

Picsog itt mindenki. 

 Folyton azt mantrázzuk, hogy technológiai fejlődés meg kápluszeff meg innováció, aztán mikor az ország tisztán saját forrásokból végrehajtja a forradalmat sejtető kísérletet, hogy a világon elsőként interjúvol mesterséges intelligencia egy hivatalban lévő főpolgármestert, csak húzzuk a szánkat. 

 

*** 

Jó, mesterséges intelligenciából nem a csúcsmodellt próbáltuk, de bevezető kísérletben a tudományos életben ez a normális protokoll. 

Komoly, költséghatékony szakmai műhelyekben csúcsmodellre akkor váltanak, ha az első kísérlet ígéretesnek mutatja az ötletet. A deszkamodellbe ez az egyszerű példány is megfelelt. 

 Így legalább jól tanulmányozható volt az első generációs beszélgetős mesterséges-intelligencia robotok letisztultan szép egyszerű működése. 

 Algoritmusuk nagyjából az alábbi: 

 1. Keresd ki a bemenetként kapott programban előírt első kérdést! 

 2. A kiválasztott kérdést tedd fel!  A kérdésfeltevés stílusa a generáció későbbi példányainál már állítható, itt láthatólag kötekedő stílus volt beállítva. Az is elképzelhető, hogy jó áron jutott a csatorna egy szoftverhibás példányhoz, ami fixen csak ezt tudja. 

 3. Várj csendben, míg a partnerből hang jön ki, s még utána 2 másodpercig. Ez a 2 másodperc állítható, egy mélyebb levegővételre ez bőven elegendő, ám voltak iskolák, akik esküdtek rá, hogy ennél többet kell várni, hátha van a partnernek még gondolata, amin előbb elgondolkodik, mielőtt elmondaná, és ezzel a robot időt nyer. (Akkoriban szokás volt még dolgok kimondása előtt elgondolkodni -- szerk..)

Ez az időnyerés fontos -- a kezdeti beszélgetőrobotok alapelve az időhúzás, hisz' céljuk a partner számára egy minél hosszabb beszélgetésélmény biztosítása a rendelkezésre álló kevéske saját beépített gondolat minél jobban elnyújtott kombinálásával. 

A kísérletben látott robot nagyon alacsony várakozási időre volt állítva, vagy érzékelőhibás példány lehetett, mert sokszor már akkor megszólalt, amikor a partner még beszélt. Ez is arra utal, hogy talán egy olcsón beszerzett másodosztályú példány volt. 

 4.a. Ha érted a partner válaszát vagy annak egy részletét, kérdezz rá vissza! Az elsőgenerációs robotok a bővített mondatokat még nem értik, ám a legtöbb beszélgetés szinte minden mondatában van néhány gyakori szóösszetétel, amire egyszerű szórendváltással vissza lehet kérdezni. 

 4.b. Ha a 4.a. pont szerint nem tudsz visszakérdezni, ugorj a programod következő kérdésére! A valósághűbb beszélgetésélmény elérése érdekében használj átkötő tagmondatokat -- például, "erről nekem eszembe jut, hogy", különben a partner megzavarodik, hogy ez most hogy kapcsolódik a beszélgetés fonalához. 

Az interjú során véletlen algoritmussal váltogasd a beépített összekötőszövegeket! 

(Bonyolultabb robotok képesek észlelni, ha a válaszban felismerhető részletnek köze van a programjában felsorolt valamelyik későbbi kérdéshez, és soron kívül arra a kérdésre ugranak. De ez már egy átkacsintás a második generációs készülékek világa felé.)

 5. A kötekedő stílusra állított robot egyik időhúzási praktikája olyan visszakérdezések bedobása, mint hogy "most Ön azt állítja, hogy <s itt elismételve a partner egy értelmezett válaszdarabkája>? Van erre bármi alapja vagy csak így gondolja?

Vagy "Kérem, a kérdésre válaszoljon!", ami egy meglepően hatásos fordulat, mert egy normál emberi beszélgetés minden válaszában valamennyire pontatlanul fogalmaznak a partnerek, és sokan nem is egészen véletlenül, így egy ilyen visszakérdezéssel rajtakapva érzik magukat, magyarázkodni kezdenek, s ezzel a robot időt nyer. 

A kötekedő üzemmódú robot a magyarázkodásba jó helyre beszúrt véletlenszerű mondatokkal hosszú időre tovább taszíthatja zavarába a humán partnert. Ilyenkor a véletlenszerűség kimondott erény, minél kevesebb köze van egy bedobott beszólásnak a témához, annál nagyobb zavart tud kelteni. A kísérleti robot például időnként megkérdezte, hogy partnere miért nem az épület előtt parkolt le, de ugyanilyen hatásos lehet, ha étkezési szokásairól kérdezzük vagy holdújévkori orgazmusa intenzitásáról. 

 6. A következőként választott kérdéssel a 2. pontra ugrunk. Ha a kérdések elfogytak, a 7. ponttal folytatjuk. 

 7. Fejezd be a beszélgetést! Fejlettebb intelligenciák képesek a beszélgetés valamelyik elkapott részletére utaló elköszönést produkálni, ennek híján bármilyen udvarias elköszönés megteszi. 

Az adásban látott robot pechére pont egy olyan búcsúmondatot választott, amit a partner tényleges felajánlásként értelmezett egy későbbi beszélgetésre, és egy utolsó kérdéssel még folytatni próbálta a robot által befejezettnek tekintett társalgást.

Ez láthatólag megzavarta a programjának befejező pontjára érkezett gépet. Erre azért ezen a szinten is fel vannak készítve, és gyorsan bepróbálkozott egy általános visszakérdezéssel, hogy "Miért nézett ki jobbra? Nem tűnt túl ősz... Miért nézett ki jobbra?" Ezzel partnerét is sikeresen zavarba hozta, s így aztán már kihúzta egyszerű visszakérdezésekkel, bár a robot zavarát jelzi, hogy a végső elköszönésbe még belekeveredett egy oda nem illő elem a programjába épített leggyakoribb szóról, a bicikliről. Valami olyasmi sikerült, hogy "találkozunk biciklin" -- ez a mondat túlmelegedett processzorműködésre utal. 

Ám a beszélgetés épp' a legjobbkor véget ért, így a kísérlet végülis a maga kezdeti szintjén sikeresnek mondható -- a nézők s a vendég, ha furcsállták is, egy értelmileg félig, ám szintektikailag teljes interjút kaptak. 

 

*** 

S persze a fanyalgók nyilván megtalálták a kivetnivalókat, de a köztévében szerencsére szakemberek ülnek, akik tudják, hogy e botlások a kísérlet kezdeti fázisának szerény belépőköltségvetésű eszközeiből fakadnak, és mindez nem szegi majd kedvüket. 

A kísérlet nyilván folytatódni fog, ezúttal már gondosan kiválasztott beszállítóktól drágábban beszerezhető eszközökkel -- ebben nincs okunk kételkedni. 

 

+++ 

Mert van amire semennyit nem drága költeni. 

 

ai_interju.png

 

 

 

 

 

 

18 komment

Címkék: köztévé Karácsony M1 Artifical Intelligence

Cigánykodók

2020.01.21. 05:53 Benderik

 

Autót veszel. Kereskedőtől újat.

De nem megy a klíma. Kiderül, nincs is benne. Illetve van, de csak valami belefusizott, maga az altípus nem is az, amit elvileg rendeltél. A tükrök nem fordulnak, akku újonnan is első hideg éjen lemerül.

Panaszt teszel.

Tennél.

De telefon nem veszik fel.

Mikor bemész, nincs benn a főnök.

Másnap sincs, de látod hátul kávézni. Odamész hozzá.

Mindent megígér, vidd be az autót, másnapra jó lesz.

Egy hétig ülnek rajta, sosincs kész még, de holnap.

Mikor visszakapod, már az ülés is olajos az ablaktörlőgumit használtra cserélték.

Akkumulátor már nemcsak nem Varta, de már nem is egy ismert kínai utánzat. Már noname-nek is névtelen.

Szemedbe hazudnak.

Perrel fenyegetőzöl. Fogyasztóvédelemmel. Megmosolyognak. Visszafenyegetnek. Jóhírnév megsértése, zaklatás. Sokba lesz az neked.

...

Hosszan gombolyíthatnám, de minek, bárki maga is tudná.

 

***

Miután a bíróság két év után kimondta, hogy vissza kell fizetniük a vételárat, felajánlják, hogy természetben fizetnek, azaz egy héten belül mindent kijavítanak.

 

***

Elfogadod?

 

***

Ha a nyelviskola évekig ugyanígy kamuzott neked, született kőbányai anyanyelvi angoltanárokkal, penészes termekben tanulva, elfogadod a megítélt visszajáró vételár és kártérítés helyett, hogy majd most jól megtanítanak?

 

***

Ha igen, Gyöngyöspatán a helyed, sok ilyen békés báránylélek kellene még oda a telepre a pénzéhes lázongó csőcselék helyett.

 

***

Ott most épp' az a nepper ajánlgatja, hogy most majd elvégzi a sok éven át mindenféle felszólítás ellenére szarul végzett szolgáltatást, mely nepper azt ama szarul elvégezte. Csak hogy fizetnie ne kelljen, amit a törvény rá kimért.

(“A miniszterelnök kijelentését követően Horváth László, a térség fideszes képviselője arról beszélt, egyeztetés kezdődik arról, hogy ne készpénzben, hanem természetben kapjanak kártérítést a gyöngyöspatai roma gyerekek. Közölte, a jogerősen megítélt összeg erejéig kínálnának nekik idegen nyelvi, informatikai, szakképesítést biztosító, valamint beilleszkedést, életvezetést és traumafeldolgozást segítő képzéseket úgy, hogy biztosítja a szabad döntés jogát az egykori és jelenlegi tanulóknak. A kurzusokat Gyöngyösön tartanák vagy olyan helyen, ahová könnyen el lehet jutni tömegközlekedéssel “)

 

***

Ez a nepper mellesleg egy állam.

 

***

Egy állam, kinek nem oly' régóta, hogy elkezdték a fizetőképességét felfele minősíteni -- s már most lejárt tartozása van.

Emellett büszkén hirdeti, hogy nincs földi bíróság, mely rajta pénzt behajtani tudna, ha ő nem akarja.

S ez persze nem olyan tartozás, ami a hitelminősítők által nézett államadósság része, de elgondolkodtató.

Mert mégiscsak az állam -- most már -- meg nem fizetett adóssága, és mert az adós kifejti, hogy ő annak fizet, akinek hajlandó, nincs törvényi eszköz, ami őt kényszerítheti.

A nemzetközi bíróságok / szervezetek pedig külön a bögyében vannak, ezt rendszeresen hangoztatja.

Akadhat befektető, majd minősítő, ki elgondolkodik, vajon fizeti-e piaci adósságát, ha majd épp' nincs kedve hozzá. A spekulánsokat amúgy se szereti, ezt is hangoztatja sokszor, miért pont nekik fizetne?

 

***

S hát egy állam saját tetteivel mindig neveli is polgárait -- e történetünkbéli most épp' arra, hogy következmények nélküli világban élünk, ahol a szolgáltatónak érdemesebb utánaszámolni, a minőség a drágább vagy a büntetés, ha szart csinált, és itt figyelembe veheti azt is, hogy nem is biztos, hogy a büntetést be kell majd fizetni. Persze csak ha tud meggyőzőn mellébeszélni, fenyegetni, vagy elég erős helyen áll a sorban, ahol a kutyák basznak.

 

***

Egy -- píszí nyelvjárásból kikopott szép magyar szólással élve -- cigánykodni tanítja polgárait, pont arra az erkölcsre neveli őket, amit azokról tart, akiket ő ebből épp' ki akarna nevelni.

Felzárkóztatni őket.

 

+++

A cigányság felzárkóztatása címén megkezdődött a magyar polgárok erkölcsi lezárkóztatása.

 

Ui.: Önmagában a szegregáció lehet jó. Ha szimplán egyénre szabott oktatást jelent, és a hátrányból induló, erősebb okítást igénylő csoportok kapják az erősebb okításra, felzárkóztatásra képes tanárt és eszközöket, nem pedig a nyugdíj előtt informatikára átképzett orosztanár Mucinéniket.

Uui.: A kisebbség felzárkóztatása a többség érdeke. Még ha eltekintünk a szociális megközelítéstől, akkor is. Szimpla önérdek. A többségé. És megvalósítani is ő tudja, mert övé a hatalom. Ha nem teszi, a saját fejére szarik. De akkor aztán ne panaszkodjon, ha szerinte büdös van.

 Uuui.:Ez a normális képzés, amit most felkínáltak, amúgy nem egy rossz gondolat. Ez lenne a cél. A per célja is ez volt. Talán majd most elgondolkodnak rajta. De ahhoz egy neppernek sajnos a tyúkszemére kell lépni. Hogy fájjon. Ez meg a nagy kártérítés célja.Ha tanulna belőle, még a nepper is jól járhatna. Ha képes még tanulni.


auto_nepper.jpg
/kép forrása/



 

 

7 komment

Címkék: államadósság nepper cigánykodás Gyöngyöspata Moodys Fitch Standard @ Poors

Az illiberális mag szárba szökkenése

2020.01.07. 05:53 Benderik

 

Hogy neveld a gyermekedet, tanfilm, meggyőzés eszközei: szülő kamasz szobájába be, lélekromboló metálplakátok falról le, helyettük Chopin, Liszt, Brahms koncertek plakátjai. Telefonban, spotify-on lejátszási listákat átállít.

 

***

Kitalált film, de elég szájbarágós is lenne, utána pszichológus hosszan elemezné, hogy ezt miért ne. Nem hiszem, hogy itt most szükség lenne ezen elemzésre, e sorok olvasói tudják, hogy mindez a szülőtől való elidegenítés tökéletes eszköztára. Amellett mellesleg, hogy elég nagy suttyóság is egyben.

És persze generációs szakadék, ha ennyire nem is, de sok szülő próbál úgy hatni gyermekére, amit az már durva beavatkozásnak érez saját kis életterébe.

 

***

Ezért esett le állam a fordított helyzettől, mikor ifjú, politikailag tudatos generáció tanfilmje javasolja pont ugyanezt a suttyó belemászást atyáik, nagyanyáik belső szobájába, tévéjébe.

A Momentum videójáról beszélek, amit karácsony előtt adtak közre ifjú követőik számára, tele hasznos tippekkel, hogy ha már úgyis arra járnak, hogyan szedjék le a hályogot vidéken rekedt felmenőik szeméről, hogy őket a kormánytévé-rádió-újságkupac mennyire az orránál fogva. Vezeti.

 

***

Jómagam egy facebook-on belájkolt kormánylap cikkén át leltem e videóra. Élvezettel cincálta az írás  -- s persze szokás szerint az összes kormánylap átvéve egymástól --, de miután az eredeti Fekete-Győr művet meghallgattam, azt kell mondjam, szép magas labda is volt.

Az előadót kezdetektől inkább I- mint EQ-ja miatt becsülöm, kérlelhetetlen, beszólogatós stílusa tud olykor jól állni neki, mikor azt az érzetet kelti, hogy ő márpedig nem alkuszik, de e stílus eddig többször vált szerintem kárára mint hasznára. A Nolimpiás aláírásgyűjtésnél még az erő érzetét sugallta, ahogy az MSZP-s nagyarcnak kezébe nyomott egy paklit, hogy menjen inkább ő is gyűjteni, ha valami hasznosat akar tenni, de az origós szerkesztőségben már inkább égette magát az arcoskodásával. És valahogy azóta sem tud túllépni azon, hogy a kormánymédia hazudik. Ami azzal együtt, hogy persze --mégis, ha itt leakad, attól inkább szánalmasságot kezd sugározni. A felálított szögesdrótakadályok közül ezen ő is fennakadt, pedig egykor erősnek látszott, aki átrepüli a hülye kis szarságokat.

 

***

A hivatkozott videót persze úgyse néz meg a Kedves Olvasó kilencven százaléka, mert ideje drágább, és én ezt el is fogadom, így kivonatolom a szerintem gáz részét. Mert az még védhető, hogy beszélgessünk az otthoniakkal a politikáról -- még ha nem is pont a karácsonyi asztalnál, de ilyenkor úgyis hosszabban megy haza a diák, akit szünetre elűztek a kollégiumból, hogy ne kelljen fűteni, így az asztal sem egyfolytában karácsonyi. Szóval alkalom van, meg kérdezgetik is őt a szülők, szóval, ha akar, tényleg tud ünnepen kívül megbeszélni világot velük.

Az már kicsit szánalmas tipp, hogy ellenzéki újságba csomagolja az ajándékot. Oké, hogy védi a fákat, ha nem vágnak ki annyi csomagolópapírt az esőerdőben, de ez már kicsit tolakodón orraládörgölős. Mintha fenti tanfilmben nem tudnék úgy megszólalni, hogy ne legyen minden mondatomban valami a komolyzene szépségéről, és még a ballagási ajándékát is kottába csomagolva adnám át neki.

De hogy konkrétan belemásszak anyukám számítógépébe, és átállítsam a kezdőlapját origóról indexre, majd lecseréljem a távirányítón nagymamám kedvenc tévécsatornáit az én kedvenceimre, mi több, száműzzem őket olyan hátra, hogy meg se találja -- hát ez már a erősen a plakáttépkedés a gyerek szobájában.

Ennyi erővel a bibliáját is lecserélhetném az asztala melletti polcon valami mai erotikus-realista-környezetvédő vámpírregényre, ne szívja már szegény a népek ópiumát, nem árt szembesülnie a ma valódi problémáival.

 

***

Jó, tényleg nem EQ-ban erős, de nagymamája csak van. Sose látta még hatását, mikor elkeverednek csatornái a távirányítón, mikor épp’ most kezdődik a Szulejmán vagy Barátok közt? Tudom, a Barátok közt RTL Klub (a Szulejmánt nem tudom), de sorozatok, régi magyar filmek vannak ama bizonyos kormánymédiában is. Még egy politikusnak is feltűnhet, hogy a tévékben nem csak hírek vannak.

És rendben, az előadó nem mindig érzi súlyát, amit beszél, de ez egy párt anyaga. Nem volt ott senki, akinek feltűnt volna? Valaki, akinek van igazi nagymamája, és néha még oda is figyel rá?

És nem csak az, hogy családi békétlenséget szül, ha követőik tényleg megfogadják a tanácsot. Hanem hogy pontosan azt tanácsolják követőiknek, ami ellen oly’ nagy hévvel harcolnak.

Azt mondja a videóban, fontos, hogy otthon majd vitatkozzatok, és ne veszekedjetek. De a fentiek után mindez mintha azt mondanám, menj oda, vágd pofán, adj be neki egy gyomrost, majd próbáld meggyőzni. De fontos, hogy ez vita legyen, ne veszekedés.

 

***

Hogyan harcolhat bárki úgy iskolák  függetlenségéért, tantervek szabadságáért, emberek jogáért, hogy saját elveik szerint élhessenek, ha fejében normális eszközként él, hogy bemegy mások lakásába, életébe, és ott leszedi a tévéről, ami szerinte káros a léleknek???

???!!!???

 

***

Tudom, szegény nagymamát hülyítik, s csak neki segítek tisztán látni, és a cél néha szentesíti az eszközt. Ám ez egy oly’ annyira veszedelmes tan, ami már nagyon sok millió ember életét fojtotta ebbe-abba a történelem során, mert sokszor-sokszor többet alkalmazták, mint amennyit tényleg hasznos lett volna. Mert túl könnyen hisszük, hogy namostaztánmártényleg nincs más út, és túl sokszor nő túl önmagán, és válik szent grállá az eszköz, vérbe fojtva aztán magát a célt is, amire akkor már senki nem is emlékszik. Vagy nem úgy.

 

Egy Momentum szintjén azért észre kéne venni, hogy az az igazság, amiről vitával nem tudjuk meggyőzni szülénket, nem fogja meghódítani őket, ha erővel az arcukba tesszük.

Sőt, visszaüt, az egész falu tudni fogja, hogy mekkora suttyó egy gyerek lett a Kálmánék fia abban a pesti momentumban. S így még a cél is fordítva sült el, ami szentesítette ezt a szép illiberális eszközt.

Vitázz, ne veszekedj, de ha nem tudtad meggyőzni, lődd le (csak ne veszekedj).

 

+++

Valahol olyan kínos ez az egész.

"Gáz" , ahogy távoztunkkor nagyanyáink szánakozva összenéznek majd a hátunk mögött.

"Szép", mosolyog Viktor, győzzön bárki, az elvetett mag a legváratlanabb fejekben is kicsírázni látszik. Tudtam én, hogy maga az Ember ilyen.

Illiberal forever. Örökkön-örökké.

 

fgya_kari-1.png

 

 

 

 

53 komment

Címkék: Momentum illiberális Fekete-Győr András

Angolosan távozók

2019.12.24. 12:24 Benderik

 

 

Nem történt meg még, de semmi nem állhat már útjába. 

És őszintén szólva úgy tűnik, már nincs is miért útjába állni. 

Ama bizonyos szavazás után tényleg olyan tánc volt még, amiben mindenki tudta, hogy nem egészen azt szavazta az a nép, amit igazán szeretne, és mintha egy átdorbézolt éj után néznék fényképeken és vásárlási visszaigazolásokon, hogy úristen, mit tettek az utcán és rendeltek a neten a borgőzös éjszakán. 

S ebből aztán óriási egymásnak feszülés, melyben mindkét fél a népfelségre mutogat, hogy annak megcsúfolása lenne, ha nem kérdeznék / megkérdeznék még egyszer őket, hogy mit is akarnak igazán. Feloldhatatlan kérdésnek tűnt, ahol bárhogy is esne, a vesztes fél örökre hivatkozhatna rá, hogy a nép akarata ellen történt. 

 Majd a kérdésben végzetesen megosztott nép több közvéleménykutatásnak is megfelelően nagy többséggel azokat választja, akikről pontosan tudja, hogy ha ők, akkor kilépés lesz. 

Érdekes. Elgondolkodtató. Tanulságos. 

 S talán jobb is így. Sok kiabálós-veszekedős házasság is egész elviselhető kapcsolattá enyhül, miután a felek felismerték, hogy közelről a mindennapokban nem bírják egymást, de korrekt távolságból egész jól kijönnek. 

 

*** 

Tanulságos történet -- rengeteg külön apró tanulsággal, sok boncolgatást megér, és fogják is boncolgatni unásig. 

Én most egy kevésbé egyszerűt és kicsit karácsonyhoz köthetőt hozok most elő.

 

*** 

Sokkal-sokkal könnyebben fogja fel az emberi elme az úgynevezett zérusösszegű játékokat, mint a (szintén úgynevezett) win-win szituációkat.

Zérusösszegű játékban van adott -- mondjuk -- pénzmennyiség, és mindenki arra hajt. A nyerhető összeg adott, nyerni így csak egymás kárára lehet. 

A win-win (kb. "mindenki jól jár") játékban a játékosok együttműködése olyan dolgokra teszi őket együtt képessé, amivel olyan "pénzeket" is elő tudnak teremteni, ami addig nem volt a rendszerben, amire külön-külön nem lettek volna képesek. Így e játékban a résztvevők nem egymás kárára nyernek, hanem mindegyik külön is többet visz haza. 

Mesének tűnhet a második habbal, hogy létezhet ilyen, holott nemhogy létezik, de ezek sokszor nem is különböző játékok, csak a résztvevők teszik ezzé vagy azzá a játékká. 

Nagyon egyszerű példaként gondoljunk arra, mikor két cég egy piacra dolgozik, amit alapból egymás elől vesznek el reklámhadjáratokkal -- míg erőforrásaik/tudásuk összedobásával képesek lehetnek kifejleszteni valami olyat, ami addig nem volt a piacon, és ennek az újnak a nyereségén mindketten vidáman karácsonyoznak aztán. (Nem ez a fennen belengetett karácsonyi tanulság -- olcsó fogás lenne.) 

 Persze csak ha ki nem forgatja a végén egyik a másikat. Mert ehhez a játékhoz tényleg együtt kell működni, kölcsönös bizalom kell hozzá, amivel visszaélni könnyű. Ami az egyik fő oka annak, hogy ez a műfaj ritkább. 

 No meg a win-win-hez a bizalmoin túl fantázia is kell, ami meg nem csak hogy nem terem minden útszéli árokban, de meg is kell dolgozni érte -- dolgoztatni kell hozzá az agyat. Azt pedig nem sokan szeretjük. 

 

*** 

A zérusösszegű játék a gyors lerablás, a szedjük ki a dologból mielőbb, amit csak lehet, oszt' sipirc. 

S még csak azt se mondhatjuk, hogy oktalan lények játszanak erre. Mert ahogy fent írtam, a win-win-hez a fantázián túl bizalom is kell, bizalom abban, hogy a másik is korrekt, és ha én beleteszem, amim van, hogy majd együtt gyümölcsöztessük, ő nem arat le utolsó éjjel és lép le az egésszel. 

S a (nagybetűs) Történelem bizony inkább tanít arra, hogy senkiben ne bízz meg, mert ki leszel fosztva és még röhögve is, mint hogy érdemes lenne a közösbe fektetni, hogy aztán majd lehessen közös boldog nagy falatozás. 

 Nem véletlen, hogy a keleti blokk csatlakozása után az addig is sokban önérdekű de azért együttműködni képes Unióban egy szintet még ugrott az amit-lehet-mielőbb-kiszedni-belőle mentalitás. A Nyugatnak volt egy viszonylag békés időszaka, amiben tudott olyat is tapasztalni, hogy megfelelően körülbástyázott-leszerződött keretek közt lehet érdemes együttműködni. Mi itt keleten folyton csak átdobva lettünk a palánkon, így valódi tapasztalásunk a kalózbölcsesség, a vedd el, ami kell és vissza ne add. 

 

*** 

Szövetkezni tipikusan win-win-re érdemes, maga a szövetkezés alapból erre való. Máskülönben mi a francnak állnánk össze valakivel, akibe szerelmesek nem vagyunk, bármiféle együttműködés nyilván kényelmetlenebb mint ha mindenki a maga módján, ütemében, szabályai szerint és kedvére teszi a dolgát. 

Márpedig nemzetek szerelmesek nem szoktak egymásba lenni, így a szövetségek érdekből köttetnek. 

 Zérusösszegű játékra pedig kizárólag olyanok szövetkeznek, akik azt gondolják, hogy óvatlan pillanatban majd ők lesznek a gyorsabbak, és lépnek meg a pénzzel. 

 

*** 

Tisztességesen szövetkezni csak win-win szándékkal érdemes, mégis sok -- főleg politikai -- szövetségben nem látja meg a szűk agy a közös nyerés lehetőségét, csak a gyors rablásét. Üzleti szövetségben sokkal jobb a helyzet, mert ott profik állnak össze a saját pénzükkel, és tudják, hogy egymás kifosztásában tartósan úgyse tudnak hasonló erejű társak mellett folyton nyerésben maradni. Így ők tényleg inkább akkor szövetkeznek, ha aztán aszerint is játszanak. 

Politikában viszont rossz az érdekeltségi rendszer, s az irányítók rájöttek rég erre. Rövid távra játszanak (amúgy üzletileg nézve racionálisan) -- könnyen eladható gyors sikerekre, hogy újraválasztassanak. 

Így válnak az eredetileg win-win-re alakult szövetségek egymást lerablóvá. 

Amitől aztán a szövetség egésze értelmetlen lesz, tagjai összvagyona pedig kisebb, mintha külön-külön játszanának. Mert költsége a zérusösszegű játéknak is van, így e játékok valójában erősen negatív összegűek. Csomó pénz elmegy a rablás kivitelezésére. 

 

*** 

Nemzetek. 

Sok dologban tényleg egyediek, és nagy veszteség lenne ezeket egy nagy bográcsban összefőni hagyni. 

Francia konyha, olasz vér, magyar népdal, német precizitás, spanyol tűz. Szépek, kár lenne értük, még ha picit sztereotipek is ma már. Mert őszintén szólva a fejlett világ életstílusa annyira átjárt már mindannyiunkat, hogy egyedek szintjén ma már sokkal nagyobb különbség van például nemzeteken belül a különböző társadalmi rétegek között, mint különböző fejlett világbeli nemzetek azonos rétegbe tartozói közt. 

Pont ugyanúgy basztatjuk a telefonunkat, vásárlunk neten, esszük a kínait, de ha van pénzünk, megyünk rendes vendéglőbe, nézzük a sorozatokat, utazunk, síelünk, hízunk, próbálunk fogyni, s a többi. 

Jól megkülönböztethetőn más a francia s az amerikai film, mert egy másik lelkületet tükröz, ám szereplőit ugyanúgy magunkról mintázottnak érezzük, a konfliktusok, szenvedély, mindennapi bénázások szinte ugyanazok. 

S nem véletlen terjedt is el a francia s a kínai konyha, az olasz tészta és pizza, ketchup, döner-gyros és társai, mert szeretjük mind a jó kaját, és a jól eltalált ízek minden népet meghódítanak.

A zenékből is összecsipegetjük a legjobb elemeket s hallgatjuk ugyanazt.

 Én személy szerint imádom, hogy van egy csomó különbözőféle hely, és nem csak földrajzilag, hanem tűz-szenvedély-mentalitás -- azaz néplélekben -- is. 

 De ettől még ezek egyre inkább kezdenek egymásra hasonlítani. 

 És ez nem holmi nemzetek felett áskálódó összeesküvések eredménye, hanem szimplán hogy ugyanazt a tévét-netet-telefont nézzük, zenéink-kajáink eljutnak egymáshoz, és megtanultuk kiérezni belőlük az ízeket ("megtanultuk szeretni a tonikot"), utazunk egymáshoz -- azaz tapasztalásunk egyre inkább hasonlít. 

S ha ugyanaz a hardver ugyanazt a szoftvert kapja, meglepően kezd ugyanúgy működni. 

 

*** 

Van nép, aki szereti, ha külhonból érkezett vízvezetékszerelők olcsóbban dolgozva elveszik munkájukat? 

A brexit egyik nagy érzelmi érve pont ez volt, és ez nem nemzeti sajátosság. Furcsamód pont legnagyobb hasonlóságaink ütköztetnek minket. Mindannyian szeretjük a pénzt. 

A történelem nagy nemzetek közötti háborúi pont azért dúltak, mert a felek mind ugyanazt akarták. Ugyanazt az aranyat, nőt, országot.

 

*** 

Ugyanúgy szeretünk mind jól járni és nem szeretünk rosszul. 

És nem azért szereti egyik nép ha a mezőgazdaságot támogatjuk, másik ha az ipart, egyik ha a tejet, másik ha a búzát, mert az inkább lelkéből való, hanem mert ez inkább ezt termel, míg másik meg azt. 

És mindegyik jól akar járni. 

Ami nem bűn, sőt, egy jó szövetségben az biztosítja, hogy mindenki érdeke képviselve legyen, ha képviseli mindenki a magáét. 

Csak vegyük észre, hogy mikor a politika veszi elő a nemzeti sajátosságok védelmét, az igazából szimpla érdekekről szól. Csak szebben hangzik, ha néplélekbe csomagoljuk. 

 Pedig nem szégyen az érdekképviselet. Csak legyünk tisztában vele, hogy ez most az. 

 

*** 

Ám attól, hogy egyre hasonlóbban működünk, az is alapműködésünk része, hogy alapvetően közösségekben tudunk jól működni.

Minél kisebb közösség, annál inkább együtt tud működni, mert annál erősebb a bizalom, és a kisebb közösségben a lehetőség -- így a kísértés is -- kisebb, hogy észrevétlen tudjunk keveset betenni és sokat kivenni belőle. 

A közelebb állókkal meg már érzelmi alapon sem akarunk puszta üzleti alapon kibaszni. Saját alomba kevésbé szarunk oda. 

 A család-kisközösség-nemzet így akkor is szükséges az emberi társadalom működéséhez, ha a különböző családok-nemzetek tagjai egyedileg egyre egyformábbak. 

Keverednek itt már érzelmi és érdekbéli szükségletek, de lényeg, hogy szükség van e hierarchikus szerveződésre, mert ebben tudunk működni. 

 

*** 

Ám saját fontossága, és érdekképviseletének fontossága mellett még mindegyik nemzet rosszabbul jár, ha egymással zérus-(azaz igazából negatív) összegű rablójátékot játszik, mintha együttműködve win-win-t. 

 Csak hát a win-win-nek már a léte is nehezebben képzelhető el, mert mi az, hogy mindenki nyer, ott valami suskus van, valahol valakinek meg kell inni a levet. 

Így könnyű megszeretni a politikai vezetőt, aki ezt az igazságot "napvilágra hozza", és még azt is látja népe, hogy ő pedig nem is hagyja, hogy az ő népe az legyen, aki a levet issza. Márpedig a zérusösszegű játékban csak úgy lehet nem veszíteni, ha nyerünk, azaz vagy hagyjuk magunkat lerabolni, vagy mi viszünk minden mozdíthatót. Azaz egymás ellen kell dolgoznunk. Így válik a többiek ellen dolgozás erénnyé. ("Amit nem lopsz el, azt a falatot a családodtól vonod meg." -- nemrég hallottam, csodálatos!) 

 

*** 

Nem tudom, sokunknak feltűnik-e jóléti világunkban, hogy milyen régen nem volt már itt háború. Az egyik talán nehezen felismerhető haszna a fejlett világ egymásra hasonulásának, hogy eszünkbe sem igen jut így e körön belül háborúba lépni. Meg is szoktuk a békés lét kényelmét, borzongva nézzük a háborús és kínzókamrás múzeumokat, hogy eleink mekkora hülyék voltak. És nem is igen értjük, hogy lehettek annyira ostobák, hogy ezzel színyatták magukat. 

De az is furcsa lenne, miért akarnánk háborúzni valakikkel, akikkel láthatólag eléggé ugyanolyanok vagyunk, akikkel együtt vagyunk nap mint nap menedékházban, hüttében, múzeumban, repülőn, vonaton, Lánchídon és tengerparton, és persze sorban állva a büfénél utáljuk egymást, de nem jobban, mint saját népünk tagjait a hazai büfében. 

S persze feldúlható ez az érzés, és meglepően könnyű egymásnak ugrasztani addig egymást ismerő és békében megélő népeket is azzal, hogy azok érdekeink ellen törnek, de ez ellen is segítség, ha ténylegesen jól működő érdekszövetség köti össze mindennapjainkat. 

 Mi itt a világ e szerencsés tájékán abba születtünk, hogy ha mindenféle nyűg van is, az inkább a szemét főnök, rossz fizetés, aljadék polgármester, ügyintéző okmányirodában. De hogy háború nem dúl, hogy nem lőnek ránk éles lőszerrel, azt valahogy alapnak vesszük. Még azon is fel lennénk háborodva, ha nem vinne el a mentő, ha elütött az autó, vagy műtenék meg szívünket infarktus után. Vagy gyermekeink nem tanulhatnának. 

 Pedig a történelem nagyobbik részében nem így volt, mindenki lássa el magát, a többség még valami fölötte álló urakat is, ha neki baja van, oldja meg vagy pusztuljon, és egyébként örüljön, ha épp' nem hányják kardélre. 

 Szóval ha most nincs így, az egyáltalán nem egy magától örökké tartó alap. Ehhez valami olyasmi kellett, hogy legalább a fejlett világ országai mindenféle szövetségekre léptek egymással. 

Ám örök megbonthatatlan szövetségből is volt sok a történelem során, és mind az első alkalomig tartott, szóval az igazi békét olyan szövetségek hozták el, ahol a mindennapi működés szálai is egymásba gubancolódtak, és tényleg erős, szétbogozhatatlan mindennapokon és érdekeken alapultak. 

 

És ha mi elkezdjük e szövetségek szálait szétcincálni, és gyengíteni a valódi érdekeken alapuló szövetségben maradást -- nos, hosszú távon békés létünk alapjait kezdjük el cincálni. 

 

*** 

Nem hangzik tán túl szép karácsonyi üzenetnek, de legalább érdekből próbáljuk meg szeretni egymást. 

Családilag ennél több kell, de nemzetek közt ritka az érzelem, oda érdekszövetség kell ahhoz, hogy ne egymást gyakják le, hanem egymás érdekének kedvesen létezzenek.. 

És ha -- saját érdekünkben -- továbbra is területünkön dúló háborúk nélkül szeretnénk élni, és unokáinknak is ezt kívánjuk, akkor ne kezdjünk el játszani a nagy nehezen napi szinten szálanként egymásba gubancolódott szövetségeinkkel. 

S ha még ennél is bölcsebbek vagyunk, akkor ha már (érdekből) összekötve létezünk, hozzuk ki belőle a legtöbbet. Azaz hagyjunk fel a negatív összegű egymásszivatással, és találjuk meg a win-win játék módját. Azért is, mert ha sokáig rossz mindenkinek, magától is elkezd majd szétesni. 

 Ez a brexit gyakorlatilag megtörtént már, tök mindegy, így vagy úgy lett volna jobb, most már hozzuk ki ebből is, amit lehet. 

 A többiekre meg vigyázzunk jobban. 

 

+++ 

És ne játszunk a tűzzel. Mert nem vagyunk akkora fiúk, hogy végül azért ne ő égessen meg minket. 






angolosan-1.png

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: karácsony Unió win-win brexit angolosan távozó zérusöszegű

Magyar virtus

2019.11.16. 05:53 Benderik

 

"Magyarországot semmilyen kár nem éri, az ellenzék vádaskodása a szokásos politikai hisztériakeltés - reagálás a Jávor Benedek által indított álhírekre 

      Magyarországot semmilyen kár nem éri, hazánk egyetlen uniós forrást sem veszít el, hiszen a forrásokat 110%-kal túlvállaltuk. Ezt azért tettük, mert tisztában voltunk vele, hogy Brüsszelnek minden egyes tagállamban vannak kifogásai. A Brüsszel által kifogásolt programokat a magyar kormány magyar költségvetési forrásból finanszírozza. Ez az eredeti terveknek megfelelően a 110%-os költségvetés 10%-os keretén belül marad. A többi programra az uniós költségvetés 100%-ban lehívásra kerül. Az ellenzéki képviselők vádaskodása csak a szokásos politikai hisztériakeltés.

 / Innovációs és Technológiai Minisztérium /

 

Ez egyszerűen csodálatos. 

 

*** 

Van egy szövetség, amiből a tagok a szövetség összességének fejlődése érdekében pénzekért folyamodhatnak. 

De hogy ne lehessen puszta bemondásra mindenféle kamu fejlesztésre pénzeket lenyúlni, van egy ellenőrzési rendszer. 

Ebben a rendszerben van egy -- az országok által ezek szerint előre ismert -- kiskapu, hogy ha az ellenőrök kamuszagot éreznének, felajánlják, hogy az ellenőrzött ország egyszerűség kedvéért önkorlátozással mondjon le a tervezett költségek tizedéről. 

Ezzel gyakorlatilag lemondanak arról, hogy részletesen kinyomozzák, mennyi volt az indokolatlan túlszámlázás, hanem beérik egy becsült összeggel. Az összeg nem kicsi -- gondoljuk meg, hogy beruházásunk tizedét egyfajta büntetésként saját zsebből kell állnunk. 

 

*** 

S mit tesz a magyar? 

Eleve beszámítja a büntetést, hozzácsapja az eredeti becsléshez. Azaz ha tudja, hogy százmilliárdért építene fel egy új kórházat, behazudik száztizet, mert így eztán már szarhat a szabályokra, és a bekalkulált büntetéssel meglesz a száz. 

Ha meg olyan csökött-bénák volnának az urak, hogy nem vennék észre, nyilván nem hagyjuk már majd ott azt a tízet, csak el lehet költeni valahogy. 

 

*** 

S nekünk ez nem is új, hisz' így működtünk mindig. Mifelénk a közigazgatás tudományának alapfokú ismerete, hogy amit lehet, eleve túltervezünk, mert "fenn" úgyis majd megvágják, ami pedig év végén megmaradna, azt gyorsan elköltjük, mert a nagy közösbe visszaadni gyakorlatilag hűtlen kezelésnek számít. 

Így volt ez már az Unió előtt is, de így ment már a szocializmusban, és még azelőtt is, amióta a bármiféle támogatást feltalálták. 

 

*** 

S ha meggondoljuk, valahol ez jár is nekünk. 

Hisz' az vitt rá minket a rafkósság alapos kitanulására, hogy mi tartottuk fel a törököt, amíg a Nyugat békén gazdagodhatott, majd aztán hálából megkaptuk az osztrákot, aki szintén a mi aszott bőrünk alól kifőzött kis zsírunkat ette a Hofburgban. 

Maga a Nyugat kényszerített rá minket, hogy megtanuljuk magunk visszatartani azt a kicsikét a ránk vetett adóból, amiből táplálkozva nem halunk éhen. 

 

*** 

Egy evolúciós előnyhöz juttatták így a magyart, melyet az ő kapzsiságuk okozta mutáció fejlesztett ki bennünk. 

S persze az egész keleti blokk kapott egy utolsó nagy "törököt" még a XX.századnak végére, aki alatt mind közösen kitanultuk a módokat. S hát a Nyugat adott el ennek a töröknek is, így megint csak magára vessen. 

 

*** 

Az Unióban aztán különféle rafkósságú népek kapcsolódtak egy közös rendszerbe, ahol mindenki a magával hozott rafkóval arányos mértékig énekli ki a pénzt egymásból. S mivel a rafkót az evolúcióban a rászorultság fejleszti, így ez az egész jól szolgálja a Történelem Igazságtalanságainak kiegyenlítődését még így a végén* 

*még mielőtt épp' kiesszük magunk alól a Földet 

 

+++ 

A látszat ellenére így az Unió támogatási rendszere -- ha nem is az eredetileg elképzelt mechanizmusokkal, hanem maga az evolúció által! -- mégiscsak betölti célját: a térség kiegyenlített fejlődését.



Ui.: Csak talán nyíltan bevallani nem kellene. Hivatalosan, egy minisztérium által. Az valahogy nem tűnik annyira rafkósnak...

 

 

 

kieneklos-2.png

 

 

 

 

9 komment

Címkék: török evolúció magyar virtus

Szegény kicsi Erdogán

2019.11.08. 05:53 Benderik

 

Ha tudná.

Ha tanulná és figyelné a történelmet s napjainkat.

 

***

Tudná, hogy izomból még egy népet se tudtak hosszú távon lenyomni és kiirtani.

Hogy -- pláne egy harcos nép -- annál vadabbul áll ellen, minél jobban meg akarják fojtani.

 

***

A Bölcs ezért kiegyezik, széleskörű autonómiát ad.

 

***

És legkésőbb a harmadik-negyedik generáció már facebook-eseményekhez csatlakozva tüntet majd meg lájkol és szomorú- vagy nagyondühösszmájlizik -- ha egyáltalán érdekli még az egész a munkája-vállalkozása meg az esti sörözés mellett, különösen miután szülei és nagyszülei halálra gyötörték a Nagy Ellenállás végeláthatatlan történeteivel.

 

***

Esetleg tüntetnek majd olykor, hogy tartományuk kevesebbet kap vissza, mint amennyit befizet. Ennyi.

 

***

S persze tudom, Erdó rövid távra -- saját életében való nyerésre -- játszik, nem pár nemzedékre.

Csak mondom, hogy azért ebbe azért vicces lenne belegondolnia.

 

+++

Talán még kárpótolná is a jövő feletti Bölcs Nagy Mindentudó Káröröm.

Aminél azért kevés szebb létezik az Igazi Nagy Trollok világában.

 

 

 

 

 

61 komment

Címkék: kurdok lájk Erdogan fotelforradalom szomorűszmájli nagyondühösszmájli

Ketreces Kotkoda kiáltványa

2019.11.01. 14:53 Benderik

 

"Nem árulnának ketreces tyúktartásból származó tojást a nemzetközi kiskereskedelmi láncok néhány év múlva, amivel veszélybe sodornák a közép-európai, ezen belül is a 90 százalékban ketreces tartást alkalmazó hazai tojáságazatot, mondta a Magyar Nemzetnek Pákozd Gergely, a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetségének alelnöke. 

 Az MTI által szemlézett cikk szerint a Tesco, amely már hivatalos közleményben is tudatta döntését, a fenntarthatósággal és állatjóléti szempontokkal indokolja azt. Az ágazati szereplők szerint viszont ez nem állja meg a helyét, sőt az alternatív – szabadtartásos vagy mélyalmos – technológiák összességében ártalmasabbak a bolygóra, mivel energia- és területigényük nagyobb, jobban terhelik a talajt." 

/Akár 40 százalékkal is drágulhat a tojás/

 "Nem lehet öt-tíz évente szemléletet váltani egy olyan ágazatban, ahol a beruházások hosszú távon térülnek meg. Ha a magyar gazdálkodókat újabb technológiaváltásra kényszerítik, az egész ágazat jövője kerülhet veszélybe, és uniós szinten is nagy kiesést jelenthet, ha leáll a ketreces termelés" 

/Szép Imre, a Tojásszövetség elnöke/ 

 

“Ha élükkel fektetjük őket, másfélszer annyian elférnek” 

/körülbelüli idézet, Gyökerek, a rabszolgaszállító hajó kapitánya/ 

 

*** 

 Én mindig mélyen egyetértek azzal, hogy a világban bármiféle változtatás nagyon ritkán vezet jóra, ha végletesen csinálják. 

Azaz ha például túl hirtelen, ész nélkül. 

Fizikai rendszerekben tranziensnek hívják, és ugyanolyan gyilkos hatású, mint a társadalmiakban. Mint mikor fenn árvíz, lenn szárazság, a tó vizét -- bölcsen -- leengedik a völgyzárógáton, de nem apránként, hanem kirobbantják a gátat. 

 Így az se vezet jóra -- és nem is korrekt -- ha egyik napról a másikra kihajtanak egy ágazatot a ketrecből a baromfiudvarra, akkor se ha amúgy a végcél maga akár talán részben és apránként kívánatos 

.Ahogy az is végletesnek tűnik, ha teljesen át akarják állítani az ágazatot, mert tényleg el tudom képzelni, hogy nincs tízmillió embert ellátni képes baromfiudvarunk, és nem is akarná mindenki kifizetni a rá eső részt belőle. 

 Eddig tehát igazat adok a Tojásszövetségnek -- legyen az (már hogy a Tojásszövetség) bármi is. 

 

*** 

Ugyanakkor azt az érvelést meg rendkívül álságosnak tartom, amit -- a gazdák és megszólaltatott agrárszakemberek nyomán -- egy minapi cikkben az index összefoglalt, mely szerint tévhit, hogy

  • akár a fogyasztónak,
  • akár a természetnek,
  • akár maguknak a tyúkoknak (!)

jobb lenne a kertben kapirgáló tenyésztés, mint a jól bevált ketreces, csak mi, megtévesztettek hisszük ezt. 

Nem mondom, hogy nem értelmes érvelés áll emögött, és hogy ne lenne akár számok szerint és részleteiben igaz, összességében az egészet mégis egy igen aljas csúsztatásnak érzem. 


*** 

Első állítása a cikknek, hogy tévhit, hogy a szabadtartásból származó tojás finomabb és egészségesebb, mert mindez kizárólag a takarmánytól függ. 

Feltehetőleg nagyrészt igaz ez, mert ami bemegy a tyúkba, nagyon más nem jöhet ki belőle. 

 De az azért merész állítás, hogy egészen biztos, hogy a bemenetből a kimenetet “összegyúró” állat működésmódja például semmiféle hatással ne bírhatna az eredményre. 

Tudom, nagyon parasztos példa, de egy normál egészséges, sportos, hegyeket járó ember ugyanazon kajákat megéve vajon biztos ugyanolyat szarik, mint egy börtöncellában évek óta  huszadmagával penészedő? *

Pusztán érveléstechnikailag is gyanúsan nagyvonalú állítás, hogy magától az állattól egészen biztosan nem függ semmi. 

Mert mégiscsak az ő szervezete a “szakács”, aki az alapanyagokból a kész kaját megcsinálja. 

Könnyen megsértődhet a Független Szakácsszakszervezet, ha megszimatolja, hogy a Tojásszövetség szerint a konyhapultra öntött hozzávalók után már teljesen mindegy, ki csinál bifszteket belőle, egy kikötői rakodómunkás pont ugyanazt tudná asztalunkra tenni, mint egy Michelin-csillagos mesterszakács. 

És nyilván van sok lobbiérdek, tévhit és sznobság a bioétkezés hitrendszerében is, de erős állítás, ha teljes hülyeségnek mondjuk, mikor már a hivatalos orvostudomány is kezdi mondogatni, hogy túl sok betegség, allergia származik a végtelen sok iparilag gyártott élelemből. 

S persze, a bionál pont főleg a megfelelő hozzávalók a kérdés, de az se biztos például, hogy mindegy, hogy a “tojásgyártó gépsor” eszik-e baromfiudvarban felcsippentett kukacot, gilisztát, tyúkhúrt, vagy nem (esetleg kis plusz fehérjeport helyette (?)). 

Emésztése közben mozog-e rendesen bélrendszere, és szív-e friss oxigént? 

Ilyenek. 

Hirtelen jött gondolatok, felvetések, nem szakmaiak, de arra jók, hogy elgondolkodjunk, nem túl magabiztos-e maga a tyúk szerepének teljes kifelejtése a tojásgyártás hatásmechanizmusából. 

 

*** 

Második állítás szerint az is tévhit, hogy a szabadtartás környezetbarátabb lenne, mint a ketreces. Szó szerint a tévhit: "A bolygónak az lenne jobb, ha minden tojás szabadtartásból származna, és nem ronda ipari monstrumokból

Itt muszáj a cáfolatot is szó szerint idéznem: 

"A szabadtartásos tojástermelésnek sokkal nagyobb az ökológiai lábnyoma, mint a ketrecesnek, ... A szabadtartásban lévő tyúkok például többet mozognak, emiatt többet esznek, ezért a káros gáz kibocsátás ennél a tartásmódnál a legmagasabb. Szabadtartásnál ammóniából és metánból például csaknem négyszer annyi keletkezik, mint a zárt rendszerekben, de szén-dioxidból is 20 százalékkal több jön létre. A kiszolgáltatott állatokért aggódók számára nyilván kegyetlenül hangzik, hogy a többletmozgásra problémaként hivatkozunk, de tényleg az az igazság, hogy a több milliárd ember számára tojást termelő több milliárd tyúk sajnos sokkal jobban károsítja a környezetet, ha kint szaladgál, mintha egy ketrecben totyog.... a szabadtartásban élő állatok több vizet isznak, sőt, az itatójuk kialakításából adódóan több víz párolog el feleslegesen, mint a ketrecesnél. És a több mozgás miatt több takarmánytermő területre van szükség az élelmezésükhöz. Vízből és takarmányból 14-15 százalékkal kell több a szabadtartásnál."

Nehéz erre mit mondani. 

Mert egyrészt persze, látszik, hogy tényleg jobban fogyasztja közös nagy erőforrásunkat, és elveszi tőlünk a lehetőséget, hogy mi magunk személyesen melegítsük fel globálisan a világot. 

Az azért már megfontolandó, vajon a bolygóba, aminek annyira jót akarunk, a tyúkokat is beszámítjuk-e. Mert ha igen, az már picit visszabillenti a mérleget a szabadtartás felé. 

De legfontosabb állításomat mondják el helyettem a tyúkok -- a következő pont után, jelen írás végére biggyesztett kiáltványukban. 

 

*** 

Harmadik tévhitünk, hogy "A tojótyúkok jobban éreznék magukat szabadtartásban". 

"Teljes mértékben ez sem igaz. Ugyan a szárnyasok eredeti életmódjához valóban közelebb áll a szabadtartás, de fontos tudni, hogy a mai tojótyúkoknak már nagyon kevés köze van a néhány évtizeddel ezelőtt a vidéki háztartások tyúkudvarán kapirgáló állatokhoz - mondta Mezőszentgyörgyi. A mai tojóhibridek ugyanis kifejezetten az ipari körülményekre lettek kitenyésztve, az elmúlt évtizedekben azokat az egyedeket válogatták ki és szaporították tovább, amelyek jól bírták az ipari körülményeket - mondta a kutató. A mai tojótyúkok például olyannyira hozzá vannak szokva a mesterséges fényhez, hogy a napfény zavarja őket.

 Nehéz itt már megőriznem önuralmamat. 

Azt azért megjegyezném, hogy itt már tudományos szempontból is sántíthat, hogy a ketreces tyúk ugyanolyan tojást gyárt, mint a baromfiudvar végtelenjén szabadon száguldozó ősei. Mert ritkán lehet egyszerre több dologra optimalizálni bármiféle fejlesztést. Így ha a jelen ketreces tojóit arra optimalizálták, hogy ne akarjon mozogni, és zavarja őt a fény, akkor nehezen optimalizálhatták egyszerre arra is, hogy a legegészségesebb tojásgyár legyen. 

Különösen nehéz lehet úgy egészséges fajtát kitenyészteni, ha pont azokat kell hozzá kiválogatni, akik a faj legegészségtelenebb életét élő -- mondjuk ki, bizonyos szempontból legsatnyább -- egyedei. 

 

*** 

De ha utat engedek érzelmeimnek, tényleg meg kell fogalmazzam a tyúkok kiáltványát. 

 Álljon hát itt -- talán kérésükre -- a ketreces csirkék* kiáltványa: 

 "Szóval a jó kurva anyátokat, ti fejlett világbéli emberek -- telebasszátok füsttel a levegőt, egyetlen nyaralásotok egyetlen repülőkilométerével tízszer annyi szart nyomtok a levegőbe, mint egy baromfiudvar egy év alatt, naponta kidobtok annyi parizert, hamburgert és ruhát, amihez egy tyúkketrec egyheti vízfogyasztását használták el, de azon van képetek spórolni, hogy mi ha szaladgálunk, többet eszünk és lélegzünk, és a szabadban jobban párolog a szaros itatónkból a víz. Ez tényleg az a szintű szarrágás, amit  megemlíteni is már a pofátlanság csúcsa. 

 Mindemellett annyi vér nincs a pucátokban, hogy vállaljátok kimondani, hogy

"igen, a csirkék az ember szolgálatára rendelt lények, úgy bánunk velük ahogy akarunk, mert mi vagyunk az erősebbek, és Isten, a mi Urunk, úgy teremtette a világot, hogy az ő rendeltetésük nem csak az, hogy megdögöljenek értünk, de még halálukat is megnehezítjük azzal, hogy nem agyoncsapjuk őket, hanem nyakukat elvágva saját maguk dolgozzanak meg azért, hogy vérük íze ne nyomja el asztalunkra kerülő testükben a tárkony aromáját. 

Ez az ő kereszthaláluk a Teremtés Könyvének nekik szánt fejezetében, ahol nem csupán meghalnak bűneinkért, de velük is vitetjük fel a keresztet a vágóhídra. 

Némelyük azért vergődik érettünk elvágott nyakával, hogy aztán elfelejtsük figyelni lejáratát, s jégszekrényünkben ránk büdösödjék, majd szemétre vágjuk, de sorsuk ellen ne berzenkedjenek, mert ez az ő rendelésük a kifürkészhetetlen Teremtésben. 

Örökletes bűnük emellett, hogy túl sok vizet isznak. metánt eregetnek, ha mozognak, így életünk során nekünk, Az Embernek, akár háromszor is busszal kell moziba mennünk autó helyett, hogy a szolgálatunkra rendelt csirkék éghajlatromboló hatását visszaspóroljuk szegény Földünknek. 

Kineveltünk ezért egy megnyomorított változatot, ami oly' sikeres lett, hogy nem csak mozogni nem bír ahogy terveztük, de még a természetes fényt se viseli. Osztottunk ki díjakat is magunk között, mely díjkiosztókon annyi csirkét ettünk, hogy felét kihánytuk. '

 De nem, ti álszentül azt mondjátok, hogy mit aggódtok ti, állatvédők a tyúkok miatt, hisz' nézzétek, nem akarnak ezek már mozogni, és a fényt se bírják, ők így szeretnek élni. Az okoz örömet nekik, ha mi elrepülünk Teneriffére és ők visszatarthatják eközben a lélegzetüket, hogy ne basszák szét a globális felmelegedést a kilélegzett bűzhödt gázaikkal. Nagy az ő bűnük, elhasználják szegény szeretett Földanyácskánkat, ezért szeretnek vezekelni, és mi ezt megadjuk nekik."

 Csak azt nem értjük mi csirkéitek, hogy ha ekkora szarrágók vagytok és vér sincs a pucátokban, mégis hogy a faszban tudtok nőt találni magatoknak, akivel ilyen sikeresen szaporodtok. 

 Ja vagy  hogy épp' most fogytok elfele? 

Hm, kezdjük érteni...

 

+++ 

Mondom, a hivatkozott tudós agrárvélemények voltaképpen minden szava igaz lehet -- úgy klímahatás mint üzleti sérelmek szempontjából. 

S még csak nem is enyémek e szavak. 

 

És mégis én szégyenkezem miattuk. 

 

 

 

* Mielőtt megkapnám, tudom, a tojás nem a tyúkszar, és azt is, hogy a tojó tyúk nem feltétlen azonos a csirkével. A hasonlat és a közös sors miatt nem tartottam bajnak pongyolán keverni.

 

 



kutricas_neotyuk-1.png

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: csirke tojás tyúk baromfiudvar ketreces mélyalmos puca kutruca Tojásszövetség

Karácsonyi beszéd

2019.10.25. 18:53 Benderik

 

Megtévesztő, hogy kinézetre nem egy macsó alkat. 

Kicsit majdnem tragédiája is lett.

Különösen olyan alkalmakkor, mikor a parlamenti választások előtt félreértelmezte az erőviszonyokat, és nagy hangon felszólította a kormányt, hogy semmi komolyba ne fogjanak már, mielőtt a választások után majd átveszi a hatalmat. 

Valljuk be, eléggé ordító egérre sikeredett, amit kisfiúsan szemüveges arca csak súlyosbított. 

Kellett is a jó esélyű beégés vakmerő felvállalása ahhoz, hogy  ezek után valami hasonló kemény felszólítást intézzen a regnáló főpolgármesterhez. Azért ő megtette...

 

*** 

Erre az ijedt kisfiús arcra alapította a kormányoldal is gyakorlatilag a stratégiáját, mert egy ilyen arcról -- különösen a direkt rosszul elkapott pillanatképeken -- könnyű elképzeltetni, hogy egy szerencsétlen flótás, aki nyilván alkalmatlan is ezért. 

Mindezt láthatólag ő is érezte mindig, és ezt próbálhatta kompenzálni súlyos szavaival. (Tud ő is dühönc lenni, nem csak Puzsér.)

Csak hát kisfiús arcból nagy szavak nehezen tudnak komolyan vehetőn hangzani -- különösen ha aztán láthatólag súlytalannak bizonyulnak ökölrázó fenyegetései. 

 

*** 

Most azonban történt valami másik nagyon fontos amellett, hogy az ellenzék megtanulta elviselni egymást, ha a szükség úgy hozza. 

A kisfiús arc nagy szavai mögé beállt egy győzelem. 

Egy olyan győzelem, amit a vesztes kormányoldal is óhatatlanul nagy győzelemnek tekint, mert nagy harcnak harangozta be, így nem tudhatta utólag már lekicsinyleni. 

 

*** 

A kormányoldal ereje gyakorlatilag tisztán a Táltos (Kósa Lajos azóta magában gyanítom sokszor elátkozott 2006-os szavaival) -- az ember, aki határozott és erős, és mindig mellé pártol a szerencse is. 

 Igen, a szerencse is fontos, mert rengetegszer jött már be neki utolsó pillanatban valami nagyon nagy szerencse, mi őt a bajon fényesen átlendítette. 

Amit persze észlelnie is kell tudni, és malmára hajtani erejét, de tény, hogy kellett a szerencse is, amit malmára hajthat. 

 

És hát James Bond óta a szuperembernek rajongói azt is javára írják, ha vakon felteszi ruletten a huszonötösre a teljes MI6 rá jutó költségvetését, és kijön a huszonötös -- mindez csak növeli sármját.

Mutatja, hogy szeretik őt az istenek. 

 

*** 

A Táltos rajongóit azért nem érdekli a demokrácia intézményrendszere, mert bürokratikus akadékoskodásnak tartják, mint az MI6 szüttyögését Bond csillogása mellett, mellyel folyton majdnem elgáncsolják a sikert. 

A kormánypárt ereje egy erős ember kisugárzásán alapul, plusz azon, hogy vele szemben csak nyünyik tekeregnek sivalkodva pocsolyákban. 

(Plusz annak ügyes elhintése, hogy a mindenkori konzervatív világkép és a történelmi egyházak kizárólagos forgalmazói ők, de ez most mellékszál.) 

 

Ez az ember határozott, tetteiben erős, mert amit elhatároz, azt látványosan keresztül is viszi, és nagyon tud beszélni. 

 

És az emberek tekintélyes része a XXI. században is vonzódik azokhoz, akik őt határozottan vezetni-irányítani tudják. 

Mert ez a vonzódás ősi ösztönből ered, és nyilvánvalóan nem idomulhat az evolúció néhány évtized alatt azon új helyzethez, hogy az emberiség tud elosztott hatalomban is működni. 

 

*** 

És most lett valaki, aki... 

  • ...valódi, nagy győzelmet tudott aratni, melynek során idegen pályán, fontos meccsen legyőzte az eddig egyeduralkodó kormányerőt, és... 
  • ...hatásosan, mondanivalóval tud beszélni is, és e beszédének már súlyt is ad győzelme, hogy láthatólag őt is kedvelik az istenek

 

Olyat tud felmutatni, amit az eddigi táltoson kívül régóta senki. 

 

Most szerdán az ünnepi beszédében úgy tudott -- győztes csata után s ezért valódi erőből --, ügyesen és mondanivalóval szólni a néphez, hogy hosszú-hosszú idő után konkurenciát támasztott az eddig egyeduralkodó táltosnak. 

Beszédében ráadásul bizonyos tudományos elemekre is ügyelt :

  • mutatott fel néhány könnyen megjegyezhető jelszószerű célt (sajnos konkrétan nem emlékszem rájuk, de nem is én vagyok a könnyen megjegyezhető jelszószerű célok célcsoportja...),
  • volt benne tűz-szevedély (ami az mögöttes teljesítmény-erő fényében már komolyan hathatott),
  • és ügyesen keverte a szakmaiság érzetét az ideológiai fűszerrel.

Beszéde illeszkedett az aktuális alaptémához (a konkrét ünnephez), de szólt jelen politikai céljairól is. 

 

*** 

Ez az ideológia szintén fontos kérdés. Ahogy erős vezetőre sok ember vágyik, úgy -- régóta észlelhetjük -- arra is, hogy vezetői ne csak a közös pénzügyek megbízott lebonyolítója legyenek, hanem ideológiát is kormányától vár. (Oka szintén valahol az evolúció komótos tempójában kereshető talán.) 

Karácsony Gergely ráérzett, hogy miben áll Orbán Viktor ereje, és szinte tudományos alapossággal élni is akar vele. 

 

*** 

Jó két éve Fekete-Győr András kapott hasonló lehetőséget a Sorstól (nem keverendő a Sorossal!), illetve harcolt ki egyet, de eljátszotta. Legyőzte a legyőzhetetlent, és tűz is volt benne, de elaprózta a pillanat utáni perceit. 

S hát ilyen alkalom ritkán adódik. 

 

De most Karácsony ráérzett. Beszélni is tud, tüze is van, szakmai tervei, és alapvetően kiegyezéskereső. 

Kicsit túlzottan is kiegyezéskeresőnek hatott a mindenféle kampányai során, leglátványosabb eleme volt ennek, mikor Feri hátbatámadta Olgával, majd Olga kihullása után nem csak Feri örvendezett Gergely győzelmének (ez olyan Ferisnek elmegy), de Gergely se küldte el Ferit Olgába, hanem biztosította szövetségéről. 

Ellenfele díszpolgárrá jelölése is ügyes és kompromisszumkész lapkeverés. 

 

Azt kell mondjam, nem keverheti bénán a lapokat, ha ekkora kormány- és ellenzékoldali ellenszélben/árulásban végül csak ő lett a főjelölt és húzta be idegen pályán a 2-est. 



*** 

Ráadásul rögtön az elején tud majd eredményeket is felmutatni, mert Orbán Viktor maga ígérte meg, hogy minden olyan fővárosi projektet leállítanak, amit a főváros nem akar. 

 

Ajándékként ölébe hullhat olyan projektek leállítása, amire azt saccolták, nem lesz rá módja, annyira körülbástyázta őket a kormány s az előző vezetés. 

 

Egy ember, aki egy látványosat győzött, szakmailag ért ahhoz, ahová került, rögtön az elején be tud húzni pár látványos sikert, és pénzt-paripát-fegyvert kapott az ország legfrekventáltabb területén való látványos működésre. 

És még erőt mutatni és beszélni is tud. 

 

+++ 

Olyan esélyt kapott, amit még Orbán Viktor se kap gyakrabban mint ciklusonként egy-két alkalommal. 

Ebből még akár fogpiszkáló is lehet, ha el nem bassza. 



 

 

karacsony_tuze.png

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: tűz szenvedély beszéd sámán táltos fogpiszkáló Karácsony Gergely nyünyi evolűció ősi ösztön

Bölcs királyunk dicsérete

2019.10.19. 05:53 Benderik

 

"Teher alatt nő a pálma."

/állítólagos népi bölcsesség/



Természeti és társadalmi példái is vannak, mikor alapvetően mostoha körülmények igen életképes vegetációt, populációt -- meg tudok még pár sznob kifejezést arra, hogy lények csoportját -- hozzák létre.

Vihar legyak telepített erdőt, s ha aztán hagyják, hogy magától "épüljön fel", erősebbé, éghajlattűrőbbé válik.

Arzén végigsöpör s pusztít mindent a Tiszán, jajong a világ, mit lehetne tenni, a folyó meg felépíti önmagát.

 

***

S csalok persze, mert az erdőre a Tátra például a példa, annak meg a teljesen magára hagyott része a küzdés fázisában áll még a szúfertőzéssel, a Tisza "új" élővilága meg ki tudja, milyen az előzőhöz képest. De azért a példa magyarázó funkcióját ellátják, valódi példát meg úgyis biztosan tud mindenki maga.

(Mekkora kamugép ez az ember?!... -- sóhajt az Olvasó...)

De ott van Thatcher asszony Britannája, miről könny és vér mosta le a hínárt, mely mélybe húz, de a mostoha körülményekkel kiestek azok a gazdasági szereplők, melyek nem tudtak már hatékonyan termelni. Ami arra példa, mikor egy gazdaságot -- kicsit hosszabb távú szemlélettel -- nem úgy erősítünk meg, hogy gügyögve simogatjuk, hanem ellenkezőleg -- ridegtartással hagyjuk, hogy elhulljon férgese. Nem feltétlen követendő példa, és még siker esetén is kegyetlen a benne élő ártatlanokkal szemben, de tény, hogy ami utána (egyáltalán) életben marad, az aztán önjárón életképes (míg megint el nem tunyul aztán...).

 

Voltaképpen maga az evolúció a legjobb példa azon időkig, mikor az ember már képes és hajlandó volt elgyengültjeit szociális és orvosi segítséggel életben tartani. Kegyetlen világ volt, legtöbben még a csúcsragadozó emberből is kiestek legelső éveikben, de ami maradt, az azt már életképesen tette.

 

***

De tényleg nem a konkrét példák az érdekesek, és nem is folytatom őket. Amúgyis sántít mind.

Amit mondani akarok, az az, hogy nem feltétlen rossz demokráciánk élet- és ellenállóképességének hosszú távon, hogy ez a mostani rendszer így legyakta ellenzékét, és szabályokkal szinte ellehetetlenítette, hogy aktuális kormánypártját legyőzzék.

Mormognak most sokan -- meg tették is --, hogy egymással homlokegyenest ellentétes elveket valló pártok borultak össze, és hogy vehet be gyomra egy ilyennek egy olyat, meg egy olyannak egy ilyet, meg hogy fognak ezek egymással megférve működni, majd jól összevesznek mindenen.

Mondjuk e ponton én őszintén szólva.sokkal inkább tartok attól, hogy túl könnyen összepacsiznak majd a fiúk -- nem vesződve elvekkel, hol dúsan cseng a pénzeszsák. De marakodásba is fúlhatnak valóban.

 

***

De vissza a hasonlatra -- a folytonos egyezkedés, a világnézeti ellentétekkel bírók közti együttműködés kényszere a gyakorlati dolgokban, ezek mind afféle mostoha természeti körülmények egy erdőben, ahol a korábbi aljnövényzet kipusztult, jelenleg is kevés az eső, miközben vad száraz viharok dúlnak, és tépik, mi elibük kerül.

Na ami ebből így egyszer esetleg mindezek ellenére kinő, az lehet egy hosszabb távon is életképes növényzet. Egy olyan, ami úgy nőtt fel, hogy nem volt öntözve, olykor még kis mérget is öntöttek ki rá, és meg kellett tanulnia egy vegetációban működni a kevés tápanyagon a növényzet többi tagjával.

 

***

Rendszerváltás után ideig vad vitákon edződött a politika, ami a hatalmon lévőknek is kemény lovaglást jelentett, mert tudott a ló rakoncátlan lenni, ha lovasa túlzottan ellene dolgozott.

Mára igen kényelmes poroszkálás lett a kormányzás, bárki másnak pedig lehetetlen a nyeregbe kerülés.

Ha nincs a zseni, ki keményen betörte a lovat, és máig megüli, talán egy megszokott nyugati működéssel vezetett két- vagy párpólusú, csendesen unalmas, de halk zizegéssel működő gépezet lenne államunk működése, és sok mindenben előbbre tartanánk.

Ám az is lehet, hogy mondjuk olasz módra folyamatos kormányválságokba veszünk.

Sok mindenen múlik, melyik útra kerültünk volna, és sok múlik ezügyben a kezdeti idők véletlenein is -- ahogy ma is teljesen máshol lennénk, ha nincs véletlenül egy géniusz, ki a lovat így maga alá töri.

 

Ám ha a jelenlegi ellentábor a jelenlegi nagyon erős ellenszélben netán be tudná venni a falakkal és vizesárkokkal keményen megerősített várat, az azt jelentené, hogy ki tudott alakítani egy olyan mechanizmust, amiben a résztvevők el bírják annyira viselni egymást, hogy közös célokért igen hatékonyan együtt tudjanak működni.

Ahogy el is véreztek eleddig az összes gyatra összevissza vezetett rohamnál.

De ahogy most meg pár lőállást négiscsak be tudtak venni.

 

***

Mintha egy komolyan vett érettségi vizsgát látnánk, amit az öreg király azért szervezett e népnek, hogy halála után csak olyan erőszövetség kerülhessen hatalomba, mely bebizonyította, hogy életképesen tud működni. És annyira nehéz a vizsga, hogy egyedül egyik fia se tudja teljesíteni, így kényszerűen össze kelljen fogniuk.

Bekövetkezhet persze az is, hogy előbb hal meg végül majd az öreg király, hogy fiai a vizsgát letették volna. És szimpla anarchiába fullad az egész.

 

+++

Így nézve még jól is kijöhetünk ebből az egészből.

És így nézve Isten éltesse az öreg királyt!

 

 

vadon-1.png

 

 

 

 

 

 

1 komment

Címkék: evolúció érettségi öreg király

A báránybaszó plakátok eljövetele -- gondolatkísérlet

2019.10.11. 20:53 Benderik

 

"A közügyek intenzív vitájában résztvevők jogi felelősségre vonásához nem elegendő annak kimutatása, hogy a vizsgált megszólalás bizonyos elemei ténylegesen, objektív módon cáfolhatók. A vitatott kijelentés értékelését arra is figyelemmel kell elvégezni, hogy az a választási kampány speciális szituációjában milyen valódi jelentést hordoz a választópolgárok számára.Ennek fényében és az eset összes körülményét vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a sérelmezett kifejezés – a benne foglalt tényszerűnek tűnő állítás ellenére – összességében (politikai) véleménynek minősül, amely annak bemutatására irányul, hogy az ellenzéki képviselők, illetve képviselőjelöltek mennyire voltak konstruktívak a helyi intézmények fejlesztését elősegítő közgyűlési tárgyalások, illetve szavazások során. Az Alkotmánybíróság ezért helyesnek találta az ítélőtábla alapjogi mérlegelését és az alkotmányjogi panaszt elutasította.

 "2014-ban már született egy, a mostanihoz tartalmilag nagyon hasonló döntés. Akkor a fideszes Tuzson Bence perelte be a Jobbikot a párt egyik választási plakátja miatt, melyen Tuzson fotója mellett az a szöveg szerepelt, hogy "Az Ön képviselője; Tuzson Bence 2014 óta egyszer ejtette ki Fót nevét az Országgyűlésben". Hiába bizonyította Tuzson, hogy az állítás valótlan, a választási bizottságos körök után a Kúria elutasította a panaszát, és ezen az Alkotmánybíróság sem változtatott. Az indokolás lényege az volt, hogy a választási kampányban zajló közéleti vita során tett kijelentések a szólásszabadság szempontjából különösen védettnek minősülnek, mert a választók az ilyen  közléseket a kampány során valószínűleg nem szó szerint, hanem az érintett alkalmasságára vonatkozó politikai véleményként értelmezik, az illetőnek pedig lehetősége van a cáfolatra."

/Lazított az Alkotmánybíróság, hamis tényállítás is lehet politikai vélemény/



Már az első esetnél felvetődött bennem egy érdekes gondolatkísérlet, melyet egy párhuzamos világban, ha sok pénzem és plakáthelyem lenne, fentiek után igen nagy viszketést éreznék tenyeremben elvégezni. 

 Képzeljük el minden településen az aktuális polgármester- / képviselőjelöltet -- ellenzéki megvalósítás esetén itt-ott kormánytagokat, netán kormányfőt (!) --, amint óriásplakátokon épp' egy kecskét dug hátulról, a felirat meg valami olyasmi, hogy

"Ma kecske, holnap a lányaink!

Tudta, hogy a kormány be akarja vezetni az első éjszaka jogát? Tudta, hogy a polgármesternek jogában áll majd megerőszakolni az utcán védtelen kóborló 12 évnél idősebb gyermekeinket?" 

 

baranyplakat-1.png

 

*** 

A szint nagyjából a migránsplakátoké lenne, szóval az általános etikai-esztétikai színvonalban senki nem panaszkodhatna már hirtelen rosszullétre. 

Más -- a magyar néplélektől idegen -- országok jogértelmezésében persze felmerülhetne még, hogy teljesen alaptalan állításokkal bemocskolják az érintettek hírnevét, és fontos döntések előtt megvezetik a választópolgárokat. 

 Azonban a fentiek tükrében teljesen egyértelmű, hogy 

  • a képeken nem látható egyértelműen, hogy az illető milyen tevékenységet végez, mert lehet, hogy csak álldogál a kecske mögött,
  • nemiszerv természetesen a plakáton nem látszana,
  • ami persze értelmezhető úgy is, hogy mert azok befogadták egymást,
  • de úgy is, hogy miért is lennének, hisz csak álldogálnak,
  • az ábrázolt személy letolt nadrágja általánosságban jelenti a plakátoló értelmezésében, hogy az illető tojik az országra, s ez kampány idején megengedhető vélemény,
  • a képen különbenis fotoshoppolt altest látszana, s mivel az igazából nem az illetőé, így nem panaszkodhat amiatt, hogy belőle jogdíjköteles részeket mutatnak,
  • az állítás pedig nem szó szerint értendő,  "a sérelmezett kifejezés – a benne foglalt tényszerűnek tűnő állítás ellenére – összességében (politikai) véleménynek minősül, amely annak bemutatására irányul, hogy " az illető már most is megerőszakolja lelkünket, és megválasztásával ez csak fokozódni fog,
  • s így természetesen gyermekeink lelkét is,
  • az első éjszakát is természetesen ilyen átvitt értelemben kell érteni,
  • és egyébként is úgy általában "a választók az ilyen  közléseket a kampány során valószínűleg nem szó szerint, hanem az érintett alkalmasságára vonatkozó politikai véleményként értelmezik, az illetőnek pedig lehetősége van a cáfolatra."

 Egyszóval nemigen hiszem, hogy a fentiek után e kampányon bárki érdemben fogást találhatna. 

 

+++ 

Mondtam már, hogy büszke vagyok nemzetem egyedülálló szürkeállományára, melynek krémje írja törvényeit s bölcsen értelmezi azokat? 

Nem véletlen adtunk annyi Nobel-díjast a világnak. 

Merjünk nagyok lenni! Hajrá Magyarország!

 

Ui.: Fogyasztóvédelmi szempontból lehetne kétséges talán, hogy a választó végül báránybaszó polgármestert kap kecskebaszó helyett, de a megfelelő apróbetűs résszel ez is kivédhető.

 

 

 

 



1 komment

Címkék: első éjszaka joga báránybaszó migránsplakát